Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Jog embere A részletekben van a kutya elásva
2010. október 15., péntek 01:00

A részletekben van a kutya elásva

Írta:  Horváth Valéria
Éppen csak befejezték kibetűzni a VAKÁCIÓ-t az iskolákban, országunk frissen alakult gyűlése máris elnapolta a nyári szünetét, és lázas törvényelfogadási munkába kezdett. A rendkívüli ülésszak nagy iramában több törvénytervezet is benyújtásra került, többek között az új médiatörvény is. Magazinunk olvasóinak figyelmét arra szeretném felhívni, hogy megalapozott kétségek merültek fel a szakma és a civil társadalom körében is, hiszen a látványos, racionalizálásként feltüntetett struktúra-átrendezés mellett a részleteket vagy nem gondolták át eléggé, vagy abban reménykedtek, hogy ezt más sem fogja megtenni.

De megtették. A Társaság a Szabadságjogokért és az Eötvös Károly Intézet mind az eredeti, mind a módosított tervezethez fűzött, nem éppen pozitív, ám annál inkább építő jellegű kritikát.

Három törvénymódosítást terjesztettek be először, amely a jelenlegi tömegtájékoztatási rendszert három lépcsőben alakítaná át. Az első lépés az alkotmány módosítása, melynek célja, hogy a közszolgáltatást, mint intézményt alkotmányos rangra emelje. A második lépcső a kerettörvény elfogadása, amely a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szól, s végül módosítanák a „médiát és hírközlést szabályozó” egyes törvényeket.

A jogvédő szervezetek szerint már maga az alkotmány-módosítás is aggályos. A „mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra” kifejezés helyett a „mindenkinek joga van a szólásszabadsághoz” megfogalmazást vezették be, amellyel egy alkotmányjogi vitát döntöttek el a politikusok, alkotmányjogászok nélkül. Természetesen, itt nemcsak arról van szó, hogy a jogtudósok a kettő közötti elméleti relációt hosszú tanulmányokban tisztázzák, hanem arról is, hogy a gyakorlatban a kettő különbsége minként jelenik meg. A vélemény-nyilvánítás szabadsága egyfajta anyajog, amelyből számos alapjog származtatható, a szűkebb értelemben vett vélemény-nyilvánítástól kezdve egészen a lelkiismereti- és vallásszabadságig. Kifejezetten a szólás szabadsága pedig azért volt hőn áhított cél nagyon sok központosított kormányzási forma uralkodásának idején –akár a történelmi abszolutizmusban, akár a közelmúltbeli szocializmusban-, mert az pontosan a sajtó szabadságát és függetlenségét deklarálta a politikától és a központi kormánytól. Ennek az alkotmány-módosításnak pontosan az volt a motívuma, hogy megteremtse a legális keretet a továbbiakban taglalt intézkedéseknek.

Az előirányzott struktúraváltás az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) és a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) összeolvasztásával kezdődik, amely létrehívja a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot (NMHH), amelynek elnökét a miniszterelnök nevezi ki kilenc évre. Az új hatóságnak a részét képezi a Médiatanács, amelynek elnöke a NMHH elnöke, tagjait pedig –a frakciók egy-egy delegáltjából álló, a frakciójuknak megfelelő súllyal szavazó- jelölőbizottság jelöli. Az MTV, az MTI, a Magyar Rádió és a Duna TV egyszemélyes részvénytársaságként működik tovább, a részvénytársaságokat pedig olyan vezérigazgatók vezetik, akiket a Médiatanács választott meg. Bár  a korábbi célkitűzéseknek megfelelően az új szerkezet kétségkívül olcsóbb, azonban, ha azt vizsgáljuk, hogy ki kitől nyeri el a megbízatását, és kitől származtatja a hatáskörét, az indítvány fő vonulata mégis a központosítás marad. Az új Közszolgáltatási Közalapítvány kuratóriumának elnökét a Médiatanács delegálja, a négy tagból kettőt a kormány, kettőt pedig az ellenzék választ kilenc évre, kétharmados többséggel. Érdekes azonban egy testület felállításával kapcsolatban az a cikkely, amely kimondja, hogy nem akadálya a kuratórium megalakulásának, ha akár a kormány, akár az ellenzéki oldal nem állít jelöltet. A jelenlegi ellenzéki politika arra hívta fel a figyelmet, hogy mivel ma a parlamentünkben három ellenzéki párt van, amennyiben nem sikerül megegyezniük, úgy egy kizárólag kormánypárti jelöltekből álló, csonka kuratórium fog felállni. A hosszú távú jövőre vonatkozóan ezt az Eötvös Károly Intézet is megfogalmazta állásfoglalásában, miszerint a „törvényben nincs garancia arra, hogy ha egy vagy több parlamenti párt kétharmados többséget szerez, akkor ne kizárólag saját jelöltjeit válassza meg. Ha pedig az Országgyűlésben éppen nincs kétharmados többség, a médiahatóság működése teljesen megbénulhat”.

Az ún. médiaalkotmány alapján vadonatúj intézmények kerülnek felállításra, mint például a Hírközlési és Média Biztos hivatala, aki az NMHH olyan tisztségviselője, aki akár hivatalból, akár bejelentésre vizsgálatot indíthat. Ezen kívül felállításra kerül a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács, amely a kormány véleményező, tanácsadó és javaslattevő szerve lesz informatikai és hírközlési ügyekben. Fontos itt is megjegyezni, hogy két tagot a Médiatanács, két tagot a miniszterelnök, egyet pedig a Magyar Tudományos Akadémia delegál.

A törvény harmadik pillére a fogyasztókhoz eljutó információhalmaz megszűrésére a Közszolgálati Kódex, amelyet első körben a parlament kétharmados többséggel fogad el. Később pedig a Kódex szerkesztése, valamint annak betartatása az újonnan felálló, tizennégy civil szervezeti delegáltból álló Közszolgáltatási Testület feladata.  Ezek az intézmények alapvetően hasznosak, a szomorú viszont az, hogy a „társadalmi vita” egy-egy mandátum időbeli terjedelméről szólt, nem pedig a felállított testületek tagjainak politikai és gazdasági függetlenségéről.

Megalapozott az az észrevétel a kormányzat részéről, hogy amíg egy televízióban vagy a nyomtatott sajtóban megjelenő rágalmazásból, becsületsértésekből könnyen polgári per lesz, addig a többnyire álnéven történő online vélemény-kifejezéssel szemben a jog lényegében eszköztelen. A törvény ennek a kettős mércének a felszámolására arra kötelezheti tehát valamennyi „tartalomszolgáltatót”, hogy regisztráljon a média felügyeletét ellátó hatóságnál. A tisztázatlan „médiatartalom” és „médiaszolgáltatás” fogalmaiból fakadóan nemcsak, hogy ellenőrizhetetlenül sok ilyen típusú tartalomszolgáltató van –a fórumok és a kommentek kivételével kb. kétszázötvenezer magyar nyelvű honlap és blog-, a TASZ arra is felhívja a törvényhozók figyelmét, hogy a szabad vélemény-nyilvánítás joga is csorbul az indokolatlan adminisztrációs teher bevezetésével. A törvény feltételes módban való megfogalmazása pedig a jogbiztonság kritériumát sérti, mivel  nincsen világosan meghatározva, hogy ki és milyen alapon dönti el azt, hogy az adott tartalomszolgáltatóra vonatkozóan kötelező-e a hatósági nyilvántartásba vétel. A TASZ álláspontja szerint indokolatlan szigorítás az is, hogy a médiatartalmak terjesztői is felelősségre vonhatóak, amely rendelkezés már önmagában is ellentétes egy európai uniós irányelvvel, konkrétan a „belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelvével”. Ugyanakkor a Médiatanács saját műsorszolgáltatási pályáztatási jogsértéséért jogkövetkezményeket nem visel.

A sajtószabadság továbbá súlyosan sérül a válaszadás jogának új formájával, miszerint nemcsak a ténybeli tévedések, hanem a szubjektív sérelemérzet alapján is felelősségre vonhatók a tartalomszolgáltatók. A szubjektív sérelemérzetek kezelése pedig vélhetőleg a bíróságok alaptalan túlterheléséhez fog vezetni.

Nagy hiányossága a kerettörvénynek, hogy a szigorú szabályokkal a külföldi székhellyel rendelkező szolgáltatók számára nem teremtik meg azt a piaci környezetet, amely idevonzaná őket. Ez csak annyiban jelent veszteséget az országnak, hogy ha máshol települnek le a szolgáltatók, akkor a műsorszolgáltatási díjat sem Magyarországon fogják fizetni. Ezzel kapcsolatban a törvény újfent feltételes módban fogalmaz, amikor kimondja, hogy az állami tulajdonban lévő korlátos erőforrások igénybevételére pályázat írható elő. Ebből kifolyólag viszont ismét felmerül a kérdés, hogy ki és mi alapján dönt.

Bár az említett állásfoglalások hiányolják azt az átfogó indokot vagy célt, amely megalapozza egy ilyen volumenű törvény elfogadását, a felmerült igények igazolhatók. Ugyanakkor a részletekben van a kutya elásva, mivel az európai tendencia ellenére a szabályok szigorítására törekszenek, a sajtószabadság helyett a sajtókötelezettséget, a pártatlanság helyett a közvetett befolyásolhatóságot vezetik be.

 

A hivatalos állásfoglalások megtalálhatók a www.tasz.hu ill. www.ekint.org weblapon.

 

 

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.