Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Kollektív felelősség-nem-vállalás – A háború császára
2013. október 08., kedd 09:28

Kollektív felelősség-nem-vállalás – A háború császára

Írta:  Kriston Attila

A XX. század szörnyű háborúi, külünösen pedig az azokat kísérő embertelen tettek miatt egyre gyakrabban kerül terítékre egyes nemzeteknél a kollektív felelősségvállalás. Ennek egy kedvelt formája például a film, azon belül is a háborús dráma, ahol egy emberi sorssal állíthatjuk párhuzamba a világégést, megkönnyítve a néző számára az azonosulást. Sajnos a Krisztus születése óta eltelt két évezredben csupán hét év volt háborúmentes, ezért táptalaj akad bőven.

A második világháború legsötétebb pillanatai közé tartozik az a kettő, amikor Little Boy és Fat Man célba értek. Hirosima és Nagaszaki lakossága feltehetően nem ilyen kedves, becéző nevekkel illették az első, valós célpontra ledobott atombombákat. Emberi életek százezreinek ennél céltalanabb, embertelenebb és szörnyebb vég még nem jutott a világtörténelemben. Nehezen védhető az az álláspont is, hogy ez Pearl Harborért járt a japánoknak, vagy hogy ezzel lehetett csak megtörni a japán vezetés harci kedvét. Az Amerikai Egyesült Államok népirtást vitt véghez, aminek a súlyát talán mostanság kezdték el érezni és vállalni. A háború császára valami ilyen típusú felelősségvállalással próbálkozna? Elképzelhető. Ha azonban hozzávesszük azt is, hogy Pearl Harbor esetén komoly társadalomtudósok is támogatják a szándékos tétlenség elméletét (mi szerint az USA tudott a támadásról, de politikai okok miatt nem tette meg a szükséges ellenlépéseket), akkor egy egészen más értelmezési lehetőség is tálcán kínálja magát.

A háború császára 1945 augusztus-szeptemberében játszódik, amikor a megszálló amerikai hadsereg a háború után megkezdte Japán újjáépítését. Ezt a feladatot Douglas MacArthur tábornok kapta, aki a felelősök, tehát a japán háborús bűnösök felkutatására és felelősségre vonására Bonner Fellers tábornokot, a távol-keleti világ nagy ismerőjét kérte fel. A legfontosabb kérdés, amire az egyébként több ezer mérföldre, békésen éldegélő amerikai átlagpolgárok választ akartak kapni: Hirohito császár adta-e a parancsot Pearl Harbor megtámadására, tehát ő a felelős a háború világszintűvé teljesedéséért vagy sem? A film viszonylag hamar megadja a választ erre a kérdésre; valamint olyan utakat mutat, mint például egymás kultúráinak megismerése út lehet az együtt gondolkodásra, stb… A vége viszont szinte az egész, már-már szimpatikussá váló felelősségvállalási folyamatot visszafordítja! A megszálló haderő ugyanis azáltal, hogy a kegyelmes győző szerepében tetszeleg, és meg sem próbálja megérteni a legyőzöttet, saját nagyszerűségén kívül semmit nem ismer el és vállal fel. Nem ismeri el a tömegmészárlást, sőt, valójában az sem érdekli, hogy Hirohito császár bűnös-e avagy sem. Saját önző célokra használja fel egy megtört nemzet megbánását. Így szemlélve sajnos silány az eredmény.

Ugyanebben a témában 2006-ban Clint Eastwood készített ikerfilmeket. A dicsőség zászlaja amerikai, a Levelek Ivo Dzsimáról pedig japán szemszögből mutatta be a háború egyik legvéresebb ütközetét. Már maga a tény, hogy két filmről van szó, önmagáért beszél; arról nem is beszélve, hogy az amerikai verzió minden nacionalizmusa ellenére tart görbe tükröt saját társadalma elé. A háború császára önmaga áll a tükör előtt – és gyönyörködik Önnön nagyszerűségében.

 

Kép: rogerebert.com

 

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.