Humana Magazin

Olyan időkben, amikor az újságírást annyi helyen támadják – Egyiptomban, Pakisztánban, Burmában, hogy csak egy párat említsünk –, jó hír, hogy olyan könyvek kerülnek kiadásra mint pl. a Global Muckracking: 100 Years of Investigative Journalism from Around the World (New Press, 2014. augusztus), amely az oknyomozó újságírás legutóbbi száz évének történelmét mutatja be.

A városkép a radikális átalakulás szélén áll, így még sohasem volt ilyen fontos, hogy a várostervezők, az építészek és a vezetők egyaránt figyelembe vegyék azokat az új módszereket, amelyek segítségével a jövőben alkothatnak.

A béranyaság évtizedek óta ismert fogalom, azonban a módszer napjainkban már inkább egy iparág részének tekinthető, mintsem egy jóindulatú cselekedetnek, amellyel meddő párokat segítenek abban, hogy gyermekük születhessen.

„…tulajdonképpen nem tudom elmondani, hogy ki vagyok. De amit kezdesz velem, az leszek én. Lehetőség vagyok számodra.” – Jónás Tamással beszélgettem identitásról, elfogadásról, és arról, hogyan lehet megállítani a zuhanást.

Orsós János, az Ámbédkar Iskola fenntartója azt mondta Turay Balázs fotóiról, hogy ezek az első képek, amelyek igazán az iskola tanulóit, az ott dolgozókat mutatják be. Nem a szegénységet, amiben élnek, az elesettséget, a düledező házakat, a cigánygyereket, ahogy folyik az orra, és fázik.  A képekből a Bálint Házban nyílt kiállítás. A fotós, Turay Balázs az Ámbédkar Iskolában az Amnesty International képzésein, az emberi jogi táborban kezdte el fotózni az arcokat. A képek gyűltek, tervek jöttek, március végén pedig megnyílt a kiállítás. Hogyan fonódik össze a fotós, az emberi jogokkal foglalkozó szervezet és a borsodi telephelyeken működő iskola élete, erről beszélgettünk Turay Balázzsal.

Két tehetséges fiatal, Kulcsár Bence és Buti Zsófia 2013 januárjában Vasverő néven vállalkozást alapítottak, hogy megmutassák, a kovácsoltvas termékek lehetnek tradicionálisak és innovatívak egyszerre.