Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Kalandozás a lélek útvesztőiben – 8. BrasilCine | The Brazilian Film Festival in Scandinavia 2.0
2013. november 08., péntek 13:10

Kalandozás a lélek útvesztőiben – 8. BrasilCine | The Brazilian Film Festival in Scandinavia 2.0

Írta:  Majsa Barbara


Felipe Dall’Anese és Marcelo Gomes filmjeikben a fiatal lelkekben dúló bizonytalanság okozta frusztrációt kívánták megfilmesíteni úgy, hogy előbbi egy szerelmét elvesztő férfi, utóbbi pedig egy frissen diplomázott pszichiáter szemszögéből szemléli a világot.

Felipe Dall’Anese Good Night című alkotásán látszik az igyekezet, de mégsem érezzük a súlyát a rögtön a felütésben bekövetkezett szerencsétlenségnek. Bár a rövidfilm üzenete rendkívül pozitív, így talán kevésbé lehet számon kérni rajta a depresszió kellően mély ábrázolását, a szomorú tekintet és a különböző fekvő helyzetek nem igazán segítik a nézőt a főszereplővel történő azonosulásban. A rendező mindazonáltal kitűnő időérzékről tesz tanúságot: a kezdeti lassú tempó a játékidő második felében felgyorsul, hogy aztán a dolgok a másnap reménysugarai közepette ismételten visszatérjenek a megszokott kerékvágásba.

Marcelo Gomes elismert rendező világszerte, nem kevesebb mint ötven díjjal jutalmazták eddig, többek között a legutóbbi nagyjátékfilmjéért, a Once Upon a Time Was I, Veronicáért, amely azonban közel sem tökéletes.

A brazil dráma pont olyan, mint a főszereplője: kaotikus, bizonytalan s kellően érdektelen. Hiába játszik remekül a Veronicát alakító színésznő, ha a karaktere ellenszenves – apjáért hullatott könnyei ellenére is leginkább csak saját magával törődik –, a járt utat a járatlanért semmi pénzért el nem hagyná. Emiatt a cselekmény a legapróbb fordulatoktól kezdve egészen a végkifejletig teljesen kiszámítható, ami szintén csökkenti a nézők film iránt tanúsított érdeklődését, hiszen nem készteti őket kellő aktivitásra. Bár Gomes a fiatal doktor története kapcsán a függetlenedés, a családalapítás, az első munkahely stb. miatt érzett frusztrációt kívánja érzékletesen ábrázolni, törekvéseit nem koronázza siker: egyrészt elveszik a részletekben, másrészt túlságosan egyszerűnek mutatja be azt a folyamatot, amelyen most épp az Y generáció egyes tagjai esnek át, akik közül nem mindenki olyan szerencsés, mint Veronica. A tapasztalatok alapján az orvosok ugyan könnyebben találnak munkát, de míg a lány „önként” marad a családi fészekben – hogy apját ápolja –, addig kortársai nem feltétlenül engedhetik meg maguknak, hogy saját lakásba költözzenek. (A jelenség ennél sokkal árnyaltabb és részletesebb kifejtést érdemelne.) Veronica útkeresésén túl bepillantást nyerhetünk még a brazíliai mindennapokba, de az érdekesnek tűnő epizódok végig mellékvágányon maradnak, többnyire csak a főszereplő szempontjából releváns klinikai esetek jutnak hangsúlyosabb szerephez, amelyek szereplőitől pont akkor búcsúzunk el, amikor kezdene érdekessé válni a történetük.

A Once Upon a Time Was I, Veronica l – sajnos – túlságosan a főszereplőre és a közhelyekre koncentrál, tulajdonképpen így próbálja elnyerni a nézők szimpátiáját. Ez azonban csupán arra elég, hogy újra és újra „megvilágosodjunk”: éljünk bárhol, a problémáink többnyire azonosak.

 

 

 

 

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.