Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Szubjektív Az északi fény itthon sosem alszik ki
2010. július 15., csütörtök 01:00

Az északi fény itthon sosem alszik ki

Írta:  Majsa Barbara
“A hagyományok az adott társadalom értékrendjét, világszemléletét tükrözik” – ez a mondat található a hagyomány címszó alatt. Kiderül belőle, hogy a hagyományok igazán fontos szerepet töltenek be minden ország életében, hiszen nemcsak az azonos nemzetiségűek között jutnak szerephez, de a külföldieknek is sokat elmondanak az adott népről. Hazánkban, de a világ több országában is hasonló helyzet van kialakulóban. Egyrészt tradicionális eseményekkel ma Magyarországon legtöbbször vidéken találkozunk – Busójárás, Luca nap, Locsolás – másrészt szomorúan tapasztalhatjuk, hogy a magyar hagyományokat sutba dobva Halloweent mondunk a Mindenszentek helyett és töklámpásokat égetünk. Valami miatt azonban külföldön mindenki jobban szeret magyarnak lenni, és előszeretettel megy el tradicionális magyar programokra, illetve magyarokról szóló kulturális eseményekre.

A budapesti Skandináv Ház esetében azt ugyan nem mondhatjuk el, hogy sok skandináv látogatná, de azt mindenképp érdemes tudni róla, hogy remek kulturális programokba futhatunk bele a hét majdnem minden napján. A skandinávok nagy hagyománytisztelők hírében állnak: például a Luca nap náluk egyenlő egy hatalmas ünnepléssel. Szerencsére már Budapesten is akad olyan hely, ahol bárki, aki csak egy kicsikét is érdeklődik az északiak iránt, jól érezheti magát, nem utolsó sorban pedig megismerkedhet a skandináv hagyományokkal. Varga Veronikával – Skandináv Ház egyik alapító tagjával – készített interjúból többek között az is kiderül, hogy állandó támogatások nélkül is képes működni egy nonprofit kulturális egyesület, megmutatkozik a civil összefogás ereje, illetve megtudhatjuk mivel is várják a látogatókat.

 

Honnan jött az ötlet, hogy létrehozzátok a Skandináv Házat? Pár mondatban bemutatnád magatokat?
A Skandináv Ház egy magánalapítvány, amelyet 2003-ban hoztak létre az ELTE Skandinavisztika szakához kötődő magánemberek – volt és akkori diákok, oktatók és itt élő skandinávok – azzal a céllal, hogy a skandináv kultúrának legyen egy bázisa Budapesten, mivel nem volt (és máig nincs) skandináv kulturális központ, csupán Dán Kulturális Intézet létezik Kecskeméten. Azóta kisebb-nagyobb intenzitással szervezzük a programokat; az eredeti társaság nagyjából kicserélődött; folyamatosan toborozzuk az önkénteseket – egyébként ma is mindenki a szabad idejében önkéntesként dolgozik.  

    Mik voltak az előzetes célkitűzéseitek?
    Szerettünk volna – és most is szeretnénk – felépíteni egy skandináv kulturális központot, amely olyan szerepet tölt be, mint például a Francia Intézet vagy a Goethe Intézet.

    Milyen tevékenységek tartoznak az intézmény profiljába?
    Egyrészt kulturális programok szervezése: irodalmi programok, könyvbemutatók, zenei programok, színházi előadások, kiállítások stb. Másrészt nyelvtanfolyamok és nyelvi klubok szervezése, könyvtár kialakítása, tudományos előadások szervezése. Gyerekprogramokkal is foglalkozunk, valamint a honlapunk és hírlevelünk segítségével szeretnénk a Skandinávia iránt érdeklődőket a mások által szervezett programokról is informálni.

    Mik a tapasztalatok? Magyarországon sokan érdeklődnek Skandinávia iránt? Nyitottak az emberek? Személyes ismerőseim közül többen már Svédországban élnek, szerinted mi fogja meg a magyarokat Svédországban, valamint Skandináviában? Te például miért a dánt választottad?
    Az utolsó kérdéssel kezdeném: én véletlenszerűen választottam a dánt. Valamelyik skandináv nyelvet szerettem volna tanulni, és az akkori kedvesemnek voltak Dániában barátai, azért esett erre a választás. Egyébként sokan érdeklődnek Skandinávia iránt Magyarországon, mert ezekben az országokban olyan hangulat, szellemiség uralkodik, ami nálunk nem nagyon található meg, de az emberek mégis vágynak rá: összetartás, szolidaritás, tisztesség, egymásra figyelés, valamint hozzánk sokan jönnek olyanok, akik rövidebb-hosszabb ideig valamelyik skandináv országban tartózkodtak, és szeretnék ezt a szellemi kapcsot megőrizni hazatérésük után is. Összességében elmondható, hogy elég nagy az érdeklődés a programjaink és a klubfoglalkozások iránt is.

    Egy idegen kultúrához köthető intézmény mindig arra törekszik, hogy másokkal is megismertesse és közkedveltté tegye az adott népcsoportra jellemző hagyományokat, tevékenységeket és így tovább. Nálatok mi a felállás? A Magyarországon élő svédek, dánok, norvégok, izlandiak látogatják a Skandináv Házat vagy ez csak valamilyen speciális esetben történik meg?
    Természetesen nekünk is az a fő célunk, hogy a kultúra minden területén bemutassuk a skandinávokat. Sajnos a Magyarországon élő skandinávok nagy része vagy üzletember, vagy diplomata, akik rendkívül elfoglaltak, így nagyon ritkán üdvözölhetjük őket a rendezvényeinken, de sokan közülük figyelemmel kísérik a munkánkat, és esetenként számíthatunk is a támogatásukra. A nyelvi klubokban egyébként mindig vannak anyanyelvűek a nyelvgyakorlás miatt.

    Az előző kérdéshez kapcsolódva kérdezném meg, elsődlegesen kiket céloztok meg: a skandináv kultúra iránt érdeklődő magyarokat, a skandinávokat vagy tulajdonképpen mindenkit?
    Eleinte szerettünk volna egyfajta találkozóhely lenni az itt élő skandinávoknak, speciálisan nekik szervezett programjaink is voltak, de nem vették igénybe ezt a lehetőséget, így inkább magyaroknak szervezünk, azonban mindenkit szívesen látunk!

    Az Emberi Jogok Nyilatkozatában van egy cikkely, amely arról szól, hogy mindenkinek joga van a kultúrához. „(1) Mindenkinek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetek élvezéséhez, a tudomány haladásában és annak előnyeiben való részesedéshez. (2) Mindenkinek joga van az általa alkotott tudományos, irodalmi vagy művészeti termékekkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez.” (27. Cikk) Szerinted ma Magyarországon milyen esélyekkel indulnak a külföldi kultúrák képviselői? Nektek mennyire volt könnyű vagy épp nehéz az elindulás?
    Azoknak az intézményeknek, amelyek állami támogatást kapnak, szerintem jók az esélyeik, mert a magyarok érdeklődnek a külföldi kultúrák iránt, például a különböző kiemelt rendezvények, mint filmhetek vagy nemzeti hetek mindig nagyszámú közönséget vonzanak. Nálunk kicsit más volt a helyzet: mi magánalapítványként, állami támogatás nélkül indultunk, és apránként fejlődünk, de nem panaszkodom. Mindig a lehetőségeinkhez mérten dolgozunk, függetlenek vagyunk, ami manapság nagy kincs szerintem.

    Több kulturális alapítvánnyal volt szerencsém már együtt dolgozni, akik közül többen küzdöttek a fennmaradásért. Sajnos mindenhol a pénzhiány okozza a legnagyobb problémát, végül azonban mindannyian sikerrel zárták a küzdelmet, és így nem kellett lehúzniuk a rolót. Nálatok akadtak esetleg olyan problémák, amelyek megoldása nagy falat volt, és már-már úgy éreztétek, felfal titeket? Esetleg van rendszeres támogatótok vagy különböző pályázatokból tartjátok fenn magatokat?
    Sajnos állandó támogatónk nincs, a nyelvtanfolyamok bevételeiből, eseti támogatásokból, és újabban pályázati pénzekből is gazdálkodunk. Mi elhatároztuk, hogy olyan célokat tűzünk ki magunk elé, amelyek megvalósíthatóak: sok az alacsony költségvetésű programunk, mindenki önkéntesként dolgozik, ami persze problémákkal is jár, de nem vagyunk eladósodva és eddig nem kellett lehúznunk a rolót. Persze jó lenne állandó támogatásokat is kapni, hogy legalább egyvalakit tudjunk alkalmazni. Ez biztosan sokat dobna az alapítványon, de mi türelmesek vagyunk, ennek is biztos eljön majd az ideje.

    Mit tanácsolnál azoknak, akik épp tervezik, hogy létrehoznak, egy a Skandináv Házhoz hasonló intézményt? Mivel kezdjék? Miknek nézzenek utána?
    Hú, ezt nehéz néhány mondatban összefoglalni: javaslom a lassan fejlődést és a függetlenséget, mivel akkor nagy baj nem történhet! Egyébként sajnos az első hónapok az alapítással járó adminisztrációval telnek, az izgalmasabb feladatok csak utána jönnek.

    Te dán szakon végeztél az ELTE-n. Akármilyen nagyszerűek is a dán filmek, köztudottan nem egy egyszerű nyelvvel állunk szemben. Mégis mivel győznéd meg azokat az embereket, akik valamely északi nyelven szeretnének tanulni, hogy épp a dánt válasszák?
    A kacifántos kiejtés miatt a dánt tartják a legnehezebbnek a skandináv nyelvek közül. Ha valaki megtanul dánul, akkor a svéd és a norvég nyelvek már sokkal könnyebben elsajátíthatóak utána.

    Végezetül szeretnélek megkérni, hogy avasd be az olvasókat a terveitekbe. Milyen programok várhatóak az elkövetkezendőkben?
    Most nyári szünet van az alapítványnál, szeptembertől azonban sok érdekes programmal készülünk, csak néhányat említenék ízelítőül: modern skandináv irodalmi estek, zenetörténeti előadások és koncertek, filmklub és társadalomtudományi előadássorozat. A részleteket megtalálhatja mindenki a honlapunkon: www.skandinavhaz.hu

    Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

    Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

    Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

    A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

    Bővebben…

    © 2009-2013 Humana Egyesület

    humana logo

    Impresszum

    Creative Commons Licenc

    A weboldalt Belák Balázs készítette.