Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Tyler Clementi öngyilkossága
2011. február 08., kedd 00:00

Tyler Clementi öngyilkossága

Írta:  A Jogok harcosai esszéverseny győztese

Ma, amikor minden forgalmasabb utcát kamerák figyelnek, és a reptereken átvilágítják az utasok táskáit, ki érezheti biztonságban a magánéletét? A közrend és a biztonság fenntartása fontosabbnak bizonyult a magánélethez való jognál. A huszonegyedik században azonban már nemcsak az állami szerveknek van módjuk megfigyelni a polgárokat vagy ellenőrizni őket. A technológia fejlődésével bárki betekinthet valaki más magánéletébe, és az így szerzett információkat nagyon sok emberrel nagyon rövid idő alatt képes megosztani. S bár a magánélethez való jog védelme az utóbbi időben leértékelődött, néhány meglepő és egyben rémisztő eset felhívja a figyelmünket arra, milyen fontos is ez a személyiségi jog.


Az Egyesült Államokban most szeptemberben történt egy tragikus végkimenetelű jogsértés.
A 18 éves egyetemista, Tyler Clementi  öngyilkossága hívta fel a figyelmet a magánélet védelmének fontosságára. A homoszexuális fiatal kollégiumi szobájában szobatársai egy webkamerát helyeztek el, amivel intim felvételeket készítettek a fiú nemi életéről. Ezeket a videókat ezután feltöltötték a Twitter  nevű közösségi oldalra, ahol  bárki számára elérhetővé váltak a felvételek. Emiatt Tyler Clementi mély depresszióba zuhant, és szégyenében három nappal a feltöltés után levetette magát a George Washington hídról.

Szeptember 27-én és 28-án Clementi szobatársai feladták magukat a rendőrségen. A vád a magánélethez való jog súlyos megsértése, konkrétan: szexuális együttlét rögzítése és nyilvánosságra hozása. A vádlottakat kicsaphatják az egyetemről, és a New Jersey-i törvények szerint öt évig terjedő börtönbüntetést kaphatnak. Ugyanakkor egyes ügyészek szerint az elkövetőket akár tíz év börtönre is ítélhetik, ha figyelembe veszik azt, hogy Clementi homoszexualitásának része volt a bűntény elkövetésében (gyűlöletbűn). Ez azért is fontos szempont, mert a tapasztalatok szerint a magánélethez való jog megsértése vagy az egyszerű rágalmazás gyakran összefonódik a társadalmi előitéletekkel vagy megbélyegzett csoportokkal. A magánélethez való jog megsértéséhez vagy rágalmazáshoz kötődő esetek gyakran kapcsolódnak a homoszexualitáshoz. Az ilyen jogsérelmek azért is végződnek gyakran tragédiával, mert az érintetteket valami nagyon szégyenletes dologgal vádolják meg, vagy valami nagyon szégyenleteset mutatnak be róluk. Ez utóbbi azért különösen veszélyes, mert az amúgy is megkülönböztetett személy beilleszkedését teljesen ellehetetleníti.

Épp ez volt a helyzet Clementi esetében. Az elkövetők – Dharun Ravi és Molly Wei – webkamerákat helyeztek el Clementi szobájában, hogy aktusát rögzíthessék. A videót megosztották egy közösségi oldalon, és ezt mindenki nagyon megalázónak érezte Clementire nézve, hiszen kiderült, hogy Clementi homoszexuális volt. Clementi depresszióba esett, valószínűleg abbéli félelmében, hogy társai meg fogják vetni a látottak miatt.

Lehet, hogy ezt a tragédiát a homofóbia okozta? Valószínű, hogy ennek is része volt benne, de el kell választanunk az indítékot (intolerancia?) az eszköztől (internet), amellyel a bűntény megvalósult. Ha bármelyik hiányzott volna, a bűntett valószínűleg nem következett volna be.

Ne feledkezzünk meg azonban a következményekről sem. Milyen jogai sérültek Clementinek? Elsősorban a magánélethez való joga sérült, valamint joga az emberi méltósághoz, a jó hírnévhez és személyes adatai védelméhez. Ezek közül a jogsérelmek közül ugyan az első kettő sérelme a nyilvánvalóbb, de az utóbbi kettő sérelme vonja maga után a súlyosabb következményeket. A magánélethez és az emberi méltósághoz való jog sérülése általában egyszeri probléma. Ugyanolyan mértékben érint mindenkit, akit egy olyan helyzetben fényképeznek vagy filmeznek le, amit nem akar másoknak megmutatni. Ez komoly trauma lehet, de ha valaki kiheveri, akkor nyugodtan folytathatja az életét. Clementinek azonban ennél komolyabb kárt okoztak. Clementinek joga volt eldönteni, hogy kiknek beszél homoszexualitásáról, és kiknek nem. A videó nyilvánosságra kerülésével azonban ez a joga elveszett. És mivel mindenki megtudta, hogy homoszexuális, sérült a jó hírnévhez való joga. Emiatt pedig igen sok egyéb joga: úgymint joga a szabad iskolaválasztáshoz, az egyenlő bánásmódhoz, stb.

Ismét megállapíthatjuk – immár Clementi esetében –, hogy a tragédiával végződő jogsérelmek mögött mindig ott áll egy mélyebb ok, ami az érintett életét hosszú távon keseríti meg. Az élet kínálta lehetőségek az áldozat előtt oly mértékben beszűkülnek, hogy végül nem lát más kiutat, mint az öngyilkosságot. Ez azt is jelenti, hogy a tragédiáért ugyanúgy felelős az előítéletes társadalom, mint az elkövetők.

Sokan azt gondolják, hogy az ilyen jogsértésekért a túl szabad információáramlás a felelős. Az internetes adatforgalom szabályozására már rengeteg javaslat született. Egyesek megszüntetnék az internet nyújtotta anonimitást, mások a fájlmegosztó weboldalakat és a fórumokat is felelőssé tennék a rajtuk megjelent információkért. Ezeknek a javaslatoknak azonban megvannak a maguk hátulütői. A legfontosabb ezek közül a szabályozások betartatásának nehézsége. Ha megtiltjuk az információterjesztés egyik módját, majd létrejön egy másik. Ráadásul az ilyen típusú problémák jó ürügyet szolgáltathatnak a információszabadság valódi korlátozására. Az információ szabad áramlása nemcsak lehetővé teszi a jogsértést, hanem meg is akadályozhatja vagy leleplezheti azt.  Az internet csak  eszköz, hatása a társadalomra a felhasználók céljaitól függ. Ezzel együtt a szabad információáramlás korlátozása bizonyos esetekben indokolt lehet, de nem szabad azt gondolnunk, hogy ez lenne a végleges megoldás.

A tragédia másik komponense a diszkrimináció és a társadalmi türelmetlenség. Ha az internet felhasználóinak célja egy embertársuk jogainak megsértése, akkor nemcsak az internetet szabályozhatjuk, hanem a felhasználók célját is megpróbálhatjuk megváltoztatni. Erre több eszköz is rendelkezésére áll az egyes államoknak. Ezek közül a legelterjedtebb és egyben a legrégebbi: a jogsértők büntetése. A büntetés elsősorban elrettent. A legtöbb ember nem kockáztatja meg egy törvény megszegését, ha elég szigorú büntetésre számíthat miatta. A probléma az, hogy az ilyen jellegű tetteket  az elkövetők csak csínynek tekintik, és maguk sem gondolnak bele, tettük milyen súlyos következményekkel járhat. Az elkövetők Clementi esetében nem akartak komoly kárt okozni. Ha Clementi nem lett volna öngyilkos, valószínűleg sokkal enyhébb büntetésre számíthatnának.

Akkor mi a megoldás? Ahogy már korábban említettük, a magánélethez való jog sérelméért Wei és Ravi a felelősek, de Clementi öngyilkosságáért az egész társadalom is az, és a kiváltó ok mindkét esetben a homoszexuálisokkal szembeni diszkrimináció és intolerancia. Ezért a legfontosabb dolog, amit tehetünk, hogy toleránsak és megértőek vagyunk egymással.

A nyugati világ országai régóta harcolnak a diszkrimináció ellen, több-kevesebb sikerrel, hiszen diszkrimináció a világ minden országában létezik mind a mai napig. De mégis milyen demokráciák azok, ahol a látszólagos egyenlőség közben egyes embereket egy adottságuk miatt megfosztanak a normális élet lehetőségétől? Milyen demokrácia az Egyesült Államok, ahol egy ilyen tragédia megtörténhet? Vajon legyőzhetjük-e a diszkriminációt és az intoleranciát? Az biztos, hogy harcolhatunk ellene, és az internetet ugyanúgy felhasználhatjuk ehhez a harchoz, ahogy egyesek a jogsértésekhez. A diszkrimináció és  intolerancia megszüntetéséhez azonban ezek veszélyeit is fel kell ismerni. Ha ez nem sikerül, akkor az ilyen tragédiák sem fognak megszűnni, és ezek a kérdések ugyanúgy központi témái lesznek a huszonegyedik századnak, mint voltak a huszadiknak.

 

A Jogok harcosai vetélkedőről bővebben a Mobilitás oldalán olvashatsz.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.