Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Mögöttes tartalom – Boris Vian: Tajtékos napok
2013. június 24., hétfő 12:25

Mögöttes tartalom – Boris Vian: Tajtékos napok

Írta:  Buti Zsófia

vian.bookerA termékeny francia (élet)művész valahol legbelül tudta, hogy fiatalon fog meghalni. A nagy írói sikert az 1947-ben megjelent Tajtékos napok című regényétől várta, de az igazi elismerést már nem élhette meg. Csak halála után vált nemzedékek példaképévé.

Boris Vian (1920-1959) – életművész, polihisztor. E szavaknak kellene az író sírján állnia, a XX. század kiemelkedő francia egyénisége azonban egy jelöletlen sírkő alatt fekszik szülővárosában, Ville-d’Avray-ban. Tizenkét éves kora óta küzdött szívproblémákkal, harminckilenc évesen szívroham vitte el a saját könyvéből készült film premier előtti vetítése közben.

Vian mérnökként végzett az egyetemen, érdekelte a csillagászat és a matematika, több nyelven beszélt, német és angol könyveket fordított. Fiatal kora óta jazz zenekarokban trombitált, volt alkalma példaképeivel – Duke Ellingtonnal, Miles Davisszel, Louis Armstronggal, Django Reinhardt-dal és Errol Garnerrel – személyesen találkozni törzshelyén, a Saint-Germain-des-Prés-ben, sőt némelyikkel a színpadon is együtt muzsikálhatott. Több száz dalt írt, köztük a ’La Deserteurt’, ami később a hatvannyolcas nemzedék egyik himnuszává vált. Továbbá megjelentek kritikái és ajánlói, valamint számos novella és regény fűződik nevéhez. Utóbbiak közül többet álnéven írt: Vernon Sullivan fordítójának adta ki magát, holott ő írta a fekete amerikaiakról szóló műveket. Ezek az írások sok pénzt hoztak neki, de a hőn áhított elismerést – melyet a saját neve alatt publikált könyvektől várt – életében már nem kapta meg.

Szinte biztosra vette, hogy a Tajtékos napok című regénye nyeri majd a Pléiade-díjat, hiszen Sartre, Camus, Queneau és Paulhan is neki ígérte szavazatát, azonban a zsűri végül Jean Grosjean abbé Az idő földje című verseskötetét nevezte meg győztesként; Vian elesett az elismeréstől és a jutalomtól is. Ezután minden hidat felégetett, pocskondiázta és gazembernek nevezte a bizottság tagjait, kivéve Sartre-ot, akivel élete végéig jó barátságban maradt, s akinek az újságában is publikált.

A Tajtékos napok egy átlagos szerelmi dráma, ami bárkivel megtörténhet. Boris Vian fantáziavilága teszi egyedülállóvá és generációk kultuszkönyvévé ezt a művet. A főszereplő Colin egy tökéletes lakásban él, ahová mindig besüt a nap, dolgoznia sem kell, mert van elég duplárja ahhoz, hogy csak azzal foglalkozzon, amihez kedve tartja. Nicolas nevű mesterszakácsa jobbnál jobb ételeket készít számára, a fiú pedig saját találmányával, a koktélzongorával kever aperitifet az étkezésekhez.

Colin egy olyan világban él, ahol szakácsnak lenni nagyobb presztízst jelent, mint egyetemi professzornak, ahol az ember egyik legjobb barátja egy kisegér, ahol angolnákat lehet kifogni a csapból. Egy olyan univerzumban, ahol születésnapi partit rendeznek egy kutyának és még sandacsacsát is táncolnak. Ebben a buliban találkozik először Colin Chloéval, leendő feleségével, élete szerelmével. Szerelmük története sem mindennapi. Első randevújukon egy fahéj illatú felhőbe burkolózva sétálnak a városban. Korcsolyázni járnak, ahol teljesen természetes, hogy a felnyársalt embereket pillanatok alatt eltakarítja a személyzet. Azonban semmi nem tarthat örökké, a nászúton Chloé megbetegszik, lótuszvirág nő a tüdejében. Colint felemésztik az orvosi kezelések költségei, ezért munkába áll, de mivel még sohasem dolgozott, nagyon nehezen boldogul. A lakás is megérzi Chloé fájdalmát, elkezd zsugorodni, az ablakok eltűnnek, Nicolas éveket öregszik.

A történet másik szerelmespárja Chick és Alise. Előbbi szenvedélybeteg: Jean Sol Partre – egyértelmű utalás Sartre-ra – könyveket és egyéb, az íróval kapcsolatos relikviákat gyűjt. Emiatt veszíti el Alise-t, és saját magát is bajba keveri, mivel függősége miatt kirúgják munkahelyéről. Később meggyűlik a baja az adóhatósággal is. Alise ennek ellenére meg akarja menteni, történetük pedig ámokfutásba torkollik.

Vian a valóságról mintázta a Jean Sol Partre iránti rajongást: az emberek annyira őrülten rajongtak Jean-Paul Sartre előadásaiért, hogy előfordult, hogy agyon is taposták egymást. A könyvben Partre elefántháton érkezik és összetapos még pár érdeklődőt, akik az életük árán is be akarnak jutni, hogy imádott bálványukat meghallgathassák. A fogyasztói társadalom kritikája abban nyilvánul meg leginkább, hogy az antikváriusok minden Partre-hoz köthető dolgot relikviaként adnak el.

Vian a munkáról azt írja, hogy azok az emberek, akik fizikai munkát végeznek, hülyék, mert a gépek is el tudnák végezni a feladatokat helyettük. Csak az emberek ragaszkodnak ahhoz, hogy munkával teljen az egész életük, pedig munkáltatóikat nem az alkalmazottak személye, csak a teljesítménye érdekli, ezért mindenki pótolható, ahogy Chick helyét is rögtön átveszi egy másik mérnök a futószalag melett.

Boris több művéhez hasonlóan a Tajtékos napokat is átszövi a jazz és a blues világa. Colin első mondata Chloéhoz: „Magát Duke Ellington hangszerelte?” (Duke Ellington egyik számának címe ’Chloé’, erre tanul meg Colin táncolni, és akkor is ez a dal szól, amikor először sandacsacsázik Chloéval.) A történet színteréül szolgáló város utcáit híres zenészekről nevezték el, úgy mint Sidney Bechet vagy Louis Armstrong. Az összes szereplő szereti a zenét és az italokat, melyeket Colin koktélzongorája készít.

A könyvből legutóbb Michel Gondry készített filmet, aki az eddigi munkáit tekintve – pl. Az álom tudománya, Egy csodálatos elme örök ragyogása – a lehető legalkalmasabb személy honfitársának szürreális mesevilága megfilmesítésére. Boris Vian rajongóknak kötelező darab lehet az adaptáció, viszont nem túlzás azt állítani, hogy kell némi „viani” műveltség annak teljes megértéséhez.

„A Cartaphilus Kiadó 2007-ben indította útjára a Vian-életműsorozatot. A kiadó a magyarul már korábban is megjelent Vian-regényeket nem afféle »változatlan utánnyomás« formájában kínálja olvasóinknak: újra szerkesztett, esetenként újra fordított kötetekről van szó” – olvasható a kiadó honlapján. Azoknak is érdemes tehát újra kézbe vennie e könyveket, akik már régóta Boris Vian bűvkörében élnek. Az új kiadások Takács M. József elő- és utószavaival bővültek, amelyek szerfelett szórakoztatóan közölnek újabb és újabb információkat a rendkívüli író-dalszövegíró-kritikus-jazzmuzsikusról.

 

Boris Vian Tajtékos napok című regénye a Cartaphilus Kiadó gondozásában jelent meg.

 

A kötet a Cartaphilus Köyvkiadónál megvásárolható, itt.

A kötet a rukkola.hu-n, tessék feliratkozni rá, happolni, elolvasni, aztán meg re-rukkolni!

 

A Játék pedig, hogy megnyerd a kötetet: katt a megosztás gombra a cikk fölött ÉS katt a rukkola facebook oldalára, ahol szintén kérünk egy megosztást, hogy sorsolhassunk!

 

foto: Cartaphilus Kiadó

 

banner rukkola

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.