Nyomtatás
2013. augusztus 28., szerda 14:27

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

Írta:  Farkas Bálint

Nyary igy szerettek ok

Talán már nincs is ember, aki ne hallott volna ezekről a történetekről. A Facebookon harmincezren követik, a Margó Irodalmi Fesztiválon a szerző olvasott fel belőlük, egy részük pedig a közelmúltban könyvalakban is megjelent. Nyáry Krisztián szerelmes történetei és a belőlük összeállított kötet, az Így szerettek ők bizonyít: az irodalom közel sincs olyan távol, mint hinnénk.

Egy biztos: érdemes elolvasni. Ha történetesen nem könyvajánlót írnék is ezt mondanám, így azonban a szükséges klisékkel is megtámogathatom: lebilincselő, magával ragadó. Sőt. Nem lehet letenni. Nyáry Krisztián frappáns írásai halasztást nem tűrve kényszerítik az olvasót az olvasásra. Avagy másképp: Lefegyverez, magába szív, belénk mászik. Lelkünk mélyéig hatol. Nem tudunk szabadulni tőle, s a két olvasás közötti lét hasztalanná válik. Még: Árad belőle az őszinteség. Kendőzetlenül tárja elénk az igazságot. A magyar írók könyvekből épült bástyái mögé hatol. Lerombolja a tankönyvek kisiskoláskomform életrajzsablonjait. És az aduász: Láthatóvá tesz.

Negyven szerelmes történet magyar költőkről, írókról, akik amikor éppen nem írtak, semmivel sem voltak másabbak, mint a nem-írók, nem-költők. Ennek a könyvnek máshol megjelent ajánlóiban már közhellyé koptatott hús-vér emberekkel találkozunk, az irodalmi bulvárt olvashatjuk. Az Így szerettek ők szórakoztató anekdoktázással felvázolt skiccek sorozata. Nem lehet tévedni: a szerelmek tükrében minden életút összeáll. Ráadásul a szerző minden történetet egy-egy kapcsolódó műalkotással egészít ki. Megtudjuk, miért kellett Radnótinak az Októbervégi hexameterekkel bocsánatot kérnie Fannitól, hogy miért vette szakításkor Molnár Ferenc feleségül Fedák Sárit, és hogyan lett Váy Saroltából Sándor.

Az Így szerettek ők megszünteti a szakadékot az egyszeri olvasó és az irodalom között. Nincsen magas irodalom, és benne okos, tehetséges írók. Nem olyanok, akik mindent tudnak, akik jobbak, többek, tökéletesebek, mint a többiek. Vergődtek, gondolkodtak, szenvedtek, és nem bírták nem megírni, hogy mi folyik bennük, velük, körülöttük. Nyáry Krisztián nemesíti a bulvárt és trónfosztja az irodalmat, megmutatja, hogy egy műalkotás nem égi szférák kifürkészhetetlen zenéje, semmi távoli és elérhetetlen, hogy nincsen az irodalom fenn a polcon (ott van, ahova tesszük: ha magunk mellé, akkor karnyújtásnyira).

Megírja őket, rájuk ront, bemászik a magánéletükbe, a hitvesi ágyba és a fürdőszobába, intim titkokat leplez le és harsány botrányokat elevenít fel. Akasztja a hóhért, és kiderül, hogy az írók-költők sem csak papírra vetett sokezer karakterből állnak. Sőt. Belőlük állnak ki ezek a karakterek, a magánéletüket bejárva látjuk meg, ők azok, akik ott vannak minden művükben, ízig-vérig, a fejük búbjáig. Egyetlen szobába terel írót, olvasót, műalkotást. Nincsenek kánonok, nincsen pátosz, örök szépség, halhatatlan ideálok. Humor van, esendőség, kicsi földi örömök, kicsi földi szomorúságok.

Nyáry Krisztián mindezt leleplezi. Hogy tehetetlenek, kisstílűek, szerelmesek. Hogy nincsenek hősök. Hogy egy író nem a tankönyv negyvennyolcadik oldala. Hogy nem is írók. Hogy nem tudnak hazudni se, és minden, amit valaha írtak, az utolsó betűig igaz. Az Így szerettek ők azt meséli, hogy ezek itt emberek, hogy telenyüzsög ez a faj egy egész bolygót, és mindegyikük ugyanolyan: beszél, ír, hallgat.

Nyáry Krisztián bejegyzéseit a Facebookon élőben lehet követni, amikor a mindenki címét ismerő szerző a legváratlanabb pillanatban töri rá az ajtót reszkető nagyjainkra. Megvagy! – kiált fel – Te élsz! Sok magyar írónk pedig kissé szégyenkezve, hogy ilyen könnyen rajtakapták, kéztördelve, zavarában vall: Élek. És széttárják a kezeiket, mint akik tudják, hogy nincs mit tenni.

Kapcsolódó elemek