Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Szubjektív Drog. Stop?
2010. június 17., csütörtök 01:00

Drog. Stop?

Írta:  Dorosz Dávid

Drogliberalizáció. Összetett szó, összetett probléma. Sőt sokkal több annál: e  téma mellett szinte senki nem tud indulatok, heves érzelmek nélkül elmenni. Nem hiába kerüli a nagy politika, nem hiába nem folyik róla társadalmi vita, nota bene párbeszéd.

 

 Az emberi civilizáció kezdete óta léteznek különböző bódítószerek. Az emberek egy bizonyos része ezekkel mindig élt és élni is fog. Ez tény, ezzel vitatkozni több mint csacsiság. Úgy gondolom a drogkérdés eredményes megvitatásának, megoldásának előfeltétele, hogy ezt belássuk. Ezzel természetesen nem állítottuk, hogy ez jó, vagy esetlegesen támogatható, egyszerűen csak annyit mondtunk, hogy így van, akár tetszik akár nem. Abban viszont már mindenképp különbséget kell tenni, hogy valaki egyszerű használóként, fogyasztóként vagy pedig profithajhász, másokat is függőségben tartó kereskedőként tűnik fel a drogok kavargó, színes világában. Szerencsére ezt a distinkciót a legtöbb fejlett nyugati ország törvényei megteszik, akárcsak Magyarországéi. Ezekben az országokban kisebb-nagyobb mértékben a rehabilitáció, a függőségek megszüntetése, a terápia áll a használókkal való bánás és az intézkedések középpontjában. Ez a helyes, támogatandó irány.

Ezzel szemben vannak országok, ahol a mai napig brutálisan, gyakran aránytalanul súlyosan büntetve üldöznek bárkit, aki a drogokkal kapcsolatba kerül; gondoljunk csak a Közel-Kelet számos országára. Nem ritka akár a halálbüntetés sem. Teljesen paradox a helyzet főleg azért, mert más égtájakon kábítószernek számító szereket épp ezekben az országokban lehet teljesen szabadon, szinte minden utcasarkon elfüstölni. Úgy látszik áll a mondás: az én drogom jó drog, a te drogod rossz drog.

Hazánkban is nagy ellentmondások, heves érzelmek viharában vetődhet fel bármilyen „mesterséges mennyország” legalizálása. Sokan a családokat, a társadalom erkölcseit, biztonságát féltik a füves cigiktől. Annyira félnek, hogy akár 16-17 éves gyerekeket is képesek lennének rabláncon elvezetni egy hétvégi buli miatt. Teszik mindezt úgy, hogy magas erkölcsi értékrendjüket nem zavarja az, hogy családok tízezreit teszi tönkre az alkohol: megvert feleségek, gyerekek, összetört kocsik, elvesztett munkahelyek, barátságok, saját méltóságunk elvesztése. Nem, ez nem számít. Miért is számítana? Félreértés ne essék, nem támogatom az alkoholtilalom bevezetését. Az 1920-as évek Amerikája bebizonyította, hogy egy ilyen idióta, bigott szabályozás mit von maga után: megnöveli, és addig nem látott mértékben megerősíti a szervezett bűnözést. Akkor maffiózó kiskirályok lepték el az amerikai városokat. Ezzel szemben a teljes drogliberalizáció sem járható út: vannak és lesznek olyan szerek, amelyektől minden áron igyekeznünk kell megvédenünk magunkat. De amennyiben nem sikerül, nem a pofon a megfelelő válasz, hanem a gyógyítás, a rehabilitáció. Annak kell lennie a célnak, hogy ezek az emberek újra teljes értékű tagjai legyenek a társadalomnak. Ez pedig a börtönből nehéz…

Nehéz kérdés, nehéz válaszokkal, dilemmákkal. Úgy érzem hazánkban még nem találtuk meg az ideális válaszokat, arányokat ebben a nagyon fontos társadalmi kérdésben. De ami késik, nem múlik…

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.