Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Szubjektív Latin-Amerika. Kerekesszékkel. Egyedül.
2010. november 19., péntek 00:00

Latin-Amerika. Kerekesszékkel. Egyedül.

Írta:  Részletek Nagy Bendegúz útinaplójából

A Benito Juarez repülőtéren kinézek a repülőgép ablakán, odakint szakad az eső. Esőisten búcsúzik. Eszembe jut az az október végi péntek, amikor több mint három hónapja ugyanitt ültem a gépmadár gyomrában, figyeltem a kinti vihart, elmélázva bámultam a kis kerek plexi ablakon patakokban csörgedező égi áldást. Arra vártam, hogy végre leszállhassak a gépről és szemügyre vehessem Mexikót.

szubjektiv_nagybendeguz_1


Makulátlan egyenruhába öltözött reptéri személyzet hozza a keskenyszéket, átpattanok az ülésből, a repülőgép szájánál vár a saját székem, megigazítom a lábtartót, boldogan intek vissza pilótának és már tekerek is felfelé a gégecsövön. Felmarkolom a hátizsákom, keresztbe fektetem az ölemben, behúzom a hasam, jól nekifeszítem a zsákot, majd kiengedem a levegőt és iszkiri, nyomás a vámvizsgálat. Bienvenidos, mindenhol, ez valóban Mexikó, három hónap múlva megy a gépem visszafelé,addig kezdenem kellene valamit az idővel. Tervek nélkül érkezem, csak annyit tudok, hogy van egy zsákom és egy kistáskám a legszükségesebb dolgokkal, alattam Középés Dél-Amerika, a rengeteg felfedeznivaló csodájával.

…Ez az első napom ebben a hatalmas metropolisban, nem is akartam ide jönni, Mexikóba volt a legolcsóbb a repülőjegy, így kerültem ide. Nem tetszik a város, végtelen kiterjedésével túl hatalmas, túl szürke, sok a beton, megszámlálhatatlanul sok a kocsi, fülsiketítően és idegőrlően nagy a zaj, elképesztő a forgalom, a tömeg. Az épületek nagy része istentelenül ronda, bár igyekszem nem szakmai szemmel nézni őket, de még így sem tetszenek, a magyar szocreál építészet ehhez képest görög klasszicizmus.

…Oscarral és Maricarmennel a yachtklubban találkozom,Oscar nagyon aggódik, hogy hogy fogok beszállni a hajóba, semmi segédeszköze nincs felszerelve. Hirtelen megszűnik aggódni miután a székből lehuppanok a hajó peremére, megragadok egy, a fejem felett himbálódzó kötelet, felemelem és átlendítem magam a korláton, majd kényelmesen elhelyezkedek a bőrrel kárpitozott kanapén a hajó közepén. Kihajózunk az acapulcói öböl kellős közepére, kezemben a navigációs rendszerrel megtaláljuk a pontos koordinátákkal megadott pontot, lehorgonyzunk, előkerül a kora reggel bepakolt sok finomság. Maricarmen egyre csak hordja fel a jobbnál jobb falatokat, ő nem eszik szinte semmiből, félti az alakját. Van is mit, így bőven negyven felett is a legtöbb tinédzser megirigyelné darázsderekát, hibátlan mosolyát, de leginkább derűs alaptermészetét.

…Ez a Csendes óceán parti kisváros már feleúton van Guatemala felé, taxival 20 pesóért átmegyek a másik, San Cristobal terminálra, kiderül legközelebb holnap estefelémegy busz Tapachula-ba, ami majdnem a Guatemalai határon fekszik. Valahogy nem vagyok elájulva Mexikótól, nagyon nehezen boldogulok. A busz 260 pesó lesz, egyáltalán nem olcsó.

Meredek város ez is, össze-vissza billegek a székemmel, sokat szentségelek, sok a gödör, a járdán nem tudok menni, a kocsik majdnem elsodornak. A főút mellett vagy három órát stoppolgatok, bár érzem, ma nekem nem fogitt babér teremni. Valaki megáll, közli feleslegesen stoppolok, itt délen Chiapasban senki sem fog elvinni, félnek a banditáktól. Fasza.
Gurulok lefelé az úton, mert felfelé nem tudok menni, még lefelé is nehéz, füstöl a kezem. De legalább nincs az a döglesztő hőség. Egy kis utcán befordulok, meg is bánom, rettenetes nagy kövekkel van kirakva, de már nem tudok visszafordulni, felfelé túl meredek. Ott szerencsétlenkedek lefelé, érzem az óceán illatát, amikor odaföntről egy hang megszólal a sötétben angolul. „ Are you doing all right, Sir?”. Felnézek, elvesztem az egyensúlyom, a zsákom lehúz a porba, és már csak onnan válaszolok, ezúttal már nevetve, mert ezen csak nevetni lehet. Igen, jól vagyok, természetesen. Rick, a félig amerikai félig japán kinézetű öregember beenged a szomszéd kertjébe, hoz nekem vizet. Előkerül a profi, magától felfújódó trekkinges matracom, külön erre az útra vettem, leterítem egy roncsautó és egy kókuszpálma közé, bebújok a hálózsákba és már alszom is, az sem zavar, hogy a zsák hamarosan megtelik hangyával és egyéb bogarakkal. Végre fekhetek, megváltás amikor egy hosszú nap után kikászálódva a székből, kinyújtom testem, hallom ahogy recsegve-ropogva kiegyenesednek csigolyáim. Nekem ez a drog az életben, az a pár másodperc, amikor nem fáj semmi, amikor megszűnik a kínzó érzés a hátamban. Majd reggel körülnézek, mormogok magamban félálomban, és már alszom is.

…A sok nehézséget leszámítva jól vagyok, jól érzem magam, örülök, hogy nekivágtam a nagyvilágnak egyszál magamban. Természetes, hogy néha nehezen boldogulok. Egyre jobban beszélek, azaz konyhanyelven vartyogok spanyolul, eleddig halászoktól bankárig mindenféle tanítómesterem akadt. Sokat fényképezek. Nagy élmény eddigi utam során, hogy abszolúte kuriózumnak számítok. Ebben közrejátszik az is, hogy Acapulcóban
is például olyan helyeken forgolódtam az óvárosban és a nyomornegyedekben, ahol magyart még nem láttak és különben sem tudják, hogy merre van kis hazánk. Lassan én sem. Nagyon nehéz elviselni viszont, hogy naphosszat nincs kivel beszélnem, lassan le fog tapadni a nyelvem...

…San Marcos élettel teli maja kisváros, a városháza gyönyörű, neo-maja stílusban épült, ha egyáltalán van ilyen stílus, ha nincs most bevezettem. Borotvaéles a levegő, a színek  szemkápráztatóak, az emberek nagy része hagyományos indián viseletben jár. Egy sárga-bordó-fekete szemfájdító színű lakatosműhely előtt indián mama segít gyermekének a dolgát végezni a járdán, egy másik autójavító előtt a járdára és egy darab betonra felpockolt nagy amerikai autó alatt egy ember fekszik és cigarettázik vígan. A piacon kofákat fényképezek, majd leereszkedem egy meredek utcán, hogy életem egyik legszörnyűbb élményében legyen részem. Ápoltak, illatosak az emberek errefelé, ugyan kopottas lehet a ruha rajtuk, de mocskos vagy szakadt nemigen. Olyan meredek sikátorokba keveredtem, hogy csak lefelé tudtam gurulni, felfelé egyáltalán nem. Az egyik bűzös sikátor legalján az utcát egy kocsma zárta le, a kocsma előtt az aszfalton arccal felém egy ember feküdt, eléggé furcsa, kitekert pózban, még semmi rosszra nem gondoltam, részeg emberektől semmi sem furcsa vagy meglepő. Le is fényképeztem a fura helyzetben fekvő embert, majd amikor mögé kerültem, kivert a víz egy pillanat alatt. Az ember hátán féltenyérnyi lyuk tátongott, alatta hatalmas vértócsa. Pár perccel azelőtt lőhették le, hogy én megpillantottam. Torkomban dobogott a szívem. Szegény ördög, vajon mit követhetett el. Én már nem segíthetek rajtad, gondoltam magamban, viszont nekem nem ártana innen eliszkolni. Életemben ennyire még soha meg nem ijedtem. Utoljára gyermekkoromban dobogott ennyire a torkomban a szívem.

…Győzködöm a pénztáros kisasszonyt, hogy igenis járna nekem kedvezmény, majd sebaj, jó lesz nekem a teljes árú jegy is. Mire ő pökhendien közli, nincs már jegy. Csodálkozom, kérdezem is hogy lehet, az előbb még kilenc helye volt. Nincs több, kész... Szemben a rendőrőrs, pillantás egy másik okádó gyermekre, türelmesen megvárom a rekeszpakolást és máris az őrs előtt vagyok. Közlegény beemel az irodába, előadom a panaszom. A pocakos, a zsírtól csillogó egyenruhás kapitány nagy kegyesen végighallgat, majd közli, hogy ez nem az USA, itt csak a helybéli nyomorékoknak vannak jogaik.

…Miami nem lopta be magát a szívembe, hatalmas lepény, semmi városformája nincs. És azok a hatalmas, túlzó, méregdrága kocsik...

És három óra keresgélés után sem találtam még semmi szálláslehetőséget, hullafáradt vagyok, és nagyon fáj a hátam. Lehet, hogy még ma tovább kell mennem valami helyre, ahol lesz „akadálymentes” szállás, vagy itt alszom a romos parkban. Nagyon mehetnékem van már. Olyan lehangoló ez a hely. Ez a sok béna épület, szegény helybéli és pocakos, pöffeszkedő turista…

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.