Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Az idegen tehet róla – Mediawave Fesztivál
2013. máj. 09., csütörtök 11:08

Az idegen tehet róla – Mediawave Fesztivál

Írta:  Majsa Barbara

tumblr mays88LxHn1r2dnu8o1 500

A belga–holland–francia koprodukcióban készült Az ötödik évszak akár a Titanic Fesztiválon bemutatott Ködben című Sergei Loznitsa-alkotás párja is lehetne, ugyanis a Jessica Woodworth és Peter Brosens által rendezett film egyik főszereplője a bűnbakként megnevezett Pol.

Az ötödik évszak egy minden ízében komor, feszültséggel teli alkotás, amely a gazdasági krízis következményeire – elszegényedésre, munkanélküliségre, kilátástalanságra stb. – reflektál. A cselekménybe akkor kapcsolódunk be, amikor a mindentől távol eső falu lakosai a tavaszköszöntő ünnepségüket tartják. A vidámságnak csakhamar vége szakad, a mosoly mindenki arcáról lefagy, a várva várt tavasz ugyanis nem köszönt be, ráadásul szépen lassan minden pusztulásnak indul. Az addig összetartó közösség tagjain úrrá lesz a frusztráció, s mivel senki nem tud ésszerű magyarázatot adni a történtekre, a helybéliek végső elkeseredettségükben az újonnan érkezett idegent, Polt nevezik meg a bajok okozójaként.

Woodworth és Brosens drámája nem a magasztos emberi erényekről szól, hanem a szarkákká lett, gyáva közösségről, akik csupán madármaszkban és a biztonságot jelentő tömegben mernek fellépni a bűnbak ellen. A feloldást nélkülöző mű ugyan nyomokban humort tartalmaz, de a kellemesebb hangulatú jelenetek csak arra szolgálnak, hogy a nézők maradék reményét is kiirtsák. Pol néhány gyerekkel és asszonnyal karöltve megpróbálja elűzni a telet, feléleszteni a földet és virágzásnak indítani a fákat, de az ügyeletes nagyszájú – aki az ünnepségen a tüzet sem tudta meggyújtani – elűzi a még reménykedő lakosokat; a tizennyolc éves fiú céltáblájának kereszttüzében egyértelműen Pol áll.

Az ötödik évszak kíméletlenül söpör ki minden jó szándékot a falusiak lelkéből, a kopár táj és az aggasztó emberi viselkedés hideg színek társaságában elevenedik meg a vásznon. A film jócskán túlmegy a realizmus határán, már naturalizmusba hajlik inkább, aminek kézzelfogható bizonyítéka a borzalmak aprólékos bemutatása és a cselekményt uraló komor, fenyegető atmoszféra. Az operatőr kiváló munkát végzett: a kis- és nagytotálok alkalmazása a néző teljes elidegenítését szolgálja, míg a közeliek – és az elenyésző számú premier plán – azokra a karakterekre irányítják a figyelmet, akikben a történtek ellenére maradt még jóság. A kialakult hangulatot fokozzák a képkockákon fellelhető szimbólumok: a filozófus meggyilkolása – leszámolás a gondolkodással; tehenek tejének elapadása – halálra ítélt gyermekek/nem létező jövő. Továbbá rendkívül sokatmondó az a jelenet, amikor a női főszereplőt, a testét áruba bocsátó Alice-t és a hozzá érkező kuncsaftot látjuk, aki cukorral fizet a szolgáltatásért, a lány azonban az aktus előtt megkérdezi a férfit, hogy sót hozott-e: tehát már a szexuális kapcsolatok sem édesek, hanem keserűek. Az utolsó jelenet struccai pedig arra utalnak, hogy az emberek inkább homokba dugják a fejüket, mintsem megpróbálnák valahogy józan ésszel orvosolni a problémát.

A Velencei Filmfesztiválon díjat nyert nagyjátékfilm egyaránt tekinthető figyelmeztetésnek, intő jelnek és disztópiának. Sajnos a jelenlegi – görögországi, spanyolországi – körülményeket tekintve egyáltalán nem lenne meglepő, ha a fiktív történet a való életben ismétlődne meg legközelebb.

 

Fotó: tumblr

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.