Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra A(z) (i)gazság szolgái
2013. február 07., csütörtök 02:45

A(z) (i)gazság szolgái

Írta:  Zámbó Eszter

PanoDráma
avagy tényleg az állam társadalma vagyunk? A PanoDráma „tárgyalásán” nem született döntés.

 "2009. november 15-én egy jobbikos lakossági fórumot követően Sajóbábonyban cigányok egy csoportja támadt rá egy városba érkező autóra, amelyben a Magyar Gárda tagjai ültek. Személyi sérülés nem történt, de az autóban komoly károk keletkeztek. A támadással gyanúsított romák ellen nem csak garázdaság és felfegyverkezve, csoportosan elkövetett közösség elleni erőszak* miatt indult eljárás". Utóbbi törvényt éppen az olyan kisebbségi csoportok védelmére alkották, mint amilyen a cigányság.

*“Aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetőleg erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” (BTK 174/B. § 1996. évi XVII. törvény 3. §.)

Lengyel Anna és a PanoDráma igen értékelendő közösségi munkát végez a társadalmi szempontból égető kérdésekre reagáló darabjaival (korábbi munkáik: Tanulni, tanulni, tanulni és Szóról szóra). A Trafóban vendégeskedő 174/B is ilyen; a „kisebbségvédelmi” törvényt középpontba állító előadás az igazság szolgáinak (úgy mint rendőrök, ügyvédek, ügyészek, bírók) nem mindig igazságos hozzáállását, munkáját, látásmódját tükrözi, amelyet direkt ítéletalkotás nélkül mutat be a dokumentumszínházi (pontosabban verbatim) előadás. A már említett sajóbábonyi esemény vádiratát, tárgyalási jegyzőkönyvét feldolgozva, és a helyszínen készített riportokra, szó szerinti szövegfelhasználásra alapozva épül fel a darab (dokumentáció: Bíró Dénes).

A közönség „félkörbe-üli” a játékteret, a kivetítőkön élő kamerafelvételek, kiírások, helyszíni riportokból kivágott képek szüntelenül támogatják a cselekményt. Közösségi színházi élmény keveredik a dokumentarista érzettel. Középen a bírói pulpitus, mögötte Csákányi Eszter, hitelesen, erélyesen, a szálakat a kezében tartva. A színészek, akik szintén részt vettek a projekt kutatási fázisában, nemre, korra való tekintet nélkül bújnak bele a valós karakterek bőrébe; szavaikat elhiszem, érzem, értem. Ördög Tamás az intrót a poliuretángyárban ragadt polgármesterrel kezdi, Szamosi Zsófia a hamisan tanúskodó, támadást elszenvedett, szerelmi szálakba gabalyodott gárdista lányból hozza ki a maximumot. Bartsch Kata és Kádas József színész-rendőr, finom flörttel átitatott interjúja bájossá tesz egy fontos párbeszédet. Urbanovics Krisztina vádlottból alakult át a szétvert Suzuki tulajdonosává. Megismerjük még Lakatos Józsefet Nagy Viktor tolmácsolásában, aki egy évig ártatlanul ült előzetesben, úgy, hogy az összes tanú közül csupán egy állította: Józsi ott volt a támadásnál, hiszen hátulról (!)fel ismerte őt.  A tárgyalótermi műnyelven Melis László komikus énekbetétei segítenek át. A szó szerinti idézeteket úgy válogatták össze (dramaturgia: Garai Judit, Hárs Anna, Merényi Anna), hogy a történet kirajzolódik, miközben az egyértelmű ellentmondások miatt nagyokat sóhajtunk.

PanoDráma 2

Nem szeretem a kategorizálást, de fájóan természetesnek hatott, amikor az előadás során elhangzik: magyar sajátosság a szabályokat úgy megalkotni, hogy azokat aztán kikerülhessük. A megtörtént bűneset kontextusa csöppet sem számít. Abszurditás a tárgyalóteremben, egymásnak ellentmondó vallomásokkal. A garázdaság megtörtént, és az autó megrongálása mellett nem sokon múlt a súlyosabb személyi sérülés. De hogy ez magyarok közössége ellen irányult volna? A tatárszentgyörgyi gyilkosság után pár hónappal 900 gárdista jelenik meg egy főleg cigányok lakta településen, és egy elsötétített ablakos autó a cigánysor felé veszi az irányt. Csendes provokáció találkozik a kirobbanó indulattal. Fejsze, szamurájkard, faágak, megöljük a magyarokat, dögöljenek meg a gárdisták… Jön az igazságszolgáltatás és rendet tesz. Rendet tett?

Az ítéletalkotás folyamatát 12 fős esküdtszék döntése zárja, akik a közönség előtt tárgyalják meg 20-25 percben a bemutatott esetet. Az ország minden pontjáról érkező roma és nem roma civilekkel az előadás mellett párhuzamosan próbált két drámapedagógus (Feuer Yvette és Szabó Veronika). Sajnos a hangosítás miatt a beszélgetés feléről lemaradtam, pedig minden jelentéktelennek vagy „ostobaságnak” tűnő gondolatnak fontos szerepe van. A nagyjából reprezentatívan összeválogatott civilek pontosan úgy érveltek, ahogyan azt a magyar lakosság is tenné. Ahogyan a nézők is pontosan úgy reagáltak; egyesek feszülten figyeltek, míg sokan idő előtt távoztak, érdektelennek érezve a „kerekasztalt”. Nem volt profi, de pont ezért profi a darab végére. Ítélet nem született, a tárgyalást elnapolták. Ahogy a valóságban is várjuk a már két éve húzódó per végét.

Előadják:
Bartsch Kata, Csákányi Eszter, Kádas József, Nagy Viktor, Ördög Tamás, Szamosi Zsófia, Urbanovits Krisztina, valamint 12 civil esküdt
Video: Balogh Balázs, Taskovics Éva
Dokumentáció: Bíró Dénes 
Zeneszerző: Melis László
Önkéntesek: Gábor Sára, Kallos Viola, Szilágyi Áron, Vajda Viktória
Dramaturgia: Garai Judit, Hárs Anna, Merényi Anna
A közösségi projekt vezetői: Feuer Yvette és Szabó Veronika
Koncepció, kreatív producer: Lengyel Anna

Info: http://trafo.hu/hu-HU/az_igazsag_szolgai

kép: http://www.facebook.com/panodramaplays

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.