Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Kultúra A napi túlélés a cél
2010. november 19., péntek 00:00

A napi túlélés a cél

Írta:  Zámbó Eszter

Amit nem látunk, az nincs is. Amiről nem tudunk, az nem fáj. Alkalmazkodás vagy a saját életünk megkönnyítése? Valahol a kettő között. Azt azonban nem árt tudatosítani, azért mert nem nyitunk a kézzelfogható problémák felé, még léteznek. Az pedig igazán nem nagy teher, ha elgondolkodunk ezekről.

kultura_napituleles_tako_janosEgy hely, ahova nem szívesen utaznánk

Nemrég jelent meg HajléktaLand címmel egy útikönyv, ami nem a csodák országába kalauzol minket, hanem egy olyan valóságba, ami kikerülhetetlenül az életünk része. A szociális szférában dolgozó szerzők az érintettekhez és a kíváncsi olvasókhoz szólnak. A többszerzős, szociográfia műfajának megfelelő, ám annál sokkal színesebb és szubjektívebb könyv érthető, elgondolkodtató és emellett hasznos is. Ehhez kapcsolódik a Schermann Márta által rendezett Életosztás című összművészeti színházi darab, amely november 7-én került bemutatásra a Teleki téri piac területén. Egy koprodukcióról van szó, amelyben hajléktalanok által elmesélt személyes történetek különböző művészi felfogásban lettek megjelenítve. A könyv és az előadás is segítség ahhoz, hogy meglássuk a hajléktalan mögött az embert, és kicsit közelebb kerüljünk ehhez a világhoz.

Sztereotípiák

A fővárosra sarkítva a példát, ki ne szembesülne nap, mint nap az utcán koldulókkal, aluljárókban élőkkel vagy kéregetőkkel? Egyéni joga mindenkinek eldönteni, hogy foglalkozik-e a problémával, de a kategorikus, lenéző, negatív vélemények nemhogy nem segítenek, de még súlyosbítják az amúgy is kényes kérdést. Mégpedig, hogy hogyan őrizze meg egy hajléktalan ember a méltóságát, miközben szó szerint a napi túlélésért küzd?

„Nem csak az hajléktalan, aki annak is látszik, másrészt nem minden hajléktalan látszik. Ráadásul, akiről előítéleteinknek megfelelő ruházata, viselkedése alapján úgy gondoljuk, hogy hajléktalan, messze nem biztos, hogy valóban az.” – olvasható a fent említett könyv hátoldalán. Ez csupán a külsőség, de mi a helyzet például az olyan berögzült elképzeléssel, amely a hajléktalanságot és munkanélküliséget egyenlővé teszi? Kétség kívül szorosan összefügghetnek, de sok fedélnélküli rendelkezik időszakos vagy állandó munkahellyel.

Érdekes kérdés az alkoholizmus, nyilván itt sem szabad általánosítani, de ítélkezni sem. Sajnos tény, hogy pszichésen az alkohol okozta bódult állapot megkönnyíteni az egyén helyzetét, tompítja a kiszolgáltatottság, kirekesztés és magány érzését, és nem mellékesen segít az időjárási viszontagságok elviselésében is.

Ne a közterületen. De hol?

Ma Magyarországon megközelítőleg harmincezer ember él fedél nélkül, akiknek fele Budapesten található. A hajléktalanszállók az összlétszám kevesebb, mint felét tudja befogadni. A nyári időszakban ez még kisebb gond, de télen valóságos patthelyzet. Győri Péter, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinek szakmai igazgatója az MTI-nek tett nyilatkozatában elmondta, évente országosan 300-400 ember veszti életét fagyhalálban. Azokon az embereken kívül, akiket a forgalmasabb közterületeken látunk, még nagyon sokan élnek ritkábban lakott erdős részeken, hegyoldalban, lakatlan házakban. Ezek általában összetákolt bódék, papír „bunkik” és sátrak. Átmenetileg megoldást nyújthatnak, de rengeteg veszéllyel járnak. A legalapvetőbbek ezek közül az egészségügyi kockázatok és a bűncselekmények. Azonban a legtöbb szálló Budapesten kis kapacitású és egyáltalán nem a fedélnélküliek befogadására épült. Egykori laktanyák, óvodák, raktárok kerültek átalakításra, amelyek sokszor felújításra szorulnának. Van olyan hely, ahol akár negyvenen is alhatnak egy szobában. Ez még az El Caminot megjártaknak vagy a balatoni táborokon edződötteknek is sok lenne, képzeljük el, ha valaki egyszerűen csak nem akar az utcán éjszakázni.

Téli álom

„A krízisidőszakban (ami novemberben kezdődik és áprilisig tart) intézményünk a meglévő szolgáltatásaiba szeretne plusz dolgokat beépíteni.” –avat be Sárosi Mária, a Magyar Vöröskereszt által üzemeltetett Madridi úti Hajléktalanszálló munkatársa. „Tea-, és szendvicsosztással készülünk az utcán élő klienseinknek, itt a kerületben. Felvétel pedig a téli időszakban a szokásos pénteki helyett, mindennap van.” A szállók télen sokszor szó szerint annyi ember fogadnak be, amennyit csak tudnak. „Nappali melegedő lett abból a helyiségből, ahol eddig ebben az időszakban plusz férőhelyeink voltak. Ilyenkor fapadon, plusz matracokkal bővítünk, illetve az előtérben valamilyen módon megoldjuk, hogy minél többen itt tölthessék az estét.” Jellemző, hogy sok hajléktalan nem akar szállóra menni, kérdés, hogy mi a célravezetőbb, ha az utcán próbálnak meg segíteni rajtuk, vagy ha becsábítják őket. „A krízisidőszak főleg az utcán élőket érinti. Rájuk kell szolgáltatásokat kitalálni, hogy túléljék. Most nagyon szükség van arra, hogy az alacsony küszöbű szolgáltatásokat fejlesszük, bővítsük. Beszéltem az utcán élő hajléktalanokkal és nagyon sokan vannak, akik azért nem jönnek be, mert párjuk van vagy kutyusuk. Éppen ezért lenne célravezető a fapad bővítése, páros szállók és kutyakanelek építése. Olyan hely kell, ahol nem feltétel, hogy ne legyen ittas a személy, szóval akár ittasan is bemehetnek. Így, ha valamilyen bizalom kialakul az intézményes ellátás iránt, akkor továbbléphetünk. Ez az álom.”

Értelmező kisszótár:

Fapados, éjjeli menedékhely: Egy éjszakára szól a szerződés, emeletes ágyakkal berendezett, több tucat embert befogadó szobákban húzhatják meg magukat késő délutántól másnap reggelig. Ritkább esetben fix férőhelyet lehet kapni meghatározott időre.

Átmeneti szálló: Fix havidíjas (tízezer forint körül) 2-12 ágyas szobák jellemzik, van mosási, főzési lehetőség és saját zárható szekrény. Itt, aki az alapvető szabályokat betartja, 1 évig biztos helyet kaphat.

Rehabilitációs szálló: A súlyos alkoholizmusból kigyógyulni akarók igényelhetnek itt szállást, hasonló feltételekkel, mint az átmeneti szállókon.

„Ha fáradt vagyok, és kellemesen süt a nap, régebben is, mindig rám jött az alhatnék. Főleg, hogy a szállót még mindig nem szoktam meg, rosszul alszom éjjel, még akkor is, ha iszok egy üveg sört. Szóval, leheverednék, de akkor lecsöveseznek, meg jön a közterület-felügyelő. Meg aztán, bár nem nézek ki csövesnek, láttam már olyat is, akinek felgyújtották a haját. Buliból. De néha mégis jól esik ledőlni…” Részlet a Hajléktaland c. könyvből

 

 

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.