Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Szubjektív Az életadás rítusai
2010. június 17., csütörtök 01:00

Az életadás rítusai

Írta:  Szabó Gabriella
Laikuskent írni az otthonszülésről nem egyszerű. Ihletmerítésként meghallgattam hát Palya Bea Szülésdalát és újraolvastam Frederick Leboyertől A gyöngéd születés című könyvet. A könyvben lévő képek láttán elgondolkodtam azon, hogy vajon miért kellett hosszú éveknek eltelni ahhoz, hogy figyelembe vegyék a szülés során a gyermekek fizikai állapota mellett az érzelmi hatásokat is?

szubjektiv_eletadasritusaiA szülés-születés misztikája szorosan hozzákapcsolódik minden nép teremtéstörténetéhez. Mint ahogyan a finn mondában is Luonnotar akkor hozza világra gyermekét,  amikor már a világ készen áll a fogadására, legtöbbször egy család életében is elérkezik a pillanat, amikor készen állnak gyermekük érkezésére, legalábbis ideális esetben.

Az álmoskönyvekben a szülés fogalmához a krízis, fájdalmak és valami új létrehozása tartozik, nem véletlenül. A zsidó-keresztény kultúrkörben a Paradicsomból való kiűzetés során pecsételődött meg a nők sorsa. Isten büntetésként rótta ki ránk a nehéz szülést és a férfiak utáni örökös vágyakozást. „Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom a viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik rajtad.” (1Móz 3,16) Ebben a tudatban éltünk itt Európában évszázadokon keresztül, elviselve, hogy fájdalommal szüljük meg gyermekeinket, míg valaki fel nem találta a fájdalomcsillapítás eszközét, és ezzel megkönnyítette a számunkra a szülést. Az utóbbi pár évtizedben azonban kutatások bizonyították, hogy erősödik az érzelmi kötelék az anya és a gyermek között, ha együtt küzdik végig a szülés folyamatát.

Egyes tanulmányok szerint rendkívül meghatározóak a legelső percek, órák, napok és hetek az újszülött életében. Ha ekkor elszakítják az anyától, az később jelentkező kötődési problémákhoz vezethet. Ezért indult egy kezdeményezés a világ fejlettebb részén, hogy a kórházban született babákat odaadják az anyjuknak. Majd éveknek kellett eltelnie, hogy gyakorlattá váljon az úgynevezett rooming-in, amikor az anyákkal vannak a gyermekeik, és csak akkor viszik el tőlük, amikor ők ezt kifejezetten kérik, ha például aludni szeretnének. Ma már Magyarországon is a legtöbb kórház biztosítja ezt a szolgáltatást, mint ahogyan az apás szülések is rendszeressé váltak. 1997 óta az otthonszülés alkotmányos jogunk, azonban ezzel élni még mindig felelőtlenség a legtöbb szülész szemében. Az otthonszülés nem csak azt jelentheti, hogy a saját otthonunkban hozzuk világra gyermekünket, hanem azt is, hogy egy általunk kiválasztott szülőházban szülésznők és dúlák közreműködésével vagy kíséretével szüljünk. Ha belegondolunk abba, hogy évezredeken keresztül a nők egyedül, szakavatott segítség hiányában, akár az út szélén is megszülték a gyermekeiket, megkérdőjeleződik a kórházak steril szülészeti osztályának szükségessége. A természetes szüléshez azonban az is hozzátartozott, hogy elfogadták, ha valamelyik csecsemő meghalt. Azt is az élet részének tekintették, és Isten akarataként igyekeztek felfogni. Manapság viszont van lehetőség arra, hogy megmentsék a gyermekek és az anyák életét is. Így tehát a válasz sokkal összetettebb, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Vannak esetek, amikor a csecsemő és az anya élete is veszélybe kerül, ha nincs a közelben megfelelő segítség. Húsz perces távolságban kell, hogy legyen a szülőotthonok közelében a kórház, de sokszor ez is túl soknak bizonyul:ha a csecsemőnél oxigénhiányos állapot lép fel, akkor pár perc is végzetes lehet. Ez előadódhat úgy, hogy  a köldökzsinór a gyermek nyakára csavarodik, vagy úgy, hogy a baba a szülőcsatornába szorul. A kórházi intézkedések gyakran túlzásnak tűnnek, de vannak esetek, amikor csak ilyen módon lehet megelőzni a tragédiát. A gátmetszés, ami szintén a sokat kritizált, barbárnak tartott módszerek közé tartozik, szülészek szerint gyakran segítséget jelenthet a nőknek abban, hogy később ne legyenek problémáik a megereszkedett húgyhólyaggal, a méhvel, vagy esetleg a szétszakadt végbélnyílással. Vannak alternatív módszerek arra, hogy a gát kellően tág legyen, és átférjen rajta a baba, és ezeket alkalmazzák is a szülőházakban és otthonokban. Évekig tilos volt a vízben vajúdás, ami sok anya számára a kevésbé fájdalmas szülést jelentette volna. A kórházak kezdetben a fertőzésveszélyre hivatkozva nem adtak erre engedélyt. Manapság itthon a kórházakban még mindig nem lehet vízben szülni, holott sokan állítják, hogy a fertőzésveszély igen kicsi, viszont sokkal kevésbé fájdalmas és csökkenti a stresszt is.

Az elmúlt százötven évben rengeteget fejlődtek a kórházi körülmények, köszönhetően Semmelweis Ignácnak is, aki az „anyák megmentőjeként” rájött arra, hogy az úgynevezett gyermekágyi lázat, amelyben szülő nők ezrei vesztették életüket, egyszerű kézmosással meg lehet előzni. A mai, modern kórházak korában teljesen minimális a csecsemő-és anyahalálozás. Bár Magyarországon ez a szám 2009-ben még mindig meghaladta az EU-s átlagot.

De térjünk vissza az otthonszüléshez, ami napjainkra már nem egyenlő a régmúlt veszélyes, és sokszor a gyermek és az anya életét követelő folyamattal. Évtizedekkel ezelőtt számos nyugati országban egy olyan mozgalom kezdődött, ami vissza akarta adni az anyáknak a szülés jogát. Azt, hogy ne a szülészek (akik a leggyakrabban férfiak) mondják meg a nőknek, mit és hogyan csináljanak. A felmerülő kérdéseimmel megkerestem a Napvilág Születésházat, ahol a születésház munkatársai, Geréb Ágnes és Gulyás Kinga nagy segítséget nyújtott abban, hogy teljesebb képet kapjak az otthonszülésről. A Napvilág Születésházat 1997-ben alapították, és az 1993-ban létrehozott ALTERNATAL Alapítvány működteti. Az elmúlt években körülbelül háromezer-ötszáz szülést kísértek. Mindig az anya és a gyermek szempontjait tartják fontosnak, tehát semmiféle beavatkozást nem végeznek rutinszerűen. A lehetséges módszerek közül bármelyiket alkalmazhatja a nő, és a szülés alatt is lehet pozíciót változtatni, tehát akár még a kitolási szakaszban is. A szülés alatt bárki bent lehet, akit a szülő nő szeretne, és akik megnyugvást ad a számára, ugyanis minden nő ott szül a legkevesebb komplikációval, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát. A szülés során jelen van több segítő is, legalább egy bába, de leggyakrabban kettő, és szintén legalább egy doula.. A független bábák arra vannak felkészülve, hogy a várandósságot és a szülést végigkísérjék, valamint az esetleges komplikációkat észrevegyék. Amit pedig a kompetenciájuk enged, azt megpróbálják elhárítani, amit nem, ahhoz pedig konzíliumot, orvosi segítséget kérjenek vagy az illetőt kórházba juttassák. Jelenlétükkel nemcsak szakmai támogatást nyújtanak, hanem leveszik a szülő nő válláról azt a terhet, hogy neki magának kelljen arra figyelnie, hogy vajon a szülés a rendes mederben zajlik-e. A doula pedig laikus segítő, fizikai és lelki támaszt nyújt a nőnek, szükség szerint más családtagoknak is, csakúgy a várandósság, mint a szülés és gyermekágyas időszak során. Fontos, hogy tudja, meddig terjed a kompetenciája és szakmai kérdésekkel a megfelelő szakemberhez (bába, szoptatási tanácsadó, gyerekorvos, homeopata, stb.) irányítsa a kérdezőt. A kérdésemre, hogy mi a legjelentősebb különbség a kórházban szülés és az otthonszülés között, a korábban már említett, a szülés utáni első pillanatokra való figyelés volt a válasz. Mert bár egyre több az alternatív szülési lehetőséget kínáló kórházak száma, és egyre több helyen figyelnek arra, hogy szülés után valamennyi időre megkapja az édesanya az újszülöttet, ennek ellenére szinte kivételnek számít az olyan kórház, ahol nem viszik el a babát megmérni, megvizsgálni, felöltöztetni. Ilyenkor ténylegesen elviszik egy másik helyiségbe a babát, pedig ezen műveletek szinte mindegyike elvégezhető az anya karjában tartott, vagy hasára fektetett babán is. Vannak kórházak, ahol órákra elkülönítik az anyát és a kisbabát akkor is, ha mindketten teljesen jól vannak. Otthon egyáltalán nem viszik el a babát és ez nagyon fontos az anya-gyerek kapcsolat kialakulásában, ekkor történik ugyanis az úgynevezett bevésődés (imprinting), ami igen fontos szerepet játszik a korai kötődésben. Tehát nagyon fontos a zavartalan bőr- és szemkontaktus, ezt, ha csak egy mód van rá, nem szabad megzavarni. Az alternatív módszerek követőinek nem az a céljuk, hogy minél több nő szüljön otthon, hanem az, hogy minél több nő találja meg, hogy hol a legjobb, legbiztonságosabb az ő számára világra hozni gyermekét, és ezáltal minél több nő élje át a szülés-születés erejét, csodáját. Mert ennek megtapasztalása egy életre szóló önbizalmat ad, kihat az anya-gyerek kapcsolatra, amely kihat a kiegyensúlyozott, boldog felnőttek számára, így pedig az egész társadalomra.

Az ideális az lenne, ha a nők saját maguk dönthetnének arról, hogy mit szeretnének. Mert vannak, akik a hagyományos kórházi keretben érzik magukat biztonságban, másokat megriaszt a tudat, hogy orvosok és ápolók veszik körül. Ezért az lenne a legjobb, ha az ország lehetővé tenné az állampolgárai számára azt, hogy ők dönthessenek a szülés körülményeiről, és ehhez megfelelő körülményeket biztosítana. Hiszen a személyes szabadságunkhoz hozzá tartozik az is, hogy döntsünk a szülés-születés körülményeiről is, ha minőségi változást érhetünk el ezáltal. Remélhetőleg a jövőben a nők átvehetik az irányítást a saját életük felett, és nem mások fogják megmondani, hogy mi a jó nekünk és a gyermekeinknek.

Tekintsünk körbe a világban, milyen rítusok és hagyományok övezik a szülést és a kismamákat! Guatemalában rögtön a szülés után forró csokoládét és édes kenyeret esznek a nők, és huszonnégy órán keresztül nem kelhetnek ki az ágyból. Folyadékként csak: kamillateát, forró csokit és vizet vehetnek magukhoz ebben az időszakban.

Nigéria muszlimok- lakta területein, tiszteletben tartva azt a hagyományt, miszerint a nők nemi szervéhez egyedül a férjük érhet, a bába gyógyteákkal próbálja enyhíteni a fájdalmakat, és imádságokat mond azért, hogy a szülés gyorsan és rendben menjen. Mexikóban a várandós kismamáknak tilos bármilyen, a halállal kapcsolatos tevékenységet végezni, tehát temetésre menni,  temetőbe látogatni. A szülés pillanatában a bábák gyakran a nők lába közé helyezkednek, hogy ezáltal előzzék meg –a hiedelmeik szerint- azt, hogy túl sok hő távozzon a szervezetből. Ehhez kapcsolódik az is, hogy az áldott állapotban lévő nőknek nem szabad sem túl forró, sem túl hideg fürdőt venniük, mert ezáltal károsan befolyásolják a szülés kimenetelét és a kisbaba egészségét is. Japánban a terhesség alatt a nők kalcium-bevitelét növelik jelentősen, valamint az ötödik hónaptól egy speciális övet viselnek, amit az ún. Kutya-napon tesznek fel, így remélvén elősegíteni a könnyű szülést, és hogy sok utódjuk legyen, mint a kutyáknak. Peruban, ha nem jön ki magától a méhlepény, akkor sót tesznek a szülő nők nyelvére. Angolában az újszülöttet egy hétig nem viszik ki a házból, mert a törékeny életét rossz hatások (értsd: szellemek) érhetik a korai időszakban. Ezzel szemben Malajziában a gyermeküknek életet adó nőket tekintik tisztátalannak, így ők sem hagyhatják el a házat és nem vehetnek részt a házimunkában. Ghánában a nők szülés után keresztbe tett lábbal ülnek, hogy megakadályozzák, hogy túl sok levegő jusson a testbe, ami erős vérzést vagy tartós has-megnagyobbodást okozhat. Az inuitoknál minden újszülöttet kézfogással köszöntenek, a várandós mama pedig nem viselhet sem gyűrűt, sem hajgumit, nehogy a köldökzsinór rátekeredjék a baba nyakára.  Az Egyesült Államokban gyakran a férj trikóját teszik a szülő nő vállára és a sapkáját a fejébe, hogy ezáltal a férfienergiája is segítsa a nőt. Valamint egyes helyeken kiküldik a házból a macskákat, hogy a gyerek megérje az első életévét. Ugandában a terhes nők nem ihatnak állva, nehogy a gyermekük kancsal legyen.  Bolíviában a várandós nők nem köthetnek semmit, nehogy a köldökzsinór problémát okozzon. India egyes részein, ha egy nőnél nem indult meg a szülés, az anyós nagylábujjával áztatott vízből kellett innia egy pohárral. Magyarországon a nehéz szülést a „gonosz” hatásának tulajdonították, így a cél az volt, hogy megtévesszék azt. Sok helyen szüléskor gondosan bezárták az ajtót-ablakot, s noha később más magyarázatokat is fűztek hozzá, tiltották, hogy az asszony kiabáljon, jajgasson szülés közben. Bács megyében a múlt században a férje csizmáját húzták a szülőnő lábára, s általánosan ismert volt, hogy a szülőágyba a férj egy ruhadarabját kell tenni. Mindez az ártó hatalmak megtévesztését célozta. Múlt századi adatok szerint tanácsos volt fokhagymát, tömjént, imádságoskönyvet tenni a szülőágyba, kést, villát szúrni a földbe az ágy alatt. Az asszonyt meglocsolták szenteltvízzel, volt ahol az olvasót is a nyakába akasztották. Ide kapcsolódik a főleg Erdélyből ismert szokás, hogy nehéz szüléskor a férjjel meghúzatták a harangot. Már a férfi puszta jelenlétének legtöbbször pozitív eredményt tulajdonítottak. Esetenként a személyt valamely ruhadarabja is helyettesíthette, például férje gatyájára állították rá a nehezen vajúdót. Úgy vélték, csökken az asszony fájdalma, ha közben üti a férjét. (Magyar Néprajz VII. Folklór 3.) Amikor elérkezett a szülés ideje, elszaladt valaki a bábaasszonyért, aki átvette az irányítást a háznál. Legtöbbször a terhes nő anyja, anyósa is segédkezett. A szülő nők addig sétálgathattak a szobában, amíg jólesett nekik, és végül, legtöbbször ülő pozícióban, világra hozták a gyermeküket. De többféle adat megmaradt a szülés testhelyzeteire; ülve, állva, guggolva és később fekve szültek a parasztasszonyok. Gyakran gőzölték és füstölték őket alulról, hogy minél könnyebben kijöjjön a gyerek. A szülést elősegítette még a masszírozás, méhszájkenés, tágítás, zötykölés, meleg vizes borogatás is. Lényegesnek tartották azt is, hogy a lepény minél előbb eltávozzon a szülő nő testéből, ennek elérése érdekében üvegbe fúvattak vele. Somogyban még az 1900-as évek elején is szokás volt, hogy ha következő gyereknek fiút akartak, akkor az apa ásta el a lepényt, ha pedig lányt, akkor a bábaasszony. A köldökzsinórt pedig néha eltették és a gyermekkel akkor oldatták ki, amikor iskolába ment: ha fel tudta oldani, akkor jó tanuló lesz, ha nem, akkor pedig hanyag és lusta. (Verbélyi, 1999)

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.