Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Ha eltűnnék, vajon kinek hiányoznék? – Titanic Fesztivál
2013. április 20., szombat 11:23

Ha eltűnnék, vajon kinek hiányoznék? – Titanic Fesztivál

Írta:  Majsa Barbara

how to follow strangers3

A közösségi oldalak használatának egyik velejárója, hogy végre mindenki megkaphatja a – szerinte – neki járó figyelmet, hiszen az állapotfrissítésekre és az egyéb bejegyzésekre akár azonnal érkezhetnek pozitív és megerősítő visszajelzések. De vajon miért elégszünk meg az online formában kapott vállon veregetésekkel a valódiak helyett? Vajon hiányoznánk-e bárkinek – online és/vagy offline –, ha fognánk magunkat és hirtelen eltűnnénk? A Julian Richards rendezte Borzongás című thriller és Chioke Nassor Hogyan kövessünk vadidegeneket? című romantikus komédiája a személyes interakciók hiányait és túlzásait tárgyalják az egyén és a társadalom kontextusában.

A Borzongás – még rendezője szerint is – egy félresikerült alkotás, ami azonban nem rajta, hanem a megrendelőin múlott; Richards próbálta a lehető legjobbat kihozni a kapott forgatókönyvből, a megbízói viszont sokszor annyira ragaszkodtak saját – eléggé – elfuserált elképzeléseikhez, amelyek a mű egészét tekintve rossz döntéseknek bizonyultak, hogy a brit által feleslegesnek tartott és kidobott jelenetek egy részét mégis felhasználták. A thriller ugyan hűen követi a műfaj által megkövetelt szabályokat – például a gyilkossal már az első pillanatokban találkozunk; részben az ő, részben aktuális áldozatának szemszögéből ismerjük meg a bűnt –, a film cselekménye ugyanakkor következetlen és nem egyszer röhejes. Ettől függetlenül John Jarratt brillírozik a sorozatgyilkos szerepében.Shiver HeadInJar

Noha Franklin Rood egy megrögzött, személyiségzavaros férfi, aki szeret istenként tetszelegni az áldozatai előtt, hisz a személyes interakciók erejében. Egyrészt azért, mert gyermekkorában sokszor a figyelem középpontjába került, na de nem a népszerűsége miatt, másrészt Rood a gyilkosságai során ereklyéket, kabalákat gyűjt, az otthonában pedig az így szerzett női fejekkel játszik; a támadások során felvett hanganyagok, valamint ugráló lámpafények kíséretében tart előadásokat. A férfi cselekedetei, gesztusai és monológjai mind azt sugallják, hogy pszichés problémái a gyermekkorában elszenvedett „túlzott figyelem” hatására alakultak ki: újrajátssza a múlt eseményeit, de ezúttal ő terrorizál másokat. Aktuális áldozata a titkárnőként dolgozó Wendy.

A férfi és nő között, bármily hihetetlen, párhuzamot húzhatunk. Wendy az élet egyik területén sem mondható igazán sikeresnek, sem otthon, sem a munkahelyén nem tudja kezébe venni az irányítást, nem mer, és nem is tud kiállni magáért sem az anyja, sem a főnöke előtt. Rooddal való csatája, amelyet egy sikertelen gyilkossági kísérlet előz meg, bizonyítja, hogy a hidegvérű gyilkosok és a szürke hétköznapok fogságába esettek annyiban hasonlíthatnak egymásra, hogy mindannyian mások tisztelete és megbecsülése után vágyakoznak. Wendy az életveszélyes közeledésnek köszönheti, hogy a mozgókép végére egy határozott és erős akaratú nővé válik.

A körülbelül nyolcmillió lakost számláló New Yorkban sokkal könnyebb eltűnni, mint például a Borzongás helyszínéül szolgáló Oregon állambeli Portlandben. Azt azért mégsem gondolná az ember, hogy egy idős asszony egy teljes évig holtan feküdhet a lakásában anélkül, hogy bárki felhívná telefonon vagy kopogna az ajtaján. Chioke Nassort meghökkentette, és egyben megihlette e történet, így születhetett meg saját New York-filmje, a Hogyan kövessünk vadidegeneket?.

Az amerikai rendező Brooklyn utcáin, terein és egyéb közterületein kalauzolja végig a nézőket, a közben kibontakozó és a történet vázát adó szerelmi szál csupán ürügy, ugyanis nem a párkapcsolat a lényeg, hanem a emberek – jelenlétének és hiányának – az érzékelése. A film egyik főszereplője Ellie, aki kezdetben narrálja az eseményeket, de később felhagy e szokásával. A lány küzdelmes hétköznapjait követhetjük nyomon, az ő szemével látjuk a metropolis utcáin siető léptekkel közlekedő goromba embereket. Életének fordulópontja akkor következik be, amikor megpillantja Caseyt, akivel több egymást követő napon is összetalálkozik a metróban, a srác azonban egyik napról a másikra hirelen eltűnik. Ellie ezt nem tudja elfogadni, ezért a kezdetben véletlen találkozásokat követően a fiatal férfi nyomába ered.

Kettejük beszélgetéseiből rajzolódik ki a filmet íróként is jegyző Nassor véleménye a nagyvárosról és annak lakóiról: hiába élnek ott milliók, az individuum képes elveszni, eltűnni feltűnés nélkül úgy, hogy senki nem hiányolja jó darabig, Az amerikai üde és fiatalos első nagyjátékfilmjével kellemes szórakozást biztosít, azonban sokszor, főleg a film végén szájbarágósnak érezzük a dialógusok mögött rejlő, magasröptű gondolatokat. A kamera utolsó svenkelése pedig követhette volna Casey példáját, aki fogta magát és eltűnt a világ szemei elől.

A Borzongás és a Hogyan kövessünk vadidegeneket? példái azt mutatják, hogy sem a túlzott – főként a nem kívánt – odafigyelés, sem annak teljes hiánya nem gyakorolnak kedvező hatást az emberi érzelmekre és a pszichére. Ne legyetek tehát restek, veregessétek meg néhányszor a szeretteitek, a barátaitok és az ismerőseitek vállát!

 

Fotó: Titanic Filmfesztivál

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.