Humana Magazin - Humana Magazin - Elemek megjelenítése címkék szerint: bevándorlás http://humanamagazin.eu Mon, 22 Jul 2019 11:54:45 +0200 Joomla! - Open Source Content Management hu-hu Van remény? – Burhan Qurbani: Ifjak és erősek http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2435-van-remeny-burhan-qurbani-ifjak-es-erosek http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2435-van-remeny-burhan-qurbani-ifjak-es-erosek     Burhan Qurbani afgán származású német rendező Ifjak és erősek c. filmje valamivel több mint húsz évet repít vissza minket az időben, témáját tekintve azonban nem is lehetne aktuálisabb. Az 1992-es rostocki zavargások rávilágítottak számos társadalmi problémára, sőt, a politikai elit azon játszmáira is, amelyek egyik eszköze a német és a betelepült lakosság között egyre erősödő feszültség volt.

Reménytelennek tűnik az a helyzet, amikor két olyan társadalmi csoport áll szemben egymással, amelyek tagjai szinte kivétel nélkül a túlélésért küzdenek. De fair játszmáról még így sem beszélhetünk, hiszen míg a helyi német lakosságot összeköti a közös nyelv és múlt, addig a Romániából, Vietnamból és más országokból érkező menekülteket, illetve bevándorlókat csak a jobb remény jövőképe köthetné össze valamelyest. Erről azonban a film tanúsága szerint szó sincs, a vietnamiak ugyanolyan ellenszenvet éreznek a Napraforgóház környékén sátorozó romák iránt, mint a németek. Ez az ellenszenv bizonyos körülmények között tettlegességig fajulhat.

Burhan Qurbani rendező egy napba sűrítve mutatja be, hogyan eszkalálódnak az érzelmek és szabadul el a pokol, miközben végig arra fókuszál, hogy mivé és milyenné is válhat az ember elkeseredettségében, reménytelenségében. Okként természetesen valamit vagy valakit meg kell nevezni. A Humana Magazin két éve egy teljes lapszámot szentelt a bűnbakoknak. A jelenséget mozgóképes kontextusban is vizsgáltuk, ezért engedjétek meg, hogy az akkori cikkemből idézzek most:

A bűnbak jelentése a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „Akire – noha ártatlan – ráfogják a mások bűnét.« E meghatározás helytálló, viszont nem feltételezi azokat a társadalmi mechanizmusokat, amelyek a bűnbakképzés hátterében állnak. Soósné Dr. Faragó Magdolna a folyamatot így írja le: „olyan attribúciós (oktulajdonítási) folyamat (többnyire frusztráció, félelem hatására), amelyben a csoport valamely személyt (magánál tehetetlenebbet, alábecsültebbet) vagy csoportot (pl. kisebbségeket) okol problémáiért, arra vetíti ki negatív érzelmeit. A bűnbak elleni közös agresszív fellépés, ellenséges viszony a többieknek összetartozás-érzést, biztonságérzést kölcsönöz.”

René Girard munkássága alapköveinek a bűnbak mechanizmus (scapegoat mechanism), a mimetikus vágy (mimetic desire) és a mimetikus vetélkedés (mimetic rivalry) tekinthető. A professzor híres háromszöge – alany, tárgy és modell, mediátor hármasa – egyszerűen vázolja fel a konfliktus kialakulását, amely végül a bűnbak kiválasztásához vezet; a résztvevők egymás utánzásával lerombolják a társadalmi különbségeiket, eltörlik az addig fennálló rendet, és nem engedik, hogy bármely felsőbb hatalom vezesse őket. Girard szerint a folyamat során a pánik és a zűrzavar folytatódik, mert az alanyok elvesztették azt a viselkedési mintát, amellyel definiálni tudnák magukat. Ezért riválisuk iránt érzett utálatuk által tulajdonképpen a saját sötét oldalukat gyűlölik. A közösség a társadalom pereméről áldozatot választ, akit felelősségre vonnak a kialakult helyzetért, együttesen bűnösnek nyilvánítják, így a közösség tagjai újra egyesülni tudnak. Idővel pedig a társadalom felmenti a bűnbakot – helyettes-áldozattá (surrogate-victim) lesz Girard szavaival élve, például Jézus –, akire emlékezve a közösség tagjai helyreállítják a békét.[1]

Burhan Qurbani drámájában ezek a folyamatok remekül megfigyelhetők, a békéről viszont már kevésbé szól a film. Hangsúlyos szerepet kapnak a viselkedési minták és azok öröklődése, vagy épp az egymást követő generációk szembenállása. A főszereplő Stefan családjában apa és fia mindig ellentétes politikai irányzatot támogat: Stefan dédapja náci, nagyapja kommunista, apja demokrata nézetek vall, Stefant és a generációját viszont újra a radikális jobb szólítja meg. Az erősödő idegengyűlölet egyrészt a fiatalok – és a szegényebb rétegek – jövőképének hiányában, másrészt a csoportszellemben gyökerezik. A film egyik jelenete remekül példázza, hogy Stefan és barátai nem ellenszenv miatt csatlakoznak a zavargásokhoz és támadják a Napraforgóházat, hanem a kilátástalanságuk miatt. Arra a kérdésre, hogy miért tartózkodnak a helyszínen, hosszas töprengésük után nem a bevándorlókat nevezik meg indokként. Tulajdonképpen számukra időtöltés a támadásokra való előkészületek végrehajtása: Munka híján az időt akkor is el kell ütni valahogy.

Míg a társadalom alsóbb rétegei az utcákon tüntetnek, köveket dobálnak, addig a szociáldemokrata párt nemcsak a politikai ellenfeleikkel (a kereszténydemokratákkal), de a párton belül is csatákat vív – mindamellett jut idejük grillpartit szervezni. A néppel igazán törődő párttagok egyedül harcolnak és próbálnak meg változást elérni, de ahogy a filmben is láthatjuk, egy fecske nem csinál nyarat. Hosszú távon a rendőrségi sorfal sem lehet megoldás a problémára, a társadalomban nem szeparációra van szükség, hanem érzékenyítésre, a másik megismerésére, majd elfogadására. Mindent az alapoknál kell kezdeni tehát, s ebből a folyamatból a gyermekeket sem szabad kihagyni, hiszen a környezeti tényezők rendkívüli módon hatnak a gyerekekre, akik elsődlegesen a közvetlen környezetükben látott társadalmi mintákat kezdik követni. Ha apu vagy anyu követ dobál vagy gyűlölködik, akkor valószínűleg a gyermek is nagyobb eséllyel ragad magához egy tárgyat, amellyel az idegent célozhatja. Azt az idegent, aki már beszél németül, dolgozik, s tervei között az szerepel, hogy Németországban marad, mert otthon még ennyi esélye sem lenne.

Qurbani végig a két oldal között egyensúlyozik, német és vietnami fiatalokat követünk, a Romániából érkezett romák, akik miatt a tüntetések kezdődtek, a filmvásznon nem tűnnek fel sokszor. Ürügyet szolgáltatnak csupán arra, hogy a társadalmi problémák végre a közbeszéd tárgyát képezzék: a fiataloknak származástól függően küzdeniük kell a jobb jövőért. A rendező lendületes alkotásában percről percre fokozza a hangulatot, a fekete-fehérből színesbe váltott kép jelzi a csúcspontot. A hév aztán csökkenni kezd, az emberek kifulladnak, a helyszínen csak az üres sörösdobozok maradnak, idővel azonban minden kezdődik elölről.

A filmet a Szemrevaló Filmfesztiválon láttuk.

 


[1] http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2209-a-nehezfiu-az-uzletasszony-es-a-gyerekek

 kép: www.videoload.de

  • Szemrevaló Filmvesztivál
  • német film
  • Németország
  • menekültek
  • bevándorlás
  • erőszak
  • bűnbak
  • film
  • kritika
    ]]>
    info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Wed, 25 Nov 2015 11:17:23 +0100
    Immigropoly játék http://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/hirekitthonrol-humana/item/1790-immigropoly-jatek http://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/hirekitthonrol-humana/item/1790-immigropoly-jatek Figyelmetekbe ajánljuk az IDResearch Kft. által kifejlesztett Immigropoly játékot. A játék célja, hogy a játékosok a kiválasztott afrikai karaktereket különböző útvonalakon keresztül legálisan eljuttassák Európába, illetve, hogy az út során minél többet olvassanak az érintett városokról, egy-egy állomás érdekességeiről, a lenyűgöző afrikai tájakról, a vándorlásról, az Európai Unió bevándorlással kapcsolatos politikájáról.

    A játék során összegyűjtött információk segítenek az út közben feltett kvízkérdések helyes megválaszolásában. Ezért ajánljuk, hogy kutassanak fel minél több érdekességet, videót és migrációval kapcsolatos információt az egyes állomásokon.

    Próbáljátok ki: http://immigropoly.ittvagyunk.eu/

    • menekültek
    • bevándorlás
    • Afrika
      ]]>
      info@humanamagazin.eu (Kertész Anna) Humana hírek Fri, 16 Sep 2011 14:13:21 +0200
      A rendszerváltás óta nem volt ilyen magas a migrációt tervezők aránya http://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/hirekitthonrol-hirek/item/1525-a-rendszerváltás-óta-nem-volt-ilyen-magas-a-migrációt-tervezők-aránya http://humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/hirekitthonrol-hirek/item/1525-a-rendszerváltás-óta-nem-volt-ilyen-magas-a-migrációt-tervezők-aránya Az elmúlt közel két évtizedben sosem volt ilyen magas a migrációt tervezők aránya: a felnőtt magyar lakosság hatoda gondolkodik abban, hogy rövid- vagy hosszú távon munkát vállalna külföldön, vagy akár örökre külföldre költözne – derül ki a TÁRKI által az Európai Integrációs Alap támogatásával készült kutatásából, amely egyúttal egy 1993 óta folyó, migrációs szándékokkal foglalkozó TÁRKI-kutatássorozat legfrissebb adata.

      A magyar lakosság migrációs potenciálja, azaz azok aránya, akik rövid- vagy hosszú távú migrációt vagy kivándorlást terveznek, a kilencvenes évekhez képest a 2000-es évek elejére megnőtt. Azóta a rövid- és hosszú távú munkavállalás szándéka ingadozik, a kivándorlást tervezők aránya viszont lassan, de folyamatosan nő.

      2011 áprilisában a felnőtt lakosság 12%-a tervezi, hogy néhány hétre vagy hónapra, 13%-a pedig azt, hogy pár évre külföldre menne dolgozni, 7%-uk kivándorolna. Összességében közel minden hatodik magyar felnőtt, azaz a lakosság 17%-a tervez valamilyen időtávú migrációt. A hosszú távú migrációt és kivándorlást tervezők aránya, csakúgy, mint a bármilyen típusú migrációt tervezőké az 1993 óta, azaz közel két évtizede folyó kutatássorozat adatai szerint a valaha mért legmagasabb érték, azaz idén tervezik a legtöbben, hogy – nem csupán rövid időre, hanem tartósan vagy örökre – külföldre költöznének. Az idei adatfelvételt az Európai Integrációs Alap finanszírozta az EIA/2010/3.1.5.3. „Migráns esélyek és tapasztalatok Magyarországon” című kutatás keretében.

      A migráció iránya a 2004-es EU-csatlakozás hatására megváltozott „mentális térképet” tükrözi ma is, vagyis a migráció legkedveltebb célországai között maradt a hagyományos német-osztrák dominancia, de a csatalakozás szabályozási hatása (az Egyesült Királyságban történő szabadabb munkavállalás lehetősége) is megmaradt, sőt felerősödött.

      A rövid vagy hosszú távú munkavállalást tervezők esetében a korábbi német dominancia nem állt helyre, az Ausztriába igyekvők aránya (egy átmeneti visszaesés után) lényegében azonos a Németországba igyekvőkével. Nagy-Britannia őrzi az EU-csatlakozás után megszerzett helyét, de 2008 óta enyhén csökken azok aránya, akik a szigetországot választanák. A kivándorlást tervezők körében a német-osztrák célterület vonzása visszaesett, míg Nagy-Britannia átvette a vezetést.

      Sík Endre/TÁRKI

      • bevándorlás
      • migráció
      • menekültek
        ]]>
        info@humanamagazin.eu (Kertész Anna) Hírek Wed, 18 May 2011 18:16:15 +0200
        Tapasztalatok - bevándorlás kontra http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/hatter/item/492-tapasztalatok-bevándorlás-kontra http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/hatter/item/492-tapasztalatok-bevándorlás-kontra A klasszikus bevándorlási séma hazánkban a szomszédos országokból érkező határon túli magyarok áttelepülése. Azonban a rendszerváltozás óta megnőtt a nem magyar származású bevándorlók száma is. Ez a mindenkori kormányzásnak annyiban jelent nehézséget, hogy míg az előbbit a kisebbségi politika részeként próbálták meg - nem éppen sikeres módszerekkel - kezelni, mára már az új típusú bevándorlókkal nemcsak újfajta gazdasági problémák, de kulturális összeütközésből eredő kihívások is felmerülnek. A magyar szabályozás, a gazdaság és a társadalom viszont nem készült még fel erre.

        A nemzetgazdaság

        A bevándorlást ellenző érzületek egyik megalapozó aspektusa annak a nemzetgazdaságra gyakorolt hatása. Bár a „fejlett”, demokratikus társadalmak ösztönzik a mobilitást, illetve a hajlandóságot arra, hogy jobb állást keressünk magunknak, vagy munkahelyet teremtsünk a külföldiek számára, ebből sok gyakorlati probléma következik. A köztudatba a legmélyebben beékelődött ilyen ellenérv a munkaerő vándorlásából fakadó munkaerő-piaci torzulás. Bár a munkanélküliség európai viszonylatokban Magyarországon átlagos a jelenlegi negatív tendenciák ellenére is, sokaknak valóban a kényszerű tétlenség és a „rám úgy sincs szükség” mindennapos érzésével kell megküzdeniük, amelyet a külföldiek olcsó munkavállalása csak fokoz. A bevándorló munkavállalók egy jobb élet reményében kezdenek el vándorolni, és így találkoznak a fogadó országban olyan munkalehetőségekkel, amelyeket a magasabb életszínvonalbeli elvárások miatt a helyi lakosok nem töltenek be, mert nem éri meg nekik. Ez lehetővé teszi a munkáltatók számára, hogy a törvényi kötelezettségüknek megfelelő legkisebb mértékű munkabért adják a munkavállalóiknak. Ez olyan előnybe hozza a bevándorlókat, amellyel a fogadó ország állampolgárai nem tudnak versenyezni megélhetésük biztosítása miatt. Emellett, mivel a jelenlegi rendszer megnehezíti a tartózkodási engedély megszerzését, a bevándorlók nagy része vállal feketén munkát. Az illegális munkavállalás pedig egyrészt egész szektorok „befeketítését” eredményezi, másrészt makrogazdasági hatása, hogy a munkabérek tartósan alacsonyak maradnak, harmadrészt növeli a munkanélküliség mértékét az állampolgárok körében.

        A bevándorlás alátámasztására népszerű érv, hogy szakmunkásokra igenis szükség van, illetve, hogy felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek is érkeznek hazánkba. Szakmunkásokra azért van szükség, mert az állampolgár szakmunkások képzettsége és a munkáltatók igényei nincsenek összhangban. Azonban a munkanélküli állampolgárok foglalkoztatása hosszú távon alapvető cél – hiszen az államnak saját állampolgárainak foglalkoztatása az elsődleges célja -, melynek egyik eszköze a különböző átképzési programok indítása. Így a bevándorló szakmunkások igénybe vétele jó esetben is csak rövidtávon támogatható. A felsőfokú végezettséggel rendelkező migránsok pedig olyan célországokat választanak, ahol lehetőség szerint a legfejlettebbek a kutatási és a tudományos munkához szükséges körülmények. Ilyen például az Egyesült Államok. Ezt a logikát követve viszont Magyarország hajlamosabb a „brain drain”-t kiszolgáló országgá válni.

        A migráció globálizált világunkban nemcsak az egyének helyváltoztatását jelenti, hanem bevándorlónak kell tekinteni, továbbá, a multinacionális cégeket is. Ezek a gazdasági társaságok adót fizetnek, sőt, még munkahelyeket is teremtenek. Viszont figyelembe kell vennünk azt is, hogy a korlátlanul szabad verseny a piaci szereplők gazdasági erejének egyenlőtlensége miatt megfojtja a kis- és középvállalkozásokat. Betelepülésük szigorú korlátozása azonban a magyar piaci szereplők esszenciális érdeke, hiszen a magyar termelők az árucikkek dömpingjével egyszerűen képtelen versenyezni, sőt, ez egyes gazdasági szektorok megszűnését is eredményezheti.

        A „kínai piacok”

        A józsefvárosi piac és rokonai az illegális kereskedelem, a korrupció és a bevándorolt maffia melegágya. Az „adiads” és a „niki” árusokat a vámosoknak szinte lehetetlen elkapniuk, mivel másodperceken belül bezárják tucatnyi bódéjukat. Ha mégis valamelyik egyéni vállalkozó bedől, rövid időn belül talpra állítják a segítségére siető rokonok, a közeli barátok. A bevándorló vállalkozók az itteni gazdasági kultúrát figyelmen kívül hagyják. Ez kisebb problémaként akkor nyilvánul meg, amikor egy állásinterjú során potenciális (magyar) alkalmazottaiktól csak annyit kérdeznek, hogy beszélnek-e magyarul, s ezen kívül minden más mellékes. Képesítés, legyen bármilyen munkakör betöltéséről is szó, nem szükséges. Ennél sokkal súlyosabb és messzebbre vezető probléma azon szemléletük viszont, hogy először is egymás között - ergo a hatóságokon vagy a hivatalos út megkerülésével-, s végül az egyszerű vesztegetéssel, vagy a korrupció egyéb módszereivel, mindent el lehet intézni. Az a vállalkozási kedv, amely ezekre a kereskedőkre és szolgáltatókra jellemző, valóban példaértékű a magyar állampolgárok számára. Ugyanakkor annak korrupt és a gazdasági bűncselekmények széles skáláját megvalósító eszközei elítélendőek, mivel azok alapjaiban rengetik meg a magyar társadalom és az állam mechanizmusát.

        Visszatérve a nemzetgazdasági aspektusra, a kínai befektetők és vállalkozók részére 2002 óta Bank of China (Hungaria) Rt. néven kínai bank is rendelkezésre áll, melynek jegyzett tőkéje kettőmilliárd-hétszázmillió forint. A banknak 2007-ben összesen kettő magyar igazgatósági tagja volt, tulajdonosa pedig a Bank of China (Kínában). További gazdasági veszteségként jelenik meg az is, hogy a bevándorlók az itteni keresetüket nem forgatják vissza a fogadó állam gazdaságába, azt nem fektetik be újra, hanem hazaküldik.

        Szervezett bűnözés

        A kínai maffia számára a tagtoborzás nem okoz nehézséget. Körülbelül háromszor annyi ázsiai bevándorló itt-tartózkodását becsülik a szakértők, mint amennyinek hivatalos papírja van. Nem hivatalos papírokat pedig nagyon könnyű szerezni, a „kínai piacokon” tényleg minden, megfizethető áron elérhető. A maffia azonban nemcsak a magyar hatóságokat nézi le, a magyar bűnszervezetekkel sem veszi fel a kapcsolatot. Ez először dicséretesnek hangzik, ugyanakkor így a láthatatlanságuk fokozódik és a felderítésük esélye a minimálisra csökken. A közbiztonságot mindenképpen aláássa az is, ha a maffia tagok egymás között végzik a leszámolásokat. Bár a kilencven es évek második felében történt ázsiai leszámolások során magyar ember nem halt meg, az utcáink veszélyesebbé válhatnak.

        Együttélés

        Magyarországon kulturális tekintetben a bevándorlókkal való együttélés nem jelent még akkora kihívást, mint Európa nyugati oldalán. A hagyományok és a szokások közötti különbségek megnyilvánulásának mérséklésére ott számos variációval találkozhatunk. Franciaországban a vallási jelképek tilalmáról szóló törvénybe bújtatott asszimilációs törekvések tiltják a muszlim nőknek a burka viseletét. A legtöbb helyen viszont a békés egymás mellett élést hirdető multikulturalizmus nem működik, ti. társadalmi feszültség keletkezik az állampolgárok és a bevándorlók között számos gyakorlati kérdésben. Franciaországban és Hollandiában is volt már példa arra, hogy egy-egy futball-világverseny mérkőzése után a szurkoló bevándorlók (az előbbi esetében algírok és egyiptomiak, az utóbbi esetben törökök és kurdok) elégedetlenségüket kifejezésre juttatva összecsaptak a nagyvárosok utcáin (Párizs, Hága). Svájcban a nyílt muszlim bevándorló-ellenesség 2009 végén az új minaretek építésének tilalmához vezetett, amelyre még azt sem lehetett mondani, hogy az elit központi döntése volt, mivel népszavazást tartottak a kérdésről.

        A békés együttélést azonban a bevándorlók által preferált önkéntes szeparáció is veszélyezteti. Egyrészt a munkát vállaló bevándorlók leginkább a saját túlélésükre, valamint a származási országukban maradt családtagjaik megsegítésére koncentrálnak. Így nem is próbálnak integrálódni a fogadó állam társadalmába. Másrészt ez azt is jelenti, hogy a fent említett gazdasági sajátosságokra épülnek etnikai kolóniák, mint például a kínai negyedek (China Town), vagy a „kis Olaszország” (Little Italy) az Egyesült Államokban. A gettósodás, - amiről akkor beszélünk, ha ebből a szeparációból kifolyólag hátrányos elbánásban és megítélésben részesülnek a kolónia tagjai- reprodukálja a társadalmi problémákat, gyengíti az össztársadalmi kohéziót.

        A fogadó állam társadalmának új, bevándorolt tagjainak integrációja már az iskolában problematikus. Az eltérő tanulmányi háttér és a nyelvi különbségek miatt előkészítős vagy szakos osztályokba „kényszerülnek” a bevándorlók gyermekei, amely azonban a jelenleg uralkodó alapjogi felfogás szerint szegregációnak minősül. Azonban a bevándorló gyerekek automatikus beosztása egy minden vonatkozásában átlagos osztályba az adott csoport átlagteljesítményének romlásához vezet. Az állami iskolák minőségbeli romlását előidézve, akik tehetik – tehát nem a bevándorlók- magániskolába járatják gyermekeiket, amely megint csak a társadalmi megosztottság megerősítéséhez és újratermeléséhez vezet. A problémák pedig a következő generációval sem szűnnek meg. Ezt láthattuk a Párizs elővárosaiban zajló zavargások során 2005-ben, amikor a bevándorlók Franciaországban született és nevelkedett, már állampolgársággal rendelkező utódai gyújtottak fel autókat és fejezték ki ilyen erőszakos módon a társadalmi kirekesztés elleni tiltakozásukat.

        A politika

        Végezetül fontos hangsúlyoznunk, hogy a bevándorlók kérdésének kormányzatilag nem megfelelő kezelése segíti a szélsőséges politikai pártok megerősödését. Gyakorlatilag fajelméleti alapon, konkrétan az erőforrások szűkösségére és a túlnépesedésre hivatkozva, valamint a bevándorlást konkrét problémaként ábrázolva, szigorúbb bevándorlási szabályokat követelnek, s érnek el így egyre nagyobb népszerűséget. Ennek köszönhetően olyan szélsőséges politikai pártok kerülnek be a törvényhozásba, amelyek az alapvető és egyetemes emberi jogokat és értékeket tagadó politikát képviselnek.

        • háttér
        • bevándorlás
        • menekültek
        • Európai Unió
          ]]>
          info@humanamagazin.eu (Horváth Valéria) Háttér Thu, 15 Apr 2010 01:00:00 +0200
          Magyarországra jöttem, maradni szeretnék… http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/hatter/item/490-magyarországra-jöttem-maradni-szeretnék http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/hatter/item/490-magyarországra-jöttem-maradni-szeretnék Az európai országok átjárhatósága - és itt elsősorban az uniós tagországokra gondolok –, a határok fellazulása speciális folyamatokat indított el. Uniós polgárokként szabadon mozoghatunk az országok között. De mi a helyzet azokkal, akik megállapodni szeretnének, egy új világot felépíteni, beilleszkedni egy idegen társadalomba?

          Akik erre vállalkoznak, és új otthonukat látják Magyarországban, sokszor hosszadalmas procedúrán, bürokratikus buktatókon át kell bizonyítaniuk, hogy méltó tagjai a társadalomnak. Évekig várnak egy-egy döntésre, mely tovább engedi őket, hogy teljes értékű egyénként élhessenek a preferált országban. Természetesen a másik oldalt is meg lehet érteni. Hiszen nem lehet csak úgy, akárkit beengedni, jogokkal felruházni és kötelezettségeket aggatni a nyakába…

          Nézzük meg közelebbről ezeket a lépcsőfokokat, melyek elvezetnek minket a választott, jelen esetben a magyar állampolgárság megszerzéséig. Sokak szerint felesleges körök futásáról van szó, és ténylegesen hosszú évekről akár, de egy biztos, aki kitartó, sikerülhet neki, hiszen semmivel sem nehezebb itt, mint más országokban.

          Itt-hon vagy Ott-hon?

          Magyarország helyzete több szempontból speciális. Egyrészt nincsenek túlnyomó többségben eltérő kultúrájú bevándoroltak, bár az igaz, hogy az utóbbi évtizedekben hazánk egyszerre lett tranzit- és célország, ugyanakkor egyedi kérdés a határon túli magyarok helyzete. A magyar társadalom természetes utánpótlása lehet a határon túli magyarok bevándorlása, ennek ellenére a szülőföldön maradásuk is legalább ilyen fontos. Magyarország még ma sem rendelkezik komoly migrációs stratégiával, a határon túli magyarok kérdésében sincsen nemzetpolitikai konszenzus. Ráadásul az elméleti bevándorlási szükséggel szemben a magyar társadalom az egyik legelutasítóbb. Statisztikák szerint hazánkban jelenleg 185 000 külföldi rendelkezik három hónapot meghaladó tartózkodási engedéllyel. Több tízezer személy tartózkodik rövidebb-hosszabb időszakra szóló vízummal. Ezekkel az adatokkal szorosan összefüggnek az állampolgársági ügyintézéssel kapcsolatos statisztikák. Hiszen honosítási vagy visszahonosítási kérelmet csak az nyújthat be, aki már rendelkezik magyarországi lakóhellyel, azaz bevándorolt, letelepedett, menekültként elismert, illetve aki a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát itt gyakorolja. Ötezer körüli a honosítási és visszahonosítási kérelmek elfogadása. A nyilatkozatok és lemondások száma meglehetősen alacsony, viszont az állampolgárság megállapítási kérelmet kérők aránya jelentős. Ezt olyan magyar állampolgárok vagy leszármazottaik kérik, akik nem lemondással vagy a határok változása révén vesztették el állampolgárságukat. Sokan közülük csak azért nyújtanak be kérelmet, hogy az unióhoz tartozás előnyeit kihasználják. Mások az érzelmi kötődés miatt szerzik vissza, igaz csak rövidebb időre látogatnak haza. Túlnyomó többségben az idősebbek azok, akik haza is költöznek.

          Sokkal jelentősebb a honosítottak, illetve visszahonosítottak csoportja. Ilyen kérelmet jellemzően román, illetve szerb és ukrán állampolgárok nyújtanak be, főleg határon túli magyarok. Az átlagosan évente hatezer magyar állampolgárságot nyert személy közül körülbelül négyezer tud magyar felmenőket igazolni, és legalább ezer egykor maga is magyar állampolgár volt. A családi kapcsolat nélkül vagy menekültként állampolgárságot szerzők száma az utóbbi években a négyszáz főt sem érte el.

          A magyar állampolgárság megszerzése

          Az állampolgárság, egyszerűen fogalmazva olyan jogviszony, melynek egyik oldalán az állam, másik oldalán az állampolgár áll. Ez a viszonyrendszer oda-vissza tartalmaz jogokat és köztelezettségeket. Az állampolgárság születéssel való megszerzésénél vagy a leszármazás jogcíme, vagy a belföldön történő születés a mérvadó. Az állampolgárság megszerzésének másik esete családjogi tényekkel történik (házasságkötés). A harmadik csoport a honosítással történő állampolgárság szerzés illetve a megfosztással vagy elbocsátással történő állampolgárság megszűnés. A magyar jog általában elfogadja a többes állampolgárság létezését. A magyar állampolgársággal is rendelkező többes állampolgárt azonban elsősorban magyar állampolgárnak tekinti.

          A honosítással történő állampolgárság szerzést feltételekhez köti az Alkotmány. Többek között: nyolc éven át folyamatosan Magyarországon kell élni, állandó lakcímet és megélhetést is bizonyítani kell, feltétel a büntetlen előélet, ismerni kell a nyelvet, majd egy sikeres alkotmányos alapismereti vizsga után lehet állampolgársági esküt tenni. A vizsgának szóbeli és írásbeli része is van, mely 21 tételből álló tételsorra alapoz. Ennek anyaga két részre bontható. Első felében a magyar történelem rövid vázlata található a legfontosabb nevekkel és eseményekkel, második fele pedig a magyar alkotmányos berendezkedés főbb intézményeiről ad eligazítást. Hozzáteszem, ez nem is annyira egyszerű, és javasolnám minden magyar állampolgár vizsgáztatását az adott anyagból!

          Természetesen itt is annak bizonyos kedvezmények. Öt éves itt tartózkodás után kérelmet nyújthat be az a nem magyar állampolgár, aki az ország területén született, vagy kiskorúsága idején már letelepedett, bevándorolt Magyarországra, esetleg hontalan. Három év itt tartózkodás után igényelhető az állampolgárság azoknak a személyeknek, akik legalább három éve magyar állampolgárral érvényes házasságban élnek, kiskorú gyermekük magyar állampolgár, vagy a magyar hatóság menekültként elismerte őket. Egy éves folyamatos tartózkodás után kérelmezheti az állampolgárságot az, aki magyar nemzetiségűnek vallja magát, és igazolja, hogy felmenője magyar állampolgár volt. Visszahonosítással csak volt magyar állampolgár kérvényezheti az állampolgárságot. Ennek feltételei a büntetlen előélet, biztosított megélhetés és lakhely hazánkban.

          A köztársasági elnökhöz címzett egyoldalú nyilatkozattal alanyi jogon visszaszerezhető a magyar állampolgárság azoknak, akiket 1945. szeptember 15-e és 1990. május 2-a között ettől megfosztottak. A kérelmekhez természetesen mindenféle dokumentumot kell csatolni, formanyomtatványokat kitölteni, és befizetni a különböző illetékeket, majd a lakóhely szerinti polgármesteri hivatal anyakönyvvezetőjéhez kell benyújtani a papírokat. Jóváhagyás esetén a magyar állampolgárságot a kérelmező az eskü vagy fogadalom letételének napján szerzi meg. Az állampolgárság megszerzésén túl lehetőség van annak megszűntetésére is, például lemondással. Illetve automatikusan megszűnik az állampolgár halálával. Extrémebb esetekben a hatóságok vissza is vonhatják azt, amennyiben a kérelmező magyar állampolgárságát bizonyos jogszabályok megszegésével szerezte meg.

          • háttér
          • bevándorlás
          • Európai Unió
            ]]>
            info@humanamagazin.eu (Lekk Móni) Háttér Thu, 15 Apr 2010 01:00:00 +0200
            A befogadás haszna – avagy miért lehet jó a bevándorlás? http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/hatter/item/489-a-befogadás-haszna-–-avagy-miért-lehet-jó-a-bevándorlás? http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/hatter/item/489-a-befogadás-haszna-–-avagy-miért-lehet-jó-a-bevándorlás? A világ kapui kinyíltak előttünk, ma már oda és akkor mehetünk, ahova csak akarunk. Az már rajtunk múlik, hogy pihenni, dolgozni, netalán új életet akarunk kezdeni. De vajon mire számíthatunk a megcélzott országban? Könnyebben befogadnak minket, be tudunk-e illeszkedni a helyi társadalomba? Egyáltalán, miért jó a különböző országoknak, ha bevándorlók „hígítják” fel nemzeti életüket? Szimplán új munkaerőre van szükség, vagy új állampolgárokra, hogy megvalósulhasson a világ régóta dédelgetett álma: a multikulturális élet?

            Bevándorló vagy menekült?

            Sokan keverik a két szó fogalmát, bevándorlók és menekültek, holott nevükben is benne van a jelentésük. A bevándorlók általában a jobb élet reményében vágnak neki egy új országnak, míg a menekültek szó szerint elmenekülnek anyaországukból, legyen szó politikai vagy társadalmi üldözésről. Ebből adódóan mondhatnánk, hogy akkor a menekültek elsőbbséget élveznek a bevándorlókkal szemben, hiszen nekik nagyobb szükségük van a befogadók segítségére. Ám, mint ahogyan azt tapasztaljuk, pusztán „sajnálatból” és empátiából nem tudja magát fenntartani egyetlen ország sem, legyen akármennyire is érzékeny a társadalmi problémákra.

            A bevándorlókra napjainkban nagyobb szükség lehet, hiszen ők nagy valószínűséggel azért vándorolnak, hogy jobb életkörülményeket teremtsenek magunknak és szeretteiknek, biztosítva őket az élvezhetőbb élet felől. Ennek biztosításához azonban óriási erőfeszítéseket kell tennie egy bevándorlónak, hiszen nem mindegy, hogy milyen államba, közegbe érkezik. Azaz mennyire befogadóak vagy elutasítóak vele szemben.

            Gazdasági gépezet

            „A bevándorlás nem csupán európai, hanem globális jelenség. Ennek értelmében az EU-nak globális partnerként kell fellépnie. Támogatnia kell a tőle délre eső területek fejlődését, és demokratizálódási folyamatait.” – ismertette Claudio Flava, olaszországi EP képviselő a legális bevándorlás munkacsoport jelentését 2008 szeptemberében. Egyetlen állam sem él gazdaság nélkül, így fontos a foglalkoztatás kérdése. A bevándorlókra jellemző, hogy sokszor olyan munkákat vállalnak el, melyeket a helyi lakosok nem szívesen végeznének. Így akár ki is jelenthetnénk könnyedén, hogy egy probléma ki is lett pipálva, azonban ne szaladjunk ennyire előre, mert rögtön utol is ér minket a következő kérdés. Ha minden bevándorló számára biztosít az adott állam munkahelyet, akkor mi lesz az állampolgárokkal? Nos, a kérdés jogos, hiszen ebben az esetben sokan érzik úgy, hogy bevándorlók veszik el előlük a munkahelyeket. Ám ha jobban belegondolunk, ez a feltevés sem egészen helytálló, hiszen többségében olyan munkákról van szó, amelyeket nem is kívánnak elvégezni hazájukban – más országban (mely általában nyugatra helyezkedik el az övéktől) viszont annál inkább, mert ott jobban megfizetik és jobb előrejutási lehetőségeket kínálnak számukra. Meg kell jegyeznünk továbbá azt is, hogy ez ugyanúgy igaz lehet a túlképzettekre is, azaz, ha valaki saját országában nem talál a tudásának megfelelő munkát, keres olyan országot, ahol befogadják és értékelik a kvalitását. Ezt a jelenséget dr. Örkény Antal, szociológus „push and pull”, azaz taszító és szívó hatások reakciójának nevezi.

            Érzelmek viharában

            Érzelmi síkon azonban még ennél is nagyobb akadályokba ütközhetnek a bevándorlók. Hiszen az egy dolog, hogy több pénzt kereshet valaki külföldön, ám ha családja, barátai és emlékei iránti szeretete nagyobb ennél, akkor képtelen elszakadni a hazájától. Viszont, ha rászánja magát a kivándorlásra, és a családját is magával tudja vinni, nem mindegy, hogy mennyire befogadó országot választ célpontjának. Sok állam hangoztatja, hogy a bevándorlók esetében az asszimiláció és az integráció a legfontosabb lépés, vagyis illeszkedjenek be a helyi társadalomba. Ám nem szabadna elfelednie a honatyáknak azt sem, hogy mindenkinek megvannak a saját kulturális szokásai és értékrendjei. Természetesen mindkét fél részéről fontos a nyitottság, hiszen nem jó, ha egy bevándorló kicsit sem akar „beleolvadni” a választott társadalma életébe, ám az sem, ha erőszakkal kényszerítik őt az értékrendek feladására. A társadalom tagjaira hatalmas felelősség hárul ebben az esetben, hiszen ők azok, akik közvetlenül érintkeznek a bevándorlókkal – legyen szó szomszédi viszonyról, az iskoláról, a munkahelyről, vagy akár egy rendezvényről. Az empátia és tolerancia kulcsszó lehetne a mai világban, hiszen nem is kell messzire mennünk ahhoz, hogy komoly problémákkal találjuk szembe magunkat. Elég csak a francia vagy olasz faji zavargásokra gondolni, ahol a bevándorlók és helyi lakosok harcáról szólnak a híradások, vagy az egyre inkább méhkasként funkcionáló Nagy-Britannia vagy Németország eseteire. Itt már azonban a média felelőssége is megjelenik, hiszen nem mindegy, hogy a helyi televíziók és újságok hogyan kommunikálják a problémát: megoldást keresnek a konfliktusok enyhítésére, vagy felerősítik azokat?

            Amikor bevándorlásról beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a legnagyobb gondot nem a legális, hanem az illegális bevándorlók indukálják. Trevor Philips, az Egyenlőségi és Emberjogi-bizottság elnöke például valóságos „faji hidegháborútól” tart, ugyanis szerinte az Angliában kialakult felügyelet nélküli bevándorlás következtében hatalmas mértéket ölthet a rasszizmus. Az empátián túl tehát égető szükség lenne megfelelő kormányzati intézkedésekre is – nem csak Angliában.

            Magyarországi terepszemle

            Magyarország, európai uniós taggá válása előtt, főként a határon túli magyarok bevándorlási célpontja volt. Amióta azonban uniós állammá váltunk, átformálódott ez a kép, hiszen egyre többen érkeznek országunkba ázsiai és dél-szláv bevándorlók, azaz tranzitországból befogadóországgá váltunk. Érdemes azonban megfigyelni, hogy míg a többi EU-s ország bevándorlóira az a jellemző, hogy képzetlenek, addig a hozzánk érkezők gyakran tanultabbak az átlagnál.

            Így Magyarországon nem is annyira a gazdasági vonal „szenved hátrányt”, hanem sokkal inkább a társadalmi, érzelmi. Annak ellenére, hogy Magyarországon csak a rendszerváltás óta van lehetőség a szabadabb vándorlásra, szembetűnő az emberek idegenellenessége. Ugyan a xenofóbia részben a munkahelyek, és így az egzisztencia féltéséből ered hazánkban is, ám nálunk egyre nagyobb teret kap a kulturális különbözőség miatti feszültség, valamint a nemzeti bezárkózás. A magyarok többsége ugyanis még mindig nem tartja fontosnak a nyelvtanulást, ez pedig tovább mélyítheti az amúgy is gyanakvó, konzervatív mentalitást, kulturális bezárkózást.

            „Magyarországnak nincs bevándorlási stratégiája. Amíg az Európai Unió megpróbál komplexen foglalkozni a bevándorlással, addig Magyarországon gyakorlatilag nemzetbiztonsági kérdésként kezelik azt, a hatóságok az illegális migrációra próbálják a figyelmet összpontosítani - mondta Dunavölgyi Szilveszter, a "Nemzetközi migráció - nemzetközi kockázatok" című tanulmánykötet egyik szerkesztője.

            A bevándorlás kérdésköre igen bonyolult és komplex, ám a pozitív hozzáállás sokat lendíthet a problémák kezelésén. Ehhez azonban szükség van egy mindent átfogó és számos államra kiterjedő bevándorláspolitikára. Nem mellesleg pedig egy befogadóbb társadalomra is. Hiszen az országok csak úgy haladhatnak előre, ha összefogás jellemzi őket – legyen szó társadalmon belül és határokat átívelő békés kapcsolatokról. A haszon pedig óriási fejlődést eredményezhet: a gazdaságban, a politikában és a mindennapi életben egyaránt.


            • háttér
            • menekültek
            • bevándorlás
            • Európai Unió
            • kisebbségi kultúra
              ]]>
              info@humanamagazin.eu (Köhler Krisztina) Háttér Thu, 15 Apr 2010 01:00:00 +0200
              Idegenek a kertemben http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/485-idegenek-a-kertemben http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/485-idegenek-a-kertemben Az Idegenek a kertemben egy migrációval foglalkozó filmcsomag, melyben valódi történeteken keresztül nyerhetünk bepillantást az Európában élő bevándorlók életébe. A projekt megvalósítója a Palantír Film Vizuális Antropológiai Alapítvány, kiknek felhívására több mint száz, a bevándorlók migrációjával foglalkozó dokumentumfilm érkezett.

              Az alkotásokat egy öttagú kurátori testület értékelte meghatározott szempontok alapján, majd ezekből választották ki a 34 filmet tartalmazó gyűjteményt. A szükséges jogokat megvásárolták, a filmeket magyar felirattal látták el, így került a nagyközönség elé az Integrációs Dokumentumfilmek Fesztiválján, mely március végén került megrendezésre a budapesti DocuArt Kocsiszínben. A négy nap során a filmek bemutatása mellett beszélgetéseket szerveztek a művek résztvevőivel és alkotóival.

              A filmek szereplői hús- vér emberek, a mindennapok valódi hősei. Személyes történeteken, egyéni sorsokon és tragédiákon keresztül figyelhetjük meg, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük azoknak, akik hazájukat elhagyva egy másik országban próbálnak új otthonra lelni. A bevándorlókkal szembeni ellenszenv valódi okának az ismeretlentől való félelem, az információhiány tekinthető. Ezen a hozzáálláson kíván változtatni a dokumentumfilm-gyűjtemény.

              A migráció kérdése mindennapi életünk velejárója, olyan jelenség, mely megannyi lehetőséget rejt magában. Mások kultúrájának ismerete gazdagítja mindennapjaikat, elősegíti az egymás közti kommunikációt és megértést. Ennek köszönhetően ledőlhetnek azok a korlátok, melyek az előítéletekből fakadnak.

              Kinek szól valójában a gyűjtemény? Azoknak, akik segítséget tudnak nyújtani, hogy az „idegenek” otthonra találjanak az ismeretlenben. A filmekben bemutatott emberek története segíthet abban, hogy helyzetüket közelebb érezzük magunkhoz, elfogadjuk őket, a távolság megszűnésével pedig esélyt kapunk a kulturális összefonódásra.

              A projekt nem ért véget a filmek vetítésével, a szervezők ingyenes DVD- kölcsönzés keretében teszik lehetővé a filmcsomag terjesztését az oktatásban, kultúrában, kutatásban dolgozó személyek számára, kiknek célja a toleranciára való nevelés és a diszkrimináció elleni küzdelem.

              • bevándorlás
              • filmajánló
                ]]>
                info@humanamagazin.eu (Horváth Veronika) Kultúra Thu, 15 Apr 2010 01:00:00 +0200
                Bevándorló Budapest – könyvajánló http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/484-bevándorló-budapest-–-könyvajánló http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/484-bevándorló-budapest-–-könyvajánló Budapesti bevándorlók. Mi juthat eszünkbe manapság e szókapcsolat hallatán? Pesszimista oldalról megközelítve az „idegenek” beilleszkedési problémái, a konfliktusok, a szélsőségekkel vívott mindennapos harcok.  Majd továbbgondoljuk a kérdést, és máris magunk előtt látjuk a latin táncórákat, a török büféket, a vízipipát és az olcsó kínai piacot.

                Végtelenségig lehetne még sorolni a bevándorlókhoz köthető mindennapos jelenségeket, melyek mára Budapest szerves részeivé váltak.  A Menedék Egyesület jóvoltából kiadott Bevándorló Budapest című könyv (szerkesztői Kováts András és Rónai Gergely) abból a célból készült, hogy a sztereotípiákon túlmenően adjon ízelítőt a más kultúrákból érkező budapesti lakosok életéből. A könyv „utazásra” invitál minket, melyet Budapest utcáin sétálva élhetünk át. Amellett, hogy a fotográfia és az írás eszközével hívja fel a figyelmet a különböző kultúrák színességére, egyéni sorsokba is betekintést enged számunkra: egy-egy idegen földről érkezett lakos valós történetének elmesélésével érzékelteti, milyen az élet Budapesten, bevándorlóként. Tíz, nem európai uniós országból érkezett csoportról olvashatunk. A fejezetek egy-egy csoport rövid általános bemutatása után térnek rá a fotóval is illusztrált egyéni életutak ismertetésére. Szórakoztató anekdotákból olvashatunk a kulturális különbségekről és beilleszkedési nehézségekről. Esetenként humoros, de sokszor szívszorító történetek mesélnek a sokféle megpróbáltatásról: a nehéz körülmények, melyek miatt saját országaik elhagyására kényszerülnek, a nyelvi, kulturális és vallási különbségekből adódó kihívások, a párválasztás körüli családi konfliktusok, az erőszakos szélsőségekkel vívott harc és az identitászavar szinte mindegyik történetben jelen van, kisebb-nagyobb hangsúllyal. A könyv által bemutatott társadalmi réteg számarányát tekintve elenyésző, a budapesti lakosság körülbelül két százalékáról van szó. Ugyanakkor a történetek kapcsán nem csupán a bevándorlók helyzetét érthetjük meg, de az idegengyűlölet fogalma is világossá válik számunkra: láthatjuk, honnan ered és azt is megtaláljuk, minként kerekedhetünk felül rajta. Igényes kivitelezésének és olvasmányos stílusának köszönhetően kíváncsivá tesz. Arra ösztönöz, hogy még jobban megismerjük a városban jelenlévő kultúrákat. A könyv megtalálható a könyvtárakban és online formában ingyenesen letölthető a http://www.kultours.hu/ weboldalról.

                • könyvajánló
                • bevándorlás
                  ]]>
                  info@humanamagazin.eu (Tóbiás Judit) Kultúra Thu, 15 Apr 2010 01:00:00 +0200
                  Más szemmel Magyarország http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/szubjektiv/item/481-más-szemmel-magyarország http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/szubjektiv/item/481-más-szemmel-magyarország Más szemmel. Mások szemén keresztül. Vajon Pimenta, Todd, Mehmet, Danila és Kembe-Sorel Arthur mit szeret Magyarországban?

                  szubjektiv_masszemmel


                  1.) Miért szeretsz itt élni?

                  2.) Mennyire volt nehéz elhelyezkedned?

                  3.) Mihez tudsz a legnehezebben alkalmazkodni?

                  4.) A te megfogalmazásodban mit jelent magyarnak lenni?

                  5.) Általánosan mi a véleményed a magyarországi bevándorlók helyzetéről?

                  Pimenta, capoeira és táncoktató

                  1.) Elsősorban mert a magyarok szeretnek engem, meg a népem, és áltálában a magyarok egy nagyon kedves nép. Az ország gyönyörű, sok kulturális tevékenységgel.

                  2.) A munkával kapcsolatosan kicsit nehéz, még most is, mert külföldiként a bürokrácia eléggé megnehezíti a helyzetünket. Azután, hogy hivatalosan is tanultam magyarul, (kb. 1 évet) sokkal könnyebb lett a helyzet, de a hideg időjárás nagyon kínoz minket.

                  3.) Ahhoz, hogy nem lehet hangosan élni. Én eredendően zajos típusú vagyok, hangosan beszélek, imádom otthon a hangos zenét, és ezt nem mindig szabad; szegény szomszédaim...hihihi. És sajnos nincs tengerpart! :(

                  4.) Számomra azt jelenti, hogy büszke vagy a népedre, ismered a történelmét, hogy eszel paprikás krumplit és nyaralsz a Balatonon...Imádsz külföldre menni, de mindig haza vágysz. Még akkor is ha a politikai helyzet nem egyszerű, akkor sem adod föl a reményeid! Tudsz mindent Petőfiről, Puskásról aki a KIRÁLY!!! Tisztában vagy azzal, hogy sok művész, tudós, magyar származású. Egyszer elvileg a Nobel díj átadáson a hivatalos nyelv a magyar (komolyan) volt, mert a legtöbb tudós Magyarországról származott...ennyi! :) (szerk. Pimenta a Manhattan tervre gondolhatott: A tervben részt vettek magyar tudósok is, egy öttagú atomfizikusokból álló kutatócsoport; melynek feje az olasz Fermi Enrico volt, a többi tagja Fermi híres űrlakói, akik magyarok voltak.)

                  5.) Egyre jobb, most már jobban megértem, hogy nehéz itt az embereknek, az anyagi szempontok meghatározzák az emberek kedély állapotát... Én személy szerint félek a szkinhedektől, mert előfordult, hogy megverték a brazil barátaimat, ezért szomorú vagyok. És azért is, mert nem tudunk kimenni utcára a nemzetközi ünnepeken...Úgy mennék én is a magyar családommal, de ilyenkor otthon kell maradni,mert bánthatnak.

                  Todd Williams

                  1.) Ez nem teljesen más, mint az otthonom. Van néhány különbség, például a konyha, a kaja, meg a mindennapi szokások. De az embereknek ugyanúgy van munkája, szórakoznak, olyan mint otthon, sőt mivel én egy kisebb városból jövök és Budapest egy igazi nagyváros, ahol minden van, ezért is szeretek itt élni. A másik pedig, hogy nem csak Budapestről beszélek, ha itt élek, hiszen Magyarország igazi európai ország, emiatt azért is jó itt élni, mert az emberi kapcsolatok közelebb vannak, mint Amerikában, ahol mindenki kocsit vezet, emiatt kevesebb az emberi érintkezés. Mikor gyalog megyek itt az utcán este valamelyik nap, hajnali háromkor is látok valakit, akit ismerek, ezért is szeretek itt élni.

                  2.) Először nagyon nehéz volt, mert nem tudtam beszélni magyarul és nem csak ez volt a probléma, mert ha nem tudod beszélni a nyelvet, akkor nem ismered a kultúrát sem. Nem tudtam, hogy kéne vásárolni, bemenni egy könyvtárba, nem tudtam semmit. Elég nehéz volt, de voltak barátaim, akik segítettek nekem. Megismertem egy ausztrál csávót, aki átlátta a problémámat és megmagyarázta nekem, hogy kéne itt élni. A kultúrát és a mindennapi dolgokat volt nehéz megszokni, de az emberekkel nem volt gond, mindenhol vannak jók meg rosszak.

                  3.) Először biztos, hogy az adminisztrációhoz; a telefon, az Elmű, a bürokrácia, a posta. A posta, az nehéz hely, mert maga az épület nem annyira jó, mert nincs hely sorban állni, mindent lehet ott csinálni, de annyira hosszú és bonyolult, hogy ilyen dolgokat nehéz még mindig nekem intézni.

                  4.) Először is, aki itt született Magyarországon, másodszor beszélni kell magyarul, harmadik pedig, hogy fehérnek kell lennie. Ha valaki itt született és jól beszél magyarul, de kínaiak a szülei, senki nem fogja gondolni, hogy ő magyar. Vannak kivételek, például az Erdélyben vagy Felvidéken születettek, ők is magyarok, de szintén fehérek. Azt gondolom, van egy másik leírása is a magyarnak, ha valaki mondja magáról, hogy magyar. Én amerikainak vallom magam, mert ott születtem, beszélek angolul és fekete vagyok.

                  5.) Nagyon befogadó a társadalom szerintem. Nem érzem, hogy van egy ilyen probléma a külföldieknek. Itt Magyarországon a rasszizmus főleg az itteni helyi emberektől, elsősorban a romák és zsidók ellen él. Erről a két csoportról a magyarok mást gondolnak, mint mondjuk egy másik fajta külföldiről. Tehát úgy látom, hogy van egy ilyen nagy csoport, aminek az a neve, hogy külföldiek, és van egy ilyen különleges romák és zsidók csoportja. És ezt a magyarok a fejükben megkülönböztetik. Emiatt gondolom, hogy nincs egy ilyen probléma a külföldieknek, mindegy hogy fekete vagy sárga.

                  Kostil Danila, videoklip rendező

                  1.) Ez úgy kezdődött, hogy amikor 1996-ban idejöttünk az egész családdal meglátogatni a rokonainkat még gyerekek voltunk az öcsémmel, és nem emlékszem pontosan az okaira, de valamiért annyira szomorúak voltunk, amikor hazafelé a vonatra szálltunk, és ez feltűnt a szüleinknek is. Talán csak egy gyerekes megérzés volt, de valami már akkor nagyon megtetszett Magyarországban. Jártam már sok helyen a világban, és laknék is szívesen jó pár helyen, de azért valamiért mindig ide húz a szívem, és ha Európa más nagyvárosában élnék, akkor valószínűleg nagyon hiányozna. Röviden szólva: az öcsémmel együtt beleszerettünk az országba.

                  2.) Soha nem ért negatív megkülönböztetés a származásom miatt, és hátrányt sem szenvedtem semmiben emiatt. De ha lett is volna rá példa, akkor sem szívesen adnék ennek hangot.

                  3.) Az itteni emberek teljesen más a temperamentumúak, mint az oroszok, és ez a különbség néha érthetetlenné teszik számomra a magyarokat. Magyarországon például indokolatlanul pesszimisták az emberek, ezzel szemben az oroszok indokolatlanul optimisták. Ott mindennek a jó oldalát nézik, pedig sok gond van. Itt Magyarországon nincsenek akkora problémák szerintem, de ennek ellenére az emberek mindenből óriási gondot csinálnak. Ilyen szempontból tehát nagyon is számít, hogy ki hol született, mert az ember viszi magával azt, amit gyerekkorában otthon kapott. Éppen ezért egyfajta különbség örökre meg fog maradni köztem és a magyar származású barátaim között is.

                  4.) Ugyanazt, mint mondjuk orosznak, vagy franciának lenni. Azt jelenti, hogy egy kultúra tagja vagy, de ennél nem többet.

                  5.) Nem rossz a helyzetük, de szerintem vannak olyan reális dolgok, amikkel sokkal jobb, és nem mellesleg könnyebb is lehetne az életük. Itt elsősorban a bevándorlókra vonatkozó törvényekre gondolok. Magyarországon nagyon nehéz állampolgárságot szerezni, vagy éppenséggel itt élnie annak, aki nem EU tagországból, vagy a schengeni övezeten kívülről jött ide. Most huszonöt éves vagyok. Tizenkettő voltam, amikor idejöttünk, és harminc évesen lehet majd magyar állampolgárságom. Előtte be sem adhatom a kérelmemet, még akkor sem, ha közben feleségül veszek egy magyar lányt. Tehát lenne még mit javítani a bevándorlók helyzetén, de szerintem csak akkor lesz valamiféle változás ebben az ügyben, ha egy olyan miniszternek a figyelmébe kerül a téma, akinek valamelyik ismerőse külföldi, és valamilyen szinten így ő is átlátja majd ezt a problémát.

                  Yilmaz Mehmet, egyetemi hallgató

                  1.) Öt évvel ezelőtt jöttem Magyarországra, tanulás céljából. Még most azért is itt vagyok, mert Corvinus Egyetemen tanulok. Másfél évem van hátra a diplomáig. És feleségem is magyar. Emiatt a két dolog miatt vagyok Magyarországon. Sok mindent szeretek itt. Például, hogy nagyon szélesek a tanulási lehetőségek. Az iskolában nagyon segítőkészek, a tanárok nagyon jók. Az élet sokkal könnyebb, mint Törökországban.

                  2.) Az iskolámat úgy találtam, hogy ugyanitt tanult egy barátom, és oda tudtam én is menni. Nagyon-nagyon könnyű volt beilleszkedni, mert mindenki, a hallgatók is kedvesek voltak.

                  3.) Nem tetszik például, hogy főleg baráti körben, nagyon gyenge a kapcsolat. Rokonok között is eléggé. Az nekem ilyen szempontból hiányzik. Például barátaimat hívom hozzám, akkor kevesen jönnek. Ritkán találkoznak egymással, ez nekem furcsa, mert Törökországban a héten legalább egyszer összejöttünk, beszélgettünk, teáztunk, egy kávézóban találkoztunk, vagy vacsoráztunk együtt, aztán elmentünk valahová szórakozni.

                  4.) Szerintem az a magyar, aki magyarnak született. Nálam az is számít, hogy azon a nyelven beszélsz, és azt a kultúrát el tudod sajátítani, és akkor az ember magyar lehet. Aki Törökországba született, de anyukája, vagy apukája magyar, az magyar lehet, de aki öt vagy tíz éve él itt, az az ember nem lehet magyar. Akármennyire is jól beszéli a nyelvet.

                  5.) Én nekem voltak itt a barátaim kórházban, nagyon jók az ottani orvosok és nővérek. Tényleg nagyon-nagyon rendesek. Más helyeken is így van, csak a Bevándorlási Hivatalnál szokott probléma lenni. Ez a legrosszabb hely az itteni külföldieknek szerintem. Főleg akinek évente le kell cserélnie a tartózkodási engedélyét, állandóan hosszabbítania kell, annak tényleg nehéz. Mert ha az ember idejön, akkor tehernek érzik azt a munkát, amit okozok nekik. De nem hiszem, hogy ez magyar politika hibája, hanem a hivataloké.

                  Kembe Sorel- Arthur, televíziós és rádiós műsorvezető

                  1.) Itt találtam meg az érvényesüléshez szükséges alapokat, így itt élek. Persze sokszor megfordul az ember fejében, hogy esetleg külföldön próbálkozzon, de valami mindig visszatart. Talán a bizonytalanság. Sokan mondják, hogy az, aki nem mer külföldre menni, az gyáva. Én egyszerűen nem szeretnék mindent a nulláról kezdeni, és egyszerűen nem hiszem el, hogy ne lehetne Magyarországon becsületes kemény munkával komoly egzisztenciát létrehozni. Szerintem, ha valami nagyon rossz dolog nem történik, akkor itt maradok, hiszen itt születtem, ez a hazám.

                   2.) A kilencvenes évek elején a rendszerváltoztatás(nem elírás) után rengeteg verekedésben volt részem a különböző skin-head csoportokkal, amiből aztán lettek komolyabb jogi következmények is. Mára az e fajta nyílt konfrontáció már gyakorlatilag eltűnt. Persze nem teljesen. Mindig vannak olyan napok, amikor egy-egy elkapott szófoszlányból fura dolgok kerekednek, de már nem annyira jellemző. Egy időben több, mint száz álláshírdetésre jelentkeztem teljesen sikertelenül. Akkor még azt gondoltam, hogy bennem van a hiba. Ma sem gondolom azt, hogy mindig minden sikertelenségért mások a felelősek, de egy barátom hívta fel a figyelmemet egy dologra. Egy bankban dolgozik, ahol egy megüresedett pozícióra kerestek egy munkatársat, és a követelményeknek megfeleltem. Viccből mondtam neki, hogy majd én jelentkezek az állásra (akkor már a Duna-tv-nél dolgoztam), mire ő csak annyit mondott, hogy a főnökeit ismerve nem nagyon javasolja, hogy beállítsak egy önéletrajzzal. A véletlenek nagyon szerencsés egybeesése, és egy kis tudatosság is közrejátszott abba, hogy mára már a Duna Televízió szerkesztő-műsorvezetője lehetek, a RadioCafe műsorvezetőjeként dolgozhatok és a Játékszínben olyan nagyságokkal léphetek színpadra, mint Balázsovits Lajos és Tordy Géza.

                   3.) Nem volt mihez alkalmazkodnom, hiszem Magyarországon születtem, itt nőttem fel és itt is jártam ki az iskolarendszer minden lépcsőfokát. Voltak azért kitérők. 1989-ben egy évet Párizsban töltöttem, majd a 2003-as évet Nizzában másoddiplomás képzésen. Talán azt a sok szomorú és gondterhelt arcot volt nehéz mindig megszokni egy-egy ilyen hosszabb külföldi tartózkodás után, mint amiket a négyes-hatos villamoson látok naponta.

                   4.) Sokan nem tudják elválasztani a fizikumot az identitástudattól, pedig szerintem a kettőnek semmi köze egymáshoz. Főleg egy ilyen szó szerint sokszínű történelemmel rendelkező országban, mint Magyarország. Tatárjárás, török uralom, Monarchia és a szovjet megszállás, hogy csak a jelentősebbeket említsem. Szerintem a magyarság nem származás, hanem identitástudat kérdése.

                   5.) Annak ellenére, hogy a Radiocafe-n vasárnaponként sokat foglalkozunk az esélyegyenlőség kérdésével az Africaféban, igazából csak a sajtóból értesülünk a bevándorlók általános helyzetéről. Az Európai Únió sok olyan projektet támogat, ami elviekben közelebb kellene hozza egymáshoz a különböző kultúrákat. Nem tudom mennyire lehet megoldani egy könyvvel, vagy egy rövidfilmmel ezeket a problémákat, de nem látok nagy esélyt rá. A megoldás az lenne-és most előjön egy kicsit a sci-fi rajongó oldalam is, mert megvalósíthatatlan a kivitelezése-, hogy minden kisgyermeket egy vagy két hónapra egy teljesen más kultúrkörbe kellene küldeni a szülőkkel együtt, teljesem más kontinensre. Csak így lehetne elejét venni mindennemű megkülönböztetésnek, mert "a gyerekek azzal foglalkoznak, hogy kinek milyen kisautója van és nem azzal, hogy ki indián, afrikai, zsidó vagy cigány." (Bombera Krisztina utólagos engedelmével idéztem az április 7-i héten megjelenő Nők Lapjából).

                  • bevándorlás
                  • esélyegyenlőség
                  • kép
                  • interjú
                    ]]>
                    info@humanamagazin.eu (Jakab Magda, Kertész Anna, Molnár Kriszta, Sós Eszter) Szubjektív Thu, 15 Apr 2010 01:00:00 +0200
                    Szívrablás http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/218-szívrablás http://humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/218-szívrablás Stephen Frears 2003-ban bemutatott filmje, a Gyönyörű mocsokságok több emberi jogokkal kapcsolatos témakör feldolgozására is kísérletet tesz. A történet alapjául két illegális bevándorló Angliában töltött időszakának nehézségei szolgálnak.
                    Senay, a török lány (Audrey Tautou) és Okwe (Chiwetel Ejiofor), a nigériai férfi ugyanabban a szállodában dolgoznak; Senay szobalányként, Okwe éjszakai portásként. Céljuk a hivatalos papírok megszerzése. A két sorstárs kölcsönösen kiszolgáltatott helyzetüknek köszönhetően hamar összebarátkozik, s ott segítik egymást, ahol tudják. Mindkettejüknek meg kell birkózniuk a törvénytelen külföldi élet és munkavállalás buktatóival több esetben is. Először a bevándorlási hivatal gonosznak beállított hivatalnokainak vizsgálódásait kell kijátszaniuk, majd Senay-t aljas és visszataszító főnöke kirúgással zsarolja, szexuális szolgáltatásokat követelve tőle. Egy szó mint száz,  a két idegen helyzetükhöz illően éli életét, míg a mese inciting incident-je el nem jön; Okwe egyik éjjel egy emberi szívet talál a szálloda egyik szobájának toalettjében. A férfi jóindulatától és naivságától vezérelten azonnal jelenti az esetet a szálloda igazgatójának, aki meglepettség helyett kenőpénz felajánlásával reagál a helyzetre. Ekkor derül ki, hogy az igazgató mellékesen illegális szervkereskedelemmel foglalkozik, és szállodája ad helyet az olyan amatőr és brutális műtéteknek, melyek során a rászoruló jelentkezők pénzre, útlevélre stb. cserélik felesleges veséjüket. Ha „véletlenül” a kliens meghal a beavatkozás során, kapóra jön, hogy a többi szervére sem lesz már szüksége… Okwe becsületes ember lévén egy tervet eszel k a szállodaigazgató ellen, melynek megvalósításában Senay segít neki.

                    Azt gondolom, a témák komolyságához és aktualitásához cseppet sem mérhető a megvalósítás. Stephen Frears egy, a kérdéskörökhöz méltatlan hollywoodi klisékkel teli filmet készített happy end-del a végén. A mű ráadásul rengeteg megválaszolatlan kérdést hagy maga után, melyek magyarázata erőteljesen mélyítette volna a film komolyságát. Többek között, hogy a főszereplők miért éltek törvénytelenül Angliában, miért nem kaptak legális papírokat? Sokkal érdekesebb lett volna egy olyan lélektani drámát látni, mely inkább az okokkal foglalkozik, mint a következményekkel. Például, hogy a török lány, illetve a nigériai férfi, aki eredeti szakmája szerint orvos, miért kényszerülnek cselédmunkára, s miért remélnek jobb életet külföldön, mint saját hazájukban. Vajon Anglia az új Amerika, a megvalósuló álmok új szigete?

                    Ha valaki azonban mélyebben elmerülne a mozi által felvetett témák egyikében, inkább két dokumentumfilmet ajánlanék; az Elvtársi segítség című alkotás többek között a Hong Kong-ban előforduló szervkereskedelemről szól, a német-svájci kooperációban készült Tarifa Traffic pedig a menekültek és a csendőrök szemszögéből mutatja be egy bevándorló csoport küzdelmeit.
                    • filmajánló
                    • bevándorlás
                    • szervkereskedelem
                      ]]>
                      info@humanamagazin.eu (Tóth Evelin) Kultúra Thu, 18 Feb 2010 00:00:00 +0100