Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Ments meg, Uram, minket!
2013. június 15., szombat 14:09

Ments meg, Uram, minket!

Írta:  Majsa Barbara

emberek és istenek indiemoviesonline 

Xavier Beauvois 2010-ben bemutatott Emberek és istenek című mozgóképe, amely az algériai Tibhirine-ben játszódik, témáját tekintve ma is ugyanolyan aktuális, mint a cannes-i premierjének idején. A megtörtént eseményeket feldolgozó alkotásban emberek, országok és vallások konfrontálódnak, a cselekmény magvát azonban a kilenc központi alak önvizsgálata adja.

Algériát sok más afrikai országhoz hasonlóan először függetlenségi háború, majd azt követően hosszú évekig tartó polgárháború sújtotta. Az arab állam 1962-ben vívta ki függetlenségét Franciaországtól, de az elnyert szabadságnak nem sokáig örülhetett a lakosság, ugyanis súlyos társadalmi és gazdasági problémákkal kellett szembenézniük, de a vezetők közül sem Ben Bella, sem Bumedien nem volt képes hosszú távon orvosolni azokat. Giampaolo Calchi Novati könyvében[1] megjegyzi, hogy az akkori „harmadik világon” belül Algéria Bumediennek köszönhette vezető szerepét. Az 1970-es évek végén azonban aggasztó jelek mutatkoztak: óriási mértékben nőtt az import, az állam eladósodottsága csillagászati méreteket öltött, a társadalmi feszültségek egyre élesebbé váltak, az iszlamista gondolkodás radikalizálódott. A Bendzsedid vezette Algériában az 1980-as évektől kezdődően megszaporodtak a sok emberáldozatot követelő összetűzések, a hatalom főként a városok munkanélküli fiataljait magába tömörítő Iszlám üdvözülés frontot (Front islamique du salut – röviden FIS) nevezte meg a kirobbanó véres harcok felelősének. Sikerüket az állam által institucionalizált kirekesztés és erőszakos modernizálás elleni harc jelentette, mindezt vallási – iszlám – lepelbe burkolva, ami nem tette lehetővé, hogy megfelelő gazdasági-társadalmi elméletet dolgozzanak ki, tevékenységük ezért is korlátozódott főleg a kultúra és az oktatás-nevelés területére. Az események az 1991-es választások eltörlésével tovább forrósodnak, az üdvözülési fronton belül fegyveres alakulatokat hoztak létre, rövidesen már senki nem érezhette magát biztonságban: sem az országban tartózkodó külföldiek, sem a helyi arab lakosság. 

Xavier Beauvois filmjével nem arra vállalkozik, hogy megkísérelje rekonstruálni és két órában elmesélni Algéria huszadik századi történelmét, hanem arra, hogy a máig tisztázatlan körülmények között elhunyt ciszterci szerzetesek és két életben maradt társuk fáradságos munkája előtt adózzon. Sokáig tényként kezelték, hogy iszlám fegyveresek rabolták el és ölték meg a őket, a 2009-ben kitudódott információk szerint viszont az algériai hadsereg golyózápora – amelyet a fogva tartók táborára eresztettek – végzett velük. A nyomok eltüntetéséről a hadsereg tárgyalt a fegyveresek csoportjával, aminek eredményeként a szerzeteseket lefejezték, a testüket eltüntették, amelyek azóta sem kerültek elő.

A francia rendező nem foglal állást, sem cáfolni, sem megerősíteni nem akarja az új információk valóságtartalmát, az Emberek és istenek csupán emberközelből mutatja be a szerzetesek mindennapjait, különös tekintettel a közös vallásgyakorlásukra. Azonban a barátokban lezajló lelki folyamatok a hangsúlyosak, a komótosan haladó cselekmény tulajdonképpen végig másodrendű marad. A mű narratív koherenciáját a vallási szertartások alkalmával énekelt zsoltárok biztosítják, amelyek a fennkölt hangulat megalapozói is egyben. Továbbá a kifogástalan, visszafogott színészi játék és a mű kiegyensúlyozott struktúrája egyaránt hozzájárul a spirituális atmoszféra megteremtéséhez.

Caroline Champetier kamerájával többnyire a kolostor falain belül mozog, a kolostori élet és a kétkezi munka szépséget próbálja megörökíteni, de a római katolikus szerzetesrend tagjai és a muszlim lakosság békés egymás mellett éléséről sem felejt el tájékoztatni. A tér a cselekmény előrehaladtával fokozatosan szűkül, ezzel párhuzamosan a szerzetesek is egyre közelebb kerülnek lelkük legmélyebb félelmeihez, amelyeken úrrá kell lenniük, dönteniük kell, hogy saját életük vagy Isten és a gyámoltalan lakosság iránt érzett szeretetük a fontosabb. Lelki tusájuknak vége Csajkovszkij Hattyúk tava című balettjének zenéjével zárul, így a gondterhelt arcok helyett végre megkönnyebbült, csillogó, könnyektől áztatott szempárok tűnnek fel a vásznon.

Az Emberek és istenek egyrészt méltó emléket állít az elhunyt szerzeteseknek, másrészt hűen tükrözi az arab országban dúló konfliktusokat; ugyan a polgárháború már véget ért, mégsem biztatnak senkit az országba történő beutazásra. Beauvois filmjét Franciaországban nyolc millióan látták, de a kritikusok körében is sikert aratott: a Cannes-i fesztivál fődíját és az Ökumenikus zsűri díját is elnyerte.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.