Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Filmajánló: A belső tenger
2010. január 14., csütörtök 00:00

Filmajánló: A belső tenger

Írta:  Túri Lívia

Alejandro Amenábar filmje egy érzékenyen és finoman kidolgozott munka, ami az eutanáziát körülvevő erkölcsi és társadalmi dilemmákat járja körül . A film Ramón Sampedro életének történetét dolgozza fel, aki egy ifjúkori balesete miatt közel harminc évig élt ágyhoz kötötten. Utolsó éveiben elszánt küzdelmet folytatott a spanyol állam ellen, hogy megválhasson életétől és engedélyezzék számára az aktív eutanáziát.


A valós történetet bemutató képsorok végig érzékeny határvonalon egyensúlyoznak, kihangsúlyozva a témához kapcsolódó társadalmi, vallási feszültségek mellett az emberi, intimebb oldalt. Ezáltal fokozza a Ramón küzdelmét figyelő nézőben a szorongást, aminek oka, hogy küzdelmének megnyerése a hálált jelenti, amit ő a sok éves ágyhoz kötöttség után szabadulásként élne meg börtönéből, vagyis saját testéből.

A feszültséget kiváltó két oldal a méltósággal teli halálhoz való jog és a testi-lelki fogyatékkal élők mindennapos küzdelmeinek büszkeségének megőrzése és az az abszurdnak tűnő helyzet, hogy Ramón célja, és amire igazán vágyik az saját halála, mert életét emberhez méltatlannak ítéli meg. Annak ellenére, hogy az ágyban fekvő férfit látszólag csak szobájának ablaka köti össze a külvilággal, ő válik a körülötte összpontosuló kis közösség motorjává.
A film képes arra, hogy bemutassa azokat az értékeket, amik jelen vannak Ramón világában, mégis megérint bennünket az a szívszorító érzés is, hogy milyen tragikus lehet egy szabad léleknek örökre mozdulatlanságba dermedve leélni egy egész életet, úgy, hogy csak álmaiban érinthet és szárnyalhat. A film engem mégsem tudott meggyőzni Ramón igazáról, élete nem tűnik sem értéktelennek, se üresnek. Fizikai mozdulatlansága ellenére hatalmas szellemi és lelki mozgástérrel rendelkezik, amit a rendező a képeken tovább hangsúlyozott.

Bár Ramón teste mozdulatlanságra van kárhoztatva a film ezzel szemben első kockáitól kezdve hihetetlen dinamikával rendelkezik, ami a színeknek, a magával ragadó zenének és az operatőri munkának is köszönhető. Az utazás, a dinamika az emberi kapcsolatokban is nagyon hangsúlyosan van jelen, szinte a legelső kockáktól kezdve. A szereplők között valódi, érzelmekkel teli kapcsolatokat ismerhetünk meg, amik szorosan kapcsolódnak Ramón életéhez és a film alakulását, értelmezését is befolyásolják.
A szoros összekapcsolódást a dinamikával és Ramón belső gazdagságával szellemének nyughatatlanságával előlegezi a cím is, majd a tenger motívum sokrétű gazdagságával végig fontos szálként szövődik a film szövetébe. Telítettsége a különböző jelentésréteggel párhuzamos a lélek mélyebb rétegeinek végtelenével, amibe a film során egészen mélyen behatolhatunk. Végtelen, egyszerre nyugodt és mozgalmas, szelíd és vad, Ramón álmainak szimbóluma, a tér ahol igazán szabad lehetett, aminek utazásait, szerelmeit, életének meghatározó és fontos képeit köszönhette. De, ahogyan a filmben számos más motívumot, a tenger fogalmát is kettősség feszíti, mert az életen és az álmokon kívül, a halál és az elmúlás is szorosan hozzá kapcsolódik.

Érdekes kettősség a test és lélek kapcsolata is, hiszen annak ellenére, hogy Ramón ágyhoz kötötten élte le élete jelentős részét, lelkének gazdagsága nem mindennapi. Gazdag kapcsolatrendszert ápol, családtagjaival kivételes és nem mindennapi szeretet köti össze, ami igen megnehezíti és bonyolítja rokonainak, fivérének és apjának, hogy segítsék az ő küzdelmét.

A nőkkel való kapcsolata is sajátos, karizmatikus személyiségének Julia és Rosa sem tudnak ellenállni, mindketten közös utazásokra indulnak vele, aminek célja saját lelki világuk megismerése, és aminek következtében gyökeresen megváltozik gondolkodásuk önmagukról és az őket körülvevő világról. Alkotási vágya, a feljegyzéseiből, verseiből összeállított könyv (Levelek a Pokolból) is szellemének gazdagságát emeli ki, ugyanakkor nyomatékosítja a tragédiát, amit ennek a léleknek a bezártsága okoz.

A filmnek nem volt feladata állást foglalni az eutanázia mellett vagy ellen, úgy gondolom ezt nagyjából sikerült is elérnie, ahogyan sikerült bemutatnia azt is, hogy a tragédia kapcsán, ami Ramónnal történt nem csak egy ember vált mozgásképtelenné, hanem szerettei és barátai is. Ezzel együtt megmutatta azt is, hogy ezek az emberek mekkora szeretettel és türelemmel viselik vele együtt ezt a terhet. Mindegyiküktől hatalmas áldozatot és lemondást követel Ramón, de én úgy érzem, hogy nem a sokévi ápolás és gondoskodás során, hanem amikor engedik beszállni a kisbuszba, ami elvitte őt Rosá-hoz Boiro-ba, hogy küzdelme eredményeképpen szabadon szárnyalhasson tovább.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.