Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Szubjektív Az entellektüel részegsége
2012. augusztus 12., vasárnap 22:00

Az entellektüel részegsége

Írta:  Farkas Bálint

katlanAlig lehet elkezdeni ma Magyarországon egy dicsérő cikket, hiába, hogy ez lenne a helyénvaló. Micsoda felelőtlenség pőrén hagyni az igazságot. Ami közszemlén meztelen, az kurva, tartja a közvélemény. Mégsem tudom megírni, hogy az aktuális kormányzat fenyegető árnya magasodott a kultúra rózsás halmai fölé, se azt, hogy gonosz karvalykezek fojtogatták a művészetek gyönge nyakát.

Van egy ország itt a Kárpát-medencében, dimbes-dombos tájaival, finomívű lankák és szelíd vonulatok hazája. Kicsit kisebb, mint volt ugyan, kicsit savanyúbb is talán, de büszke és dacos, legelőin honi tehenek bőgnek bőszen, halban gazdag vizeiben lomha pontyok úsznak, falvaiban és városaiban pedig rendületlen élik életük a magyarok. Van itt szufla, látszik ez már messziről, burjánzanak a jóakaró politikusok, mint a borzas szulák, de telik itt olimpiai aranyakra is és kulturális életre, művészeti fesztiválra. Telik az Ördögkatlanra, és a néptől is telik a hatvan forintos deciborra, virágzik az élet.

 

Száguldok biciklimmel, fejemben szalmakalap, és hiába fogom fél kézzel, hogy a huzat le ne vigye, képzeletben kurjongatok is azért, mint honfoglaló őseink lefelé Verecke hágóján, és szabadnak érzem magam. Tudom már, hogy itt vagyok hon, Kisharsány és Nagyharsány között félúton, útszélen, utamon.

 

Igazi bölcsésztalálkozó ez, lehet oldódni a világszellemben, és lehet oldódni a naptejben is, mert amúgy negyven fok legalább, ami van. Krémtől csillogó izzadt testek tülekednek egy színházjegyért, ilyen ez, ilyen egy kultfeszt, itt léphet színpadra csíkos tengerésztrikóban és tarka hippiruhában a főszervező páros, és mivel zsák is a foltját, itt derülhet ki, hogy a francia fellépő gárda is bohém, mint a közönsége: rossz napra foglalták a repjegyet. Már csak akkor lehetne színesebb a Katlan, ha tényleg itt lennének azok is, akik tévedésből nem jöttek el. Egy ilyen fesztiválon viszont ezzel a veszteséggel számolni kell.

 

A szerencsésen megérkezettek tábora viszont bolyg, és egészséges egyensúlyban először issza a kultúrát, majd alkoholba fojtja, mert egyik a másik nélkül bizony gyanús, de legalábbis tökéletlen. A Szársomlyó környéke telve ínyencségekkel, egy sapioszexuális látogató akárha a mennyei háremben járna, ahol az örökké szűz húri lányok egy ütős Mrožek darab képében kísértenek, mézédes hangjuk akárha Mucsi Zoltán. A társadalomkritikus lelkek változó sikerű, de általános érdeklődés övezte Slam Poetry esteken és roma kultprogramokon ünnepelhetik az értelmiség diadalát. A buzgóbbaknak talán hiányérzettel kell számot vetni, mégis, manapság nehéz teljeskörű szociális érzékenységet tanúsítani. Ellenség a cigány, a szegény, a nyugdíjas, a nyomorék, a szomszéd, a munkatárs és a főnök, és irigyeljük, amit utálni már nem tudunk. Hiába a család és az Isten, ha sajnos más is él ebben az országban.

 

A száraz fehér nagyfröccs (kettő bor, egy szóda, mondom mindig, mert a személyzetben bízni már csak egy letűnt bornemzet hiú ábrándja) kulcselemmé vált. Hevült egyetemista szíveknek kell is az ilyen nyugtató, és a rádöbbenés, lám, nem is olyan sanyarú sors az övé.

 

Zene is van azért, igazi koncert, a Catsandoxon szellősek a sorok, ez nem a Quimby vagy a 30Y, tény, de azért sokan vannak. Az átlagéletkor is felcsúszik harminc-negyven közé, és a mindenmindegy részegeknél talán már csak én lehetek bizarrabb látvány, kora huszonévesen teli torokból énekelni a régi Sziámi számokat. Nem baj, valamire való riporter minden közegben oldható kell legyen, hogy ha úgy adódik, Skrillexen is megőrüljön egy jó cikk kedvéért. Az ám, hogy születik meg az ilyen, mennyi kín, mennyi bor az ára, míg boldogra issza magát az ember.

 

Azóta hazaértem, fröccs a kézben (a menetrendet tartani kell), elmélázok. Volt a levegőben valami. Vagy inkább az emberekben. Pontosabban, hiányzott belőlük ez az izé, amitől viszont sokkal többek lettek Kisharsányban, a Katlanban, az országban. Az utálat és irigység izéi, bármily pátoszos is, de valahol elmaradtak, és az ördög, törjön akármire is, megint jót cselekedett. Mert ahogy naplemente után virágos hippi lelkek mámorosra itták maguk, örömükben tették, és a felbuzgó emlékek elhitették velük, hogy lehet itt jó, hogy jónak kell lennie, muszáj, hogy megérje élni, hogy megérje ebben az országban élni.

 

foto: Ladvenicza Éva, 2012.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.