Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Szubjektív Irán- A közhelyek mögött
2009. december 10., csütörtök 00:00

Irán- A közhelyek mögött

Írta:  Dorosz Dávid
Atom, holokauszttagadás, nindzsa jelmezbe öltözött nők, őrült elnök - a nyugati embernek általában ez jut eszébe Iránról. Főleg az utóbbi években, amióta Ahmedinejad elnök heves kirohanásokkal borzolja a jobb sorsa érdemes nyugati diplomaták idegeit. De Irán ennél sokkal több, jóval összetettebb: egy fantasztikus ország fantasztikus emberekkel, no meg fantasztikus ellentmondásokkal.


A legtöbb barátom őrültnek hitt, mikor felvetettem nekik, hogy isztanbuli Erasmusos félévemet a szomszédos Iránba tett látogatásommal szeretném befejezni, és ehhez keresek társakat. A fent emlegetett szokásos közhelyek jöttek elő, sokan javasolták, hogy ne nagyon vegyek már tartós tejet... Ennek ellenére az út életem egyik legmaradandóbb emléke lett, egy igazán izgalmas országot ismertem meg.

Utazásomra idén januárban, azaz a botrányos elnökválasztásokat megelőzően került sor: visszatekintve meglepő nyugalom uralkodott, senkiben fel sem merült, hogy ne a jelenlegi elnök győzzön ismét. Igaz, hogy elnöksége alatt folyamatosan nemzetközi botrányokat keltett, ordenáré hülyeségekkel turnézta körbe a nemzetközi konferenciákat, de hazájában szerencsére nem nagyon tudta visszafordítani elődje Khamenai (1997-2005) által megkezdett reformokat. Nincsen már vallásrendőrség, a nagyvárosokban a nők ugyanolyan divatosan öltözködnek, mint nálunk (a kötelező fejkendőjük is már nevetésegesen, épphogy takarja tarkójukat), mindenhol bömböl a nyugati zene, bármelyik sarkon megvehető az új Harry Potter másolt DVD-je. A lányok és fiúk viszonylag szabadon találkozhatnak, még egymás kezét is foghatják. Igaz a metrón a férfi-kísérő nélküli nőknek még mindig külön kocsik vannak, de elvétve ezt a szabályt is megszegik páran, és senki sem szól érte. Tehát a kőkemény, fanatikus vallási szigor is nagyrészt mítosz lett mára. Azonban hozzá kell tennem, hogy vidéken az élet nagyon más: ott a lakosság önként és dalolva tartja be ezeket a középkorból visszamaradtnak tekinthető szabályokat.

Szólás- és véleményszabadságról természetesen nem beszélhetünk: minden egyes újság, televíziós csatorna, rádió szigorú állami felügyelet alatt áll. A viszonylag gyakran jelentkező hírműsorokban a szerkesztők mindig találnak apropót, hogy beszúrjanak egy pár perces riportot a "cionista kormány" (értsd Izrael) épp aktuális mesterkedéseiről. Emellett egy jó vallási államhoz illően a kiéhezett hívők a nap bármely pillanatában valamelyik csatornán kaphatnak egy kis ájtatoskodást valamelyik vezető mullah jóvoltából. Ez általában úgy néz ki, hogy egy szakállas öreg mikulás mormogva beszél a Tv-ben, a kávézó vendégei meg nagyban bólogatnak rá. A reformoknak köszönhetően szerencsére megjelentek a könnyebb műfajok is: viszonylag sok vígjáték, és akciófilm is megy a csatornákon. A fennálló politikai rezsimet viszont semmilyen szinten és mértékben nem lehet megkérdőjelezni, ahogy ezt mutatták a nyári események is. Az egész rendszer legitimációját, tekintélyét adó nagyvezér Khomeini arcképe minden üzletben, nyilvános köztéren megtalálható, legtöbb esetben a törppapával feltűnő hasonlóságot mutató utódjával, Khamenaival együtt.

Az öreg vezér Teherán mellett található hatalmas síremléke pedig a halotti valláskultusz világon található egyik legjobban működő szórakoztatóközpontja: az ember egész nap hallgathatja beszédeit, imádkozhat, ehet közben kebabot, megveheti műveit stb., a gyerekekre pedig gyermekmegőrzőben vigyáznak. Különben is könnyen kijelenthető, hogy az egész vallásosság kifejezetten használ az ország gazdaságának: rengeteg bolt, kereskedő él meg a vallási üzeneteket tartalmazó zászlók, könyvek, szuvenírek árusításból. Kész gazdasági csőd lenne a szekularizáció…

A társadalom nagy része viszonylagos szegénységben él köszönhetően annak, hogy a rezsim politikája miatti embargóval sújtott gazdaság nehezen pöfög előre. Ezen még a hihetetlen nagyságú olajkészletek sem segítsenek, ugyanis az ország a saját maga által kitermelt olaját külföldön történő finomítás után importálja újra… Ennek ellenére a legtöbb ember nagyon barátságos a külföldiekkel, kíváncsian beszélget velük szinte bármiről. Ilyen alkalmak során derült ki számunkra, hogy a helyiek szemében hazánk ipari nagyhatalom, mivel az összes Nokia terméket magyarnak gondolják. A rejtvény megfejtése az, hogy a Nokia telefonok akkumulátorait tényleg nálunk csinálják, az irániak pedig ezt kiterjesztették az egész márkára. A helyiekkel való idillt csak a rendszer titkosrendőrsége zavarta meg olykor: a szervezetnek minden múzeumban szakosított embere van, aki a kiállítás megtekintése után kikérdezi az idegeneket, honnan vannak, miért épp Iránba jöttek, mit dolgoznak stb.

Szerencsére sok helyre eljutottunk, így vastag aktánk lehet már a központban...

 

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.