Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Szubjektív Jogok és döntések az orvosi váróban
2010. január 14., csütörtök 00:00

Jogok és döntések az orvosi váróban

Írta:  ST

Kétórás várakozás után végre meghallom, ahogy az asszisztens a nevemet kiáltja, és mivel már-már nem is reménykedtem benne, hogy valaha is bejutok, ezért rohanva közelítek az ajtó felé. Próbálom nem észrevenni körülöttem a többiek gyűlölködő pillantását, már csak azért sem, mert együtt érzek velük, hiszen egészen eddig én is az ő táborukhoz tartoztam. Közeledvén a rendelési idő végéhez, a kint maradtaknak egyre kevesebb az esélye a bejutásra, úgyhogy most már szinte pattanásig feszült a helyzet, és egyre több átkot szórnak azokra, akiknek sikerül átlépniük a nőgyógyászati rendelő küszöbét. Pedig ez még nem jelent semmit, hiszen itt csak az asszisztens várja az embert, na meg három másik beteg.



Még mielőtt lenne időm elgondolkozni azon, hogy jobb-e itt bent várakozni, mint odakint, már rögtön le is ültet maga mellé a doktor úr jobb keze és jönnek az ilyenkor szokásos kérdések: neve, lakcíme, problémája. Ennél az utolsónál már kínosan feszengene bárki, elvégre mi köze van három vadidegen nőnek ahhoz, hogy én miért vagyok itt. De hát, ha ez ennek a rendje és módja, akkor jobb ezen is túlesni minél hamarabb, csak jussak már be végre az orvoshoz. Ám itt nem ér véget a dolog. Jön a következő kérdés: hányszor volt terhesség-megszakítása? Először azt hiszem nem hallok jól. Hogy ezt most tényleg itt és így? Nekem meg kellene ezt mondanom, ezen a helyen, ezek előtt az emberek előtt? Egyáltalán miért fontos ez az információ egy asszisztensnek, aki az adataimat veszi fel? Végignézek a másik három, különböző korú nőn, akik már túlestek ezen a procedúrán és most azt várják, hogy vajon én mit fogok csinálni. Hogy vajon felháborodok-e a tolerancia teljes hiányán, vagy meghunyászkodva válaszolok valamit és szépen beállok én is a sorba.

Miután gyáván ez utóbbi mellett döntök, kinyílik az orvosi szoba ajtaja, az egyik várakozó bemegy, és én elfoglalom a helyét. Az asszisztens most egy ötven körüli nőt hív be. A mellettem állókra nézek és látom, hogy már előre kellemetlenül érzik magukat a közelgő történések miatt. Először jön a páciens személyes adatainak lekérdezése, majd egy még személyesebb adat lekérdezése, majd pedig a kérdés, amelynél mindannyian kínosan hallgatunk. A hölgy azonban kis gondolkodás után a vártnál fesztelenebbül válaszol:
- Ó, hát háromszor, vagy négyszer, nem is tudom – majd ránk néz, mintha magyarázkodnia kellene. – Abban az időben nem lehetett másképp megoldani.

Mindannyian gondosan próbálunk úgy tenni, mintha mindezt meg se halottuk volna, és az asszisztensnő is kihagy egy ütemet a számítógép billentyűzetén zongorázva.  
Aztán várni kell. Várni kell a feszült csendben, míg egy örökkévalóságnak tűnő idő után bejutok az orvoshoz. Kifelé menet már a nők utálata is könnyedén lepereg rólam, mert csak a váróban történtekre tudok gondolni.

Pont néhány nappal az eset előtt egy egészségügyi honlap olvasói fórumán olvastam végig egy mocskolódásig fajult vitát az abortusszal kapcsolatban. Élesen ütköztek itt az elítélő és „megengedő” álláspontok. Volt, aki szerint be kellene tiltani, vagy ha nem is, de legalább feltételekhez kellene kötni. Mások szerint néhány helyzetben tényleg nem tud egy nő mást csinálni. De olyan is akadt, aki megírta, hogy ő évek óta hiába próbálkozik a párjával, ezért nem érti, hogy lehetnek olyan emberek, akik egyszerűen eldobják a gyermeküket.

A témáról tehát mindenkinek megvan a maga véleménye, és ez nem is baj, már ha az eszmecsere megfelelő formában történik. Ám ahelyett, hogy folyton arról vitatkozunk joga van-e egy nőnek az abortuszhoz, talán egyszer azt a kérdést is feltehetnénk, hogy az orvoson és a páciensen kívül joga van-e bárkinek is tudnia egy ennyire személyes dologról, ma, 2010-ben, itt Magyarországon.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.