Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra Mit kezdjünk a szegénységgel? kényszerszolidaritás vagy közös érdek
2009. december 10., csütörtök 00:00

Mit kezdjünk a szegénységgel? kényszerszolidaritás vagy közös érdek

Írta:  Illés Márton

A szegénység napjainkban egyre inkább a szerencsétlenség taszító jelenségeként jelenik meg számunkra, amitől legtöbben elfordulunk, vagy ami felé szánalommal közelítünk. Pedig azzal, hogy a létező problémáktól elfordulunk sem másokat, sem magunkat nem óvjuk meg attól, hogy a szegénység valamilyen formája utolérjen, fogva tartson bennünket. Hasonlóképpen a szánalom, a jogszabályok és a társadalmi konvenciók által diktált kényszerszolidaritás is kevéssé segíthet abban, hogy a hátrányt szenvedő ember, azon túl, hogy valamiféle támogatást kap, valóban részesüljön abban az emberi méltóságának kijáró tiszteletben, ami elengedhetetlen az önbecsüléshez, és ahhoz, hogy sorsuk jobbra fordulásában aktív szerepet tudjanak vállalni. De kit is tekinthetünk szegénynek egyáltalán, és hogyan lehet a szegénységet megmutatni úgy, hogy ne legyen taszító?


 

Mindezt számos módon tehetjük, én az alábbiakban a Kurt Lewin Alapítvány szeptemberben megjelentetett „100 legszegényebb” kiadványa kapcsán osztanám meg gondolataimat. A konkrét listára utaló címnek köszönhetően a kiadvány jelentős médiaérdeklődést váltott ki, hiszen bár a szegénység önmagában nem vonzó téma, a 100 legszegényebb negatív celebjei a bulvárkíváncsiság számára sem bizonyultak közömbösnek. Mi azonban nem gondoltuk úgy, hogy a szegénységről lehetne objektív listát készíteni, ahogy azt sem, hogy a szegénység azonosítható lenne a pénztelenséggel. A szegénység meghatározása a társadalom változásával párhuzamosan mindig átalakult. Ahogy korábban csak a mennyiségi éhezés számított, a minőségi nem, és a folyóvízzel való ellátottság sem számított minimumnak, úgy gondolom, hogy a 21. században a megfosztottság egyéb formáit is nevezhetjük szegénységnek. Így, például, a kulturális jogoktól vagy a szabad helyváltoztatástól való megfosztottság is tekinthető szegénységnek. Ezzel a megkérdőjelezhető állítással vitát kívántunk generálni, illetve azt, hogy a szegénységet kicsit közelebb vigyük az olvasóhoz. Hiszen alig van olyan ember, akinek saját magának vagy szeretteinek ne lenne olyan gyakorlati problémája, amely a kiadványban bemutatott 10 téma valamelyikéhez köthető. A hasonlóság felismerése ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a tőlünk első látásra fényévekre lévő emberekhez közelebb kerüljünk.

Mindezt rövid, személyes történetekkel, és a címre utaló, száz színes fotóval próbáltuk megvalósítani. A szövegben és a képekben egyaránt nem a szánalomkeltés, elborzasztás bevett mechanizmusaival dolgoztunk, mely az olvasót sokkolja, majd a tehetetlenség érzésével engedi tovább, bizonyos szempontból mégis megnyugtatva, hogy mindez távol van az ő saját életétől. Ellenkezőleg: a kiadvány képein látható emberekről nem szenvedés és szerencsétlenség sugárzik, hanem emberi méltóság, szépség, érdekesség, ahogy szövegeikben sem arctalan siránkozás jelenik meg, hanem személyes elbeszélések, néhol humorral is fűszerezve. A kiadványt és a hozzá kapcsolódó kiállítást szemlélők eddig többször jelezték, hogy a bemutatott emberek ismerősnek tűnnek számukra. Ismerősöknek pedig sokkal könnyebben segítünk mint idegeneknek, és sorsukat szemlélve a saját életünkben is inkább fel tudunk figyelni hasonló csapdákra, lehetőségekre, melyeket megismerve inkább beláthatjuk, hogy a szegénység ügyében előrelépni valóban közös érdekünk, és nem csak kényszer.

www.100legszegenyebb.hu

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.