Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Egy erőteljes NEM
2013. február 27., szerda 00:00

Egy erőteljes NEM

Írta:  Majsa Barbara

no gaelgarciabernal
Pablo Larraín a Gael García Bernal főszereplésével készült, az idegen nyelvű filmek kategóriájában Oscar-díjra jelölt No című mozgóképével Chile történelmének egyik jelentős momentumát – Pinochet leváltását –, valamint az azt megelőző, az ellenzék összefogásával megvalósult, egy hivatásos reklámszakember vezette No-kampány diadalmenetét mutatja be.

A 35 milliméteres filmszalagra forgatott alkotás a korhű ábrázolás mellett tette le a voksát, ami ez esetben nemcsak azt jelenti, hogy a ’80-as évekre jellemző ruhák és használati tárgyak kerültek elő a szekrényekből, hanem a fényképezéssel is ezt a korszakot idézik meg.

Minden nemzet életében előfordulnak döntő fontosságú események, amelyek filmre kívánkoznak, mint amilyen például az 1988. október 5-i chilei népszavazás. Az állampolgárok végre saját kezükbe vehették sorsuk irányítását, s szavazhattak arról, hogy az elkövetkezendő nyolc évben is Pinochetet szeretnék-e az országuk élén látni. A No az emblematikus No-kampányban résztvevő, változást akaró reklámszakemberek, politikusok és chilei nép elszántsága előtt rója le tiszteletét. Az alkotók az archív és a frissen készített felvételek egymáshoz illesztését mesterien végezték el, a Larraín-alkotás azonban mégsem hordozza magán a dokumentumfilm-jelleget. A nyolcvanas évekre jellemző filmkészítési technikák felélesztésével – a film kevésbé tiszta, inkább szemcsés képsorai – tovább erősödik az alkotás nosztalgikus hangulata.

A No központi alakja René Saveedra, aki egy sikeres reklámcégnél dolgozik, s annak ellenére, hogy a politika nem igazán érdekli, mégis elfogadja az ellenzék ajánlatát. Eleinte szakmai szemmel tekint a No-kampányra és a hozzá kapcsolódó audiovizuális és nyomtatott tartalmakra, amelyek végül politikai és társadalmi összefogásban csúcsosodnak ki. A férfi vezényletével készített, erősen a reklámfilmekre hajazó videó(k) a boldogság üzenetét hirdeti(k) – minden nap 15 percben a közmédia csatornáján – ahelyett, hogy a Pinochet-diktatúra szörnyűségeit emlegetné(k) újra és újra; a lelkes csapat egy szebb és boldogabb jövőképet kínál, a chilei társadalom egészét – nemtől, kortól, a társadalomban elfoglalt helyzetétől függetlenül – szeretnék megszólítani. Velük ellentétben a kormány promóciós anyagai szürkék és ódivatúak, ezért a kampánystáb nem átallja az ellenzék spotjait, etűdjeit másolni, kifigurázni vagy a szájízük szerint reprezentálni.

 Pinochet tábornok is fel-feltűnik a vásznon; kampányának vezetői a katonai egyenruha helyett öltönyt adnak rá, hogy a televízió képernyői előtt ülők ne a katonai szigorra asszociáljanak, miközben az elnök békére buzdító beszédét hallgatják. A jobboldaliak a választást azonban mégsem békésen akarják megnyerni, hanem az ellenfeleik és azok hozzátartozóik megfélemlítésével. A „legjobb védekezés a támadás” elvet követve a kormánypártiak vádaskodnak, az ellenzéket, noha több politikai párt is alkotja––, többször azzal vádolják, hogy kommunisták és a régi rendszert akarják visszahozni. A kormányzat nem szégyelli cenzúrázni kihívóik műsorait, ha azok az ő érdekeiket sértik, mondjuk az általuk elkövetett bűntettekről tájékoztatnak. A Santagióban működő kormányellenes csoportok megmozdulásaira válaszként érkező rendfenntartó szervek által elkövetett atrocitások – Saveedra lázadó feleségének közreműködése miatt is – kiemelt szerephez jutnak a film elején és végén.

Augusto Pinochet – politikus, tábornok – saját bevallása szerint részt vállalt a Salvador Allende és baloldali kormánya ellen elkövetett államcsínyben, aminek eredményeként 1973. szeptember 11-től a Government Junta of Chile (katonai bizottság által vezetett kormányzat), majd 1974. december 17-től Chile elnöke (diktátora) lett. „Szükségállapotot vezetett be, feloszlatta a pártokat, kíméletlenül leszámolt Allende híveivel és a baloldali erőkkel. A hatalmát az 1980. évi alkotmánnyal törvényesítette, s 1989-re demokratikus választások megtartását ígérte.” – olvasható a Magyar Larousse Enciklopédiában. A Pinochet-rezsim tizenhét esztendeje alatt közel négyezer gyilkosságot követtek el, rengetegen eltűntek, sokan a terror elől külföldre menekültek. A diktátort később a Scotland Yard letartóztatta, de betegségére való tekintettel visszatérhetett hazájába, ahol 2006 decemberében hunyt el. Előzményként érdemes megjegyezni, hogy mivel a hidegháború még javában zajlott, az „amerikai kormány hosszú távú terve az volt, hogy fenntartsa az ellenzék aktivitását abban a reményben, hogy az 1976-os választások alkalmával képesek legyenek legyőzni Allendét. „A CIA szerepe Chilében elsődlegesen az volt, hogy pénzügyi forrásokat és befolyást biztosítson az ellenzéki pártoknak.” 1973. szeptember 10-én egy chilei katonatiszt ugyan jelentette a Salvador Allende elleni puccs tervét, de segítséget nem kaptak sem a CIA-tól, sem az amerikai kormányzattól. [1]

A No amellett, hogy témáját tekintve komoly film, bővelkedik humoros jelenetekben; előfordul, hogy a szivárvány szimbólumának kisajátításáról társalog az Igen-kampány két tagja, máskor a bagett mint nem idegen kenyérfajta okoz problémát a No-kampányfilm felvétele közben. A dél-amerikai mozgóképen végighúzódik az effajta kettősség – nemzeti és nemzetközi, hiszen a két oldal gyártotta videók erősen emlékeztetnek a különféle amerikai termékek népszerűsítését megcélzó reklámokra. A Pinochet leváltását követelő chilei nép törekvéseit pedig olyan híres amerikai színészek támogatják, mint Christopher Reeve, Jane Fonda és Richard Dreyfuss. A 118 perces alkotásban többször elhangzik, hogy a külföldi médiafigyelem egyfajta védettséget jelent a megfenyegetett, valamint a rendszer emberei által követett No-kampány résztvevőinek, akik végül 55,99%-kal diadalmaskodnak a 44,01%-ot szerzett „igen” tábor felett. A történelmi dráma a győzelmi mámorban úszók képsoraival búcsúzik, de az új elnök, Patricio Aylwin Azócar beiktatását  is megmutatja.

 Pablo Larraín, aki tizenévesként élte meg a No-kampány sikerét és Pinochet távozását, No című alkotásával zárja Pinochet-trilógiáját, ami a hazánkban egyelőre kevéssé ismert chilei filmművészet egyik értékes darabja, és történelem leckének sem utolsó.

Forrás:

http://www.c3.hu/scripta/nagyvilag/99/0102/19llosa.htm

https://www.cia.gov/library/reports/general-reports-1/chile/index.html



[1] The Congress approved Allende’s election victory by a wide margin—153 to 35—on 24 October. In the wake of Allende’s inauguration on 3 November 1970, the US Government’s long-term objective was to keep the opposition active in the hope that it could defeat Allende in the 1976 election.  The CIA’s role in Chile was primarily to provide funds and influence opposition political parties.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.