Nyomtatás
2010. január 14., csütörtök 00:00

Lökonómia

Írta:  Tóbiás Judit

Az erkölcsi kérdést félretéve kicsit másképp - Steven Levitt, díjnyertes közgazdász sokkoló felismerése az abortusz engedélyezése és az erőszakos bűncselekmények gyakorisága közötti összefüggésről.


 

„Freakonomics”, magyarra fordítva „Lökonómia”, vagyis „őrült, lökött közgazdaságtan” a címe Steven D. Levitt és Stephen J. Dubner az Egyesült Államokban bestsellerré vált közös művének, melyben a szerzőpáros a mindennapi élet kérdéseit tanulmányozva hozza meg csavaros, mindennapinak távolról sem nevezhető következtetéseit. Alapgondolata, hogy a közgazdaságtan tökéletesen alkalmas arra, hogy leírja, milyen is a világ valójában, és arra invitálja az olvasót, hogy kicsit másképp közelítse meg a világ jelenségeit, vagyis hogy a „dolgok mögé nézzen."


Egyike a csavaros felfedezéseknek az a következtetés, mely szerint az erőszakos bűncselekmények számának '90-es években megfigyelhető csökkenése az abortusz legalizáslásval van összefüggésben. A kijelentés sokkoló hatása éppen abból fakad, hogy az eddig erkölcsi kérdésként kezelt, rendkívül érzékeny abortusz témát közgazdasági szenvtelenséggel ragadja meg, a „társadalmi hasznosság” szempontjából értékelve annak hatásait. A számos tanulmánnyal és adattal alátámasztott képlet egyszerű: „a törvényes abortusz első évei alatt meg nem született gyerekek jellemzően az átlagnál 50 százalékkal nagyobb eséllyel éltek volna szegénységben; amellett az átlagnál 60 százalékkal nagyobb eséllyel nevelte volna őket egyedülálló szülő.” Ez a két tényező pedig köztudottan hozzájárul ahhoz, hogy a gyermekből később erőszakos bűnelkövető váljék. Tehát a közgazdász tárgyilagosságával gondolkodva kijelenthető, hogy „az abortusz legalizálásának az erőszakos bűnözés visszaesése volt a nem várt haszna”.

Az olvasó megrökönyödik, a szerző pedig a következő sorokban már arra törekszik, hogy továbbra is tárgyilagos és objektív maradjon, ám ugyanakkor elhárítsa magától ezt az ijesztően darwini kijelentést. Az abortusz legalizálása ugyanis jelentősen növelte a terhességmegszakítások számát, ami, mint tudjuk, egyes álláspontok szerint ugyancsak gyilkosságnak számít...Ha pedig a magzat életét bármilyen szinten is viszonyíthatónak tekintjük az emberi élethez, akkor egészen bizonyos, hogy az el nem követett gyilkosságok nem „kárpótolhatják” arányaiban a legalizálás eredményeként elveszített magzatokat. Az abortusz bevezetése tehát közgazdaságtani szempotból sem lehet hatékony módszer a bűnözés visszaszorításához. Ezzel a szerző máris elérkezett gondolatmenetének végéhez. Mi pedig levonhatjuk a következtetést: hiába a közgazdász tárgyilagossága, a téma továbbra is erkölcsi jellegű marad. A magzat joga az élethez, vagy a nő joga a döntéshez? Az „egyén szomorúsága” vagy a „társadalmi haszon”?

Talán csak egy állítás van, amit a szerző a kutatás alapján bátran le mer szögezni: ha a kormány lehetővé teszi egy nő számára, hogy döntsön magzata sorsáról, akkor az általában helyesen méri fel, hogy jó nevelést tud-e biztosítani számára. Igen, ezen az alapon a kormánynak kötelessége lenne, hogy megadja a döntési jogot a nők számára... nyitva hagyván a kérdést, én azonban megemlítenék egy másik jogot is: mindenki jogát az esélyhez, hogy jó ember válhasson belőle. A döntés értelemszerűen további kérdéseket vet föl. Nem véletlen, hogy Steven D. Levitt és Stephen J. Dubner a mű következő fejezetében már a gyereknevelés művészetét tárgyalja. Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki kedvet érez ahhoz, hogy némi kritikával a „dolgok mögé nézve” elgondolkodjon, és a teljesség igénye nélkül próbáljon eltűnődni néhány olyan kérdésen, melyekre nem is biztos, hogy létezik helyes válasz..

Kapcsolódó elemek