Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Egy provokatőr méltó bukása
2012. március 17., szombat 09:23

Egy provokatőr méltó bukása

Írta:  Dömötör Anita

Thilo-Sarrazin-Deutschland-schafft-sich-ab

Thilo Sarrazin könyve 2010 augusztusában került a német könyvesboltok polcaira, azóta minden idők legkeresettebb könyvei közé tartozik. A szerzőt provokatív írása miatt kvázi közellenségnek és persona non gratá-nak nyilvánították, hazájában. Az írás alapvetően Németország jövőjére koncentrál, azonban olyan tabu témákat feszeget, mint a német társadalmon belüli etnikai-, vallási- és kulturális ellentétek, illetve az alsóbb társadalmi rétegek kilátástalan helyzete.

De a művel nem ez a legfőbb probléma, hanem a szerző által használt stílus és hangnem, illetve radikális kijelentései. A fent említett témákról lehet, sőt kell is írni, azonban a mai európai értékrend nem fogadhatja el a Sarrazin kijelentéseihez hasonlókat. Félreértés ne essék, a szociáldemokrata politikus tézisei nem tekinthetők újaknak, viszont korábban nem fordult elő, hogy egy baloldali kötődésű politikus szembeforduljon a liberális nézetekkel, és kritikával illesse a muszlim (jórészt török) bevándorlók letelepedését, integrációját.

Sarrazin könyve óriási vitát váltott ki a német belpolitikában, bírálatok jórészt az iszlámmal szemben megfogalmazott rosszalló nézetei miatt érték. Könyvében leszögezte, hogy a muszlim bevándorlókat átlag alatti munkaerő-piaci integráltság és oktatásban való részvétel jellemzi, ugyanakkor a szociális ellátórendszertől való függőség, , a termékenység, vallásosság, és bűnözés tekintetében pedig átlag feletti eredmények jellemzik, amelyek társulnak egy párhuzamos társadalom kialakítására való erősebb hajlammal. Ezeket a tendenciákat rengeteg társadalomtudós megfigyelte már, így a szerző több hiteles forrást, adatot is fel tudott használni. Korrekten bemutatta a bevándorlás történelmi, kulturális és gazdasági hátterét, így módszertani szempontból nem kritizálható írása.

A muszlim bevándorlókkal kapcsolatos problémákat elsősorban az iszlám kultúrában, annak a nyugati világtól való elzárkózásában, bezárkózó magatartásában láttatja, melynek következménye, véleménye szerint, a gazdasági lemaradás, illetve az iszlám agresszió. Előrevetítette, hogy 2100-ra a muszlim vallásúak többségbe kerülnek az országban. Vízióival alapvetően nem lenne tárgyi probléma, azonban rendszeresen megalázó kijelentéseket tesz a bevándorlókkal kapcsolatban, így válik egyértelművé, hogy Sarrazin fél a külföldiek beszivárgásától. Javaslatai között szerepel többek között a kötelező német nyelvtanulás, a munkaképes, ám munkanélküli bevándorlók közmunkában való részvétele, a fejkendő viselésének tilalma. Rengeteg nyilatkozatát hibásnak vélem, hiszen a német integrációs politika sokkal sikeresebb annál, mint amit felvázol. A másod- és harmadgenerációs betelepülők már igénylik a társadalomba való beilleszkedést, az oktatásban való részvételt (természetesen kivételes esetek vannak), ez összeurópai jelenség. Nem tartom helytállónak azt a gondolatát, hogy kizárólag az oktatás hiányában látja a muszlimok problémáit, hiszen az nem feltétlenül jár együtt az iszlamizmus és az erőszak terjedésével, valamint az oktatásügy nem képes egyedül megoldani az integrációs problémákat. Pozitív példaként az Egyesült Államokat tartja említésre méltónak, ahol a bevándorlók alanyi jogon nem részesülnek a szociális ellátórendszer előnyeiből, így a különféle segélyek hiánya kényszerítő erővel hat munkavállalási hajlandóságukra. Ez eddig érthető lenne, azonban Sarrazin korlátolt meggyőződéssel figyelmen kívül hagyta azt a munkaerő-piaci diszkriminációt, amely nagymértékben hátráltatja a bevándorlók munkavállalását.

A fentieken kívül kifogásolja a német, illetve az európai jóléti rendszerek indokolatlanul bőkezű adakozását. Németország számára veszélyként tünteti fel az alacsony születési rátát, a népesség elöregedését, a képzetlen alsóbb társadalmi rétegek bővülését. Ezzel el is érkeztünk Sarrazin felháborító nézeteinek másik csoportjához. Gyanítható, hogy kritikusai nagy többsége nem olvasta végig könyvét, legfeljebb a muszlim bevándorlókról szóló fejezetet, ugyanis nem kapott médiafigyelmet azon gondolatmenete, hogy az alsóbb társadalmi rétegeket hibáztatja saját társadalmi helyzetükért. Kifejezetten problematikusnak tartja, hogy a magasabb társadalmi rétegek kevesebb gyermeket vállalnak, mint a szegényebb lakosság. A német lakosság „elbutulásáért" a „civilizált munkából", valamint a megfelelő oktatásból kimaradó rétegeket teszi felelőssé. Úgy gondolja, hogy ezen csoportok élősködnek a középosztályon, kvázi szociális alapon elítéli az alsóbb társadalmi rétegeket. Ezt a látásmódot egy szociáldemokrata politikus semmiképpen sem engedheti meg magának. Káros elitista meggyőződésével a jóléti állam alapjait, az esélyegyenlőséget és a felzárkóztatás politikáját alapvetően kérdőjelezi meg. Senki nem vitatja, hogy az európai szociális rendszerek működését felül kell vizsgálni, azonban nem lehet cserbenhagyni a rászorulókat, nem lehet még nagyobb veszélynek kitenni életüket.

Maga Angela Merkel kancellárasszony is elismerte, hogy a Karl Popper által vizionált multikulturális társadalom megbukott, azonban a könyvvel kapcsolatban megjegyezte, hogy az kifejezetten sértő, és a bevándorlók integrációját hátráltató nézeteket tartalmaz. Szomorú tény, hogy a mű megjelenését követő közvélemény-kutatásokon a megkérdezettek 56 százaléka egyet értett a szerző véleményével, mindössze 28 százalék ítélte el azt, kategorikusan.

Ha Thilo Sarrazin abból a célból jelentette meg a könyvét, hogy minél nagyobb eladást produkáljon, akkor célját elérte: bestsellert írt, provokatőrré vált, vitát gerjesztett. Valódi megoldásokat azonban nem kínált sem az alsóbb társadalmi rétegek, sem a migránsok problémáira, sőt a segítség helyett sokszor lenéző szóhasználatával rontott ezen csoportok társadalmi megítélésén.

 

Thilo Sarrazin: Németország felszámolja magát c. könyve

 

Szerző: Dömötör Anita

fotó: forum.bloodcamp.org

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.