Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Végső megoldás: halál – Titanic Fesztivál
2013. máj. 04., szombat 09:32

Végső megoldás: halál – Titanic Fesztivál

Írta:  Majsa Barbara

in the fog titanic fesztival

Sergei Loznitsa Ködben című mozgóképe a remek rendezői és operatőri munkának, valamint a kiváló színészi játéknak köszönhetően méltán nyerte el a kritikusok díját Cannes-ban. A film témája kapcsán nem árt fellapozni a Humana legutóbbi számát, amely a bűnbak fogalmát járja körül, a műben ugyanis egy igazságtalanul megvádolt férfi lelki őrlődésén keresztül válik világossá, hogy a bűnbakok számára az öngyilkosság lehet az egyetlen út, amennyiben a kirekesztő közösség maga nem lép akcióba.

A Ködben lassúsága és monotonitása ellenére egy feszültséggel teli dráma, amely a második világháború idején, a németek által megszállt Belorussziában játszódik. A fegyverropogás zaja és a véres harcok helyett azonban az emberi kapcsolatok törékenyégéből és az ellenfél taktikus játszmái által keltett bizalmatlanságból fakadó események pörgetik tovább a cselekményt. A film központi alakját, az igazságtalanul megvádolt Sushenyát saját honfitársai ítélik halálra feltételezett árulása miatt; meggyőződésük, hogy a korábbi vasúti pályamunkás elárulta a lázadókat, akiket aztán később a németek a falu főterén felakasztottak. Sushenya hiába győzködi a két főből – Burov és Voitik párosából – álló kivégzőosztagot, nem képes bizonyítani, hogy szabadsága a németek jól átgondolt tervének a része, amely arra irányul, hogy példát statuálva és a lakosságot megfélemlítve az országban bujkáló összes partizánt guillotine alá hajtsák.

A német–holland–belorusz–orosz–litván együttműködésben megvalósult háborús dráma kétséget kizáróan az 1970-es évek végére jellemző orosz filmes hagyományokat követi. A hetvenes években alkotó Larisza Sepityko rendező Fjodor Doszojevszkij és az akkori korszak antisztálinista irodalmát idézve az egyes ember lelkiismeretét és morális választását hangsúlyozta játékfilmjeiben.[1] Az egyáltalán nem véletlen, hogy a Belarusz Köztársaságból származó direktorok a második világháború eseményeit rendszeresen feldolgozzák, hiszen a német megszállás során történtek az ország történelmének talán legsötétebb korszakát jelentik. 1941. június 22-én a németek hozzáláttak a Barbarossa-terv megvalósításához, amely a Szovjetunió ellen indított offenzívát jelentette. A lengyel–belorusz határon fekvő Brest 1941. július-júniusban hat héten keresztül tartotta magát, szeptemberre viszont az egész ország a németek fennhatóság alá került. A partizán mozgalom 1941 végén bontakozott ki, amelyre a megszállók népirtással feleltek. A mozgalom 1943-ban érte el csúcspontját, a partizánok akkor már az ország kétharmadát ellenőrzésük alatt tartották. Három évvel a német megszállást követően az országot a szovjet csapatok szabadították fel 1944 nyarán.

A Ködben erősen emlékeztet, Sepityko 1977-es Kálvária című filmjére, amelyben a partizán, egykor értelmiségi, Szotnyikov a végsőkig kitart és készséggel vállalja a mártírhalált. Sushenya karaktere rokona Szotnyikovnak, de míg utóbbinak megadatik az a lehetőség, hogy hősként haljon meg, előbbinek örök életében együtt kell élnie a rá szegeződő szúró tekintetekkel. Ahogy Soósné Dr. Faragó Magdolna írja: a bűnbak elleni közös agresszív fellépés, ellenséges viszony a többieknek összetartozás-érzést, biztonságérzést kölcsönöz.” A többiek számára a bűnbaknak kikiáltott Sushenya keserű sorsa biztosítja tehát az összetartozást. A férfi jövőképe abban a percben vált bizonytalanná, amikor a németek elengedték; lelki békéjét egészen addig nem lelheti meg, amíg nem nyeri vissza a körülötte lévők bizalmát. Ez utóbbi azt jelentené, hogy Sushenyának szembesítenie kellene honfitársait az általuk elkövetett rossz cselekedetekkel, egyúttal önvizsgálatra kellene kényszerítenie őket. A férfi hosszú monológok sorát zúdítja Burovra és Voitikra, de sem őket, sem másokat, köztük a feleségét sem képes meggyőzni igazáról. A nép szemében Sushenya az áruló, a felakasztott társai pedig a hősök. Hosszas töprengései az erkölcsről, a háborúról megszilárdítja azon elhatározásában, hogy a közösség egyesítése érdekében meg kell halnia, még hozzá a saját keze által.

Loznitsa filmjéről azt is mondhatnánk, hogy az elégtétel filmje. A lineáris cselekményt flashbackek szakítják meg, amelyekből értesülünk a három főszereplő korábbi életéről, az általuk elkövetett és el nem követett bűnökről, egyben kirajzolódik személyiségük jó és rossz oldala. A rendező nem hagy kétséget afelől, hogy hármuk számára a halál jelenti az egyetlen és végső megoldást.

A Ködben az idei Titanic Fesztivál legkiemelkedőbb alkotásainak egyike, még ha díjat nem is nyert. A film leszámol az öngyilkosságról kialakult sztereotípiával, miszerint az egyfajta menekülési útvonal lenne, amelyet a legkönnyebben lehet meglépni.

 

Források

http://www.belarus.by/en/about-belarus/history



[1] Kristin Thompson–David Bordwell: A film története, Új filmművészetek és új fejlemények: Európa és a Szovjetunió az 1970-es évek után, 636–665 

 

Fotó: Titanic Fesztivál

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.