Humana Magazin - Humana Magazin - Elemek megjelenítése címkék szerint: zene http://www.humanamagazin.eu Wed, 22 Jan 2020 05:39:03 +0100 Joomla! - Open Source Content Management hu-hu Káosz és rend a Tartóshullám Mediawave Együttléten http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2442-kaosz-es-rend-a-26-tartoshullam-mediawave-egyuttleten http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2442-kaosz-es-rend-a-26-tartoshullam-mediawave-egyuttleten Huszonhatodik alkalmommal rendezik meg Magyarország egyik legősibb kultikus összművészeti fesztiválját, a Mediawave-et a komáromi Monostori Erődben április 27. és május 1. között. Az idei tematika: káosz és rend.

A Mediawave az évek során fesztiválról Együttlétre nevezte át magát, majd a névhez a szervezők hozzávették a Tartóshullám nevet is. Hogy miért? Mert manapság pusztán fesztiválnak lenni semmit nem ad hozzá egy-egy rendezvény minőségéhez. A Tartóshulllámra magyarított Mediawave – minden nehézség ellenére – egy olyan, nemzetközi szinten jegyzett közeget teremtett a művészetnek, ahol a film és a többi művészeti ág nem kioltja egymást, hanem erősíti.

Egy fesztivál nem attól fesztivál, hogy annak nevezi ki magát és sorrendben filmeket vetít. Attól az, ha képes hangulatot és szakmai ünnepet létrehozni. A fogyasztás- és profitcentrikusság egyre erőteljesebb elterjedésével az ünnep létrehozásának képessége kiveszett a fesztiválok többségéből, devalválódott maga az elnevezés is. A szervezők ezért döntöttek úgy, hogy demonstratíve megváltoztatják a rendezvény nevét Mediawave Tartóshullám Együttlétre.

A filmes program nemzetközi részében 91 filmet mutatnak be a világ különböző helyeiről.  A magyar versenyben negyvenkilenc filmet láthatunk, köztük sok olyan igazán ígéretes alkotással, mint Az itt élő lelkek nagy része a Buharov-párostól, a Zero Nemes Gyulától vagy a Szerdai gyerek Horváth Lili rendezésében. Megtekinthetők lesznek továbbá a három éve indított Úton online filmfesztivál legtöbb szavazatot kapott filmjei is. A vetítéseken kívül lesz filmworkshop és nyilvános filmforgatást szerveznek a Monostori Erőd „Ópium” termében, ahol a helyszín adta lehetőségekkel élve a résztvevők bepillanthatnak a műhelytitkokba.

Az Mediawave zenei kínálatában a kezdetektől fogva meghatározó szerep jut az improvizatív, jazz, ethno, népzene és underground műfajoknak. Geröly Tamás és Grencsó István, a magyar improvizatív zene nagy kísérletezői és öregjei fiatal muzsikustehetségekkel adnak koncertet, Ferenczi Gyuri & a Rackajam rockos-népzenés repertoárjában irodalmi feldolgozások is találhatók. Mindhárman állandó fellépői, mondhatni alappillérei az Együttlétnek, de nem először koncertezik az Erődben a Müller Péter Sziámi AndFriends, az idén 30 éves fennállását ünneplő Tudósok, ahogy Hamid Drake világklasszis zenész is járt már itt, ő idén szóló dobkoncerttel lép fel.

Külföldi fellépők: az amerikai-lengyel Mike Parker Trio, az amerikai-japán Assif Tsahar & Tatsuya Nakatani duó, a posztmodern jazzt játszó Yegor Zabelov Trio, a Boma Truncated magyar-belga-finn formáció, valamint tradicionális népzenét játszó együttesek a Baltikumból, az észt pUULUUp és a litván Laiminguo duó. Eljön Kanadából Steve Savanya, azaz Savanya István, aki vérbeli blues zenét hoz magáva. Spanyolországból az El Torran és David de la Jeroma zenészei érkeznek, akik igazi andalúz flamencot adnak elő. Idén is fellép Miquéu Montanaro francia ethnozenész, aki zenei workshopot is tart, ennek a műhelynek a zárókoncertjével fejeződik be a 26. Mediawave május 1-jén.

 Fotó: Nyikos Péter

 

  • mediawave
  • film
  • zene
  • együttlét
  • káosz
  • rend
  • Komárom
  • Monostori erőd
    ]]>
    info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Sun, 17 Apr 2016 11:41:03 +0200
    Süss fel nap... - heti programajánló http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/napi-ajanlo/item/2291-heti-programajanlo http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/napi-ajanlo/item/2291-heti-programajanlo Heti programajánlónk, ahol minden olyan eseményt megtalálsz, amire mennénk, ha elég időnk lenne. Ha tudsz más érdekes programről, vagy írnál valamelyikről, küldj egy e-mailt az  info@humanamagazin.eu címre! Aki minden héten válogat: Vali.

     

    Egész héten, június 10-16.

    Tilos maraton a Dürerben info

     Magyar Nemzeti Parkok Hete a Magyar Unesco Bizottsággal info

    Underground oltárképek (kiállítás) info

     

    Hétfő, június 10.

    Népzene és világzenei nap a Tilosban info

    22. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató verseny kiállítása info

    Európa és Mi: egy este öt ország hét szezrőjével (beszélgetés bloggerekkel) info

    Beszélgetések hatalomról és médiáról info

    Egy békésebb világ eszközei: fegyverzetellenőrzés, leszerelés, és non-proliferáció

    (Magyar Külügyi Intézet könyvbemutató)  info

     

    Kedd, június 11.

    Rock nap a  Tilos Maratonon info

     

     

    Szerda, június 12.

    Reggae nap a Tilos Marartonon info

    Microsoft - Niok Teaház info

    Újjászületés Vesztfáliában (Menedék filmklub) info

    Minden ötödik órában (film a családon belüli erőszakról) info

    Emberi jogi előadás a Tom Lantos Intézetben info

     

     

    Csütörtök, június 13.

    Bringa nap a Tilos Maratonon info

    Médiaszabályozási vitasorozat: a médiatartalom szabályozása info

    Száz éves a Széchenyi-fürdő info

    East punk memories (film a keleti punkok emlékeiről) info

     

    Péntek június 14.

    Roma nap - Tilos Maraton -  info

    Angolklub a Nőtárs Alapítvánnyal info

    Üzleti megoldással találtál választ egy társadalmi problémára? Mutasd meg magad!  info

     


    Szombat, június 15.

    Social error - the last man in Budapest (túlélőshow) info

    Gerincjóga fesztivál info

     

    Vasárnap, június 16.

    Social error - the last man in Budapest (túlélőshow) info

     

     

    Fotó: sxc

    • fesztivál
    • tilos
    • nők jogai
    • kiállítás ajánló
    • zene
      ]]>
      info@humanamagazin.eu (Zámbó Eszter) Napi ajánló Mon, 10 Jun 2013 12:22:37 +0200
      Magad ellen érdemes lázadni - interjú Müller Péter Sziámival http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/ember/item/915-magad-ellen-érdemes-lázadni-interjú-müller-péter-sziámival http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/ember/item/915-magad-ellen-érdemes-lázadni-interjú-müller-péter-sziámival „Én nem ilyennek képzeltem a rendet." – írta 1935-ben József Attila, és mintha negyvenöt évvel később mások is hasonlóképpen gondolkoztak volna, csak éppen cigarettafüstbe burkolt gitárhangokkal körítve tálalták mondandójukat. Ezt tette Müller Péter Sziámi is, először a ma már legendának számító URH zenekarban és a Kontroll Csoportban, majd később a Sziámiban, csak benne ilyesféleképpen fogalmazódott meg ugyanaz az érzés, mint egykoron a költőben: „Idegen vagy, aki valahogy itt rekedt /Csak félig meddig érted a híreket / Eszed, amit az agyad meghagyott / Nem gondolkozol, tehát nem vagy ott" (URH – Ismeretlen katona).

      ember_mullerpeter

      Első kérdésként engem igazából az érdekelne, hogy te mit tekintesz lázadásnak, és hogy lázadónak tartod-e önmagadat?

      Nem a lázadás a kulcsszó. Hanem inkább mondjuk, bár azért ezek is eléggé lehasznált szavak, a függetlenség, a félelem nélküliség vagy a szabadság. Vagy talán még inkább a derű. A humor – nem, mint cinizmus vagy gúny -, hanem, mint derű. Derűsen kívül lenni a lázadáson.

      Mennyire volt tudatos a tevékenységetek az URH-val és a Kontroll Csoporttal? Igazából a közös zenélésen volt a hangsúly, vagy nagyobb szerepet kapott az, hogy fricskát mutassatok a zeneiparnak és a pártvezetésnek?
      Nem biztos, hogy evvel mindannyian egyformán voltunk, ritkán beszélgettünk ilyesmiről, annyira ideológia-uralta kor volt, hogy a jobb érzésűeknek inkább a spontaneitás esett jól, főleg a próbákon. Költőileg lakoztam a helyzetben, és drámailag fogtam fel. Máskor, más élethelyzetben persze gondolkoztam is, a zenélésbe inkább belefeledkezni volt jó. Lesz, ami lesz alapon. „Mintha a világ csak néhány hangra várna..." (Menyhárt Jenő).

      Akadt-e valaha komolyabb gondotok a rendőrséggel a dalszövegeitek kapcsán, és befolyásolt-e ez titeket?
      Akadt, de ez önmagában nem befolyásolt. Az olyasmi szövegek, mint pl. a „Besúgók és provokátorok" nem annyira a közvetlen élményből, inkább az országos közérzetből fakadtak. El-elvittek, meg-megfenyegettek, ilyesmi, de jól esett félni és röhögni.

      Milyen szinten foglalkoztak az URH és a Kontroll Csoport dalai a politikával? Egyáltalán mennyire foglalkoztatta a fiatalokat akkoriban a politika? Inkább csak szórakoztak, koncerteket látogattak, vagy tudatos magatartás volt a részükről ezzel együtt a politizálás is?
      Nincs politika. Sose volt. Az emberi szférában legalábbis nem így hívják. A rakenrollnak saját politikája, saját történelme, saját anarchiája, saját társadalma van. Ahány emberrel beszélgettem akkoriban, hála istennek, mind mást keresett a koncerteken, amire egyetlen gyűjtőszó van, amelyik szerintem is mindent felülír: a mámort. Ez a derű közeli rokona. Épp ezért, részemről tojok a politikára, az ideológiákra, a gazdaságra, a pszichológiára. És tojok a rakenrollra és az anarchiára is. Akkor is, amikor éppen a közepén vagyok, és látszólag lelkesen azt csinálom. Evvel soha, egy pillanatra se voltam másképp.

      Hogyan jellemeznéd a nyolcvanas évek alkotói közegét?
      Mindenhol, a mainstreamben és az undergroundban is, volt pár nagyon impulzív, nagyon gondolatgazdag, igazán melegszívű zseni. Velük jó volt lenni, a többiekkel pedig – mint bármikor, az ötvenes vagy a mostani, tízes években is – semmilyen, vagy éppenséggel rossz, szorongáskeltő. A nyolcvanas évek annyiból volt specifikus, hogy lett egy kis pezsgés, egy kis „hagy szóljon, lesz, ahogy lesz, okoz, amit okoz" hangulat, kedvünk lett a titkok kimondásához, kis vagánykodáshoz – és erre a zenélés adta a legjobb terepet.

      Sok mindennel foglalkoztál. Ott volt a filmezés, és emellett megvolt a tanári, a rádiószerkesztő-riporteri és a cirkusz- és varietérendezői végzettséged. Miért pont mégis a zenélésben találtad meg akkoriban az önkifejezés lehetőségét?
      Főleg amiatt, amit az előbb mondtam. Én azért igazából csak költő vagyok, azon belül is a bohóc fajtából, nem véletlen, hogy Weöres, Kormos voltak a mestereim és mentoraim. Van egy ilyen vonala a költészetnek, kb. úgy Villontól Nick Cave-ig és Kiss Tibiig, beleértve József Attilát is, és, mondjuk, Blake-et vagy Ady-t már nem annyira. Akkor úgy éreztem, az értelmes rockzenében van az élő költészet. Ez talán abból következett, amit Kemény István mond a Kedves ismeretlenben, hogy annyira nem tudtunk angolul, hogy azt hittük, az angol rock szövegek nagyon jók, és ezért nagyon jó szövegeket írtunk magyarul. Meg az is jó volt benne, hogy a koncerteken összejöttek az ismerősök, tehát a zenés házibuli, a barátkozás, dumálás, csajozás is sitty-sutty megoldódott.

      A mai fiatalok tudják-e értelmezni szerinted az URH és a Kontroll Csoport dalait anélkül, hogy abban a korban éltek volna?
      Akik akarják, tudhatják. Ha a Tao-t vagy a Bibliát megpróbálják, talán ebbe se törik bele a bicskájuk. De, ha bárkinek egzegétákra van szüksége, páran még élünk. Igaz, kevesen vagyunk, akik most is írunk új számokat, de azok talán most is ütnek annál a párszáz vagy párezer fiatalnál, akik ismerik őket, bár szerencsére a kizárólagos szólásszabadság nyolcvanas évekbeli terhe lekerült a pop-rockról. Nagy meglepetésemre például a szegény Bácsfi Diánáról szóló Sziámi számot többen hallgatták meg, mint az URH-t és a Kontrollt összesen, csak nem biztos, hogy mindenki tudta, hogy ugyanaz a fiú csinálta mindegyiket. A Kontroll Csoport tavalyi koncertjeire pedig nagyon sok fiatal jött el itthon is és New Yorkban is. Kiírtuk a szövegeket angolul – gondolom, értették és értelmezték valahogy.

      A rendszerváltás mit jelentett akkor, és mit jelent ma a fiataloknak?
      A mai fiataloknak remélem semmit, mert az igazán fiatalok akkortájt vagy utána születtek. Nekünk egyszerre jelentett elszabadulást és némi elembertelenedést.

      Hogyan alakult át napjainkra a lázadás a nyolcvanas évekhez viszonyítva?
      Nem tartom lényegesnek magát a lázadást. A szabadság látszólag jól alakult, de a belső szabadság, a szellemi önérzet katasztrofális állapotba került – remélem, csak átmenetileg.

      Szerinted mi ellen érdemes, vagy lehet ma lázadni?
      Magad ellen, mint bármikor.

      Vannak ma még underground zenekarok? Mit képviselnek ezek ma?
      Nincsenek. Aki még nem futott be, de szeretne, az nem underground és nem független, csak épp ezen a túltelített piacon (aminek köze nincs ahhoz, amiben érdemes létezni), nem elég jó vagy nincs szerencséje. De van azért néhány jó zenekar. Ha Magyarországon maradunk, az utolsó igazán figyelemre méltó dolog a Hiperkarma volt. A rengeteg elég jól zenélő, de bugyuta Kispál-klónról nincs mit beszélni. Nagyjából ez lett mára a mainstream, ami valamiért undergroundnak hívatja magát. És vannak kiváló kamaszok és kocsmai vagányok, akik zenét csinálnak, de bennük remélhetőleg nincs meg az az ambíció, hogy undergroundnak nevezzem őket, csak azért, mert egészséges módon szarnak az exportba.

      Mintha azt várnák tőled, hogy évtizedeken keresztül ugyanazt a szerepet töltsd be, mint a nyolcvanas években. Sőt, mintha sokan valamifajta „árulónak" tekintenének, hogy polgári foglalkozásod van, és nem ott tartasz még mindig, hogy „Létezik egy ország, ahol minden rendbe' van, Minden úgy van, mint máshol, csak egy kicsit máshogyan" (URH – Katt). Ez egy generáció betegsége, hogy képtelenek változni a korral, és képtelenek elfogadni, ha más változik?
      Most meg kéne védenem valamit? Nincs polgári foglalkozásom, ugyanaz a szabad ember vagyok, aki voltam. A Szigeten tb-zek, kedvességből megengedik, bár pár éve már kiszálltam. Nem ugyanott tartok, mért is tartanék ugyanott?! Senki a világon, akit ugyanaz a néhány betegesen-magyarosan irigy, beszorultan műfaj- és stílusfüggő hamis ideológiákba menekülő műlaza faszkalap bálványozva tisztel, nem tart ugyanott. Csak éppen őket szabad tisztelni, mert nem magyarok, vagy már nem élnek. Sebaj, „csak az olvassa...". Sok minden történt velem közben, amik jóval többet jelentettek holmi szerepeknél, és a kegyesebb napokon még mindig elég jó dalokat csinálok a haverokkal, és még mindig pincében, „underground". Aki pedig netán érteni és értelmezni akarja, az meg is hallgathatja őket. Meg néha azért a régieket is játsszuk, főleg az azóta meghalt Sziámi kolléga, Gasner János múlhatatlan számait, hogy nehogy elfelejtsék teljesen.

      • kép
      • interjú
      • Sós Eszter
      • generációs jogok
      • lázadás
      • Müller Péter Sziámi
      • zene
        ]]>
        info@humanamagazin.eu (Sós Eszter) Ember Thu, 12 Aug 2010 01:00:00 +0200
        "A Föld sorsához képest gyíkfing, amit mi művelünk" http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/ember/item/607-a-föld-sorsához-képest-gyíkfing-amit-mi-művelünk http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/ember/item/607-a-föld-sorsához-képest-gyíkfing-amit-mi-művelünk Erős kisugárzás, cinkos mosoly és fürkésző tekintet, ő Hajós András. Laza, a maga módján szociális és mindenről őszintén megmondja, amit gondol. Talán éppen ezért tud hiteles maradni, mindegy, hogy éppen énekel, műsort vezet, jótékonysági gyűjtésen vesz részt vagy interjút ad a Humanának. A környezetvédelemről, a zöldekről, a biciklikről és a társadalmi felelősségvállalásról is beszélgettünk.

        ember_hajosandras_1
        Mit foglal magába számodra az, hogy élhető környezet? Mitől lesz élhető egy környezet?

        Én csak a saját élhető környezetemet tudom megfogalmazni, amiben sokkal kevesebb ember lenne és lassabban mennének a dolgok. Az én környezetem sokkal inkább szociokulturális oldalról közelíthető meg, mint mondjuk a környezetvédelem szempontjából. Szerintem a fák, a növények, az állatok mellett az emberi psziché is a környezet része, így elsősorban a fenntartható normalitás érdekel. Nem szeretnék máshol élni, mint Budapest, viszont örülnék neki, ha azok, akik nem szeretik a fővárost, nem élnének itt. Lassabb, sétálósabb, biciklisebb, Duna-partra kimenősebb várost szeretnék, ahol emberek hevernek a zöldben. Más helyeken is éltem hosszabb ideig; Liverpoolban, Jászberényben, de sosem értettem azokat, akik egy-egy nagyvárosban tett látogatásuk után arról áradoznak, hogy ott kertek vannak és minden jobb. Ezt itthon is meg lehet valósítani, mint ahogyan egyre többen bicikliznek, vagy használják pihenésre, feltöltődésre Budapest tereit. Szerintem a várost elsősorban nem közlekedési útvonalként kell felfogni.

        Melyiket tartod a legélhetőbb városnak azok közül, ahol már jártál és miért?

        Nehéz ezt így eldönteni, az a két-három hét, amíg az ember valahol átutazóban van, kevés idő. Barcelonát nagyon csíptem, de bármelyik várost, ami tenger közelében van, azt szeretem, ezért zavar különösen az, hogy a Dunával nem kezdünk semmit, mert az, amitől a tengerpart olyan vonzó sokak számára - hogy ki lehet ülni, mindig történik ott valami - azt itthon is meg lehetne valósítani.

        Ha már azt említetted, hogy az élhető környezet számodra elsősorban szociokulturális szempontból lényeges, akkor milyen egy élhető társadalom?

        Egy élhető társadalom őszintébb, kommunikatívabb, ahhoz képest, amit ma Magyarországon tapasztalok, hogy az emberek ugyan fizikailag nagyon közel vannak egymáshoz, de szellemileg nagyon messze. Én ezt éppen fordítva szeretném. Hihetetlenül fárasztanak a meccsek, a játszmák az emberi érintkezések során, valószínűleg azért, mert egy nagyon szabad és őszinte közegben mozgok, mind a munkámat, mind pedig a baráti kapcsolataimat tekintve. Azt látom a mai magyar társadalomban, hogy a kis stressz csomagocskáinkat rakosgatjuk át egymásra. Ezt felválthatná a nyílt és őszinte kommunikáció. Ha mindenki egy picit rendbe tenné a saját életét, akkor már azzal sokat javíthatnánk a mindennapi kapcsolatainkon. Egyébként is én egy '68-as hippi vagyok a lelkem mélyén és vállalom, hogy a világbékéről is beszélni kell. A magyar popnak volt egyszer egy olyan vonulata, ami a társadalmi felelősségvállalást magának érezte, nagyon csípném, ha ez visszajönne.

        A zenén kívül milyen területeken lehetne még a társadalmi felelősségvállalást erősíteni?

        Nyilván a nagyvállalati szektornak van egy fokú felelőssége, ami most ezt a CSR „hárombetűset" benyalta. Én a civil társadalom magára találásában is hinnék, szerintem lassan leszoknak arról, hogy egy szent célért pályázzanak. Inkább az olyan kezdeményezésekben bízok nagyon, amik a saját környezetükben próbálnak meg valamilyen célt elérni. Ebben még nagyon hátul járunk. Saját magunkat tekintve pedig az önmérsékletben hiszek. Az utóbbi húsz évünk a szerzésről szól, bár nem tekintem magam sem antiglobalistának, sem kapitalizmus-ellenesnek, de azért bizonyos cinizmussal igyekszem e folyamatokat szemlélni. A megszerzett szabadság, a megszerzett jogok, a győzelem mind a szerzésről szólnak, holott ennek is egyensúlyban kellene lennie, ezért is hiszek az önmérsékletben. Ha az egész világ összeesküdik ellenünk, akkor is lehet annyi szerepünk a történésekben, hogy önmérsékletet gyakorlunk és nem agresszióval vagy indulatokkal próbáljuk kezelni a kellemetlen helyzeteket.

        Te mit teszel a környezeted védelméért?

        Próbáljuk teljesíteni a programpontokat; szelektív hulladékgyűjtés, amikor tehetem, biciklivel járok, és tudatos vásárlónak tartom magam. Amikor a kocsinkat vásároltuk, akkor egy bioetanollal is működő autót választottunk. Persze vádolhatnak a jóléti társadalom divat hibridségével, de leszarom. Én azt tudom, hogy egy autónk van, és amikor a dugóban állunk és a szinte nulla károsanyag-kibocsájtású bioetanol ketyeg az autómban, akkor én igenis büszke lehetek magamra és nem érdekel, hogy ugyanebből a pénzből vehettem volna például navigációs rendszert. Egyébként is hiszem, hogy a Föld egy nagyon bonyolult ökológiai szisztéma, nem működhet úgy, hogy elhatározzuk, hogy minden fát megmentünk, mert akkor a fakitermelők munka nélkül maradnak. Ezeket az összefüggéseket látni kell és érteni, szerintem a Földet nem lehet megmenteni a Rottenbiller és Király utca sarkán, ott csak a Rottenbiller és Király utca sarkát kell bizonyos ésszerű határok mentén megmenteni.
        Mindemellett azt gondolom fontos, hogy a környezetvédelmi szempontokat a gyerekeimnek is felvázolom. Az én generációm ezt felnőtt fejjel próbálja megtanulni, de mivel átadtuk a gyerekeinknek, lassan a mindennapjaink részévé válik. Nem vagyok betegesen környezetvédő, azt gondolom, hogy van olyan, amikor ki kell vágni a fákat egy parkolóház miatt, csak gondolkodjunk el rajta és ne automatikusan taroljunk, emellett pedig a tiltakozásnak is legyen meg a módja és az eszköze.

        Említetted, hogy a helyi problémákra helyi válaszokat kell adni. Ezek alapján mit gondolsz, a globális civil mozgalmak hatékonyak tudnak lenni?

        Nem tudok sokat erről a témáról, amit én a civil világból tapasztalok, az egy állandó küzdelem az európai bürokráciával. Szerintem én generációs okokból és a munkámból kifolyólag is kimaradtam ebből a nemzetközi körforgásból. A mi életünkben - akik a rendszerváltozás környékén kerültünk a munkaerőpiacra vagy az egyetemekre - még nem volt ilyen erősen jelen ez a civil vonal. A civil szféra egy nagyon jó felvevőterep, ahogy régen a katonaság volt, ahová a „mit kezdjek magammal bölcsészek" elmentek. Sorkatonaság helyett simán bevezetném a sorönkéntességet. Jót tenne minden fiatalnak, ha világot látna, kipróbálhatná magát, amíg nem dönti el, hogy mihez akar kezdeni.
        Látom ugyan a globális civil hálót, de messze nem tartom olyan erőnek, mint akár a globális művészeti hálót, internetet, vagy annak idején a '68-as eszmét. Nem tudom, hogy ez a civil életérzés mennyire tud végigsöpörni a jóléti társadalmakon. Irigykedve is nézem néha, hogy például azoknak a fiataloknak, akikkel a 100 Legszegényebb Magyar projektet csináltam, az életük részévé vált ez a munka. Nekem ez nagyon furcsa, számomra még a befutni, elérni, megcsinálni régi értékek állnak a középpontban. Látok ilyen fiatal srácokat, akik halálosan jól elvannak azzal, hogy ugyan nem keresnek sok pénzt, de értelmét látják annak, amit csinálnak. Ha erre van lehetőség, akkor ez baromi jó.

        ember_hajosandras_2

        Ha újrakezdenéd a pályádat, változtatnál rajta?

        Ha újrakezdeném egy raszta hajú, városi biciklista lennék, gerillazenész, aki megáll az utcán és a világbékéről énekel. De így sem panaszkodhatom, mert ha van valaki, aki megteheti, hogy a világbékéről énekel, akkor az éppen én vagyok. Nem nagyon hiszek az újrakezdésben, de például pont a biciklizéstől rengeteg tapasztalatot kaptam, amire nem számítottam. Ha valaki korábban azt mondja, hogy 35 körül ilyen mértékű szemlélet- és életmódváltáson megyek keresztül, biztos nem hittem volna el.

        Mi a véleményed arról, hogy híres emberek, kihasználva népszerűségüket, felhívják a figyelmet globális problémákra? Ez inkább önpromóció, vagy tényleg fel lehet ezzel kelteni több ember figyelmét egy-egy fontos téma iránt?

        Fontos dolog, de pont arra kell figyelni, amit említettél, hogy ez ne váljon önfényezéssé. Azt tartanám helyesnek, ha a médiában a közvéleményt formálók egy-két ügyet képviselnének. Ez persze nagyon kellemetlen tud lenni, hiszen így előfordul, hogy nemet kell mondani teljesen jogos felkérésekre is, de annak semmi értelmét nem látom, hogy hétfőn egy sajtótájékoztatón feltűnök roma ügyben, majd mire az a sajtóban megjelenne, már biciklis ügyben kampányolok, aztán valami egészen más cél érdekében állok ki. Ez hitelteleníti az üzenetet, szerintem. Mindenki tartozzon valahova, találjon magának egy ügyet, amit tényleg fontosnak tart, amiben hiteles tud lenni, mert különben nem működik. A kevesebb néha több.

        Te milyen ügyek mellett állsz ki?

        Az esélyegyenlőség, a roma kérdés, illetve az iskolai demokratizálódási folyamatok iránt még a szociológiai tanulmányaim során kezdtem el érdeklődni, a biciklis történetek személyes érintettség okán kerülnek előtérbe nálam, illetve viszonylag sűrűn járatom a számat konkrét belpolitikai kérdésekben is. A Heti Hetesben óhatatlanul szó van erről, de a radiocafé-s műsorunkban, a Bolhacirkuszban is előfordul a politika mint téma.

        Elképzelhetőnek tartod, hogy a jövőben az ember összhangba kerülhet a természettel?

        Szerintem az ember összhangban van a természettel a maga nagyon furcsa módján. Az ember is a természet része. Tudomásul kell venni, hogy azért még mindig a természet az úr, elég csak az árvizekre, vagy hasonló természeti katasztrófákra gondolni. Szerintem nagyrészt az ipari forradalom által felvázolt társadalom végét éljük és az információs társadalom ebből a szempontból kicsit más; a kevesebb autó és több wifi biztos, hogy valamennyit tisztít. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a Föld sorsához képest gyíkfing, amit mi művelünk. Valahogy nem vagyok képes elhinni, hogy tönkre tudjuk tenni a Földet.

        • Kertész Anna
        • Hajós András
        • interjú
        • kép
        • élhető környezet
        • zene
        • társadalmi felelősségvállalás
        • környezetvédelem
        • bicikli
          ]]>
          info@humanamagazin.eu (Kertész Anna) Ember Thu, 13 May 2010 01:00:00 +0200