Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Szubjektív Más szemmel Magyarország
2010. április 15., csütörtök 01:00

Más szemmel Magyarország

Írta:  Jakab Magda, Kertész Anna, Molnár Kriszta, Sós Eszter

Más szemmel. Mások szemén keresztül. Vajon Pimenta, Todd, Mehmet, Danila és Kembe-Sorel Arthur mit szeret Magyarországban?

szubjektiv_masszemmel


1.) Miért szeretsz itt élni?

2.) Mennyire volt nehéz elhelyezkedned?

3.) Mihez tudsz a legnehezebben alkalmazkodni?

4.) A te megfogalmazásodban mit jelent magyarnak lenni?

5.) Általánosan mi a véleményed a magyarországi bevándorlók helyzetéről?

Pimenta, capoeira és táncoktató

1.) Elsősorban mert a magyarok szeretnek engem, meg a népem, és áltálában a magyarok egy nagyon kedves nép. Az ország gyönyörű, sok kulturális tevékenységgel.

2.) A munkával kapcsolatosan kicsit nehéz, még most is, mert külföldiként a bürokrácia eléggé megnehezíti a helyzetünket. Azután, hogy hivatalosan is tanultam magyarul, (kb. 1 évet) sokkal könnyebb lett a helyzet, de a hideg időjárás nagyon kínoz minket.

3.) Ahhoz, hogy nem lehet hangosan élni. Én eredendően zajos típusú vagyok, hangosan beszélek, imádom otthon a hangos zenét, és ezt nem mindig szabad; szegény szomszédaim...hihihi. És sajnos nincs tengerpart! :(

4.) Számomra azt jelenti, hogy büszke vagy a népedre, ismered a történelmét, hogy eszel paprikás krumplit és nyaralsz a Balatonon...Imádsz külföldre menni, de mindig haza vágysz. Még akkor is ha a politikai helyzet nem egyszerű, akkor sem adod föl a reményeid! Tudsz mindent Petőfiről, Puskásról aki a KIRÁLY!!! Tisztában vagy azzal, hogy sok művész, tudós, magyar származású. Egyszer elvileg a Nobel díj átadáson a hivatalos nyelv a magyar (komolyan) volt, mert a legtöbb tudós Magyarországról származott...ennyi! :) (szerk. Pimenta a Manhattan tervre gondolhatott: A tervben részt vettek magyar tudósok is, egy öttagú atomfizikusokból álló kutatócsoport; melynek feje az olasz Fermi Enrico volt, a többi tagja Fermi híres űrlakói, akik magyarok voltak.)

5.) Egyre jobb, most már jobban megértem, hogy nehéz itt az embereknek, az anyagi szempontok meghatározzák az emberek kedély állapotát... Én személy szerint félek a szkinhedektől, mert előfordult, hogy megverték a brazil barátaimat, ezért szomorú vagyok. És azért is, mert nem tudunk kimenni utcára a nemzetközi ünnepeken...Úgy mennék én is a magyar családommal, de ilyenkor otthon kell maradni,mert bánthatnak.

Todd Williams

1.) Ez nem teljesen más, mint az otthonom. Van néhány különbség, például a konyha, a kaja, meg a mindennapi szokások. De az embereknek ugyanúgy van munkája, szórakoznak, olyan mint otthon, sőt mivel én egy kisebb városból jövök és Budapest egy igazi nagyváros, ahol minden van, ezért is szeretek itt élni. A másik pedig, hogy nem csak Budapestről beszélek, ha itt élek, hiszen Magyarország igazi európai ország, emiatt azért is jó itt élni, mert az emberi kapcsolatok közelebb vannak, mint Amerikában, ahol mindenki kocsit vezet, emiatt kevesebb az emberi érintkezés. Mikor gyalog megyek itt az utcán este valamelyik nap, hajnali háromkor is látok valakit, akit ismerek, ezért is szeretek itt élni.

2.) Először nagyon nehéz volt, mert nem tudtam beszélni magyarul és nem csak ez volt a probléma, mert ha nem tudod beszélni a nyelvet, akkor nem ismered a kultúrát sem. Nem tudtam, hogy kéne vásárolni, bemenni egy könyvtárba, nem tudtam semmit. Elég nehéz volt, de voltak barátaim, akik segítettek nekem. Megismertem egy ausztrál csávót, aki átlátta a problémámat és megmagyarázta nekem, hogy kéne itt élni. A kultúrát és a mindennapi dolgokat volt nehéz megszokni, de az emberekkel nem volt gond, mindenhol vannak jók meg rosszak.

3.) Először biztos, hogy az adminisztrációhoz; a telefon, az Elmű, a bürokrácia, a posta. A posta, az nehéz hely, mert maga az épület nem annyira jó, mert nincs hely sorban állni, mindent lehet ott csinálni, de annyira hosszú és bonyolult, hogy ilyen dolgokat nehéz még mindig nekem intézni.

4.) Először is, aki itt született Magyarországon, másodszor beszélni kell magyarul, harmadik pedig, hogy fehérnek kell lennie. Ha valaki itt született és jól beszél magyarul, de kínaiak a szülei, senki nem fogja gondolni, hogy ő magyar. Vannak kivételek, például az Erdélyben vagy Felvidéken születettek, ők is magyarok, de szintén fehérek. Azt gondolom, van egy másik leírása is a magyarnak, ha valaki mondja magáról, hogy magyar. Én amerikainak vallom magam, mert ott születtem, beszélek angolul és fekete vagyok.

5.) Nagyon befogadó a társadalom szerintem. Nem érzem, hogy van egy ilyen probléma a külföldieknek. Itt Magyarországon a rasszizmus főleg az itteni helyi emberektől, elsősorban a romák és zsidók ellen él. Erről a két csoportról a magyarok mást gondolnak, mint mondjuk egy másik fajta külföldiről. Tehát úgy látom, hogy van egy ilyen nagy csoport, aminek az a neve, hogy külföldiek, és van egy ilyen különleges romák és zsidók csoportja. És ezt a magyarok a fejükben megkülönböztetik. Emiatt gondolom, hogy nincs egy ilyen probléma a külföldieknek, mindegy hogy fekete vagy sárga.

Kostil Danila, videoklip rendező

1.) Ez úgy kezdődött, hogy amikor 1996-ban idejöttünk az egész családdal meglátogatni a rokonainkat még gyerekek voltunk az öcsémmel, és nem emlékszem pontosan az okaira, de valamiért annyira szomorúak voltunk, amikor hazafelé a vonatra szálltunk, és ez feltűnt a szüleinknek is. Talán csak egy gyerekes megérzés volt, de valami már akkor nagyon megtetszett Magyarországban. Jártam már sok helyen a világban, és laknék is szívesen jó pár helyen, de azért valamiért mindig ide húz a szívem, és ha Európa más nagyvárosában élnék, akkor valószínűleg nagyon hiányozna. Röviden szólva: az öcsémmel együtt beleszerettünk az országba.

2.) Soha nem ért negatív megkülönböztetés a származásom miatt, és hátrányt sem szenvedtem semmiben emiatt. De ha lett is volna rá példa, akkor sem szívesen adnék ennek hangot.

3.) Az itteni emberek teljesen más a temperamentumúak, mint az oroszok, és ez a különbség néha érthetetlenné teszik számomra a magyarokat. Magyarországon például indokolatlanul pesszimisták az emberek, ezzel szemben az oroszok indokolatlanul optimisták. Ott mindennek a jó oldalát nézik, pedig sok gond van. Itt Magyarországon nincsenek akkora problémák szerintem, de ennek ellenére az emberek mindenből óriási gondot csinálnak. Ilyen szempontból tehát nagyon is számít, hogy ki hol született, mert az ember viszi magával azt, amit gyerekkorában otthon kapott. Éppen ezért egyfajta különbség örökre meg fog maradni köztem és a magyar származású barátaim között is.

4.) Ugyanazt, mint mondjuk orosznak, vagy franciának lenni. Azt jelenti, hogy egy kultúra tagja vagy, de ennél nem többet.

5.) Nem rossz a helyzetük, de szerintem vannak olyan reális dolgok, amikkel sokkal jobb, és nem mellesleg könnyebb is lehetne az életük. Itt elsősorban a bevándorlókra vonatkozó törvényekre gondolok. Magyarországon nagyon nehéz állampolgárságot szerezni, vagy éppenséggel itt élnie annak, aki nem EU tagországból, vagy a schengeni övezeten kívülről jött ide. Most huszonöt éves vagyok. Tizenkettő voltam, amikor idejöttünk, és harminc évesen lehet majd magyar állampolgárságom. Előtte be sem adhatom a kérelmemet, még akkor sem, ha közben feleségül veszek egy magyar lányt. Tehát lenne még mit javítani a bevándorlók helyzetén, de szerintem csak akkor lesz valamiféle változás ebben az ügyben, ha egy olyan miniszternek a figyelmébe kerül a téma, akinek valamelyik ismerőse külföldi, és valamilyen szinten így ő is átlátja majd ezt a problémát.

Yilmaz Mehmet, egyetemi hallgató

1.) Öt évvel ezelőtt jöttem Magyarországra, tanulás céljából. Még most azért is itt vagyok, mert Corvinus Egyetemen tanulok. Másfél évem van hátra a diplomáig. És feleségem is magyar. Emiatt a két dolog miatt vagyok Magyarországon. Sok mindent szeretek itt. Például, hogy nagyon szélesek a tanulási lehetőségek. Az iskolában nagyon segítőkészek, a tanárok nagyon jók. Az élet sokkal könnyebb, mint Törökországban.

2.) Az iskolámat úgy találtam, hogy ugyanitt tanult egy barátom, és oda tudtam én is menni. Nagyon-nagyon könnyű volt beilleszkedni, mert mindenki, a hallgatók is kedvesek voltak.

3.) Nem tetszik például, hogy főleg baráti körben, nagyon gyenge a kapcsolat. Rokonok között is eléggé. Az nekem ilyen szempontból hiányzik. Például barátaimat hívom hozzám, akkor kevesen jönnek. Ritkán találkoznak egymással, ez nekem furcsa, mert Törökországban a héten legalább egyszer összejöttünk, beszélgettünk, teáztunk, egy kávézóban találkoztunk, vagy vacsoráztunk együtt, aztán elmentünk valahová szórakozni.

4.) Szerintem az a magyar, aki magyarnak született. Nálam az is számít, hogy azon a nyelven beszélsz, és azt a kultúrát el tudod sajátítani, és akkor az ember magyar lehet. Aki Törökországba született, de anyukája, vagy apukája magyar, az magyar lehet, de aki öt vagy tíz éve él itt, az az ember nem lehet magyar. Akármennyire is jól beszéli a nyelvet.

5.) Én nekem voltak itt a barátaim kórházban, nagyon jók az ottani orvosok és nővérek. Tényleg nagyon-nagyon rendesek. Más helyeken is így van, csak a Bevándorlási Hivatalnál szokott probléma lenni. Ez a legrosszabb hely az itteni külföldieknek szerintem. Főleg akinek évente le kell cserélnie a tartózkodási engedélyét, állandóan hosszabbítania kell, annak tényleg nehéz. Mert ha az ember idejön, akkor tehernek érzik azt a munkát, amit okozok nekik. De nem hiszem, hogy ez magyar politika hibája, hanem a hivataloké.

Kembe Sorel- Arthur, televíziós és rádiós műsorvezető

1.) Itt találtam meg az érvényesüléshez szükséges alapokat, így itt élek. Persze sokszor megfordul az ember fejében, hogy esetleg külföldön próbálkozzon, de valami mindig visszatart. Talán a bizonytalanság. Sokan mondják, hogy az, aki nem mer külföldre menni, az gyáva. Én egyszerűen nem szeretnék mindent a nulláról kezdeni, és egyszerűen nem hiszem el, hogy ne lehetne Magyarországon becsületes kemény munkával komoly egzisztenciát létrehozni. Szerintem, ha valami nagyon rossz dolog nem történik, akkor itt maradok, hiszen itt születtem, ez a hazám.

 2.) A kilencvenes évek elején a rendszerváltoztatás(nem elírás) után rengeteg verekedésben volt részem a különböző skin-head csoportokkal, amiből aztán lettek komolyabb jogi következmények is. Mára az e fajta nyílt konfrontáció már gyakorlatilag eltűnt. Persze nem teljesen. Mindig vannak olyan napok, amikor egy-egy elkapott szófoszlányból fura dolgok kerekednek, de már nem annyira jellemző. Egy időben több, mint száz álláshírdetésre jelentkeztem teljesen sikertelenül. Akkor még azt gondoltam, hogy bennem van a hiba. Ma sem gondolom azt, hogy mindig minden sikertelenségért mások a felelősek, de egy barátom hívta fel a figyelmemet egy dologra. Egy bankban dolgozik, ahol egy megüresedett pozícióra kerestek egy munkatársat, és a követelményeknek megfeleltem. Viccből mondtam neki, hogy majd én jelentkezek az állásra (akkor már a Duna-tv-nél dolgoztam), mire ő csak annyit mondott, hogy a főnökeit ismerve nem nagyon javasolja, hogy beállítsak egy önéletrajzzal. A véletlenek nagyon szerencsés egybeesése, és egy kis tudatosság is közrejátszott abba, hogy mára már a Duna Televízió szerkesztő-műsorvezetője lehetek, a RadioCafe műsorvezetőjeként dolgozhatok és a Játékszínben olyan nagyságokkal léphetek színpadra, mint Balázsovits Lajos és Tordy Géza.

 3.) Nem volt mihez alkalmazkodnom, hiszem Magyarországon születtem, itt nőttem fel és itt is jártam ki az iskolarendszer minden lépcsőfokát. Voltak azért kitérők. 1989-ben egy évet Párizsban töltöttem, majd a 2003-as évet Nizzában másoddiplomás képzésen. Talán azt a sok szomorú és gondterhelt arcot volt nehéz mindig megszokni egy-egy ilyen hosszabb külföldi tartózkodás után, mint amiket a négyes-hatos villamoson látok naponta.

 4.) Sokan nem tudják elválasztani a fizikumot az identitástudattól, pedig szerintem a kettőnek semmi köze egymáshoz. Főleg egy ilyen szó szerint sokszínű történelemmel rendelkező országban, mint Magyarország. Tatárjárás, török uralom, Monarchia és a szovjet megszállás, hogy csak a jelentősebbeket említsem. Szerintem a magyarság nem származás, hanem identitástudat kérdése.

 5.) Annak ellenére, hogy a Radiocafe-n vasárnaponként sokat foglalkozunk az esélyegyenlőség kérdésével az Africaféban, igazából csak a sajtóból értesülünk a bevándorlók általános helyzetéről. Az Európai Únió sok olyan projektet támogat, ami elviekben közelebb kellene hozza egymáshoz a különböző kultúrákat. Nem tudom mennyire lehet megoldani egy könyvvel, vagy egy rövidfilmmel ezeket a problémákat, de nem látok nagy esélyt rá. A megoldás az lenne-és most előjön egy kicsit a sci-fi rajongó oldalam is, mert megvalósíthatatlan a kivitelezése-, hogy minden kisgyermeket egy vagy két hónapra egy teljesen más kultúrkörbe kellene küldeni a szülőkkel együtt, teljesem más kontinensre. Csak így lehetne elejét venni mindennemű megkülönböztetésnek, mert "a gyerekek azzal foglalkoznak, hogy kinek milyen kisautója van és nem azzal, hogy ki indián, afrikai, zsidó vagy cigány." (Bombera Krisztina utólagos engedelmével idéztem az április 7-i héten megjelenő Nők Lapjából).

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.