Nyomtatás
2013. december 27., péntek 20:27

Felületes történelemlecke – Lee Daniels: A komornyik

Írta:  Majsa Barbara

A komornyikhoz hasonló filmek fontosak és szükségesek, épp ezért a mennyiségnek nem szabadna a minőség rovására mennie, mivel pont a lényeg veszik el. Lee Daniels, Danny Strong és Wil Haygood két órában próbálta bemutatni az afroamerikaiak huszadik századi történelmének legjelentősebb momentumait a fehér házi komornyik, Cecil Gaines életútjának árnyékában vagy épp előterében.

 Az amerikai polgárjogi mozgalom az 18611865-ös polgárháborúhoz hasonlóan csak egy állomásnak, s nem az út végének tekinthető a feketék emancipációját tekintve. S bár Barack Obama már a második ciklusát tölti a Fehér Házban, folyamatosan készülnek statisztikák – és infografikák –, amelyek azt mutatják, hogy a feketék még mindig hátrányból indulnak a munkavállalásnál. Bár a nyílt diszkriminatív támadások (élet)veszélyesebbek, a rejtett diszkrimináció egy fokkal sem jobb. A polgárjogi mozgalom rövid összefoglalóját Tóth Anna Valentina tollából olvashatjátok, aki az ismert nevek – Rosa Parks, Martin Luther King Jr., Malcom X, Fekete Párducok – mellett egyúttal beszámol a napjainkban is élő sztereotípiákról.

Lee Daniels drámája, A komornyik cselekménye az 1920-as években kezdődik egy ültetvényen, ahonnan a gyermek Cecil Gaines egészen Washingtonig jut, ahol évtizedeken keresztül az Amerikai Egyesült Államok elnökeit – többek között Eisenhowert, Kennedyt, Nixont és Reagant – szolgálja. Gaines testközelből szemléli azokat az eseményeket, amelyek jelentősen formálják a történelmet, nézeteit és véleményét azonban csak ritkán hallani, hiszen az elnöki rezidencián csak az apolitikus viselkedés a megengedett. Fiai, akik egyik pillanatról a másikra nőnek fel, azonban harcolnak helyette is, a nagyobbik a polgárjogi mozgalom tagjaként, a kisebbik pedig Vietnamban.

Tulajdonképpen a film legnagyobb hibája, hogy siet, de teszi mindezt úgy, hogy közben mégis unalmas bír lenni. Maga a történet részben a harmincnégy éven át fehér házi komornyikként szolgáló Eugene Allen életéből merített ihletet, részben a XX. század eseményeiből, természetesen jócskán megspékelve fikcióval. Míg a teljesen hétköznapi történéseket jelentősen túldramatizálták a nagyobb hatás kedvéért, addig a mozgalomhoz köthető akciók sokszor hangsúlytalanul, ad hoc tűnnek fel és el, így a következmények – letartóztatások, apa-fia veszekedések, szervezett támadások – mellett eltörpülnek a polgárjogi mozgalmat életre hívó okok.

A színészek azonban remekelnek, Forest Whitaker egyszerű és visszafogott játékával nyújt kiváló alakítást, valamint a talk show királynőtől, Ophrah Winfrey-től kezdve az apróbb mellékszerepekben feltűnő sztárok, úgy mint Robin Williams, John Cusack, Alan Rickman, Jane Fonda mind a maximumot nyújtják, a Jacqueline Kennedyt alakító Minka Kellynek viszont sikerült még az aprócska szerepét is túljátszania. Lenny Kravitzet, Mariah Carey-t és Vanessa Redgrave-et a felismerhetetlenségig maszkírozták szerepük kedvéért, amiért minden dicséret megilleti a sminkmestereket, úgy ahogy a jelmez- és díszlettervezőket is. A kilencven évet felölelő cselekmény során az emblematikus alakok mellett az adott kornak megfelelő divatirányzatok szintén vissza-visszaköszönnek a vásznon.

Mindazonáltal az emlékezetes színészi alakítások és a korhű ábrázolás nem mentik meg A komornyikot, amely a feketék egyesült államokbeli életét kívánta megörökíteni Obama 2008-as választási sikeréig. Daniels és a forgatókönyvírók rossz tanárnak bizonyultak, mivel filmjük sajnos nem több puszta egymást követő vázlatpontoknál, amelyek kifejtése valószínűleg még két és fél órával megtoldotta volna az amúgy is kellőképpen hosszú alkotást.

Fotók: The Guardian, IMDb