Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Szubjektív Nem drága a kislány!
2010. február 18., csütörtök 00:00

Nem drága a kislány!

Írta:  Jakab Magda
Jamaica! Yees!!!
Hangulatos étterem teraszán szívjuk magunkba Jamaicát.
Az utcán alig vannak járókelők, majdnem minden mozdulatlan, belefagyva ebbe a káprázatos paradicsomi állapotba.
Hopp! Mozgás! Kinyílik a szomszéd ház ajtaja. A keskeny ajtónyílásban megjelenik egy anya és körülbelül nyolc-tíz éves kislánya, az anyuka felénk integet.

Érdeklődve figyelem, már mosolygok is, hogy kölcsönösen örülünk egymásnak, de az asszony figyelmét nem én, hanem az asztal férfi oldala köti le.
Pár másodperc értetlenkedés után elakad a lélegzetem: a jelbeszéd témáját a kislány képezi, aki nem drága: itt és most megkapható, ráadásnak még szoba is tartozik az árba.

A  gyermekprostitúcióról a Karib-térségben Jamaica és Dominika vált hírhedtté, de szerte a nagyvilágban évente körülbelül 1,2 millió kiskorú lesz a gyermek-kereskedelem áldozatává - olvasható az UNICEF-nek a világ gyermekeinek helyzetéről szóló értékelésében. Ázsia, Afrika, illetve Dél-Amerika egyes részein gyerektömegeket érint a probléma. Ezeken a helyeken a nagyfokú szegénység és a maffia kényszeríti a lány-, és a fiúgyermekek százezreit prostitúcióra. Az áldozatokat gyakran elrabolják szülőfalujukból, vagy jól fizető munkát ajánlanak nekik a városban, majd erőszakkal kényszerítik engedelmességre őket.
Indiában mintegy kétszázezer nepáli, többségükben tizennégy év alatti lányt adtak el piros lámpás körzetekbe. Minden évben körülbelül tízezer, kilenc és tizenhat év közötti nepáli lányt adnak el bordélyházaknak Indiában. De sajnos, a probléma hasonló méreteket ölt Koreában, Srí Lankában, Vietnámban és más ázsiai szigetországokban is.
Számos afrikai ország, de főképpen Kenya vált a gyerekprostitúció célpontjává: az UNICEF 2006-os adatai szerint a kenyai tengerparti üdülőhelyeken élő tizenkét éves lányok mintegy harminc százaléka fogadott már el pénzt szexuális szolgáltatásért. Az USA-ban minden harmadik, utcán lévő prostituált tizennyolc év alatti, és a nem utcai prostituáltak ötven százaléka fiatalabb tizennyolc évesnél. Dél-Amerikában elsősorban a brazil nagyvárosok vezetnek a szexturisztikai piacon.
A Közép-Kelet/Kelet-Európa Világnézet 2006-os jelentése szerint a gyermekek száma és az ellenük irányuló szexuális erőszak növekvő tendenciát mutat: Ukrajnából gyakran adnak el fiatalokat Nyugat-Európába, Oroszország fokozatosan a gyermek-szexturizmus új célpontjává válik, sőt, némely tanulmányok szerint Moszkvában a szexiparban dolozóknak közel 20-25%-a kiskorú.
A jelenség, ha nem is ilyen tömegesen, de Európa több országában is megfigyelhető, és az e területeket jellemző adatok talán következtetni engednek a magyarországi helyzetre is, még ha csak nagyságrendileg is. (Mindenhol több ezerre becsülik az áldozatok számát.)
Magyarországon sajnos sem kutatás, sem olyan ellátási forma nem létezik, amelyik speciálisan a fiatalkorú prostitúció áldozataival foglalkozna, csupán arról tesznek említést, hogy a prostitúcióba való bekerüléskor az áldozatok többsége még nincs tizennyolc éves. Helyzetüket az is speciálissá teszi, hogy mint minden tizennyolc éven aluli állampolgárt, őket is védi a gyermekvédelmi törvény, a Magyarország által is aláírt nemzetközi egyezmények sora, illetve a Büntető Törvénykönyv. Mégis, e sokoldalú törvényi védelem ellenére is kiszolgáltatottak, gyakorlati védelem nem, vagy alig létezik. A fiatalkorú prostituáltakkal kapcsolatban a helyzet olyan, mintha az ember a sötétben tapogatózna. Arról, hogy hazánkban vannak gyerek-, illetve fiatalkorú prostituáltak, gyakorlatilag csak a médiából lehet értesülni, ami időről-időre felkap egy-egy esetet. A témában hivatalos adat nem áll rendelkezésre, ezzel a témával foglalkozó szakirodalom szinte csak idegen nyelven hozzáférhető.
Mindez azt sugallja, hogy a problémát nem  kezelik megfelelően. Miközben a szociális munkások mindennapjaiban megjelennek a fiatalkorú prostituáltak, szakpolitikai szinten nem jelenik meg sem a probléma, sem az azt kezelni hivatott intézmények iránti igény. Ez igazságtalan az áldozatokkal szemben, arról nem is beszélve, hogy egy marslakó joggal kérdezhetné meg, hogy mégis, miként fordulhat elő, hogy éppen a gyermekvédelemben elhelyezett gyerekek válnak áldozatául egy olyan jelenségnek, amivel szemben az állam elvileg törvényi szinten védelmet garantál a számukra.
A gyerekek és fiatalok szexuális kizsákmányolásának lányok és fiúk egyaránt az áldozatául esnek, ugyanakkor szembeötlőek az aránybeli különbségek. Egyes tanulmányok szerint ez a  fiú-lány arány 4:131.
Mindeközben a futtatók, illetve a kuncsaftok esetében a nemek aránya éppen fordított. Ezen adatok alapján megállapítható, hogy a lányok tipikusan áldozatai, a fiúk, illetve a férfiak pedig tipikusan haszonélvezői a gyermekek és a fiatalok szexuális kizsákmányolásának.
Ugyanakkor az is említésre méltó, hogy egyes megfigyelések szerint a fiú áldozatok száma egyre nő, (őket is a férfiak használják) és így a két nem közötti különbség egyre csökken. Az áldozatok általában tizenkét-tizennyolc évesek, alacsonyan iskolázottak, otthonukban jellemzően jelen van a családon belüli erőszak, valószínűleg incesztus, vagy nemi erőszak áldozatai. Többnyire kábítószer-függőségben szenvednek, bizonytalan a lakhatásuk, büntetett előéletűek . Prostituáltként rendszerint fizikai és/vagy szexuális erőszaknak vannak kitéve. A futtató befolyása alatt állnak, aki gyakran az élet és a halál ura.

A gyerekek és a fiatalok prostitúcióban való érintettségének főbb okai Liz Kelly és Linda Regan kutatása szerint: az első és legfontosabb a család valamilyen diszfunkcionalitása. A futtatók és a kerítők alkotják az okok második csoportját, hiszen ők azok, akik közvetlenül felelősek az adott gyerek, illetve fiatal prostitúcióra való kényszerítéséért. Ők azok, akik az elcsábítás, az elszigetelés, a kényszer és az erőszak négyesével ejtik csapdába áldozataikat.  Harmadik okként kiemelhető az első szexuális élmény fontossága. Az érintett gyerekek és fiatalok gyakran már a prostitúcióba való bekerülésüket megelőzően szexuális erőszak áldozataivá válnak. A negyedik helyen említik azokat a fiatalokat, akiket vonz a társadalmon kívüliség, az utcai élet, illetve a könnyűnek tűnő pénzkereset. Végül, az ötödik helyen a prostitúciót mint a szegénység megoldását említik.

Szeretném még megemlíteni a prostituáltak „szolgáltatásait” igénybe vevő kuncsaftokat. Egyes kutatások szerint a prostituáltakat használó kuncsaftok többnyire férfiak, az átlagéletkoruk harminc év, házasok, teljes munkaidőben dolgoznak, és nem volt még dolguk a törvénnyel.
Hogy a gyerekek szexuális kizsákmányolásának elkövetői túlnyomó részben férfiak, az az oka, hogy társadalmunkban a férfiak azt tanulják, hogy előjogaik vannak a gyerekekkel, a nőkkel, és általában a kisebbségekkel szemben, és sokan közülük eszerint is viselkednek.
A gyermekek védelmének érdekében e témára sokkal több figyelmet kellene fordítani, már egészen  fiatal korban elkezdeni az oktatást, a tájékoztatást.Intenzívebben kellene megjelentetni a témát a szociális szakemberek képzésében is, mert a fiatalkorú prostitúció áldozatai ott vannak a gyermekvédelemben, a hajléktalan-ellátásban, a kábítószer-fogyasztóknak szóló programokban, és nagy valószínűség szerint a pszichiátriai betegek között is.

A cikk Benkő Fruzsina szakdolgozatának felhasználásával készült.

 

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.