Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Szubjektív Kretének közt
2010. október 15., péntek 01:00

Kretének közt

Írta:  Molnár Krisztina
Az 1994-ben életre hívott Kretén magazin az utóbbi idők egyik legmeghatározóbb humormagazinja, mely 15 éven keresztül volt az intellektuális humor képviselője. Fennállása során megismertette a magyar közönséggel az európai és amerikai alkotók műveit, emellett pedig teret adott a feltörekvő magyar tehetségeknek. Az alapító főszerkesztőt, Láng Istvánt kérdeztem vicclapokról és a humor átalakulásáról.


A mai fiatalok nem igazán vannak tisztában azzal, hogy régebben mekkora közvélemény-formáló szerepet töltöttek be a szatirikus folyóiratok, élclapok. Ezek közül talán a legismertebb a Ludas Matyi, mely a ’80-as évek végéig szinte egyedüli vicclapként működött. Annak ellenére, hogy a pártállami propaganda szerves része volt, színvonalával és ügyes egyensúlyozásával kiemelkedő sikere volt: fénykorában hatszázezres példányszámban jelent meg. A Ludas Matyi szelepként is kiválóan működött; megmutatta, hogy a rendszer - bizonyos keretek között – bírálható, elviseli a kritikát.


Szerinted miért lehetett ennyire sikeres?

- A humor nem önmagában való és abszolút – a Ludas Matyi humora számomra a Monty Python vagy akár a Kretén ;-) humorához képest talán kicsit kevésbé átütő, nem annyira a rekeszizmokat ingerelte, mint inkább „kikacsintott”. Ha egy gyerek az iskolaudvaron mutat szamárfület a másiknak, ez általában nem olyan átütő. Ha ugyanezt a tanár háta mögött teszi az órán, az gyakran ellenállhatatlan.


A társadalmi környezet változásával együtt jár-e a humor átalakulása?

- Minden bizonnyal. Az emberek humorérzékét az elérhető humorforrások ugyanúgy alakítják, mint a társadalmi közhangulat (ld. a Ludas Matyi fentebb említett áldásos szelep-szerepe /na ez most nem volt direkt :-B/). A rendszerváltás után kifejezetten úgy tűnt, hogy eltűntek a viccek, a „pesti vicc” visszavonult valahova. Az oroszok, a párttitkárok, a téeszelnökök és más szent tehenek egyrészt már nyíltan is bírálhatóvá váltak, másrészt elsodorta őket az idő. A rendezettséget, a parancsra működő társadalmi rendet és a kiszámíthatóságot felváltotta a bizonytalanság, és a korlátlannak tűnő lehetőségek világa, egyben a fogyasztói kultúra és a demokráciával együtt járó sokszínűség – így a bírálható visszásságok is -, amelyek kiváló nyersanyagot szolgáltatnak egyrészt az abszurd humor, másrészt a szatíra számára. Talán nem véletlen a Monty Python és – kisebb léptékben, de emlékezetes mértékben - a Kretén sikere a ’90-es években.


Ugyan az abszurd humor magyarországi úttörőjeként számon tartott L’art pour l’art társulat már 1986 óta létezik, a műfaj azonban csak a rendszerváltást követően lett igazán népszerű. Mi tette lehetővé az abszurd humor térnyerését?

- Csak tippelni tudok. Azon túlmenően, hogy az egész társadalmi környezet, a változások gyorsasága, a felbukkanó, néha állatmesébe illő új politikusok, celebek és társaik néhol maguk is abszurdjátékba illettek, az emberek nyilván örültek neki, hogy torkuk szakadtából fel-felröhöghetnek egy-egy abszurd jeleneten. Felteszem, hogy az ilyesmit a rendszerváltás előtt nem szívesen engedték volna a nyilvánosság elé. Bár Markos-Nádasék ebben a tekintetben kivételt képeztek – a Kőbe zárt lélek kifejezetten abszurd, ugyanakkor közönségsiker volt.


Ez mennyiben változtatta meg a hétköznapi emberek gondolkodását? Hozzájárult-e ahhoz, hogy a társadalom túllépjen a rendszerváltás sokkján?

- Isten sokat emlegetett állatkertje nagyra terebélyesedett ezekben a történelmi időkben, és gyanítom, hogy akadtunk néhányan, akik számára a széles körben elterjedő hülyeség frusztráló hatását gyakran tompította, ha mód nyílt rá, hogy teli torokból röhögjünk egy-egy megveszett politikuson vagy egy olyan multin (és a reklámjain), amelyik úgy vélte, hogy hülyének nézheti a „zembereket”. Szóval NEKEM segített a humor, nem tudom, ki hogy volt ezzel. Még ma is segít.


Az abszurd humor műfaja Angliából eredeztethető, ám kiválóan átültethető magyarra, köszönhetően nyelvünk sokszínűségének, mely pl. a szójátékok kimeríthetetlen forrása. Tekinthető-e ez tipikusan magyar humornak? Egyáltalán létezik-e ez a fogalom?

- Nem vagyok humorfilológus, és nem néztem utána – az abszurd humor nekem nem tűnik igazán kompatibilisnek a magyar néplélekkel, de bizonyos körökben ennek ellenére kiválóan működik/működött. A szójáték – amelynek kétségkívül lehetnek közös pontjai az abszurd humorral – számomra erőteljesen kötődik például a francia humoros képregény- és nyelvi kultúrához. Korai éveimben francia iskolába jártam külföldön, és ott bevett „viselkedési forma” volt a nyelvi humor és a szójáték – a francia nyelv és annak hagyományai kiválóan alkalmasak a nyelvi humor művelésére. Jelzésértékűnek vélem, hogy amikor évek elteltével Magyarországon kezdtem iskolába járni, a szójátékok gyártására ösztönző reflexeim miatt igen közel kerültem ahhoz, hogy én legyek az osztály örökös hülyéje. A közfelfogás akkor még nem kedvezett annak az importárunak, amelyet kínálgattam. :-B.


Milyen indíttatásból és milyen körülmények között jött létre a Kretén magazin? Hogyan alakult ki a törzsgárda?

- A 90-es évekre gyakorlatilag megszűnt az IGAZI humor a sajtóban (mintha nem lett volna rá szükség). Emlékeim szerint a Hócipő volt az egyetlen, magát humorosként pozicionáló sajtótermék. Úgyhogy egy, a bolognai könyvvásárról való visszaúton Doktor Ferenc, a Semic Interprint (ma Adoc-Semic) kiadó vezetője, aki nagy barátja a humornak, felvetette egy rendhagyó humormagazin tervét. Én pedig örömmel álltam be az általa kibontott zászló alá, hiszen ANNYI jópofa dolog volt, amit meg KELLETT ismertetni a leendő olvasókkal!


Milyen alapelvek mentén szerkesztettétek a magazint?

- Egocentrikus módon. Az volt a lényeg, hogy én tudjak röhögni mindazon, ami megjelenik.

És: a testi, szellemi fogyatékosság NEM képezhetett humorforrást. És a kirekesztő, a faji "humort", továbbá az altesti és "anyagcsere"- humort is meghagytuk az erre szakosodott vicclapoknak. Az anyós, a rendőr és később a szőkenő sem, bár ez utóbbiakat átfogalmazva azért beengedtük a lapba.

Magyarítandó humor pedig volt bőven – folyamatosan kerestük, és találtuk a külföldi humorforrásokat. Így derült ki, hogy még a németeknek (!!!!) is van humoruk, nem is akármilyen. Meg a belgáknak. A magyarokról pedig bármennyit lehetne áradozni: óriási tehetségű, néha világszínvonalú humorgyártók gyűltek a Kretén köré.


Hogyan jöttek létre a mára kultikussá vált szavak?

- Egyik előképünk az amerikai MAD magazin, amelynek szintén voltak kultikus szavai – ilyen volt a „potrzebie”. Kicsit hasonlít a lengyel „szükségem van rá” szóra, de nem az. A kultszavak, na igen... Én gyerekkorom óta szeretek értelmetlen vagy annak TŰNŐ szavakat mondogatni. A Kretén csak ürügy volt, hogy ezt a „neurózist” nyilvánossá tegyem. Így tettem közkinccsé régi kedvencem, a „Broáf”-ot. A Kretén kultikus helysége – Zomba – egy levelezési rovat nyomán vált közkinccsé. A „Különben öngyilkos leszek” Puller István, a Kretén Magazin remek fordítójának és szerzőjének első, a Kreténnek írt paródiájában, és magában a Szerző kísérőlevelében fordult elő. „A szivárvány tövében kincs van” – nos, ezt azért „nyomattam” több Kretén-számban is, hogy felvezessek egy leendő borítót, amely aztán meg is jelent. A mondás pedig megragadt. Volt még néhány ilyen szó, mindegyiknek megvan a története – a lényeg, hogy rajta hagytuk a lenyomatunkat a nyelven. Hehe.

Mekkora szerepet játszott a megszűnésében az internet, illetve a ’90-es évek közepétől teret nyerő vulgáris humor (Móricka, Morbid)?
- Valószínűleg az internet és a mindenhol, minden mennyiségben elérhető humor az egyik fő oka annak, hogy a Kretén iránt lanyhult az érdeklődés. A lanyhulás amúgy a szennyhumorlapoknak is betudható: amikor az első szennyhumorlapok megjelentek – valamivel a Kretén debütálása után –, a Kretén példányszáma érezhetően csökkent. Valószínűleg akadt egy jelentős olvasóréteg, amelynek az extrém humor iránti igényét már nem elégítette ki a Kretén, így az extrém „humor” felé fordult.


Milyen változások következtek be az elmúlt húsz évben, amelyek hatással voltak a humormagazinok népszerűségére?

- Internet/plázakultúra/mobiltelefon-kultúra/papíralapú sajtó – reméljük, csak ideiglenes visszaszorulása – más most nem jut eszembe.

Mi a kedvenc vicced?
Csak az EGYIK kedvenc. De univerzális: Leszáll az UFO, kis zöld lényekkel. A fogadóbizottság tolmácsgéppel fogadja őket, és jelentős kérdéseket tesz fel emez első, csillagközi találkozás kapcsán.
- Mondjátok, kicsi, zöld lények, nálatok mindenki kicsi?
- Igen.
- Mondjátok, kicsi, zöld lények, nálatok mindenkinek van ilyen furi kis antennája?
- Igen.
- Mondjátok, kicsi, zöld lények, nálatok mindenki zöld?
- Igen.
- Mondjátok, kicsi, zöld lények, nálatok mindenkinek van ilyen furi kis fekete sapkája?
- Nem. Csak a zsidóknak.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.