Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Szubjektív Demokráciát játszani
2012. december 12., szerda 08:53

Demokráciát játszani

Írta:  Farkas Bálint

hallgatoiÚgy mondják, tüntettem. Én is úgy mondom, pedig csak a hallgatói fórumra mentem, onnan meg haza. (Hosszú út volt, és keserves, mert pont azt a hidat foglalták el, amire szükségem lett volna.) Szóval tüntettem, fórumoztam, lóbáltam a kezemet, néha úgy, hogy igent, néha úgy, hogy nemet mondjak vele, mert javában tombolt a demokrácia: mindenről szavaztunk.

A többségnek ez tetszett,  de akadt, akinek nem. Nekem. Féltem, hogy nem az én igazam győz, vagy egyáltalán: hogy semmilyen igazság nem fog győzni (más napokon attól is félek, hogy egyáltalán nem is létezik). Aggódtam, hogy a bázisdemokratikus jóakaratot az önjelölt lángoszlop próféták döntik majd romba. Annyira féltem ettől, hogy annak a demokratikus, toleráns és párbeszédalapú politikai kultúrának az érdekében, amit pont helyreállítani akartunk, hajlamos lettem volna ódzkodni a demokrácia eszközeitől (pl. hogy minden szerencsétlennek szót adunk). Őszintén szólva nem hittem a bázisdemokráciában, de rá kellett jönnöm, hogy működik. Nem úgy, ahogyan én akartam, és éppen ezért: tökéletesen működik. A szervezők csak moderálták a vitát, és amikor hosszas vívódás után a többség a hídfoglalás mellett döntött, akkor ők hídfoglalást jelentettek be. Nem örültem neki, de lenyűgöztek: Magyarországon ritkán lehet átérezni a prekoncepcióktól mentes, szabad döntések minden súlyát.

Tüntettem. Egyetemista vagyok, önmagáért felelős, gondolkodó és cselekvő polgár. Az érdekképviseletem a véleményemet kérte, megszólítottak, és örömmel mentem. (Na jó, csúsztatok. Rengeteg kétségem volt. Még mindig csúsztatok. Most is van.) Nem egyetérteni hívtak, zászlót lengetni és jelszavakat skandálni, hanem vitatkozni, gondolkodni, irányt találni a jelenlegi politikai helyzetben. Sokszázfős tömeg persze már csak címszavakban tud beszélni, és ez mindenféle finomkodó értelmiségi attitűdtől távol áll, mert a címke veszélye, hogy pont az nem látszik tőle, amire rá van írva. Úgy gondolom, hogy a hídfoglalás gondolatát sem az oktatáspolitika, hanem a reménytelen szócséplés elleni harc szülte meg. Minden porcikám a forradalmi hevület ellen szavazott: meghallgattattam és elutasíttattam. Hogy a fórum ebbe torkollik, a legtöbben talán nem gondolták volna. Mégis, ez a töprengő értelmiségi sorsa, és be kell, hogy lássam, lehet, hogy azért nem halt ki az emberiség, mert mindig voltak, akik leszavazták a kényeskedő entellektüelt. Félre ne értsen senki, ez nem az eszetlenség felmagasztalása, de a határozottságé határozottan.

Minimális célkitűzésekkel indult a fórum, a szervezők ugyanis annyit akartak: valami legyen. Ezer ember egy aulában nem tud alternatív oktatáspolitikai törvényjavaslatot kidolgozni. Mégis azt gondolom, két nagyon fontos dologban sikerült megegyezni. Az egyik a rendezvényen elhangzott mottó: nem lehet rólunk - nélkülünk. Tudniillik dönteni. A másik pedig, hogy ez az egyetemista tömeg mozgósítani akar, figyelmet akar magának, és partnerré akar válni a róla szóló döntések meghozatalakor. Ha ehhez nem elég tárgyalótermekben az ő küldötteiknek a szájukat tépni, mert utána látványosan semmibe veszik kialkudott megállapodásaikat, akkor más úton indul el. Békés úton, de határozottan.

Tüntettem. Ha az ember éppen ráér, és nincsen semmi, ami mögé az öntudatát rejtse, akkor elkezd demokráciát játszani, és néha bizony belenő a feladatba: láthatóvá teszi a többségi akaratot. Nem lesz monolit, hiszen döntése nem konszenzus. Nem lesz megkérdőjelezhetetlen, és nem áll senki és semmi fölött, mert elutasításával és támogatásával együtt mindenki részese. Attól féltem, hogy mi lesz, ha a többség téved. Ha a tévedő többséggel tartok a kockázat nélküli passzivitás helyett. Nem mentem fel a hídra, mert most az én vállamon is ott volt a döntések felelősségének a terhe. (Közhelyes teher, mégis mindenki megdöbben, amikor a vállára szakad, és azt hiszi, menten össze… esik.) Demokratikus rutintalanságomban azon aggódtam, hogy hol a határ, amin nem léphetek át, hogy mit szólnak majd az autósok, a politikusok, a média, a tévénézők és anyám, ha a Gyorskocsi utcában éjszakázom.

Szerdán megint tüntetek. Gyűlölöm a tandíj ellenes népszavazás gondolatát, mert rossz emlékeket ébreszt, gyűlölöm a tömegmozgalmak rigmusait, a leegyszerűsítő címkéket, a jelszavakat, a tömegpszichózist, és mindent, amivel egy tüntetés jár.

Mégis tüntetek, mert megszólítottak. Arra kértek a hallgatói képviseletek (HÖOK, HaHa), hogy gondolkodjak velük. Megtettem, és most arra kérnek, hogy tartsak velük. Megteszem, mert  itt élek Magyarországon, egy demokratikus országban, minden benne foglalt jogával és kötelezettségével egyetemben. Négyévenként szavazok, mert én hatalmazom fel a mindenkori következő kormányt a cselekvésre. Az állam pénzén tanulok, mert én vagyok a befektetett humán tőke, és juttatásokban részesülök, mert én leszek a jövő haszna. Ha dolgozom, én fizetek adót, mert állampolgárságommal hozzájárultam ahhoz, hogy jövedelmem egy részét az engem kiszolgáló rendszer (az állam) működtetésébe fektessem. Ha támogatásra, segélyre szorulok, megkapom, mert vissza kell kerülnöm a gépezetbe, hogy fenntartsam azt. A rendszer rám épül. Én hoztam létre, én vagyok létezésének oka és célja. Persze nem csak én, hanem velem együtt minden magyar állampolgár. Eltöprengtem, de hozzá kell fűznöm: egyformán. Nemre, korra, származásra és meggyőződésre való tekintet nélkül. Tüntetek, mert jogomban áll megfogalmazni az elvárásaimat. Ki akarom mondani, hogy a rendszer, amit a közösség akarata működtet, továbbra is ennek az akaratnak az alárendeltje.

Tüntetek, mert naivan meg akarom tanulni a demokrácia terét és határait, és tüntetek, mert meg kell tanulnom bízni a többségben, és vállalni a felelősséget saját, már régen meghozott döntéseimért.

 

foto: Hallgatói Hálózat

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.