Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Kár érte – Axel Petersén: Avalon
2013. április 10., szerda 00:00

Kár érte – Axel Petersén: Avalon

Írta:  Majsa Barbara

Avalon1
A svéd Avalon érdekesnek ígérkező témája ellenére sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A rendező a szereplőihez hasonlóan sodródik az árral, végül a motorcsónak halk zúgásával és a főszereplő idétlen mosolyával a kamera végleg elbúcsúzik a nézőktől.

Az Avalon Axel Petersén első nagyjátékfilmje, de a rendező a szarkákhoz hasonlóan nem bírt a feladattal, így filmje nem több mint egy középszerű alkotás, pedig témája – az idős(ebb) korosztály pazarló és féktelen életmódja – skandináv és világviszonylatban is remek alapanyagnak tekinthető. A kivitelezés azonban félresikerült, így az egész művet a kicsapongás, az összeszedetlenség és a struktúra hiánya jellemzi.

A Svédország délnyugati részén fekvő Båstadban játszódó film három idősebb testvérpár napos, féktelen nyaralását követi nyomon. Jannét, Klast és Agnest hidegen hagyják az erkölcsi normák, a tetteikért felelősséget nem vállalnak, valamint a következményekkel sem igazán törődnek, hiszen mindent meg lehet oldani a kasszában sorakozó bankókkal. Janne és Klas ugyan meg-megcsillantják emberibb oldalukat, de az előttük tornyosuló problémákat sorra pénzzel orvosolják a törvényes út helyett. Hármuk hedonista életvitele a náluk jóval érettebben viselkedő, fiatalabb családtagok rosszallását is kiváltja. A tinédzserek szintjén megrekedt rokonok az új szórakozóhelyük, az Avalon előkészületi munkálatait sem képesek irányítani; a két fivér nemtörődömsége és szervezetlensége miatt az alkalmazottaknak kell a munka nehezét elvégezniük. Janne a megnyitó estéjén óránként üríti a kasszát, ami a dolgozóknak is feltűnik. Mikor egyikük az Avalonban betöltött szerepéről kérdezi a férfit, az nemes egyszerűséggel annyit felel, hogy a főnök, ezzel jelezvén a munkáltató és a munkavállaló között fennálló hierarchikus viszonyt. A három testvér közül azonban Agnes a legrosszabb: az asszony máig nem tudta elfelejteni a múltbéli sérelmeket, ezért ha kell, épp festményt lop az exférjétől.

Avalon2Svédországi tartózkodásom során hallottam, hogy a fiatalabb korosztály jelentős hányada megfordul a szintén vízparti Lysekilben, hogy bulizzanak egy jót. Az Avalon hasonló képet fest Båstadról, annyi különbséggel, hogy az idősebbek szórakozási szokásait helyezi a középpontba. Az élet természetes velejárója, sőt örvendetes is, hogy ez a korosztály megőriz valamit a fiatalságából, a probléma ott kezdődik, hogy míg a tízen- és huszonéves élvhajhászok viselkedését a koruk miatt ritkábban ítélik el, addig ötvenen vagy hatvanon túl már nincsenek mentségek, főleg nem Svédországban, ahol újabban a gyerekeket is kis felnőtteknek nevezik. Noha egyenrangú félként kezelik őket, azért a gyermek- és fiatalkori attribútumaik a felnőttkor küszöbéig elkísérik őket, így a szélsőségeiket nem kérik számon. Ez utóbbi jelenség szinte a világ összes országában megfigyelhető.

Számomra nem a materializmus kritikája a legérdekesebb az Avalonban, hanem a felnőni nem akaró testvérek eltorzult viselkedése egy olyan országban, ahol negyven-ötven évvel ezelőtt még sokkal sanyarúbb állapotok uralkodtak. Janne, Klas és Agnes annak ellenére, hogy akkoriban nőtt fel – a gyermekkorukról nem közöl információt a film –, mégsem ismerik a svédekre jellemző visszafogottságot és mértékletességet – svéd szóval a lagomot[1] – , valamint az elfogadott társadalmi normákat. A három jómódú testvér önkritikát egyáltalán nem gyakorol, ebből kifolyólag saját személyiségük árnyoldalaival sincsenek tisztában, azért másokat és egymást oktatják és kioktatják.

Mivel a svéd filmipar az utóbbi időben inkább az amerikai piacok felé tekinget, sorra készülnek a zsánerfilmek. Nem véletlen tehát, hogy a dinamikusan fejlődő Film i Väst közreműködésével létrejött alkotás is az amerikai filmes hagyományokat idézi. A drámán azonban a kiforratlanság tünetei mutatkoznak, a dramaturgiáról, a feszültségről beszélni sem érdemes, az érdektelenebbnél érdektelenebb párbeszédek viszont egymást követik, amelyek csak arra jók, hogy elidegenítsék a közönséget.

 
foto: Titanic filmfesztivál

[1] Pont elég, megfelelő

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.