Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra A sorszámát, legyen szíves! – Gerlóczy Márton: Létra
2013. július 02., kedd 13:01

A sorszámát, legyen szíves! – Gerlóczy Márton: Létra

Írta:  Majsa Barbara

gerlóczy létra

A kortárs magyar irodalom egyik meghatározó alakja kegyetlen őszinteséggel térképezi fel az evilági élet börtönébe zárt felesleges halandókat, akiknél még a hangyák is értékesebbek. Gerlóczy Márton legújabb kötete egy budapesti bérházba száműzi olvasóját, ahonnan minden épeszű ember menekülne, a Létra főhőse mégis épp odatart. „A ház, ahová költözni akarok, ahol élni és dolgozni és aludni akarok, az éppen ez a ház, uram.”

A budapesti születésű Gerlóczy első regénye 2003-ban jelent meg Igazolt hiányzás címmel, amellyel megalapozta későbbi karrierjét. Az akkor még a húszas évei elején járó író a lázadó fiatalság örök ábrándjait vagy épp dacos valóságát fogalmazta meg, így műve főként saját korosztályának tagjai között vált népszerűvé. Napjaink trendi szóhasználatával élve akár azt is mondhatnánk, hogy az említett mű egy tipikus coming-of-age történet – azaz fejlődésregény –, melynek Marci nevű főhőse a diáklét szabályait áthágva próbálja megtalálni önnön boldogulásának lehetőségeit, s akinek a tapasztalat többet jelent holmi tankönyvekből tanult információknál.

Noha az Igazolt hiányzás és a Létra közötti tíz évben Gerlóczy megírta a Váróterem (2005), A csemegepultos naplója (2009), A Szabadok Testvérisége (2011), a Check-in (2012) és a Rabigában 2. (2012) című köteteket, mégis az eltelt időszak határait jelentő alkotások az érdekesek, hiszen előbbi az út kereséséről, utóbbi pedig annak – egy kevésbé optimista, már-már kilátástalannak tűnő variánsának – megtalálásáról szól.

A szerző a belvárosi forgatag közepén álló, egykoron kuplerájként funkcionáló földi pokolba helyezi cselekményét: Kárpátiné egyszobás lakásának új tulajdonosa május 1-jén térelválasztás céljából függönyt tenne fel a plafonra, de nincsen létrája, így hát felkerekedik, hogy kölcsönkérjen egyet. Útja során megismerkedik a lakóközösség többi tagjával, akik felett rögtön, az első benyomás alapján ítélkezik, esélyt sem adva nekik a magyarázkodásra. Mégis ki lenne kíváncsi a kegyvesztettekre?

A Létra szereplői születésükkor egytől egyig abba a sorba kerültek, amelyikben a kilátástalan jövőképpel rendelkezőket fogadta az ügyintéző. Az új lakó kegyetlen őszinteséggel pocskondiázza a szomszédokat, de saját életének mocskát sem hallgatja el, beletörődéssel s némi pökhendiséggel közli, hogy jó lesz neki a 26m2-es, piszkos garzonban is, ahonnan aztán nyugodt szívvel szórhat szikrákat másokra anélkül, hogy bárkinek el kellene számolni tetteivel.

Az ember egyedül van, nagyon egyedül, még akkor is, ha körülötte az árnyjáték megannyi szereplője suhan sebesen egyik pozícióból a másikba, miközben igyekeznek létezésüknek értelmet nyerni, amit aztán másokkal is elhitethetnek. „Még Gizike sem szeretne meghalni, pedig még egy bolyban sürgölődő hangya életének is több értelme van, pontosan meghatározható értelme, hogy fel és alá rohangáljon, és építgesse azt a bolyt, ahogyan Gizike is fel és alá rohangál a bolyában, de nem épít semmit.”[2]

Gerlóczy regénye a lét értelmét kutatja tehát, s bár néha – számomra – alapvető dolgokat magyaráz, vagy épp túlzó állításokat használ oldalakon keresztül, hiteles szociorajz mentén érzékelteti napjaink brutális valóságát, főképp ami a mindösszesen 119 oldalas alkotás első nagyobb egységét illeti. A szerző a lepusztult, zsúfolt, züllött urbánus közeget állítja szembe a békés, boldog falusi idillel. A két környezetrajz közötti kontraszt erősítése érdekében az író mindkét esetben jelentősen túloz, ugyanakkor teljesen elképzelhető, hogy akár a fővárosban, akár egy vidéki kisközségben azok az állapotok uralkodnak, amelyekről a főhős beszámol: előbbi sajnos egyre gyakrabban, utóbbi viszont – tapasztalataim szerint – egyre ritkábban fordul elő.

A mű nyelvezete szintén a két lakóhely/életstílus közötti különbséget hivatott szolgálni; míg a városi részben szóismétlések és ismétlődő mondatrészek hada követik egymást, addig a faluban játszódó eseménysorokat bemutató szöveg bő szókincsről és remek stilisztikai érzékről árulkodik. Habár emberközpontú kötetet lapozgathatunk, három állat – galamb, meztelencsiga, csótány – mégis hangsúlyos a történet szempontjából, azok szerepeltetése szintén a helyszínekhez igazodik.  A városlakók többsége például legszívesebben megszabadulna a magányos, idős nénik morzsáit csipegető madaraktól, mivel azok rámenősek és undorító piszkot hagynak maguk után. Ezzel szemben a friss, falusi levegőt bitorló gerlék egyrészt hírvivők, másrészt ízletes lakomának számítanak. Igazából minden csak nézőpont kérdése.

A Létrát negatív életszemlélet hatja át, de Gerlóczy cseppekben optimista gondolatokat adagol, s az Igazolt hiányzáshoz hasonlóan nyílt és reménykeltő befejezéssel búcsúzik az olvasóktól. Nem kizárt, hogy a hatemeletes bérház, szintenként tizennyolc porfészkének lakói érző emberek, akik csupán a körülmények áldozatai. S ez majdnem a földön élő összes individuumról elmondható, elvégre is az mindmáig rejtély, hogy miképp és miért kerültünk ide.

 

Gerlóczy Márton Létra című kötete a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg.

 



[1] Létra 13. oldal

[2] Létra 42. oldal

 

 

Fotó: sxc

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.