Mindezt számos módon tehetjük, én az alábbiakban a Kurt Lewin Alapítvány szeptemberben megjelentetett „100 legszegényebb” kiadványa kapcsán osztanám meg gondolataimat. A konkrét listára utaló címnek köszönhetően a kiadvány jelentős médiaérdeklődést váltott ki, hiszen bár a szegénység önmagában nem vonzó téma, a 100 legszegényebb negatív celebjei a bulvárkíváncsiság számára sem bizonyultak közömbösnek. Mi azonban nem gondoltuk úgy, hogy a szegénységről lehetne objektív listát készíteni, ahogy azt sem, hogy a szegénység azonosítható lenne a pénztelenséggel. A szegénység meghatározása a társadalom változásával párhuzamosan mindig átalakult. Ahogy korábban csak a mennyiségi éhezés számított, a minőségi nem, és a folyóvízzel való ellátottság sem számított minimumnak, úgy gondolom, hogy a 21. században a megfosztottság egyéb formáit is nevezhetjük szegénységnek. Így, például, a kulturális jogoktól vagy a szabad helyváltoztatástól való megfosztottság is tekinthető szegénységnek. Ezzel a megkérdőjelezhető állítással vitát kívántunk generálni, illetve azt, hogy a szegénységet kicsit közelebb vigyük az olvasóhoz. Hiszen alig van olyan ember, akinek saját magának vagy szeretteinek ne lenne olyan gyakorlati problémája, amely a kiadványban bemutatott 10 téma valamelyikéhez köthető. A hasonlóság felismerése ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a tőlünk első látásra fényévekre lévő emberekhez közelebb kerüljünk.
Mindezt rövid, személyes történetekkel, és a címre utaló, száz színes fotóval próbáltuk megvalósítani. A szövegben és a képekben egyaránt nem a szánalomkeltés, elborzasztás bevett mechanizmusaival dolgoztunk, mely az olvasót sokkolja, majd a tehetetlenség érzésével engedi tovább, bizonyos szempontból mégis megnyugtatva, hogy mindez távol van az ő saját életétől. Ellenkezőleg: a kiadvány képein látható emberekről nem szenvedés és szerencsétlenség sugárzik, hanem emberi méltóság, szépség, érdekesség, ahogy szövegeikben sem arctalan siránkozás jelenik meg, hanem személyes elbeszélések, néhol humorral is fűszerezve. A kiadványt és a hozzá kapcsolódó kiállítást szemlélők eddig többször jelezték, hogy a bemutatott emberek ismerősnek tűnnek számukra. Ismerősöknek pedig sokkal könnyebben segítünk mint idegeneknek, és sorsukat szemlélve a saját életünkben is inkább fel tudunk figyelni hasonló csapdákra, lehetőségekre, melyeket megismerve inkább beláthatjuk, hogy a szegénység ügyében előrelépni valóban közös érdekünk, és nem csak kényszer.
www.100legszegenyebb.hu
