Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ember Árral szemben
2010. június 17., csütörtök 01:00

Árral szemben

Írta:  Kertész Anna
Szendi Gábor pszichológus, gondolkodó, az orvostudományok igazságkereső kritikusa. Június 3-án jelent meg új könyve „Boldogtalanság és evolúció” címmel, amiben a depressziónak egy merőben új megközelítését tárgyalja. A szakmai felelősségvállalásról, a gyógyítást átszövő gazdasági lobbiról és a gyógyszeriparról is beszélgettünk.

ember_szendigabor

Mit takar Ön szerint az egészséghez való jog?

Tudományos szempontból tekintve az egészséghez való jog azt jelentené, hogy az összes olyan vizsgálatot publikálják, amik alapján akár egy laikus, de még inkább egy szakember el tudja dönteni, hogy egy gyógyszer hatékony-e vagy sem. Valamint fontos lenne, hogy ezekhez a vizsgálatokhoz hozzá lehessen férni. Jelenleg az orvoslás szlogenje, miszerint a bizalmon alapul a gyógyítás, valójában egy hamisított bizonyítékokon alapuló kezelést takar. Rengeteg alkalommal fordul elő - a pszichiátriáról most nem is beszélve – hogy megalapozatlan gyógymódokat alkalmaznak, arra hivatkozva, hogy ezt tudományos vizsgálatok igazolják. Az azt cáfoló módszereket, vagy a gyógyszerek veszélyességét azonban eltitkolják. Az elmúlt húsz évben körülbelül húsz gyógyszert vontak vissza a piacról a halálos mellékhatások miatt. Az esetek egy részében az is kiderült, hogy a gyártó cég már a kibocsátáskor tudta, hogy ezek veszélyes szerek. A kibocsátás után el kell telnie pár évnek, mire megjelennek a hatékonyságot cáfoló esetek a szakirodalomban. Így telik az idő miközben emberek halnak meg.

Az egészséghez való jog azt is takarja továbbá, hogy átláthatóvá kell válnia a tudományos szakirodalomnak. Nem állítom, hogy egy laikus majd elkezd böngészni a cikkek között, de önmagában a lehetőség biztosítaná, hogy a felelősségteljes szakemberek és érdekvédelmi csoportok megfelelő tájékoztatást nyújthassanak a közvélemény számára. Az egészséghez való jog sérelmét látom részben már az EU szintjén is, de Magyarországon is abban, hogy korlátozzák az alternatív gyógymódokat. Durva beavatkozásnak tartom, hogy a vitamin piacot oly módon akarják szabályozni, hogy teljesen nevetséges, az 1940-50-es években megállapított határértékekhez próbálják igazítani a napi fogyasztás mértékét, miközben bizonyítható, hogy annak a százszorosa is ártalmatlan a szervezetünkre.

 

Ha már ott tartunk, hogy jogunk van az egészséghez, akkor felmerül annak a kérdése is, hogy kinek a felelőssége, hogy e jogot biztosítsa számunkra? Ha egy laikus emberből indulok ki, akkor ő a tudományos szakértekezést nem biztos, hogy érteni fogja. De kinek kell azt biztosítania, hogy mindez közérthetően hozzáférhető legyen minden érdeklődő számára?

Sajnos nincs ilyen felelősség, az a probléma, hogy miközben évtizedekre szóló hatalmas hazugságok élnek (pl. a koleszterin-biznisz) megjelent a gyógyszeriparban az úgynevezett tulajdonosi tudomány. A tizenkilencedik században még létezett egy tudomány-eszmény, hogy a tudós az emberiség javát szolgálja, éppen ezért minden tudományos eredmény nyilvános volt. Szentgyörgyi például nem akarta a C-vitamint levédetni, mert azt mondta, hogy az mindenkié. Ha ma valaki egy ilyen volumenű dolgot fölfedezne, rögtön levédetné, és dúsgazdag ember válna belőle. Ezzel nincs is bajom. A baj ott kezdődik, hogy ha valaki tőkét fektet egy tudományos kutatásba, annak lesz valamilyen eredménye, utána ő dönt arról, hogy azt az eredményt nyilvánosságra hozza-e, vagy annak egy részét közli csak. Például készít egy új gyógyszert, megvizsgálják, és úgy találják, hogy hatékonyan csökkenti a vérnyomást, viszont ötszörösére növeli az infarktus kockázatát. Ez esetben nyilvánosságra hozzák, hogy hatékonyan csökkenti a vérnyomást és eltitkolják, hogy fokozza az infarktus veszélyét. A tulajdonosi tudománynak ez a problémája. Ezt egy nagyon komoly állami ellenőrzéssel lehetne csak szabályozni. Ehelyett a mai gyakorlat az, hogy a gyógyszeripar találja ki a gyógyszert, ő gyártja le, ő teszteli, és ő nyújtja be törzskönyvezésre. A gyógyszerhatóság egyet tesz: átnézi az adatokat. Vagyis nem folytat le független vizsgálatot. Az egész világon a törzskönyvezés szabályai hasonlóan néznek ki; ha valaki egy gyógyszert törzskönyveztetni akar, akkor két dolgot kell igazolnia. Az első, hogy van kettő olyan vizsgálat, amiben ez a gyógyszer statisztikai értelemben hatékonynak bizonyult, a másik dolog pedig az utóbbi egy-két év vívmánya, hogy most már minden klinikai vizsgálatot regisztrálni kell. Korábban működött a fiók-effektus, vagyis a nem jól sikerült vizsgálatok nagy része az orvosok asztalfiókjába kerültek. Ezt ez a regisztrációs rendszer megpróbálja kiiktatni.

A probléma gyökere mégis az, hogy az állam kivonult a gyógyszerfejlesztésből és a gyógyszerellenőrzésből. Ezért valójában a gyógyszeripar és ezen keresztül az orvoslást is kivásárolták. Becslések szerint a szakirodalomban megjelent gyógyszerek, vagy eljárások hatékonyságát igazoló szakcikkek 20-40 százaléka hamisítvány. Aki pedig vezető szakember Magyarországon, vagy akár külföldön, azt már régen megfizette egy gyógyszercég.

 

Mi nyújthat segítséget egy átlagembernek abban, hogy tájékozódni tudjon?

A média egyértelműen nem látja el ez irányú feladatát, Magyarországon. Ha külföldön megnézzük a nagy szaklapokat, pl. a New York Times-t, vagy az Independent-et, akkor ott azt látjuk, hogy a szakrovataikba szakújságírók írnak, akik évek óta ezzel a területtel foglalkoznak és rendkívül felelősen és kritikusan vizsgálják a szakirodalmat. Ott nehezebben képzelhető el, ami Magyarországon könnyedén, hogy egy pszichiáter nagy bölcsen azt mondja, hogy az antidepresszánsok fantasztikusan hatékonyak és akkor ott ül egy újságíró, aki mindezt leírja és kritikátlanul megjelenteti. Nagy baj, hogy nálunk a média rendkívüli módon megtéveszti az embereket. Teljesen gátlástalanul hirdetik a koleszterin-hipotézist, hirdetik az antidepresszánsok hatékonyságát, és egy csomó más olyan orvostudományi, vagy pszichiátriai tévhitet, amik félrevezetik az embereket. Ilyen visszás helyzetben az egyén nagyon keveset tehet, mert a szakfolyóiratok fizetés nélkül nem hozzáférhetők, így vegyesen hamis és téves információk jutnak el hozzá, amit nem tud megfelelően szelektálni. A nagyobb és civilizáltabb országokban sok érdekvédő szervezet működik, amelyek szakértőket alkalmaznak, akik nagyon kritikusan olvassák a szakirodalmat és a laikusok számára közérthető nyelven jelenítik meg a vitatható tudományos eredményeket vagy az állításokat. Nálunk ez gyakorlatilag hiányzik.

 

Ebben a tekintetben akkor azt hiszem a szakma és szakemberek felelőssége is lenne a tájékoztatás.

Abszolút. Csak ez nem megfogható. Senki nem fog álmatlanul aludni, hogy képviseli a koleszterin-hipotézist, vagy azt állítja, hogy a nyugati táplálkozás úgy jó, ahogy van. Őket erre tanították meg. A tudomány, tudomásul kell venni, hogy tele van középszerű emberekkel. Amit tölcsérrel a fejükbe töltöttek azt visszaböfögik 20-30 éven át. A gyógyszeripar kézbe vette a kötelező orvos továbbképzéseket Magyarországon, és külföldön is. Ezeken a továbbképzéseken nem kritikus szemmel és nem a tiszta tudományt kapják a növendékek, hanem majd a gyógyszeripar fizetett embereitől tulajdonképpen reklámelőadásokat kapnak különböző gyógyszerek hatékonyságáról. Tehát elvész az egyén felelőssége. A pszichológus szakma kussol és lapít, meg van félemlítve. A pszichiátriai szakmát pedig megvásárolták. Minél korruptabb egy országban a pszichiátria, annál erősebben tudja a gyógyszeripar a hatását éreztetni. A mi kis országunkban meg lehetett tenni azt, hogy megölték a pszichoterápiát. A pszichológusok visszavonultak családvédelmi központokba, nevelési tanácsadóba, meg magánpraxisba, vagy elmentek kutatónak, netán reklámszakembernek. Akad egy-két ember, aki elszigetelten, otthon a fürdőszobában nem ért egyet a hivatalos nézetekkel, de nem mer ennek hangot adni, nem mer csoportba verődni, vagy valamilyen módon formát adni annak, hogy eljutassa az emberekhez az ellenvéleményét, mert attól fél, hogy ki fogják zárni, ki fogják rúgni a munkahelyéről. Nálunk nagyon erős ez a fajta nyomás.

 

Akkor mégis kik és mit tehetnek e mítoszok lerombolásának érdekében?

 Tulajdonképpen – ez most naiv gondolat – de az állam részéről kéne olyan független intézményeket létrehozni, ha már nem megy amatőr önerőből, amik azt vizsgálnák, hogy adott gyógyszerek, kezelési módszerek mennyire hatékonyak. Ez azért naiv gondolat, mert hát teljesen nyilvánvaló, hogy oda olyan szakemberek jutnának el, akik végig mennek a kiképzés és a rangok megszerzésének hierarchiáján és mire elérnének ide, addigra őket már ötször megvásárolta körmönfontan a gyógyszeripar. Eltűntek a független szakemberek.

 

Gondolkodott azon, hogy miért vált magányos farkassá a mítoszteremtőkkel és követőikkel szemben?

Itt az a probléma, hogy amikor az ember azt mondja, hogy utánam, és nem megy utána senki, akkor ennek ez a következménye. Az ember egyszer csak megy tovább egyedül és akkor magányos farkassá válik. Azért én azt gondolom, hogy vannak követőim, csak azok nem merik a nevüket adni ehhez. Szoktak orvosok írni nekem, hogy elolvasták a Paleolit táplálkozás című könyvemet, azóta ajánlják a betegeiknek. Valamiféle partizán-akciók léteznek már az orvosi- és a pszichológus szakmában is, csak ez Magyarországon nem tud intézményesülni. Félnek az emberek.

 

Ön szerint a napjainkra jellemző betegségek az agyban, vagy a gyomorban dőlnek el?

Ha a népegészségügyi jelentőségű betegségekre gondolunk, tehát ha azt nézzük, hogy a huszadik században milyen nagy betegség csoportok jelentek meg, vagy, ha azt vesszük alapul, hogy a természeti népeknél milyen betegségek nem figyelhetők meg, amik viszont rendkívül gyakoriak a civilizált világban, akkor azt kell mondjam, hogy ezek egyértelműen a táplálkozásra vezethetők vissza. A rák pszichés aspektusával én is sokat foglalkoztam, ennek ellenére azt mondom, hogy ez túl van értékelve, és nagyon sokan visszaélnek vele. Természetes, hogy a stressz az immunrendszert befolyásolja, ez nyílván elősegíti a fertőző betegségek kialakulását. Kétségtelen, hogy a szív és érrendszeri betegségekben is a stressz az egyik tényező, amivel számolni lehet, ennek ellenére, ezek elenyésző hatások a táplálkozáshoz képest. A gyógyszeripar pedig mindig olyan betegségekben érdekelt, ahol élethossziglan lehet adni egy szert. Milliárdokat ölnek egy gyógyszercsaládba, egy kezelésbe, egy tévhitbe. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag, ha valakit tévesen kezelünk, akkor krónikussá tesszük a betegségét és nem megállítjuk az előrehaladását, hanem az illető állapota tovább romlik, ami újabb kezeléseket tesz indokolttá. Vagyonokba kerül majd ennek az embernek a megmentése, közben már ugyanannyit ráköltöttünk arra, hogy megelőzzük úgymond ezeket a bajokat.

 

Miket sorolna a leggyakoribb civilizációs betegségek közé és miért?

A metabolikus szindróma tulajdonképpen egy komplex anyagcserezavarra utal. Ennek következményeként a magas vérnyomást, és a magas vérzsírszintet szokták említeni, valamint a szív és érrendszeri megbetegedéseket, amik ugye a természeti népeknél ismeretlenek. A másik a cukorbetegség. A harmadik, meglepő módon a depresszió. Aztán itt vannak még az autoimmun betegségek is, például az egyes típusú cukorbetegség, a multiplex szklerózis, a pajzsmirigy zavarok, ezek szintén ismeretlenek a természeti népeknél.

 

A paleolit táplálkozással ezeknek a betegségeknek a többsége megelőzhető lenne?

Igen, sőt gyógyítható, vagy legalábbis javítható. Persze, például a szív és érrendszeri megbetegedésnél már bizonyított tény, hogy ezek visszafordíthatók. A táplálkozás területén megint ugyanaz tapasztalható, mint az orvostudományoknál: a nyugati táplálkozás mögött ott áll egy hatalmas monstrum, az élelmiszeripar. Ami még talán a gyógyszeriparnál is hatalmasabb, nem lehet kikezdeni. A mezőgazdaság, a tejipar, a húsipar, ezek olyan komplexumot képeznek, amik jelen vannak az emberek mindennapi életében.

 

Volt olyan területe az orvostudománynak, ahol nem ütközött ilyen mítoszokba? Mert azt látjuk, hogy az eddig vizsgált témák mindegyike mögött iszonyatos gazdasági érdekek állnak. Azt látom, hogy Ön is belekóstol a tudományok széles területébe, amikről egy idő után kiderül, hogy az őket éltető alapvetések fele sem igaz…

Így van, mindazt, amiben korábban hittem, ma bírálni kényszerülök. Pont azért, mert én is csak felszínesen olvastam a jéghegy csúcsát. Ha valami megjelent a szakirodalomban én azt úgy idéztem, hogy kétség sem férhet annak hitelességéhez. Ez egy naiv korszakom volt és tulajdonképpen hát picit az „antidepresszáns kérdés” nyitotta fel a szememet. Nem voltam már teljesen gyanútlan előtte sem, de mindig azt gondoltam, hogy ezek izolált jelenségek. Mostanra tényleg az a benyomásom nekem is, hogy bármit megkapirgálunk, ott villámgyorsan kiderül, hogy valami hamisítás van mögötte. Ez rendre megdöbbent engem is.

 

Hogyan találja meg a legkülönfélébb témákat, amikkel a könyveiben foglalkozik?

A „Depresszió ipar” című könyvemet, meg az azt megelőző tanulmányt, ami a Mozgó Világban jelent meg, tulajdonképpen Irving Kirsch amerikai placebo-kutató tanulmánya indította el, ami egy metaanalizis volt arról, hogy az antidepresszánsok a placebóval azonos hatékonyságúak. Amikor ezt elolvastam, rögtön megragadt a gondolataimban. Már korábban is fenntartásaim voltak az antidepresszánsokkal szemben, mert az ambulancián ahol dolgoztam, azt tapasztaltam, hogy bizonyos betegek esetében kéthónapnyi pszichoterápiás kezeléssel meg tudtuk gyógyítani az antidepresszáns kezelésekre „érzéketlen” betegeket. El kezdte csípni a szememet, hogy a pszichiáterek miért nem látják át, hogy hát nincs is olyan, hogy pánikbetegség, vagy ha van, akkor is ez egy kitágított kategória, mint a depresszió. Nem értettem, hogy a szakemberek miért nem egy-két pszichoterápiás eszközzel próbálkoznak meg először, miért nyúlnak rögtön antidepresszánsokhoz, amik ezek szerint nem hatékonyak a betegeknél. Aztán jött a Kirsch tanulmány, és akkor innentől elkezdtem kritikusabban nézni a dolgokat.

 

A „Nők felemelkedése és tündöklése” című könyvéhez honnan merített ihletet?

Az orvoslásnak az egyik fő problémája, de a pszichológiának is, hogy az evolúciós gondolat hiányzik belőle. A mai orvoslás úgy tekinti az embert, mintha tegnap valaki előállított volna valami bonyolult szerkezetet, és nekünk most már csak vizsgálni kellene, hogy ez miért így működik, és mivel lehetne befolyásolni. Az evolúció ezzel ellentétben mivel kifejlődésében vizsgálja a szervezetet, minden probléma ennek vetületében jelenik meg. Ha ebből a nézőpontból vizsgálódunk nagyon sok mindent meg lehet tudni az emberről, meg az emberi lélek sajátosságairól, a nemek kapcsolatáról. De ezek ugye nem az én találmányaim. Nagyon szerettem ezt a kötetet készíteni, mert érdekes téma szerintem, túl a viccességén. Engem nagyon érdekelt mindig, hogy hogyan működünk igazából.

 

Minden témakör tekintetében bőséges hivatkozással, és nagy szakirodalommal dolgozik. Hogyan állnak össze a könyvei?

A tudományos gondolkodás úgy működik, hogy van egy ötlet, egy koncepció, ami már nyilván korábban összegyűjtött adatok meg összefüggések átszűréséből alakult ki. Ez képezi a vezérfonalat, ami mentén az ember elindul és megvizsgál minden fellelhető tudományos vizsgálatot, szakcikket. Ha a vezérgondolattal szembehelyezkedő, annak ellentmondó tanulmányra találok, akkor egy-egy kiemelkedő cáfolatot megvizsgálok, szétszedek és kimutatok. Egy vizsgálat igazi cáfolata mindig az, ha magában a vizsgálatban tudjuk kimutatni. Ebben az intenzív alkotói szakaszban még rengeteg mindent begyűjtök, azt még mind elolvasom és integrálom, és menet közben is alakul persze a könyv.

 

A szakirodalomnál mi alapján tudja eldönteni, hogy mi számít hitelesnek azok közül, amikkel dolgozik?

Ha a paleolit táplálkozás témáját nézzük, ma egy olyan közleményt leközölni, hogy mondjuk tízezer embert megvizsgáltunk, és akik azok közül szívbetegségben haltak meg, azoknak érdekes módon alacsonyabb volt a koleszterinszintje, mint a biztonságosnak tartott határ - aki egy ilyen tartalmú cikket leközöl, akkor egészen biztos, hogy nem hogy érdeke fűződne hozzá, hanem kockázatot is vállal az írásával. Nagyon sok tanulmánynak úgy lehet fölmérni a hitelességét, hogy az illető a mainstream-mel egyező dolgot állít-e. Mindig azokban a vizsgálatokban kell inkább kételkedni, melyek a mainstream-hez csatlakoznak, tehát a kórust erősítik. Persze vannak olyan állítások a mai orvostudományban, amik helytállóak. Nem kell mindent kikezdeni, viszont érdemes a felszínt egy picit megkapirgálni. Ha a tudományos forradalmak szerkezetét megnézzük, akkor először kialakul egy „paradigma” ami lényegében úgy tűnik, hogy magyarázza az akkor ismert tényeket és adatokat. És mindig vannak, amik kilógnak a paradigma alól, engem ez utóbbiak érdekelnek elsősorban.

 

Minden korszakban nehéz volt és ma talán a korábban említett gazdasági lobbi hatása miatt még nehezebb szembe helyezkedni az uralkodó paradigmával. Mi motiválhat valakit, hogy a szakmai karrierjét, előremenetelét kockáztatva kritikusan viszonyuljon a tudományokhoz?

Most tulajdonképpen ezzel oda érkeztünk, hogy egyrészt becsületesnek lenni valószínűleg sok ember szemében luxus, viszont szerintem sok ember meg nem tud más lenni. Nem akarom itt magam fényezni, de én nem tudtam más lenni. Nyilván gyerekkorban az ember még nem tudós, de már igazságkereső. Bizonyos személyiségtényezők kellenek ahhoz, hogy azután később az ember belecsöppenve a tudomány világába akkor ott ezeket a hozott képességeit elkezdje kamatoztatni, mondjuk a tudományos igazság érdekében. Ha most azt nézzük, hogy hány ilyen ember van, és hányan tudják közülük bejárni a tudományos képzésnek az útját és tudnak eljutni oda, hogy végül függetlenül eltarthassák a családjukat… A legtöbben elakadnak valahol; vagy értelmetlen küzdelmekbe mennek bele, vagy lelkileg nem bírják, föladják, elhagyják a pályát, és akkor maradunk egy kevesen: a tudomány szolgálatában.

 

 

Média

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.