Humana Magazin - Humana Magazin - Elemek megjelenítése címkék szerint: filmfesztivál https://humanamagazin.eu Mon, 22 Jul 2019 11:51:36 +0200 Joomla! - Open Source Content Management hu-hu Verzió 2015: Ne mondd meg, hogy mit szabad és mit nem! – Ayat Najafi: Dalok senkiföldjéről https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2439-ne-mondd-meg-hogy-mit-szabad-es-mit-nem-ayat-najafi-dalok-senkifoldjerol https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2439-ne-mondd-meg-hogy-mit-szabad-es-mit-nem-ayat-najafi-dalok-senkifoldjerol   Lelkesedésből nincs hiány, a megvalósítás viszont még hagy némi kívánnivalót maga után. Ayat Najafi harmadik dokumentumfilmje, a Dalok senkiföldjéről a készítők számára fontos alkotás, de vajon másnak is az?

Irán a kettőségek országa, akik ott jártak, mind azt mondják, hogy a különféle tilalmak ellenére minden megtalálható a közel-keleti államban, nőnek lenni azonban a jelenben egyáltalán nem egyszerű. Ayat Najafi az eddigi dokumentumfilmjeivel – más iráni rendezőkhőz hasonlóan – ezt a témát boncolgatja. Az előző két mozgóképe (Move it, Football Under Cover) női focistákról, a Dalok senkiföldjéről énekesnőkről szól, húgának (Sara Najafi) a hatalommal vívott küzdelmét dokumentálja.

Sara Najafi eltökélt szándéka, hogy iráni és francia énekesnők részvételével közös estet rendezzen Teheránban, ehhez azonban egy igencsak nagy akadályt kell áthidalniuk. Az 1979-es iszlám forradalom ugyanis megtiltotta az énekesnőknek, hogy nyilvánosan lépjenek fel. Napjainkban a női előadók zenéi csak a fekete piacon kaphatók, pedig az 1920-60-as években számos énekesnő lopta be magát az irániak szívébe. Sara a kulturális minisztériumba jár, énekesekkel egyeztet, illetve többször Párizsba utazik, ahol a francia fellépőgárdával tárgyal. Az úton több kihívással kell szembenéznie a nemzetközi csapatnak, az, hogy a fellépést megtartják, még a rendezvény előtti napokban sem teljesen biztos.

A rendező minden bizonnyal ezt a fordulatot szánta filmje csúcspontjának, Najafi azonban egyik nehéz pillanatban sem tudja a nézőből az általa várt reakciókat kiváltani, s ennek egyik oka az ő személyes jelenléte. Ahelyett, hogy magára hagyná a nézőt a szomorú, gondterhelt arcokkal, ismétlődő jelleggel feltűnik a kamera előtt és magyarázni kezdi, hogy minden rendben lesz, Sara megoldja. Az már csak hab a tortán, hogy a vetítés utáni közönségtalálkozón Najafi maga mondta, hogy biztosak voltak benne, hogy a koncert nem marad el; a minisztérium rossz színben tűnt volna fel, ha az utolsó pillanatban nem engedélyezi a fellépést.

Az iráni rendező lelkesedése az egész filmre rányomja bélyegét, épp ezért Sara kivételes tette háttérbe szorul. Az a közönségtalálkozón is kiderült, hogy Najafi húgának szánta a filmet, az ő harcát kívánta bemutatni, azzal azonban a rendező már nem számolt, hogy személyének túlzott jelenléte minden feszült pillanatot felold. A néző a tett súlyát nem érzi, de a perzsa dalok még így is elvarázsolhatják, ahogy tette azt a fesztivál közönségével is, amely tagjai a Közönségdíjat szavazták meg a filmnek.

A filmet a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon láttuk.

  • Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál
  • film
  • filmfesztivál
  • emberi jogok
  • kritika
    ]]>
    info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Thu, 19 Nov 2015 11:00:00 +0100
    SZEMREVALÓ FILMFESZTIVÁL 2015 https://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/sajtokozlemenyek/item/2433-szemrevalo-filmfesztival-2015 https://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/sajtokozlemenyek/item/2433-szemrevalo-filmfesztival-2015   2015. szeptember 24. és október 3. között a budapesti Művész moziban fut majd a SZEMREVALÓ, a Svájci Nagykövetség, az Osztrák Kulturális Fórum és a Goethe Intézet közös filmfesztiválja, mely immár negyedik alkalommal hozza el a német nyelvterület új filmjeinek legjavát. A fesztiválon több film alkotójával is találkozhat a közönség. A program hangsúlyosan foglalkozik a másság és a migráció kérdéseivel, továbbá külön fejezetet szentel Rainer Werner Fassbinder munkásságának, aki idén lenne 70 éves. Egy kisebb válogatást bemutatva Szegeden, Debrecenben és Pécsett is lesz SZEMREVALÓ! A filmeket eredeti nyelven, magyar felirattal vagy hangalámondással vetítik.

    2015. szeptember 24-én 19 órakor a Berlinalén Ezüst Medve-díjjal kitüntetett thriller, Sebastian Schipper Victoriája nyitja meg a Művész moziban a fesztivált, amely egyetlen bravúrosan rögzített jelenetben, vágás nélkül meséli el egy spanyol lány és négy berlini fiú találkozásának és szédítő ámokfutásának történetét. Ezenkívül hat tematikus blokkban huszonegy német, osztrák és svájci filmet – köztük három dokumentumfilmet – mutatnak be, amelyek emberi drámákról és sorsszerű találkozásokról szólnak úgy, hogy eközben a szórakozás sem marad el.

    Karl Markovics, a kiváló osztrák színész és rendező új filmjében a természetfelettiről mesél: a Superwoldben egy középkorú pénztárosnő egy szürke hétköznapon nem mással találkozik, mint Istennel. Simon Jaquemet Háború című filmjében – mely idén a Svájci Filmdíjon a legjobb film és legjobb operatőr díját is elnyerte – a tizenöt éves Matteo egy erőszakos fiatalokból álló csapat tagjaként kezd félelmetes háborúba először a felnőttek, majd minden és mindenki ellen.

    Stefan Haupt számos díjjal jutalmazott filmje, A kör két fiatalember szenvedélyes szerelmén keresztül az ötvenes évekbe repíti vissza a nézőket, és a svájci meleg mozgalom történetét beszéli el. A Vámpír a díványon című szatirikus osztrák vámpírkomédiában Tobias Morettit látjuk vámpírként, freudi analízisben. A film rendezője, David Ruehm a Szemrevaló vendégeként Budapestre látogat. Ugyancsak nagy érdeklődésre tarthat számot a B-Movie: Nyugat-Berlin hangjai, 1979-1989 című doku, melyben a fiatal Blixa Bargeld, Nick Cave, a Die Tödliche Doris és a Die Ärzte mellett még sokan felbukkannak. A magyar közönség pedig találkozhat a film egyik rendezőjével, Klaus Maeckkel.

    A fesztivál izgalmas színfoltjának ígérkezik az Ulrich Seidl és a rosszfiúk című  portréfilm, melyben először láthatjuk munka közben a sokat vitatott osztrák rendezőt. Siedl élettársa és állandó alkotótársa,Veronika Franz ezúttal első nagyjátékfilmjével mutatkozik be a programban. AGoodnight Mommycímű, Oscar-díjra nevezett art horrorban egy ikerpár kételkedni kezd, hogy valóban az anyjuk-e az arcműtétről hazatért, bekötözött fejű nő.

    Az idei SZEMREVALÓ külön fejezetet szentel Rainer Werner Fassbinder munkásságának, aki idén lenne hetvenéves. A modern európai film egyik legjelentősebb rendezőjének három alkotása mellett először lesz látható Magyarországon Volker Schlöndorff 1970-es filmje, a BAAL, melyben Fassbinder egyszerre alakítja Baalt és önmagát. Két dokumentumfilm is színesíti a programot: a dán Christian Braad Thomsen archív felvételekben gazdag portréja, a Fassbinder – Szeretni feltételek nélkül az idei Berlinalén debütált. Az Ali a paradicsomban című dokumentumfilm Fassbinder egykori élettársa, A félelem megeszi a lelket főszerepét alakító El Hedi Ben Salem M’barek Mohammed Mustafa tragikus sorsát mutatja be. Szeptember 20-ától a Művész mozi előterében Fassbinder filmplakátokból álló kiállítás várja a filmbarátokat.

    Budapesten szeptember 16-ától a Művész moziban 1100 Ft-os áron már vásárolhatók jegyek a SZEMREVALÓra. Négy jegy egy időben történő megváltása esetén a jegyek ára csupán 1000 Ft. Egy kisebb válogatást bemutatva a pécsi Apolló moziban szeptember 29. és október 3., a debreceni Apolló moziban október 1-4., a szegedi Belvárosi moziban pedig október 3-6. között is lesz SZEMREVALÓ!

    Teljes program: www.szemrevalofesztival.hu, facebook.com/szemrevalo

     1. fotó: C Senator Film Verleih; 2. fotó: Thimfilm Petro Domenigg

    • filmfesztivál
    • Szemrevaló
    • Németország
    • Svájc
    • Ausztria
    • Művész
      ]]>
      info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Sajtóközlemények Wed, 23 Sep 2015 23:00:09 +0200
      Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál 2014 https://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/sajtokozlemenyek/item/2423-verzio-nemzetkozi-emberi-jogi-dokumentumfilm-fesztival-2014 https://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/sajtokozlemenyek/item/2423-verzio-nemzetkozi-emberi-jogi-dokumentumfilm-fesztival-2014   2014. november 11-én 11. alkalommal jelentkezik a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, amely idén is rengeteg érdekes filmmel és témával várja az érdeklődőket. Idén mintegy 62 film érkezik 26 országból a fesztiválra.

      Friss, kreatív dokumentumfilmeket láthatunk a világ minden tájáról: belorusz alternatív színházról, iráni mullahokról, ruandai focistákról, amerikai hajléktalanokról, ukrán forradalmárokról, eritreai menekültekről, csehszlovák terroristákról, vándorló magyarokról. Dokumentumfilmek, beszélgetések az emberi jogokról, szakértők, diákvetítések és rengeteg izgalmas program várja idén is az érdeklődőket.

      A Verzió immár tíz éve hirdeti a nyitott társadalom, a demokrácia és a tolerancia fontosságát a kreatív dokumentumfilmezés bőséges terméséből szemezgetve. A Verzió egy olyan új fórumot teremtett, ahol a filmeket, a különféle témákat más és más szemszögből és értelmezésben vizsgálhatjuk kreatív és kritikus módon. A dokumentumfilmek és az emberi jogok iránti elkötelezettségünkből fakadóan, és az OSA Archívum nélkülözhetetlen intézményi támogatásával a Verzió továbbra is a filmek nyelvén szólal fel az emberi jogokért. 

      AZ IDEI PROGRAM AZ ALÁBBI SZEKCIÓKBÓL ÁLL:

      Nemzetközi panoráma – válogatás a legfrissebb kreatív dokumentumfilmek legjavából a világ minden tájáról.

      Magyar panoráma – emberek, arcok, sorsok: társadalmi körkép Magyarországról.

      Digitális generáció – amely azt vizsgálja, hogyan befolyásolja életünket a digitális fejlődés valamint a korlátlan internet hozzáférés.

      Hol a Magyar? – a világ különböző helyein élő magyarok életét veszi górcső alá.

      Reaktív állampolgár – az atomenergia társadalmi költségeiről.

      Tiltakozók – villámkörkép a világban zajló cenzúra, elnyomás- és korrupcióellenes tiltakozásokról.

      Fókuszban India – a mai indiai társadalom ellentmondásait tárja fel és kreatív módon használja a filmet a változások előindítására és dokumentálására.

      Helsinki 25 – a Magyar Helsinki Bizottság 25. születésnapját ünnepli a migrációról, cenzúráról, etnikai diszkriminációról készült filmekkel és beszélgetésekkel, valamint a kelet-európai rendszerváltás történetének és örökségének megvitatásával.

      Verzio DocLab – Workshop filmeseknek, producereknek és a közönség érdeklődő tagjainak arról, hogy milyen az a dokumentumfilm, amely nem csak a hazai közönség figyelmére tarthat igényt, Stefano Tealdi szervezésében és vezetésével.

      DunaDOCK MasterClass – a sorozat lehetőséget kínál, hogy elmerüljünk a filmkészítés rejtelmeiben olyan díjazott filmesek segítségével, mint Kerekes Péter, Petra Lataster Czisch, Peter Lataster és Gerő Marcell.

      A legjobb filmnek járó díjat idén is a közönség adja; a legtöbb szavazatot kapott film 1.000 dollárban (USA) részesül.

      Időpont: Budapest, 2014. november 11-16.

      Helyszínek: Toldi Mozi Budapest, V., Bajcsy-Zsilinszky út 36-38., tel.: 472 0397, Művész Mozi Budapest, VI., Teréz krt. 30. tel.: 459-5050, Cirko-Gejzír Mozi Budapest, V., Balassi Bálint u. 15-17., tel.: 269-1915, Kino Budapest, XIII, Szent István krt. tel.: 224-5600, OSA Archívum Budapest, V., Arany J. u. 32., tel.: 327-3250

      Fesztiválbérlet: 4500 Ft November 10-ig; 5000 Ft November 11-től, jegyek: 900 Ft.

      Bérlet vásárolható november 3-tól a Toldi és a Művész mozi jegypénztárában. www.verzio.org info@verzio.hu

      A 11. Verzió Fesztivált a Verzió Film Alapítvány és az OSA Archívum szervezi.

       Kép: Verzió Facebook-oldala (EUROMAIDAN. ROUGH CUT)

      • filmfesztivál
      • emberi jogok
      • kultúra
        ]]>
        info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Sajtóközlemények Sat, 08 Nov 2014 18:38:08 +0100
        Kalandozás a lélek útvesztőiben – 8. BrasilCine | The Brazilian Film Festival in Scandinavia 2.0 https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2358-kalandozas-a-lelek-utvesztoiben-8-brasilcine-the-brazilian-film-festival-in-scandinavia https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2358-kalandozas-a-lelek-utvesztoiben-8-brasilcine-the-brazilian-film-festival-in-scandinavia Felipe Dall’Anese és Marcelo Gomes filmjeikben a fiatal lelkekben dúló bizonytalanság okozta frusztrációt kívánták megfilmesíteni úgy, hogy előbbi egy szerelmét elvesztő férfi, utóbbi pedig egy frissen diplomázott pszichiáter szemszögéből szemléli a világot.

        Felipe Dall’Anese Good Night című alkotásán látszik az igyekezet, de mégsem érezzük a súlyát a rögtön a felütésben bekövetkezett szerencsétlenségnek. Bár a rövidfilm üzenete rendkívül pozitív, így talán kevésbé lehet számon kérni rajta a depresszió kellően mély ábrázolását, a szomorú tekintet és a különböző fekvő helyzetek nem igazán segítik a nézőt a főszereplővel történő azonosulásban. A rendező mindazonáltal kitűnő időérzékről tesz tanúságot: a kezdeti lassú tempó a játékidő második felében felgyorsul, hogy aztán a dolgok a másnap reménysugarai közepette ismételten visszatérjenek a megszokott kerékvágásba.

        Marcelo Gomes elismert rendező világszerte, nem kevesebb mint ötven díjjal jutalmazták eddig, többek között a legutóbbi nagyjátékfilmjéért, a Once Upon a Time Was I, Veronicáért, amely azonban közel sem tökéletes.

        A brazil dráma pont olyan, mint a főszereplője: kaotikus, bizonytalan s kellően érdektelen. Hiába játszik remekül a Veronicát alakító színésznő, ha a karaktere ellenszenves – apjáért hullatott könnyei ellenére is leginkább csak saját magával törődik –, a járt utat a járatlanért semmi pénzért el nem hagyná. Emiatt a cselekmény a legapróbb fordulatoktól kezdve egészen a végkifejletig teljesen kiszámítható, ami szintén csökkenti a nézők film iránt tanúsított érdeklődését, hiszen nem készteti őket kellő aktivitásra. Bár Gomes a fiatal doktor története kapcsán a függetlenedés, a családalapítás, az első munkahely stb. miatt érzett frusztrációt kívánja érzékletesen ábrázolni, törekvéseit nem koronázza siker: egyrészt elveszik a részletekben, másrészt túlságosan egyszerűnek mutatja be azt a folyamatot, amelyen most épp az Y generáció egyes tagjai esnek át, akik közül nem mindenki olyan szerencsés, mint Veronica. A tapasztalatok alapján az orvosok ugyan könnyebben találnak munkát, de míg a lány „önként” marad a családi fészekben – hogy apját ápolja –, addig kortársai nem feltétlenül engedhetik meg maguknak, hogy saját lakásba költözzenek. (A jelenség ennél sokkal árnyaltabb és részletesebb kifejtést érdemelne.) Veronica útkeresésén túl bepillantást nyerhetünk még a brazíliai mindennapokba, de az érdekesnek tűnő epizódok végig mellékvágányon maradnak, többnyire csak a főszereplő szempontjából releváns klinikai esetek jutnak hangsúlyosabb szerephez, amelyek szereplőitől pont akkor búcsúzunk el, amikor kezdene érdekessé válni a történetük.

        A Once Upon a Time Was I, Veronica l – sajnos – túlságosan a főszereplőre és a közhelyekre koncentrál, tulajdonképpen így próbálja elnyerni a nézők szimpátiáját. Ez azonban csupán arra elég, hogy újra és újra „megvilágosodjunk”: éljünk bárhol, a problémáink többnyire azonosak.

         

         

         

         

        • BrasiCine
        • Svédország
        • Göteborg
        • Stockholm
        • filmfesztivál
          ]]>
          info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Fri, 08 Nov 2013 13:10:29 +0100
          A nagy átalakulás – 8. BrasilCine | The Brazilian Film Festival in Scandinavia https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2353-a-nagy-atalakulas-8-brasilcine-the-brazilian-film-festival-in-scandinavia https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2353-a-nagy-atalakulas-8-brasilcine-the-brazilian-film-festival-in-scandinavia   Az idén 8. alkalommal rendezték meg a BrasilCine nevezetű filmfesztivált Stockholmban és Göteborgban, ahol Brazília kiemelkedő mozgóképei közül szemezgethettek a nézők, a vetítések közötti szünetekben pedig a dél-amerikai ország színes és energikus kultúrájával ismerkedhettek meg.

          Leonardo Mouramateus Mauro in Cayenne című rövidfimje és Felippe Schultz Mussel A Place to take Away című nagyjátékfilmje a metamorfózis jegyében születtek meg. Előbbi tizennyolc – remek filmes megoldásokkal tarkított – percben mesél Mauro „különleges” átalakulási tehetségéről, utóbbi pedig a Rio de Janeiró-i favelák turisztikai látványosságokká avanzsálódásának következményeibe avat be.

          A könnyedebb hangvételű Mauro in Cayenne erőssége, hogy kitűnően ötvözi az animációt és a dokumentumfilmet, miközben a végeredmény kellően játékfilmes jelleget ölt. Az emberközpontú alkotás egyrészt a családi kötelékek jelentős voltát, másrészt az emigráció, valamint az új hazában való érvényesülés előnyeit, hátrányait hangsúlyozza, amelyekkel a svéd városokban élő brazil emigránsok igencsak azonosulni tudnak.

          Felippe Schultz Mussel szociológus filmjével a Rio de Janeiro központjában található favelákba szervezett túrák vezetőit akarta bemutatni: nem hiteles szociorajzot kívánt felvázolni, hanem a nyomornegyedek eltérő interpretációját szerette volna megismertetni a közönséggel úgy, hogy részben a köztudatban élő hamis sztereotípiákkal is leszámol.

          Bár az A Place to take Away szándékosan nem hozza közelebb a favelák lakóit a nézőkhöz, a túrákon elhangzottakból kiderül, hogy miként zajlik az élet a luxusszállodák szomszédságában elterülő, szegénység sújtotta övezetben, ahonnan szinte lehetetlen kitörni: a fiatalok – talán – egyetlen reménye a labdarúgás. Kivételek természetesen akadnak: az egyik túravezető például több éven keresztül az USA-ban élt, majd miután hazatért, saját túraszervező céget alapított, hiszen nála aligha tudna bárki is hitelesebb képet festeni a favelákról. Mindazonáltal az ő személye a legirritálóbb az egész filmben, ugyanis azzal az álszent gondolattal traktálja a vendégeit – és minket is –, hogy az ő túrája legalább őszinte, pedig valójában semmiben sem különb a másokénál, sőt...

          Bár a brazil rendező a kilencvenes években virágzásnak indult iparág, a favelaturizmus jelenségéről tájékoztat, a szánt szándékkal kihagyott lakók mégiscsak hiányoznak a road movie műfaját megidéző alkotásból. Engem – és talán még sokakat – azonban leginkább az a kérdés foglalkoztat, hogy mennyire illő mások szegénységét „eladni”. Hol húzódik a morális határ?

           

          • Brazília
          • Svédország
          • filmfesztivál
          • dokumentumfilm
            ]]>
            info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Tue, 22 Oct 2013 23:57:44 +0200
            Láttuk még! – Titanic Fesztivál https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2288-lattuk-meg-–-titanic-fesztival https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2288-lattuk-meg-–-titanic-fesztival

            Joshua Oppenheimer: Az ölés aktusa (Filmdokk)

            Oppenheimer dokumentumfilmje többnyire pozitív visszajelzéseket kap, én azonban megtörném e sort, ugyanis egy olyan alkotásról nem igazán tudok jót mondani, amely két óra giccs és színjáték után arról kíván meggyőzni, hogy egy (állítólagos) tömeggyilkos szánalmat érdemel. Állítólagos, mert hiába hangoztatják, hogy a meginterjúvoltak felelősek az 1960-es években, Indonéziában történt tömeggyilkosságokért – közel egy millió kommunistát végeztek ki –, többek kételkednek az alkotás valóságtartalmában, köztük én is. Ráadásul Az ölés aktusa rendkívül egyoldalú, csupán a gyilkosokat látjuk, az áldozatok hozzátartozói a mai napig csak csendben emlékezhetnek szeretteikre. A cím ugyan utal erre, de az objektivitás mindenképp azt kívánná, főleg egy dokumentumfilm esetében, hogy mind a két oldal hallassa a hangját.

            Aku Louhimies: Fekete golyó (Versenyben)

            A finn Fekete golyóban több potenciál rejlett, mint amennyit végül megmutatott magából. Aku Louhimies remek színészi gárdát vonultatott fel játékfilmjében, a főszerepet alakító Jessica Grabowsky érzelmek széles skálájával játszik a börtön után új életet kezdő Pike szerepében, a cselekmény bizonyos részei viszont kíméletlenül ellenérzést váltanak ki. A küszködő fiatal lány gyermekével próbál visszailleszkedni a társadalomba, ehhez azonban az kellene, hogy kizárja életéből a nála jóval idősebb, drogdílerként tevékenykedő barátját és az őt körülvevő züllött társaságot. Noha a Fekete golyó boldog véggel zárul, az addig vezető úton nagyobb hangsúlyt kapnak az orgiák a családon belüli erőszak kérdésénél, sőt, néhol banális, közhelyes vagy épp hiteltelen jelenetek követik egymást.

            Sophie Blondy: Morning Star (A sötét oldal)

            A cirkuszok közönségcsalogató ereje legfőképp abban rejlik, hogy a látogatók az előadás időtartama alatt a hátuk mögött hagyhatják a szürke hétköznapjaikat, hiszen a sátorban egy egészen különleges világ tárul elébük. Bár napjainkban a cirkusz nem tartozik a legfőbb szórakoztatási formák közé, művészi értékét senki sem vonja kétségbe. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy több filmrendezőt megihletett a vándorművészek életvitele, köztük az olasz és a modern filmművészet egyik legnagyobb alakját, Federico Fellinit is. Sophie Blondy Morning Star című drámája a cirkusz zárt közösségében uralkodó viszályokról és szerelmekről mesél, a főszerepben a franciák egyik legkarakteresebb színészével Denis Lavant-nal, aki ezúttal bohócot alakít. A finom, lírai hangvételű, szimbólumokkal teli alkotás Iggy Poppal válik igazán extrémmé, karaktere által végleg elmosódik a határ az álomszerű képsorok és a valós események között.

            Mikhail Brasinszkij: Shopping Tour (A napos oldal)

            Mikhail Brasinszkij majdnem teljes egészében kézikamerával felvett horror-vígjátéka a Horrorra akadva-filmeket idézi, de azoknál sokkal mélyebb mondanivalót fogalmaz meg. A finnek egy évben egyszer külföldiekből kívánnak lakmározni, a Helsinkibe tartó orosz kirándulócsoport tehát kiváló csemegének bizonyul. A Shopping Tour nem kevesebbet állít, mint hogy a finnek kannibálok; a rendező elmondta, hogy azért e népre esett a választása, mert abban semmi érdekes nincs, ha dzsungelben élő kannibál törzseket mutogatnak, az északi nép „új szerepköre” viszont megdöbbenést és nevetést vált(hat) ki a nézőkből. A véres cselekmény ellenére a film végtelenül pozitív, együtt izgulhatunk anyáért és fiáért, akik az édesapa halálát követően eltávolodtak egymástól, a veszélyes túra azonban újra közelebb hozza őket egymáshoz.

            Whit Stillman: Hölgyek a pácban (A napos oldal)

            A Stillman-mű könnyed hangvételű, már-már elviselhetetlen vígjáték, amely ugyan görbe tükröt tart a társadalom bizonyos tagjai elé, de túlzásaival és kényszeredetett megoldásaival sem segít elfogadni azt a tényt, hogy az ember néha bizony hülyeségeket mond és/vagy tesz. Sajnos a rendező túlzásba vitte az iróniát, bár a cselekmény néhány epizódja kellemes meglepetéseket tartogat: a musical műfajára való reflektálás például működőképes, akár azt is mondhatnám, hogy telitalálat. Egy másik perspektívából nézve tehát azt a következtetést is levonhatnánk, hogy nem a játékfilm erőltetett, hanem modern világunk és életvitelünk nyújt kiváló táptalajt az effajta kibírhatatlan, már-már fizikai fájdalmat okozó alkotásoknak.

             

            Fotó: Titanic

            • filmfesztivál
            • filmajánló
            • emberi jogok
              ]]>
              info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Tue, 04 Jun 2013 15:50:53 +0200
              Emberek, kísérletek – Mediawave Fesztivál https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2273-emberek-kiserletek-–-mediawave-fesztival https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2273-emberek-kiserletek-–-mediawave-fesztival    Az irodalmi és a filmművészeti kánon darabjai között is jó pár olyan alkotást találunk, amelyek egyrészt a Nagy Testvér árgus szemeire figyelmeztetnek, másrészt az emberi faj keserves jövőjét és a gépek hatalmának eljövetelét jósolják. Abban a legtöbb szerző egyetért, hogy az ember valószínűleg saját magát fogja elpusztítani, s ez csak idő kérdése. A Mediawave Fesztivál most következő öt rövidfilmje ilyen vagy olyan módon, de az ember és az univerzum egyes elemeinek kapcsolatát kutatja, hol egy gyárban a futószalag mellett, hol egy tehetségkutató fesztiválon, hol egy menedékhely falain belül mutatja be a torz emberi viselkedések másokra kifejtett hatásait.

               

              mediawave emberek kisérletek  human factorThibault Le Texier kísérleti jellegű mozgóképe a dokumentumfilm és a játékfilm határán helyezkedik el. Az emberi tényező a Frederick Winslow Taylor
              (1856–1915) által kifejlesztett és a róla elnevezett klasszikus menedzsment irányzatot tárgyalja, amelynek egyik alapelve kimondja, hogy „az ember is a dolog, a gép tartozéka“. A mérnök férj és a háziasszony feleség levelezéseiből szépen lassan kirajzolódik, hogy a férfi egyre inkább kételkedni kezd a taylorizmus sikerében, lelkesedése alábbhagy, a nő viszont a tőle tanultak által forradalmasítja a háztartásvezetés tudományát. A francia film végig két véglet között egyensúlyozik, az előnyök és a hátrányok folyamatosan egymásnak feszülnek, miközben az emberek, illetve az ember és a gép kapcsolata (de)formálódik.

              Christophe Gautry és Mathieu Brisebras Vertige című, nyolcperces filmjüket egy japán alkotóházi program során készítették 2012-ben. A rendezők a városi élet nehézségeit gyorsított felvételekkel és stop-motion technikával dolgozták fel, de hogy a világot még inkább a feje tetejére állítsák, nem ragaszkodtak a hagyományos, a nézői azonosulást segítő szemszögek használatához sem, hiszen céljuk pont az elidegenedés képi illusztrálása volt, amihez az általuk választott szokatlan perspektíva remekül illik.

              Marta Abad Blay a város helyett a természetben, egy három főből álló szereplőgárdával forgatott. Ahogy már a címe is mutatja, a Nővérek főszerepeiben egy ikerpárt látunk, akik közül az egyik hirtelen eltűnik. A bravúrosan fényképezett kisjátékfilmet a transzcendencia jellemzi, ennek következtében még a stáblista fürkészése közben sem válik világossá, hogy mikor és merre jártunk.

              Timofey Zhalnin harminchárom percben az „alacsony és a magas kultúra” között feszülő ellentétet fokozza a végletekig F5 című mozgóképében. Kate és Galja a cseljabinszki kulturális intézet tanulójaként vesz részt egy koreográfus fesztiválon, a Pygmalion ihlette produkciójuk azonban nem nyeri el a könnyedebb hangvételű, butácska alkotásokat preferáló közönség tetszését. A cselekmény néhol akadozik, néhol sietős, de a színészi játék és az ellentétek – fehér-fekete, tisztaság-tisztátalanság, szenny-művészet – képi megjelenítése a rendező kiváló stílusérzékéről tanúskodik.

              mediawave emberek kísérletek raeEmmanuelle Ricot a családon belüli erőszakról forgatott filmet, de a rendezőnő nem a fizikai tettlegességet akarta demonstrálni, hanem a sérült női lelkek viszontagságait. A Rae fókuszában azok a nők állnak, akiket a férjük, barátjuk addig vert, amíg a nők maradék önbecsülésüket is elveszítették. Ricot díjnyertes alkotását komor hangulata ellenére szívesen néznénk tovább, de a vászon a cselekmény csúcspontján elsötétül.

               

               

              Fotó: Mediawave

               

               

              • filmfesztivál
              • nők jogai
              • emberi jogok
              • kultúra
                ]]>
                info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Wed, 15 May 2013 08:29:26 +0200
                Aggályok és akadályok – Mediawave Fesztivál https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2272-aggalyok-es-akadalyok-mediawave-fesztival https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2272-aggalyok-es-akadalyok-mediawave-fesztival Bár Vácz Péter Nyúl és Őz című animációja, illetve Tóth Péter Pál dokumentumfilmje, a Fehér kard annyira különböznek egymástól, amennyire csak lehet, témájukat tekintve mégis közös nevezőre hozhatóak, ugyanis mindkét alkotás tanít valamit az emberi kapcsolatokról.

                A Mediawave-en Tolerancia különdíjjal kitüntetett Nyúl és Őz humoros jelenetekben meséli el a két állat barátságát, amit kikezdeni látszik Őz megszállott kutatása a harmadik dimenzió után. A tizenhét perces alkotás rövidsége ellenére jó adag útravalóval látja el közönségét: szórakoztató és tanulságos egyszerre. Az egymás elfogadását, illetve az arra való törekvést hangsúlyozó történet a kreatív filmes megoldásoknak, a jó érzékkel megírt forgatókönyvnek, valamint Vácz Péter és a 2010-es Mediawave-en az Ariadné fonalával közönségdíjat nyert Bertóti Attila illusztris animációjának köszönhetően a Nyúl és Őz a méltán világhíres magyar animációs filmkészítés egyik kiemelkedő darabja.

                 

                white sword05Tóth Péter Pál Fehér kard című dokumentumfilmje a fiatalon megvakult, napjainkban masszőrként dolgozó és aikidóban fekete övet szerzett Németh Vilmos élettörténetét meséli el hatvan percben. Vilmos számára az egész élet maga a küzdelem, de panaszkodás helyett ő inkább erőt merít a sors szolgáltatta akadályokból, s ezt a gondolkodásmódot igyekszik sorstársainak is átadni. Tekintettel arra, hogy a rablók és a tolvajok könnyűszerrel eltulajdonítják a látássérültek értékeit, Vilmos és két barátja egy olyan speciális önvédelmi módszert fejlesztettek ki, amellyel a vakok és a gyengénlátók az esetleges támadások esetén meg tudják magukat védeni. A rendező Vilmos hétköznapjainak minden fontos állomását bemutatja: a családtagokkal készült interjúkból kiderül, hogy a férfi vakságának hátterében álló genetikai betegséget nem lehet gyógyítani, sőt azt sem lehet megállapítani, hogy a család női tagjai hordozzák-e a hibás gént. A csekély számú negatívum ellenére azonban a Fehér kard a vasakaratot és az önzetlen segítségben rejlő pozitívumokat hangoztatja.

                 

                 

                Fotó: Mediawave

                • filmfesztivál
                • filmajánló
                • látássérültek
                  ]]>
                  info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Mon, 13 May 2013 14:41:34 +0200
                  A boldogság nyomában – Mediawave Fesztivál https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2269-a-boldogsag-nyomaban-–-mediawave-fesztival https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2269-a-boldogsag-nyomaban-–-mediawave-fesztival Pénz hiányában a hazai amatőr és profi filmesek inkább a rövidfilmeket részesítik előnyben, mivel azok gyártása költséghatékonyabb és könnyebben kivitelezhető. A Dazoo.com internetes portál által összeállított válogatás alapján nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a közönségnek érdemes körbenéznie a kisfilmek között. Nagypál Orsolya Kispárizs és Körforgalom című alkotásainak, illetve Tóth Barnabás Újratervezésének legfőbb összetevője a humor, míg Nagy Dénes Lágy esőjét egy meglehetősen komoly hangvétel jellemzi, de közös bennük, hogy mindben az emberi érzelmek játsszák a főszerepet.

                  A Tar Sándor azonos című novellája alapján készült Lágy eső a szeretetre vágyó Dani sikertelen udvarlási és beilleszkedési kísérleteit helyezi a középpontba, de a vidéki élet sajátosságairól is kiváló kórképet kapunk. Az intézetből örökbe fogadott fiú, akinek eleve gondjai vannak a beilleszkedéssel, beleszeret Zsófi nevű osztálytársába, akit a legkülönfélébb módon próbál lenyűgözni, de erőfeszítéseit nem koronázza siker. Udvarlása komoly következménnyel jár: Dani még inkább elszigetelődik a falu közösségétől. A Cannes-i Filmfesztiválra meghívott Nagy-mű egy már-már gyomorforgatóan naturalisztikus alkotás, amely a valóságot közeli felvételeken, fekete szűrőn keresztül mutatja, ezáltal kimozdítva a kényelmesen elhelyezkedett nézőt a nyugalmi pozícióból.

                  A Londoni Filmakadémián tanult Nagypál Orsolya évek óta megbízható minőséggel dolgozik, így a Kispárizs és a Körforgalom című kisfilmjeinek ötletes és színvonalas kivitelezése egyáltalán nem a véletlen műve. A Kispárizs még a szocializmus idején, 1986-ban játszódik: az ibusári vagongyárba géprongy érkezik Nyugatról, s a ládákat rövid időn belül asszonyok hada lepi el. A Körforgalomban egy középkorú férfi és egy újonnan vásárolt GPS kibontakozó szerelmi románcáért izgulhat a néző. A drámai és humoros jelenetek egymásutániságából felépülő alkotásokban a boldogságot hajszoló nők és férfiak a kulcsszereplők. A Kispárizs a kapzsiság ármányait járja körül, a Körforgalom egy férj pár napos utazása által a középkorúak válságáról számol be. Előbbiben Pogány Judit és Péterfy Bori remekel, utóbbiban a horvát színész, Leon Lučev nyújt kitűnő alakítást.

                  Tóth Barnabás Újratervezés című rövidfilmjében, a Körforgalomhoz hasonlóan – a GPS kerül előtérbe, de míg Nagypál főszereplője bensőséges viszonyba kerül a műszerrel, addig Tóth egy egészen más utat választ. Az egyszerű és ismerős történettel operáló mű ereje Pogány Judit és Kovács Zsolt játékában keresendő leginkább, de a forgatókönyv és a rendezés terén sem lehet okunk a panaszra. Az igazi szórakozást biztosító film egy prímán összerakott mozgókép, amelyről rendkívül nehéz úgy írni, hogy a csattanóra ne derüljön fény, ezért inkább nem is szaporítom tovább a szót.

                   

                   Fotó: Újratervezés - Facebook

                   

                  • filmfesztivál
                    ]]>
                    info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Thu, 09 May 2013 13:12:21 +0200
                    Végső megoldás: halál – Titanic Fesztivál https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2265-vegso-megoldas-halal-–-titanic-fesztiva https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2265-vegso-megoldas-halal-–-titanic-fesztiva Sergei Loznitsa Ködben című mozgóképe a remek rendezői és operatőri munkának, valamint a kiváló színészi játéknak köszönhetően méltán nyerte el a kritikusok díját Cannes-ban. A film témája kapcsán nem árt fellapozni a Humana legutóbbi számát, amely a bűnbak fogalmát járja körül, a műben ugyanis egy igazságtalanul megvádolt férfi lelki őrlődésén keresztül válik világossá, hogy a bűnbakok számára az öngyilkosság lehet az egyetlen út, amennyiben a kirekesztő közösség maga nem lép akcióba.

                    A Ködben lassúsága és monotonitása ellenére egy feszültséggel teli dráma, amely a második világháború idején, a németek által megszállt Belorussziában játszódik. A fegyverropogás zaja és a véres harcok helyett azonban az emberi kapcsolatok törékenyégéből és az ellenfél taktikus játszmái által keltett bizalmatlanságból fakadó események pörgetik tovább a cselekményt. A film központi alakját, az igazságtalanul megvádolt Sushenyát saját honfitársai ítélik halálra feltételezett árulása miatt; meggyőződésük, hogy a korábbi vasúti pályamunkás elárulta a lázadókat, akiket aztán később a németek a falu főterén felakasztottak. Sushenya hiába győzködi a két főből – Burov és Voitik párosából – álló kivégzőosztagot, nem képes bizonyítani, hogy szabadsága a németek jól átgondolt tervének a része, amely arra irányul, hogy példát statuálva és a lakosságot megfélemlítve az országban bujkáló összes partizánt guillotine alá hajtsák.

                    A német–holland–belorusz–orosz–litván együttműködésben megvalósult háborús dráma kétséget kizáróan az 1970-es évek végére jellemző orosz filmes hagyományokat követi. A hetvenes években alkotó Larisza Sepityko rendező Fjodor Doszojevszkij és az akkori korszak antisztálinista irodalmát idézve az egyes ember lelkiismeretét és morális választását hangsúlyozta játékfilmjeiben.[1] Az egyáltalán nem véletlen, hogy a Belarusz Köztársaságból származó direktorok a második világháború eseményeit rendszeresen feldolgozzák, hiszen a német megszállás során történtek az ország történelmének talán legsötétebb korszakát jelentik. 1941. június 22-én a németek hozzáláttak a Barbarossa-terv megvalósításához, amely a Szovjetunió ellen indított offenzívát jelentette. A lengyel–belorusz határon fekvő Brest 1941. július-júniusban hat héten keresztül tartotta magát, szeptemberre viszont az egész ország a németek fennhatóság alá került. A partizán mozgalom 1941 végén bontakozott ki, amelyre a megszállók népirtással feleltek. A mozgalom 1943-ban érte el csúcspontját, a partizánok akkor már az ország kétharmadát ellenőrzésük alatt tartották. Három évvel a német megszállást követően az országot a szovjet csapatok szabadították fel 1944 nyarán.

                    A Ködben erősen emlékeztet, Sepityko 1977-es Kálvária című filmjére, amelyben a partizán, egykor értelmiségi, Szotnyikov a végsőkig kitart és készséggel vállalja a mártírhalált. Sushenya karaktere rokona Szotnyikovnak, de míg utóbbinak megadatik az a lehetőség, hogy hősként haljon meg, előbbinek örök életében együtt kell élnie a rá szegeződő szúró tekintetekkel. Ahogy Soósné Dr. Faragó Magdolna írja: a bűnbak elleni közös agresszív fellépés, ellenséges viszony a többieknek összetartozás-érzést, biztonságérzést kölcsönöz.” A többiek számára a bűnbaknak kikiáltott Sushenya keserű sorsa biztosítja tehát az összetartozást. A férfi jövőképe abban a percben vált bizonytalanná, amikor a németek elengedték; lelki békéjét egészen addig nem lelheti meg, amíg nem nyeri vissza a körülötte lévők bizalmát. Ez utóbbi azt jelentené, hogy Sushenyának szembesítenie kellene honfitársait az általuk elkövetett rossz cselekedetekkel, egyúttal önvizsgálatra kellene kényszerítenie őket. A férfi hosszú monológok sorát zúdítja Burovra és Voitikra, de sem őket, sem másokat, köztük a feleségét sem képes meggyőzni igazáról. A nép szemében Sushenya az áruló, a felakasztott társai pedig a hősök. Hosszas töprengései az erkölcsről, a háborúról megszilárdítja azon elhatározásában, hogy a közösség egyesítése érdekében meg kell halnia, még hozzá a saját keze által.

                    Loznitsa filmjéről azt is mondhatnánk, hogy az elégtétel filmje. A lineáris cselekményt flashbackek szakítják meg, amelyekből értesülünk a három főszereplő korábbi életéről, az általuk elkövetett és el nem követett bűnökről, egyben kirajzolódik személyiségük jó és rossz oldala. A rendező nem hagy kétséget afelől, hogy hármuk számára a halál jelenti az egyetlen és végső megoldást.

                    A Ködben az idei Titanic Fesztivál legkiemelkedőbb alkotásainak egyike, még ha díjat nem is nyert. A film leszámol az öngyilkosságról kialakult sztereotípiával, miszerint az egyfajta menekülési útvonal lenne, amelyet a legkönnyebben lehet meglépni.

                     

                    Források

                    http://www.belarus.by/en/about-belarus/history



                    [1] Kristin Thompson–David Bordwell: A film története, Új filmművészetek és új fejlemények: Európa és a Szovjetunió az 1970-es évek után, 636–665 

                     

                    Fotó: Titanic Fesztivál

                    • filmfesztivál
                    • bűnbak
                    • bűnbakképzés
                      ]]>
                      info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Sat, 04 May 2013 09:32:31 +0200
                      A pénz a család alapja? – Titanic Fesztivál https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2260-a-penz-a-csalad-alapja?-–-titanic-fesztival https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2260-a-penz-a-csalad-alapja?-–-titanic-fesztival A 20. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál idei kiemelt vendége Csehország volt, így a csehek külön szekcióval képviseltethették magukat. Zdeněk Jiráský Kutyateje és Robert Sedláček A család az állam alapja című mozgóképe Csehországot két különböző szemszögből mutatják be. A karakterek sem ugyanazt a társadalmi osztályt képviselik, de a problémáik mégis hasonlóak: mindenki egy olyan országban szeretné megcsinálni a szerencséjét, ahol burjánzik a korrupció.

                      Eliška Císařová a Transparency International projektmenedzsere a következőket nyilatkozta a Cseh Köztársaság kapcsán még 2009-ben: „A csehországi korrupció fő okai a politika szféra kartellesedése, a civil szféra politizálódása, valamint az egyre szorosabbra szövődő kapcsolat a politika és az üzlet között.”[1]A kialakult helyzetre frappáns válasz érkezett néhány prágai civiltől, akik 2012-ben megalakították az első, korrupcióra szakosodott utazási irodát, a CorruptTourt. A még tavaly szeptemberben, Grazban megrendezett ‘Truth is Concrete’ konferencián Petr Šourek, az egyik alapító, részletesen beszámolt ügynökségük létrejöttének okairól, de már maga a mottójuk is rendkívül beszédes: A korrupció végül is az emberiség kulturális öröksége! Élvezzük Legrosszabban a Legjobbat![2] (szabad fordítás – szerk.)

                      Zdeněk Jiráský: Kutyatej

                      A dráma egy félresiklott, a vasútnál jelzőőrként dolgozó, óriási adósságokat felhalmozó családapa utolsó meggazdagodási kísérleteit mutatja be, miközben kórképet fest a határ menti cseh kisváros lakóinak keserves mindennapjairól, ahol a pillanatnyi boldogságok katalizátorként működnek, mivel nélkülük az emberek a maradék életigenlésüket is elvesztenék. Zdeněk Jiráský Kutyateje nem szépít semmit, a Hrdina család és közeli ismerőseik a szemünk láttára csúszkálnak a vékony jégen, amely a szilveszterre szánt tűzijátékok csillogó-villogó fényei kíséretében bizony be is szakad.

                      titanic Flower Buds 4A nagy méreteket öltő korrupció a filmben nem igazán érződik, úgy tűnik ugyanis, mintha a szereplők egy hermetikusan lezárt palackban élnének, akár csak a Hrdina család fejének gyufából készült hajói. Az idősebb férfiak a kocsma állandó vendégei, az asszonyok a helyi sportcsarnokban próbálják a karácsonyi táncukat, a fiatalok pedig hol az italboltban, hol a város különböző pontjain hódolnak káros szenvedélyeiknek. Közös tulajdonságuk, hogy a következményekkel csak elvétve törődnek, de az sem ritka, hogy önhibájukon kívül, mások kitörési próbálkozásai által kerülnek végzetesnek tűnő, megoldhatatlan szituációba.

                      Zdeněk Jiráský díjnyertes alkotásának sikere azzal magyarázható leginkább, hogy a társadalom jelentős hányada képes azonosulni a szereplőiel. A humoros elemekkel tarkított dráma némiképp viszont hosszabb a kelleténél, az utolsó jelenet, amely a keretes szerkesztés miatt került bele a filmbe, teljességgel felesleges. A rendező mindenáron reménykeltő befejezést szeretett volna, de az erre való kísérlete inkább szükségtelen toldásnak, mintsem a mű egészéhez tartozó, nélkülözhetetlen egységnek tűnik.

                      Robert Sedláček: A család az állam alapja

                      A 2011-es cseh alkotásnak szintén az apa a főszereplője, aki illegális ügyletekből szerzett jövedelemmel gazdagította a családi kasszát, hogy felesége és gyermekei semmiben ne szenvedjenek hiányt. A cselekmény Csehország szebb részein játszódik, nyoma sincs a Kutyatej kopár, szürke és nyomasztó hangulatának. Hiába azonban a nyugodt és biztonságos élet, a szegénységtől való félelem, az elért luxus elvesztése, s az emiatt kialakult állandó aggodalom következtében Libor lába alól kicsúszik a talaj, így végső elkeseredettségében rögtönzött kirándulásra invitálja szeretteit.

                      Robert Sedláček kalandos road movie-t rendezett, amely egyrészt lokális – Csehország országútjain és tájain járunk –, másrészt globális, mivel az emberi erkölcs határait feszegeti, valamint nyilvánvaló teszi, hogy a korrupció nemcsak a gazdasági, a politikai és az üzleti elit kiváltsága, de a „ranglétrán” lejjebb helyet foglalók sem számítanak kivételnek; előbbieknek azonban még mindig jobban megy az üzérkedés. Az apa motivációja világos, az önérzetes személyisége viszont nehezen összeegyeztethető a korrupt célokkal, még akkor is, ha azok a család jólétét hivatottak szolgálni.

                      A család az állam alapja ígéretes nyitánya ellenére érdektelenségbe fullad, mind a forgatókönyv, mind a karakterek jellemábrázolása kidolgozatlan, s bár a rendőrség és a hajtóvadászatot vezető nyomozók portréja kellően humoros és szatirikus, a dráma nem válik élvezetessé.

                      Zdeněk Jiráskýnak sikerült az általa kiszemelt társadalmi osztályt mélységeiben elemezni, kollégája viszont csak a felszínen tudott tapogatózni. Mégis mindkét alkotás reflektált a csehek – és egyéb országok – társadalmi összetételére, hiszen a szegény és az újgazdag rétegek között mostanra óriásira duzzadt a különbség, a középosztályról és a korrupció csökkenéséről pedig aligha beszéltünk. Ezért fontosak az olyan orgánumok és szervezetek munkája, mint a magyar Átlátszó.hu vagy a cseh CorruptTour.

                      Források:

                      http://www.praguepost.com/news/2906-czech-republic-ranks-among-europes-most-corrupt.html

                      http://www.economist.com/blogs/easternapproaches/2012/05/czech-trial



                      [1] "The main causes of corruption in the Czech Republic are the cartelization of the political sphere, politicizing of the public sphere and the narrower and narrower connections between politics and business," said Eliška Císařová, project manager for Transparency International.

                      [2] Corruption is mankind’s cultural heritage after all! Enjoy the Best of the Worst!

                       

                       

                      Fotók: Titanic Fesztivál

                      • filmfesztivál
                      • politika
                        ]]>
                        info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Wed, 01 May 2013 18:07:48 +0200
                        Hangok a gödörből – Titanic Fesztivál https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2254-hangok-a-godorbol-–-titanic-fesztival https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2254-hangok-a-godorbol-–-titanic-fesztival Bár Eve Wood A ritmus diktál – A Pulp-story című dokumentumfilmje a Pulp zenekar sikertörténetét mutatja be a sheffieldi és a brit zenei szféra kontextusában, reflektál a hetvenes-nyolcvanas évek gazdasági és társadalmi változásaira is, például az 1984–85-ös bányászsztrájkra, ami Margaret Thatcher halála kapcsán igencsak aktuális témának tekinthető. Hasonlóan időszerű Gustave Kervern és Benoît Delépine drámai elemekkel átszőtt vígjátéka, a Punk’s NOT Dead is, amely a kapitalista rendszer és a fogyasztói társadalom maró gúnnyal átitatott kritikája.

                        A politikai játszmáknak mindig vannak győztesei és vesztesei, ennek függvényében utóbbiaktól ne várja senki, hogy dicsérő szavakat harsogjanak a számukra kedvezőtlen helyzetet teremtő politikusokról. Ahogy az egyesült királyságbeli szénbányászokon se kérje senki számon, hogy miért nem kedvelték/kedvelik az 1979. május 4-e és 1990. november 28-a között hivatalban lévő miniszterelnököt, Margaret Thatchert. Igaz, a bányászati iparban dolgozók száma az 1960-as évek eleje óta fokozatosan csökkent, a ’80-as évek intézkedései újabb lavinát indítottak el[1]: a bányák többségét bezárták, emiatt temérdek ember vesztette el az állását. Az elégedetlenség és a bizonytalanság nőttön-nőtt, a kormány és a szakszervezetek nem tudtak megegyezni, így végül 1984-ben, South Yorkshire-ben sztrájkba kezdtek a munkások, akikhez csatlakoztak a feleségek és a gyermekek, idősek és fiatalok, illetve a Sheffieldben székelő zenekarok is.

                        „Nem is olyan régen egy kis időt Sheffieldben, Angliában töltöttem, azon a helyen, ahonnan

                        származom. Noha nem költöznék vissza, azért vicces, amikor az ember eltölt egy kis időt ott, ahol felnőtt. Valahogy rájössz arra, mekkora hatással bír ez a hely, vagy hogy bizonyos módon ez a hely tett azzá, aki vagy.”[2] (Jarvis Cocker)

                        A majd hatszázezer lakosú Sheffield a brit zene vidéki fellegvára; az innen érkező zenészek és együttesek névsorát naphosszat lehetne sorolni, de most elégedjünk meg Joe Cockerrel, a Pulppal vagy az Arctic Monkeysszal. A ritmus diktál – A Pulp-story már címével jelzi, hogy Jarvis Cocker bandájának sikerét részletezi egészen az 1995-ös Glastonburyben tartott fellépésükig, ahol a Pulp végre megtalálta közönségét a többi „átlagember”-ben. A dokumentumfilmben megszólalnak az együttes tagjai, a kortársak, de hallatják hangjukat a bányászcsaládok is. Ha az együttes egyik legismertebb és legőszintébb dalára, a ’Common People-re gondolunk, akkor már-már elképzelhetetlennek tűnik, hogy a sheffieldi munkások és zenészek sorsa között ne húzzunk párhuzamot. Mindnyájan jobb életre, karrierre és legfőképp megélhetésre vágytak, de nem mindenkinek sikerült, és sajnos nem is mindenkinek fog. A film azonban a negatívumok kántálása helyett törekszik arra, hogy azokat a zenekar pályafutásának egyes állomásainak tekintse, hiszen általuk formálódott a tagok személyisége és világlátása, valamint fogalmazódtak meg a zenekar törekvései.

                        A holland rendezőnő, Eve Wood, aki már jó ideje Sheffieldben él, nemcsak életrajzi filmet, hanem kornyomatot készített: küzdelmes sorsokat ábrázol egy küzdelmes világban. A ritmus diktál középpontjában ugyan a tinédzserként együttest alapítók állnak, az a röpke tíz perc, amikor az 1984–85-ös eredeti felvételeket látjuk, a bányászoké a főszerep, akik mögött majdnem az egész lakosság felsorakozott; együtt néztek farkasszemet a rendőrökkel – az összecsapások néha a brutalitásig fajultak. A meginterjúvolt zenészek közül többek támogatták a tüntetőket, meséltek a ki- és bejárás nehézségeiről, az utakra ugyanis rendőröket vezényeltek. (Az együtteseket szállító kisbusz eleve a gyanús járművek közé tartozott.)

                        A zenészeket saját környezetükben figyelhetjük meg, akik őszintén vallanak sikereikről és kudarcaikról, talán csak az e körön kívül elhelyezkedők hangja hiányzik, akik még részletesebb képet tudtak volna festeni a város kulturális életéről. A moziból azonban senki sem távozik rossz szájízzel, Eve Wood a glastonburys koncertfelvételekkel búcsúzik, természetesen a ’Common People’ című számmal.

                        480621 10150741367550931 927051726 n

                        Gustave Kervern és Benoît Delépine: Punk’s NOT Dead

                        A vígjáték Cannes-ban az Un Certain Regard szekcióban a zsűri nagydíját kapta, s bár a punkokról nem tudunk meg semmi újat, a film kellemes szórakozást nyújt. A két testvér humoros kalandozásait nyomon követő Punk’s NOT Dead, címe ellenére nem is igazán a punkokról, hanem az emberek 99%-ról szól.

                        A punk mozgalomról – amelyet a zenészek szerint jobban jellemzett a „csináld magad”, mint az anarchizmus – sokszor állították már, hogy kifulladt és végleg eltűnt, de rendszertelen időközönként újra megjelenik egy kicsit más köntösben. Bár leginkább a fiatal korosztály tagjai öltik magukra a punk uniformist – ámbár eredeti céljuk szerint az egyediségre törekedtek –, például a szegecses bőrdzsekit, a szakadt, batikolt farmert és a különféle színekben pompázó acélbetétes bakancsot, elvétve néhány negyvenéves punk is fel-felbukkan az utcákon. Budapesten, a Deák térnél biztos többetek találkozott egy punkokból álló társasággal, aminek (talán) legidősebb tagja ma már olyan 37-38 éves lehet.

                        A Punk’s NOT Dead főszereplője Not már negyvenéves is elmúlt, de még mindig punk; az utcán él kutyájával, a közeli vízesésnél mosakszik, a szupermarketnél tarhál, és esze ágában sincs munkába állni. Bátyja vele ellentétben családdal, házzal és munkával rendelkezik, de hogy kettejük közül ki a boldogabb, azt már az első képsorok láttán meg lehet állapítani. Jean-Pierre küszködik, az üzletben senki sem akar párnát vagy matracot venni, az Interneten viszont annál inkább, és ezt nem is tagadják. Az eladó frusztrációja következtében végül csatlakozik öccséhez, aki megtanítja az utcai élet csínjára-bínjára, hogy aztán együtt készüljenek a nagy éjszakára.

                        A francia mozgókép eredeti címe ugyanis A nagy éjszaka, ami sokkal jobban illik a mozgóképhez mind a történet, mind a cselekmény, mind a mondanivaló tekintetében. A rendezők célja nem a punk kultúra kapcsán sokat hangoztatott tétel bizonyítása volt, hanem az, hogy inzultálja a nézőket azzal az állítással, miszerint mindannyian punkok vagyunk. Ennek ellenére mégis tehetünk nagy dolgokat, s ha mások nem is, a család (remélhetőleg) mögöttünk áll.

                        A mozgókép kapcsán még hosszasan sorolhatnám a már igencsak közhelynek számító kijelentéseket és alapigazságokat, amelyek explicit módon summázzák a rendezők véleményét napjaink diszfunkcionális világáról.

                        Bár az angolok és a franciák még mindig fújnak egymásra, az „átlagember” problémái mind a két országban azonosak. Szegénynek lenni még mindig nem menő[3], az összefogás viszont nem kerül semmibe. A ritmus diktál – A Pulp-story és Punk’s NOT Dead című filmek csoportokon – munkásokon, punkokon, zenészeken stb. – átívelő problémákat ismertetnek, előbbi visszafogottabb stílusban, utóbbi inkább az extrémitást hangsúlyozva.

                        Az 1984–85-ös sztrájkról:

                        Margaret Thatcherről egy másik szemszögből:

                        A punkról:

                         
                        Fotó: Titanic Fesztivál

                        [2] ”I recently spent quite a bit of time in Sheffield,England, which is where I'm from. I wouldn't move back there, but it's funny when you spend a bit of time in the place where you were brought up. You kind of realize how that place has had quite a big effect on you or made you a certain way.”

                        [3] „Because you think that poor is cool” (Pulp: ’Common People’)

                        • filmfesztivál
                          ]]>
                          info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Wed, 24 Apr 2013 12:56:19 +0200
                          Ha eltűnnék, vajon kinek hiányoznék? – Titanic Fesztivál https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2249-ha-eltunnek-vajon-kinek-hianyoznek?-–-titanic-fesztival https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2249-ha-eltunnek-vajon-kinek-hianyoznek?-–-titanic-fesztival A közösségi oldalak használatának egyik velejárója, hogy végre mindenki megkaphatja a – szerinte – neki járó figyelmet, hiszen az állapotfrissítésekre és az egyéb bejegyzésekre akár azonnal érkezhetnek pozitív és megerősítő visszajelzések. De vajon miért elégszünk meg az online formában kapott vállon veregetésekkel a valódiak helyett? Vajon hiányoznánk-e bárkinek – online és/vagy offline –, ha fognánk magunkat és hirtelen eltűnnénk? A Julian Richards rendezte Borzongás című thriller és Chioke Nassor Hogyan kövessünk vadidegeneket? című romantikus komédiája a személyes interakciók hiányait és túlzásait tárgyalják az egyén és a társadalom kontextusában.

                          A Borzongás – még rendezője szerint is – egy félresikerült alkotás, ami azonban nem rajta, hanem a megrendelőin múlott; Richards próbálta a lehető legjobbat kihozni a kapott forgatókönyvből, a megbízói viszont sokszor annyira ragaszkodtak saját – eléggé – elfuserált elképzeléseikhez, amelyek a mű egészét tekintve rossz döntéseknek bizonyultak, hogy a brit által feleslegesnek tartott és kidobott jelenetek egy részét mégis felhasználták. A thriller ugyan hűen követi a műfaj által megkövetelt szabályokat – például a gyilkossal már az első pillanatokban találkozunk; részben az ő, részben aktuális áldozatának szemszögéből ismerjük meg a bűnt –, a film cselekménye ugyanakkor következetlen és nem egyszer röhejes. Ettől függetlenül John Jarratt brillírozik a sorozatgyilkos szerepében.Shiver HeadInJar

                          Noha Franklin Rood egy megrögzött, személyiségzavaros férfi, aki szeret istenként tetszelegni az áldozatai előtt, hisz a személyes interakciók erejében. Egyrészt azért, mert gyermekkorában sokszor a figyelem középpontjába került, na de nem a népszerűsége miatt, másrészt Rood a gyilkosságai során ereklyéket, kabalákat gyűjt, az otthonában pedig az így szerzett női fejekkel játszik; a támadások során felvett hanganyagok, valamint ugráló lámpafények kíséretében tart előadásokat. A férfi cselekedetei, gesztusai és monológjai mind azt sugallják, hogy pszichés problémái a gyermekkorában elszenvedett „túlzott figyelem” hatására alakultak ki: újrajátssza a múlt eseményeit, de ezúttal ő terrorizál másokat. Aktuális áldozata a titkárnőként dolgozó Wendy.

                          A férfi és nő között, bármily hihetetlen, párhuzamot húzhatunk. Wendy az élet egyik területén sem mondható igazán sikeresnek, sem otthon, sem a munkahelyén nem tudja kezébe venni az irányítást, nem mer, és nem is tud kiállni magáért sem az anyja, sem a főnöke előtt. Rooddal való csatája, amelyet egy sikertelen gyilkossági kísérlet előz meg, bizonyítja, hogy a hidegvérű gyilkosok és a szürke hétköznapok fogságába esettek annyiban hasonlíthatnak egymásra, hogy mindannyian mások tisztelete és megbecsülése után vágyakoznak. Wendy az életveszélyes közeledésnek köszönheti, hogy a mozgókép végére egy határozott és erős akaratú nővé válik.

                          A körülbelül nyolcmillió lakost számláló New Yorkban sokkal könnyebb eltűnni, mint például a Borzongás helyszínéül szolgáló Oregon állambeli Portlandben. Azt azért mégsem gondolná az ember, hogy egy idős asszony egy teljes évig holtan feküdhet a lakásában anélkül, hogy bárki felhívná telefonon vagy kopogna az ajtaján. Chioke Nassort meghökkentette, és egyben megihlette e történet, így születhetett meg saját New York-filmje, a Hogyan kövessünk vadidegeneket?.

                          Az amerikai rendező Brooklyn utcáin, terein és egyéb közterületein kalauzolja végig a nézőket, a közben kibontakozó és a történet vázát adó szerelmi szál csupán ürügy, ugyanis nem a párkapcsolat a lényeg, hanem a emberek – jelenlétének és hiányának – az érzékelése. A film egyik főszereplője Ellie, aki kezdetben narrálja az eseményeket, de később felhagy e szokásával. A lány küzdelmes hétköznapjait követhetjük nyomon, az ő szemével látjuk a metropolis utcáin siető léptekkel közlekedő goromba embereket. Életének fordulópontja akkor következik be, amikor megpillantja Caseyt, akivel több egymást követő napon is összetalálkozik a metróban, a srác azonban egyik napról a másikra hirelen eltűnik. Ellie ezt nem tudja elfogadni, ezért a kezdetben véletlen találkozásokat követően a fiatal férfi nyomába ered.

                          Kettejük beszélgetéseiből rajzolódik ki a filmet íróként is jegyző Nassor véleménye a nagyvárosról és annak lakóiról: hiába élnek ott milliók, az individuum képes elveszni, eltűnni feltűnés nélkül úgy, hogy senki nem hiányolja jó darabig, Az amerikai üde és fiatalos első nagyjátékfilmjével kellemes szórakozást biztosít, azonban sokszor, főleg a film végén szájbarágósnak érezzük a dialógusok mögött rejlő, magasröptű gondolatokat. A kamera utolsó svenkelése pedig követhette volna Casey példáját, aki fogta magát és eltűnt a világ szemei elől.

                          A Borzongás és a Hogyan kövessünk vadidegeneket? példái azt mutatják, hogy sem a túlzott – főként a nem kívánt – odafigyelés, sem annak teljes hiánya nem gyakorolnak kedvező hatást az emberi érzelmekre és a pszichére. Ne legyetek tehát restek, veregessétek meg néhányszor a szeretteitek, a barátaitok és az ismerőseitek vállát!

                           

                          Fotó: Titanic Filmfesztivál

                          • filmfesztivál
                            ]]>
                            info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Sat, 20 Apr 2013 11:23:00 +0200
                            Fiatalkori bűnözés a filmvásznon – Titanic Filmfesztivál https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2245-fiatalkori-bunozes-a-filmvasznon-–-titanic-filmfesztival https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2245-fiatalkori-bunozes-a-filmvasznon-–-titanic-filmfesztival   Ciarán Foy Citadellája és Lenny Abrahamson Mit tettél, Richard? című mozgóképe műfajuk tekintetében különböznek egymástól, de közös bennük, hogy mindkettő reflektál valamilyen formában a fiatalkori bűnözésre, amely a két rendező hazájában, Írországban is elég súlyos problémának számít.

                             

                            Ha a fiatalkori bűnözésről szeretnénk diskurzust folytatni, akkor globális szinten kell gondolkodnunk, ugyanis az elmúlt két évtizedben világszerte óriási mértékben emelkedett a fiatalkorú bűnelkövetők száma. Írországban ugyan – a 2008-as statisztikák alapján – kevesebb bűnesetet regisztráltak, a bíróság mégis jóval több gyermeket és fiatalt ítélt el, mint korábban. A leggyakrabban kábítószerrel és alkohollal való visszaélésekhez hívják a rendőrséget, viszont rohamosan növekszik a támadások és a nemi erőszakok száma is. A fiatalok erőszakos tetteit többnyire a rossz családi körülményekkel magyarázzák, a képlet azonban nem ennyire egyszerű, ahogy a bántalmazások hatása sem csupán pár hétig tart. Mivel a hatóságok sok esetben tehetetlenek, a támadókat nem mindig sikerül elkapni, ami semmiképp sem segíti a megnyugvást kereső áldozatokat, akik fizikai és lelki sérüléseket egyaránt elszenvednek, az átélt traumát pedig csak hónapokkal később tudják feldolgozni, ha egyáltalán sikerül nekik. Félelem lesz úrrá rajtuk, valamint bizalmatlanná válnak, mindenre és mindenkire gyanakodni kezdenek.

                            A hetvenes évek horrorján – többek között John Carpenter alkotásain – nevelkedett Ciarán Foy személyes indíttatásból készítette el Citadella című pszichológiai horrorját, amely egy húszas évei elején járó férfi kálváriáját mutatja be. Az ír terápiaként tekint első nagyjátékfilmjére, melynek főhősét, Tommy Cowley alakját saját magáról mintázta, a rendezőt ugyanis tizennyolc éves korában egy fiatalokból álló banda támadta meg. Az esetet követően Foy hosszú ideig agórafóbiában (nyílt tértől való félelem) szenvedett, valamint pánikrohamok gyötörték.

                            CITADEL5

                            A cselekmény azzal indul, hogy Tommy és áldott állapotban lévő barátnője kiköltöznek a sokemeletes és nyomasztó hangulatot árasztó toronyházból, az élet viszont úgy hozza, hogy Joanne-t gyerekek – vagy azoknak tűnő lények – csoportja támadja meg. Barátját annyira megviselik a történtek, hogy bezárkózik az új lakásukba, a küszöböt csak muszájból lépi át. A külvilágtól elhatárolódik, nem bízik senkiben és semmiben, minden gyanús jel, mozzanat vagy személy láttán rögtön sarkon fordul. Egy idő után már maga sem tudja, hogy a valóságot érzékeli, vagy csak hallucinál.

                             Foy a vele készített interjúban elmondta, hogy több helyről – például David Cronenberg Porontyok és Roman Polanski Iszonyat című alkotásaiból – szerzett inspirációt filmjéhez, amellyel semmiképp sem szeretett volna állást foglalni a fiatalkori bűnözés kapcsán, nem akart az általánosítás hibájába esni. Egy olyan művet szeretett volna elkészíteni, amelyről nehezen megállapítható, hogy mely angolszász területen játszódik. A horror zsánere telitalálatnak bizonyult, hiszen a műfaji jegyek hozzájárulnak ahhoz, hogy Tommy – és sorstársai – megtört, romokban heverő lelkivilágát a legközelebbről ismerhesse meg a közönség. A megpróbáltatások közepette forgatott Citadellából egy lelki játszma rajzolódik ki: a fiúnak az alagsorban – tehát saját magában – kell leszámolnia az őt uraló félelemmel, a külső segítség önmagában nem elég.

                             

                            Lenny Abrahamson Mit tettél, Richard? című mozgóképe egy bukást mesél el, a fiatalkori bűnözés csupán érintőlegesen kerül a történetbe. A könnyed hangvételű drámában nem egy zűrös családi háttérrel rendelkező tinédzser sodródik le helyes útról, hanem egy köztiszteletben álló família sarja. A filmet annak ellenére érdemes megvizsgálnunk, hogy hemzseg a közhelyektől és a motyogó emberektől, a cselekménye kidolgozatlan és a színészek játéka nem jobb az elégségesnél.

                            A főszerepekben jómódú családok elit iskolába járó, tizenéves gyermekei láthatóak, akik számára nincs lehetetlen. Szabadidejüket felhőtlen bulizással töltik, egészen addig, amíg egy nem várt esemény meg nem bolygatja a nyüzsgő hangyabolyt. A mű kétharmadáig nem is derül ki, hogy mire megy ki a játék, igaz, a cím sejteti, hogy valami rossz fog történni. Az alkohol befolyása alatt álló Richard szerelemféltésből megöli az egyik osztálytársát, tettének súlyáról azonban eleinte nem akar tudomást venni, próbál kiutat találni, azaz a többiekhez hasonlóan hamis tanúvallomást tesz. Egy gyenge pillanatában apjának mégis beismeri szörnyű cselekedetét, aki emiatt lelkileg összetörik, de mégsem adja fel fiát. Az igazi fordulópont a temetést megelőző istentiszteleten történik, ahol a meghalt fiú édesanyja beszédet intéz a hallgatósághoz; szavai Richard lelkiismeretéig hatolnak, aki végre szembesül bűnével. Érdekes, hogy e momentummal korábbi kirekesztettsége is megszűnik, félresiklott emberi kapcsolatai lassacskán rendeződnek, s bár elhatározza, hogy feladja magát, Raszkolnyikovval ellentétben, mégsem teszi meg. (A mozgókép utolsó harmada Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének gyenge utánzata.)

                            Richard nem előre megfontolt szándékkal ölt, de semmivel sem jobb azoknál, akik viccből inzultálnak másokat. Eminens és jó magaviseletű diák létére nem tett beismerő vallomást, holott az erkölcs ezt diktálta volna. A film ugyan pedzegeti, hogy a fiatal belül őrlődik, de ez nem igazán látszik rajta. Az őt körülvevő személyek – barátok, szülők – sem járnak el jó példával, hiszen mindannyian asszisztáltak Richardnak, valamint akadályozták az igazságszolgáltatást. Az egyik kamasz élete többet ért, mint a másiké.

                            Mivel a fiatalkori bűnözés problémája összetett és sokrétű, több fronton kell megindítani a harcot ellene. A Citadella remekül illusztrálja a következményeket, a Mit tettél, Richard? inkább egy jó példa arra, hogy nem csak az otthoni körülmények számítanak: még a jól szituált gyerekekben és fiatalokban is lakozhat agresszió.

                             

                            Ha jobban el szeretnél mélyülni a témában:

                            Magyarország:

                            http://gabocza.ucoz.com/_ld/0/14_A_gyermek-s_fia.pdf

                            Írország:

                            http://astudyofyouthdelinquency.wordpress.com/

                            http://www.hotpress.com/politics/frontlines/Inside-Ireland---s-Juvenile-Crime-System/4269188.html

                            USA

                            http://aspe.hhs.gov/hsp/08/boys/factsheets/jd/report.pdf 

                             

                            Globálisan

                            http://www.sagepub.com/upm-data/38670_13.pdf

                             

                             

                            Fotó: Titanic Filmfesztivál

                            • filmfesztivál
                            • bűnözés
                            • bűnmegelőzés
                              ]]>
                              info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Sun, 14 Apr 2013 17:14:09 +0200
                              Heti ajánló - Odeon és magyarhangya együttműködésének második heti programja https://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/napi-ajanlo/item/1828-heti-ajanlo-odeon-es-magyarhangya-egyuttmukodesenek-masodik-heti-programja https://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/napi-ajanlo/item/1828-heti-ajanlo-odeon-es-magyarhangya-egyuttmukodesenek-masodik-heti-programja Műsoron fesztiválválogatás, Prizma és JAK izgalmas kép-nyelvi fúziós estje és amatőrfilmesek munkái.

                              szeptember 26:CineFest Catch-up

                              A CineFest programjából hozunk el filmeket azoknak, akik nem tudtak elutazni, vagy épp lemaradtak róla.
                              15:00 animációs filmek
                              17:00 kisérleti és kisjátékfilmek
                              19:00 doksik
                              21:00 premier előtt: Harry Brown

                              Konkrét filmcímekért nézd facebook event.
                              jegyárak: diák és nyugdíjas 650/teljes 950


                              szeptember 27: Prizma és JAK skandináv estje

                              19:00. JAK vs. Prizma
                              Költők performansza a gyöngyvászon előtt! – Borsik Miklós, Nemes Z. Márió és Tolvaj Zoltán kortárs skandináv rövidfilmekre írt szövegeinek felolvasása, kisfilmvetítéssel, borral, pogácsával kísérve

                              20:30. A Kiságyúk vetítése.
                              Tomas Villum Jensen Kiságyúk című filmje a “film a filmben” toposz skandináv változata; főszereplői karikatúraszerűen elnagyolt figurák, akik különböző okokból kifolyólag filmrendezésre vetemednek, és mindenféle vígjátéki körülményekből következően együtt kénytelenek dolgozni.

                              Belépő: a teljes programra 1000 ft., csak a lapszámbemutatóra 500 ft., csak a filmre 950 (nyugdíjas/diák: 650) ft.
                              A Prizma lapszámai az est folyamán kedvezményes, 400 forintos áron kaphatóak!


                              szeptember 28: amatőrfilmek az Odeonban

                              A magyarhangya lehetőséget biztosít arra, hogy a magyar amatőrfilmesek valódi mozis körülmények között mutassák meg alkotásaikat.

                              18:00 Szalayfilm, Skyward Pictures, Falcon Pictures és Hangedman csoportok munkáit nézzük meg. Még több film is érkezik, további infókért klikkelj facebook event :)

                              • fesztivál
                              • filmajánló
                              • filmfesztivál
                              • napi ajánló
                                ]]>
                                info@humanamagazin.eu (Kertész Anna) Napi ajánló Mon, 26 Sep 2011 12:17:31 +0200
                                Napi ajánló - Önkéntesség arcai filmfesztivál https://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/napi-ajanlo/item/1763-napi-ajanlo-onkentesseg-arcai-filmfesztival https://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/napi-ajanlo/item/1763-napi-ajanlo-onkentesseg-arcai-filmfesztival Tavaly decemberben kipróbáltuk, hogy milyen tematikus filmfesztivált rendezni és a tapasztalat az, hogy: JÓ! Az Európai Önkéntesség Éve ismét remek apropó ahhoz, hogy egybegyűjtsük a már létrejött és eddig talán nyilvánosságot sem kapott mozgóképes alkotásokat és egy új nézőpontból közelítsünk hozzájuk. A téma és a filmes megvalósítás egyformán érdekes számunkra. Szeretnénk sok remek filmet látni, beszélgetni a Docuartban szeptember utolsó napjaiban!

                                Szóval, a fesztivál időpontja: 2011. szeptember 28/29/30. Kövessétek a fejleményeket a honlapon! Mostantól sűrűn jelentkezünk!!

                                Mi jut eszedbe, ha ezeket a szavakat hallod? Segítség, kreativitás, sokoldalúság, közösség, tudás, szabadidő, önismeret, szolidaritás, bizalom, lehetőség, változás, fejlesztés, aktivitás, demokrácia, ismeretség, munkalehetőség...

                                Nem biztos, hogy az önkéntesség lesz az első, ami beugrik, de ha azt mondom ÖNKÉNTESSÉG, akkor biztos azonnal sorolod....

                                Az Önkéntesség maga a változatosság, vagy mi szeretnénk kihozni magunkból a sokszínűséget, netán a feladat jelent kihívást? Akármelyik oldalról közelítjük meg az önkéntességet, motiváció szempontjából a „jó érzés" élménye az egyik legfontosabb érv, amitől önkéntességre adjuk a fejünket itthon is és egyre többen külföldön is. Fontossá vált, hogy segítsünk másoknak és az is lényeges szempont, hogy közben szakmai tudásunk is gyarapszik és nem mellékesen saját tudásunkkal gyarapítunk másokat!

                                Ha voltál valaha önkéntes biztosan szeretnéd megosztani másokkal az élményeidet! Ha civil szervezet képviselője vagy, büszke lehetsz, hogy mennyi segítő kéz vesz körül!

                                Idén, az Önkéntesség Európai Éve kapcsán kiemelkedő figyelem övezi ezt a tevékenységet! Az Európai Unió 1983 óta rendezi meg a különféle témákra koncentráló „Európai Éveket". A 2011-es dátum azért is fontos mert éppen tíz éve, 2001-ben rendezték meg az önkéntesség nemzetközi évét!

                                Nem baj, ha sírunk, nem baj, ha nevetünk! Lássuk!

                                Az önkéntesség minden területéről (legyen az kultúra, sport, oktatás, egészségügy) várunk filmeket, amik amatőr vagy profi szinten, de a filmkészítés igényességével rögzítik az önkéntesség szellemisége és a cselekvés szándéka ihlette pillanatokat!

                                A fesztivál helyszíne a DocuArt Filmművészeti Központ, ahol ebből az alkalomból szakmai programokkal is várjuk az érdeklődőket!

                                A fesztivál időpontja: 2011. szeptember 28/29/30.

                                Nevezési határidő: 2011. szeptember 16-a, 23 óra 59 perc (az online nevezési lap kitöltésének és a DVD kópiák póstára adásának határideje)

                                Az aktivitást ti hozzátok! Mi is mindent beleadunk!

                                Gyere és nevezz!

                                A Fesztivál versenyprogramjába magyar produkciók nevezhetnek 2007 és 2011 között készített filmekkel. Határon túli magyar műhelyek filmjeit is várjuk!

                                A filmek versenyeznek! A fesztivál díjait neves szakemberekből álló zsűri ítéli oda a legjobbnak tartott filmeknek.

                                A nevezéshez szükséges:

                                - az elektronikus adatlap hiánytalan kitöltése

                                - az alkotás benyújtása 1 db DVD mellékleten

                                (tetszőleges műfajú és hosszúságú mozgóképes alkotások szabványos „DVD Video" formátumban)

                                - 1 db portrékép a rendezőről (nem kötelező)

                                - 1-3 db jelenetfotó a filmből (nem kötelező)

                                A nevezés díjtalan. Egy alkotó maximum két filmmel indulhat. (15 percnél rövidebb munkákból több is küldhető.) Minden nevezett filmet bemutatunk.

                                A DVD-ket postán várjuk a következő címen: Palantír Film Vizuális Antropológiai Alapítvány, 1461 Budapest, Pf. 64.

                                A kópiák személyesen is leadhatók munkanapokon 10-18 óra között a DocuArt Filmművészeti Központban (1092 Budapest, Erkel u. 15.)

                                Bővebb infó

                                • önkéntesség
                                • önkéntes munka
                                • filmfesztivál
                                  ]]>
                                  info@humanamagazin.eu (Kertész Anna) Napi ajánló Fri, 09 Sep 2011 21:10:43 +0200
                                  Nemzetközi önkéntességről szóló kisfilmek a BuSho rövidfilm fesztiválon https://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/hirekitthonrol-hirek/item/1740-nemzetkozi-onkentessegrol-szolo-kisfilmek-a-busho-rovidfilm-fesztivalon https://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/hirekitthonrol-hirek/item/1740-nemzetkozi-onkentessegrol-szolo-kisfilmek-a-busho-rovidfilm-fesztivalon A Magyar Önkéntesküldő Alapítvány nemzetközi önkéntességet bemutató kisfilmekkel vesz részt a  hetedik BuSho rövidfilm fesztiválon. A fesztivál különprogramjának célja a nemzetközi önkéntesség iránti társadalmi figyelem felkeltése. A filmbemutatót az önkéntesség szerepéről és jelentőségéről szóló kerekasztalbeszélgetés követ.

                                  A segélyezés és a nemzetközi önkéntesség gyakran megosztja a közvéleményt: miért külföldön segítünk, mikor itthon is annyi a baj? Mi közünk a szegény országok problémáihoz? Mire költik a pénzt, amit afrikai országoknak adnak? A kérdések jogosak, a válaszok bőségesek és sokrétűek.

                                  A nemzetközi önkéntesség a globális társadalmi problémák közös leküzdésének egyik eszköze, és egyben jól jelzi egy társadalom aktív szerepvállalását és elköteleződését a világméretű szociális problémák megoldásában. A nemzetközi önkéntesség fontosságának hangsúlyozására a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány a Nemzeti Civil Alap (NCA) támogatásával egy roadshowt szervez az idei Önkéntesség Éve alkalmából. Ennek keretében színes programokkal várjuk az érdeklődőket a BuSho Budapest Short Film Fesztivál 2011. szeptember 2-i különprogramjában. A péntek kora délutáni eseményen szó lesz arról, hogy milyen kritériumok alapján kerülnek az önkéntesek kiválasztásra, milyen futó projektekbe lehet bekapcsolódni, illetve témába vágó rövidfilmeket és világlátott önkénteseink élménybeszámolóit is láthatják.

                                  A fejlesztési programok és az önkéntesek kisfilmjeinek bemutatása után a nemzetközi önkéntesség szerepéről és céljáról, az önkéntesek munkájának eredményéről és hatásáról, a fejlődő és fejlett országok viszonyáról, valamint Magyarország szerepéről szóló kerekasztal beszélgetésre kerül sor. A beszélgetést Hajós András moderálja.

                                  RÉSZLETES PROGRAM:

                                  13.00 – 15.00  Filmbemutatók

                                  1. A DED (NÉMET FEJLESZTÉSI SZOLGÁLAT) UGANDÁBAN (6:25)

                                  Munka közben Afrikában: a Német Fejlesztési Szolgálat (DED)

                                  2. A DED (NÉMET FEJLESZTÉSI SZOLGÁLAT) ECUADORBAN (6:06)

                                  Munka közben Dél-Amerikában: a Német Fejlesztési Szolgálat (DED)

                                  3. AFRICA LIGHT (26:13)

                                  Egy önkéntes úti naplója, aki egy évet töltött Namíbiában és más afrikai országokban.

                                  4. MAGYAR ÖNKÉNTESEK KAMBODZSÁBAN (15:39)

                                  Kambodzsa szívében egy ökoturizmus projekttel foglalkozó önkéntes munkájának, életkörülményeinek bemutatása.

                                  5. MAGYAR ÖNKÉNTESEK VIETNÁMBAN (16:45)

                                  Vietnámban egy sérült gyerekekkel foglalkozó kórházban dolgozó magyar önkéntes munkájának bemutatása.

                                  15.00 – 16.00  Kerekasztalbeszélgetés

                                  A beszélgetés témája a nemzetközi önkéntesség szerepe, haszna és jelentősége a globális problémák megoldásában.

                                  Moderátor:      Hajós András

                                  Résztvevők:     1. Hódosi Róbert – fejlesztési szakember, dolgozott Afrikában, a Demokratikus Jogok Fejlesztésért Alapítvány (demnet.hu) munkatársa.
                                  2. Mikesy Álmos – a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány operatív vezetője, a Magyar Fejlesztési Bank elemzője.
                                  3. Op Veasna – Kambodzsában született, több évtizede Magyarországon élő és dolgozó tanár
                                  4. A Magyar Önkéntesküldő Alapítvány egy nemzetközi önkéntese

                                  Időpont: 2011 szeptember 2., péntek 13.00 – 16.00 (kerekasztalbeszélgetés: 15.00 – 16.00)

                                  Helyszín: Vörösmarty mozi, kisterem, 1085 Budapest, Üllői út 4.

                                  • filmfesztivál
                                  • önkéntesség
                                  • önkéntes munka
                                    ]]>
                                    info@humanamagazin.eu (Kertész Anna) Hírek Wed, 31 Aug 2011 14:39:29 +0200
                                    Napi ajánló - Diákfilmszemle https://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/napi-ajanlo/item/1708-napi-ajanlo-diakfilmszemle https://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/napi-ajanlo/item/1708-napi-ajanlo-diakfilmszemle Idén is megrendezik a diákfilmszemlét az Aranytízben (Bp. V. kerület Arany János u. 10.) augusztus 22-28 között.

                                    Az idei diákfilmszemlén is indulhatnak általános- és középiskolások, valamint fiatal filmesek is. A zsűri tagjai Medgyesi Gabriella filmrendező szerkesztő Matkócsik András operatőr – rendező, Szita Miklós Balázs Béla-díjas producer, Merza Gábor független filmes, Mester Kis Ákos filmkészítő, Kocsis Ágnes Balázs Béla-díjas filmrendező és Nyakó Júlia színművész színművész lesznek.

                                    A fesztivál honlapja itt található, a meghívó itt, a részletes program pedig itt érhető el.

                                    • napi ajánló
                                    • filmfesztivál
                                      ]]>
                                      info@humanamagazin.eu (Kertész Anna) Napi ajánló Sun, 21 Aug 2011 13:53:29 +0200
                                      Verzió – Emberi jogok a moziban https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/1118-verzió-–-emberi-jogok-a-moziban https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/1118-verzió-–-emberi-jogok-a-moziban A Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál idén hetedik alkalommal kerül megrendezésre. A szervezők évről évre olyan alkotások bemutatására törekszenek, melyek kiszélesítik a világról alkotott képünket és formálják embertársainkhoz való viszonyunkat. A világ minden tájáról láthatunk alkotásokat, az ottani emberek problémáiról, mindennapjairól, bemutatva ezzel a világ sokszínűségét. A filmek olyan fontos kérdések köré épülnek, mint például a háborúk, menekültek kérdése, rasszizmus, oktatás, esélyegyenlőség és tolerancia. A Fesztivál filmjei 2010. november 2-7. között kerülnek bemutatásra a Toldi moziban. A Verzió hivatalos honlapja: www.verzio.org.

                                      Ízelítő az idei Verzió Filmfesztivál kínálatából:

                                      Nowhere in Europe

                                      A Nowhere in Europe című dokumentumfilm egy német- lengyel koprodukció, melynek központi témája az európai menekültügyi politika. Négy történetet láthatunk, melyeken keresztül olyan emberek mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, akik a csecsen konfliktus következtében hazájuktól távol próbálnak meg teljes életet élni. Idegenként élnek olyan országokban, ahol nem kíváncsiak történeteikre, haza viszont nem mehetnek, így marad számukra a várakozás, nincs más választásuk. Ali, újságíróként naplóírásba kezd, melyben kifejti reményeit, félelmeit, gondolatait, amit menedékjogra várva családjával tapasztalt. Wacha, mint politikai aktivista menedékjogot kapott Ausztriában, fiát azonban üldözik Oroszországban, így azért küzd, hogy számára is lehetőség nyíljon Európában menedékhez jutni. Tamara és Abu fogyatékos lányának sürgősen orvosi segítségre lenne szüksége, a család azonban állandóan a deportálástól retteg. Ruslan pénz és menedékjog nélkül Ukrajnában ragadt, bízik benne, hogy családja számára hamarosan megnyílnak Nyugat-Európa kapui. Mind a négy történet olyan emberek életét mutatja be, kiknek el kellett hagyni hazájukat, mert a folytonos gyilkosságok és emberrablások miatt életük veszélyben volt. Jövőjüket egy olyan civilizált és demokratikus országban képzelik el, ahol az emberi életnek értéke van és az emberi jogok valóban érvényesülnek. Történetük azt meséli el, miként élik meg az új kihívásokat, melyekkel az Európában menedékjogra váróknak szembesülniük kell.

                                       

                                      In the bazaar of sexes

                                      Sudabeh Mortezai dokumentumfilmje a nemek közti kapcsolatok kérdését feszegeti iráni példákon keresztül. Személyes történeteken át ismerhetjük meg az ideiglenes házasság intézményét. Ez egy elfogadott gyakorlat a síiták körében, amely lehetővé teszi a férfiak és nők számára, hogy meghatározott időre házasságra lépjenek. Iránban a házasságon kívüli szexuális élet bűnnek számít. Hogy az ideiglenes házasság a prostitúció megszentelt formája, vagy csak egy kiskapu a szigorú iszlám törvényekkel szemben, azt döntse el mindenki maga.  Meglepő vallomásokat hallhatunk az érintettektől az egyik legfurcsább és legmeglepőbb gyakorlatról. Milyen indíttatásból választja ezt a lehetőséget egy nő, és miért egy férfi? Hogyan egyeztethető össze ez a vallással? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ a filmből, mely kellő őszinteséggel tárja elénk az iszlám szexualitásra vonatkozó előírásait.
                                      • filmajánló
                                      • filmfesztivál
                                        ]]>
                                        info@humanamagazin.eu (Horváth Veronika) Kultúra Fri, 15 Oct 2010 01:00:00 +0200
                                        Verzió6 https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/125-verzió6 https://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/125-verzió6 Az immáron hatodik alkalommal megrendezett Verzió nemzetközi emberi jogi dokumentumfilm fesztiválon csaknem 60 alkotásból válogathatott a nagyközönség. A rendezvényen bemutatott filmek főbb témái többek között a politikai elnyomás, a rasszizmus, a nemi identitások kérdései és a szegénység voltak. A remekműveket tematikus szekciókba csoportosították; a legtöbb filmet tartalmazó szekció a Nemzetközi panoráma nevet kapta, melybe a berlini divatvilágot, a kolumbiai igazságszolgáltatást, az Amazonasba ömlő olajszármazék környezetre és emberekre való hatását is feldolgozó alkotások tartoztak. Ugyancsak e szekcióba tartozott a fesztivál nyitófilmje, mely a Carmen esete Borattal címet viseli.

                                         

                                        A mű egy 17 éves romániai lány szemszögéből próbálja bemutatni azt a felfordult helyzetet, mely a Borat - Kazah nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika című film forgatása óta uralkodik a településen. Az ironizáló vígjátéknak szánt amerikai filmben a dokumentum jellegű képsorokat fikciós szöveggel narrálják, ezáltal degradált képet festve a faluról, mely csupán forgatási helyszínként lett volna hivatott megjelenni. A film megjelenése után a falut ellepi a világsajtó, majd egy amerikai ügyvéd szenzációt és pénzt szimatolva kártérítéssel és gazdagsággal kecsegteti a falusiakat, melynek reménye végleg felforgatja Carmen és apja életét is. A fesztiválon külön szekciót kaptak a hazai alkotások, Magyar verzió elnevezéssel, ahol az elmúlt két év dokumentumfilm terméseiből láthattunk darabokat, többek között az amúgy játékfilmes Jeles András Párhuzamos halálrajzok című munkáját, vagy Kőszegi Edit A három nővér című cigányokról szóló esszéjét. Úgy vélem, ez utóbbi film nem sok újat képes adni az olyan nézőnek, aki ismeri a rendezőnőt - tudniillik Kőszegi Edit valamennyi alkotásának a cigányság adja témáját – de emberi jogi dokumentumfilm fesztivál lévén érthető, hogy beválogatták a programba. E szekció kurátora Báron György filmkritikus volt, aki így nyilatkozik: „A Verzió magyar programját … filmművészek munkáiból válogattam össze. Olyan alkotásokból, melyek nem csupán fontos társadalmi-politikai problémákra világítanak rá, hanem meglátják a mélyükön az emberi drámát is. Vagyis a válogatás elsőszámú szempontja nem a téma fontossága, aktualitása volt, hanem az, mennyire érzékenyen nyúlt a filmkészítő az anyagához, mennyire tudta azt emberközelbe hozni, személyes szenvedéstörténetekben, tragédiákban – ritkábban: boldog történetekben – fölmutatni. A száraz híradó tudósítások mindig másokról szólnak, ám az igazi dokumentumfilmek: rólunk.” Hogy ezután megtekinthetők lesznek-e a fesztiválon vetített gyöngyszemek, sajnos nem tudni, és a magyar „mozi helyzetből” kiindulva nem látok rá sok esélyt, ugyanis kis hazánkban még a magas kultúrát preferáló nézők is inkább a játékfilmek fikcionalitásaiban szeretnek elmerülni. Ezért nagy dolog, hogy a november nyolcadikán véget ért hatodik Verzió filmfesztivál dokumentumfilmjeire 11 teltházas előadáson 3300 néző volt kíváncsi. A fesztivál közönségdíját a Burma VJ –Tudósítás egy zárt országból (rendező: Anders Østergaard) nyerte meg.

                                        • filmfesztivál
                                        • filmajánló
                                          ]]>
                                          info@humanamagazin.eu (Tóth Evelin) Kultúra Thu, 10 Dec 2009 00:00:00 +0100