Humana Magazin - Humana Magazin - Elemek megjelenítése címkék szerint: menekültek http://www.humanamagazin.eu Sat, 15 Aug 2020 03:47:26 +0200 Joomla! - Open Source Content Management hu-hu Verzió 2015: A haza mindenekelőtt? – Sean McAllister: Szíriai love story http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2440-a-haza-mindenekelott-sean-mcallister-sziriai-love-story http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2440-a-haza-mindenekelott-sean-mcallister-sziriai-love-story   A Szíriai love storyt BAFTA-díjra jelölték a legjobb dokumentumfilmek kategóriájában, nem véletlenül. A Sean McAllister öt éven keresztül követte kamerájával egy palesztin-szír család életét, amely tagjainak a forradalom kitörése után menekülnie kellett Szíriából.

A Szíriai love story amellett, hogy egy család Szíriából Franciaországba vezető útját dokumentálja, egy szerelmi háromszögről, Amer, Rhagda és Szíria háromszögéről szól. Sean McAllister nem a szétbombázott Szíriáról készített filmet, nem a távolból akart filmezni, hanem olyan közelről, amennyire csak lehetett. Nem azt szerette volna megmutatni, hogy mennyien veszítették már életüket, hanem az élőkre koncentrált, karaktereit „szerette volna emberi lényként ábrázolni” – mondta egy interjúban.

A film 2009-ben indul, s először csak Amerrel és fiaival találkozunk, Rhagda épp börtönben – nem először. Megtudjuk, hogy Amer és Rhagda tizenöt évvel ezelőtt a börtönben ismerkedtek meg, akkoriban mindketten politikai fogolyként raboskodtak. Szabadulások után összeházasodtak és családot alapítottak, de Rhagda mindig is többre vágyott, folytatta tehát harcát az elnyomó rendszer ellen, aminek következtében harmadik fiúk születése után nem sokkal újra bebörtönzik. Szabadulásakor a családnak dönteni kell, hogy maradnak Szíriában vagy új életet kezdenek valahol máshol. Először Libanonba utaznak, majd Franciaországban kapnak menekültstátuszt, de az már az útjuk során látszik, hogy Rhagda nem igazán boldog. Hazáját a gyermekiért hagyja el, hogy nekik legyen jövőjük, viszont a franciaországi lét nemcsak őt, de a családot is felemészti. Hosszú vívódás után Rhagda végül úgy dönt, hogy Törökországba utazik, s onnan próbál minden tőle telhetőt megtenni, hogy hazájának segítsen.

Sean McAllister dokumentumfilmje új szemszögből közelít a menekült-témához, lelki vívódást mutat be, egy olyan erős női karaktert, akinek szinte büntetés a franciaországi lét. A tudatot nem lehet hátrahagyni – felnőttként semmiképp; nyugaton élni nem feltétlenül a lehetőségekről és a boldogságról szól. Amer és Rhagda gyermekei új otthonra lelnek Franciaországban, kötődésük hazájukhoz nem olyan erős, ők még képesek arra, hogy otthon érezzék magukat az új helyen. Ők már nem is szíriaiak; ahogy a legkisebb gyermek mondja, ő már francia.

McAllister mozgóképe vívódásokkal teli alkotás, amelyben a választás lehetősége nem pozitívum, hanem negatívum – legalábbis egyes emberek számára. A Szíriai love story a feltétlen szeretet filmje: Még ha nap mint nap újabb bombák robbannak és az élet elviselhetetlen, a hazáért érzett szeretet akkor sem csillapodik. A jövőért tenni kell.

A filmet Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon láttuk.

  • Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál
  • dokumentumfilmek
  • Sean McAllister
  • Szíriai love story
  • Syrian Love Story
  • war
  • háború
  • menekültek
  • refugees
  • journalism
  • újságírás
  • Franciaország
  • France
    ]]>
    info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Tue, 10 Nov 2015 14:00:00 +0100
    Van remény? – Burhan Qurbani: Ifjak és erősek http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2435-van-remeny-burhan-qurbani-ifjak-es-erosek http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2435-van-remeny-burhan-qurbani-ifjak-es-erosek     Burhan Qurbani afgán származású német rendező Ifjak és erősek c. filmje valamivel több mint húsz évet repít vissza minket az időben, témáját tekintve azonban nem is lehetne aktuálisabb. Az 1992-es rostocki zavargások rávilágítottak számos társadalmi problémára, sőt, a politikai elit azon játszmáira is, amelyek egyik eszköze a német és a betelepült lakosság között egyre erősödő feszültség volt.

    Reménytelennek tűnik az a helyzet, amikor két olyan társadalmi csoport áll szemben egymással, amelyek tagjai szinte kivétel nélkül a túlélésért küzdenek. De fair játszmáról még így sem beszélhetünk, hiszen míg a helyi német lakosságot összeköti a közös nyelv és múlt, addig a Romániából, Vietnamból és más országokból érkező menekülteket, illetve bevándorlókat csak a jobb remény jövőképe köthetné össze valamelyest. Erről azonban a film tanúsága szerint szó sincs, a vietnamiak ugyanolyan ellenszenvet éreznek a Napraforgóház környékén sátorozó romák iránt, mint a németek. Ez az ellenszenv bizonyos körülmények között tettlegességig fajulhat.

    Burhan Qurbani rendező egy napba sűrítve mutatja be, hogyan eszkalálódnak az érzelmek és szabadul el a pokol, miközben végig arra fókuszál, hogy mivé és milyenné is válhat az ember elkeseredettségében, reménytelenségében. Okként természetesen valamit vagy valakit meg kell nevezni. A Humana Magazin két éve egy teljes lapszámot szentelt a bűnbakoknak. A jelenséget mozgóképes kontextusban is vizsgáltuk, ezért engedjétek meg, hogy az akkori cikkemből idézzek most:

    A bűnbak jelentése a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „Akire – noha ártatlan – ráfogják a mások bűnét.« E meghatározás helytálló, viszont nem feltételezi azokat a társadalmi mechanizmusokat, amelyek a bűnbakképzés hátterében állnak. Soósné Dr. Faragó Magdolna a folyamatot így írja le: „olyan attribúciós (oktulajdonítási) folyamat (többnyire frusztráció, félelem hatására), amelyben a csoport valamely személyt (magánál tehetetlenebbet, alábecsültebbet) vagy csoportot (pl. kisebbségeket) okol problémáiért, arra vetíti ki negatív érzelmeit. A bűnbak elleni közös agresszív fellépés, ellenséges viszony a többieknek összetartozás-érzést, biztonságérzést kölcsönöz.”

    René Girard munkássága alapköveinek a bűnbak mechanizmus (scapegoat mechanism), a mimetikus vágy (mimetic desire) és a mimetikus vetélkedés (mimetic rivalry) tekinthető. A professzor híres háromszöge – alany, tárgy és modell, mediátor hármasa – egyszerűen vázolja fel a konfliktus kialakulását, amely végül a bűnbak kiválasztásához vezet; a résztvevők egymás utánzásával lerombolják a társadalmi különbségeiket, eltörlik az addig fennálló rendet, és nem engedik, hogy bármely felsőbb hatalom vezesse őket. Girard szerint a folyamat során a pánik és a zűrzavar folytatódik, mert az alanyok elvesztették azt a viselkedési mintát, amellyel definiálni tudnák magukat. Ezért riválisuk iránt érzett utálatuk által tulajdonképpen a saját sötét oldalukat gyűlölik. A közösség a társadalom pereméről áldozatot választ, akit felelősségre vonnak a kialakult helyzetért, együttesen bűnösnek nyilvánítják, így a közösség tagjai újra egyesülni tudnak. Idővel pedig a társadalom felmenti a bűnbakot – helyettes-áldozattá (surrogate-victim) lesz Girard szavaival élve, például Jézus –, akire emlékezve a közösség tagjai helyreállítják a békét.[1]

    Burhan Qurbani drámájában ezek a folyamatok remekül megfigyelhetők, a békéről viszont már kevésbé szól a film. Hangsúlyos szerepet kapnak a viselkedési minták és azok öröklődése, vagy épp az egymást követő generációk szembenállása. A főszereplő Stefan családjában apa és fia mindig ellentétes politikai irányzatot támogat: Stefan dédapja náci, nagyapja kommunista, apja demokrata nézetek vall, Stefant és a generációját viszont újra a radikális jobb szólítja meg. Az erősödő idegengyűlölet egyrészt a fiatalok – és a szegényebb rétegek – jövőképének hiányában, másrészt a csoportszellemben gyökerezik. A film egyik jelenete remekül példázza, hogy Stefan és barátai nem ellenszenv miatt csatlakoznak a zavargásokhoz és támadják a Napraforgóházat, hanem a kilátástalanságuk miatt. Arra a kérdésre, hogy miért tartózkodnak a helyszínen, hosszas töprengésük után nem a bevándorlókat nevezik meg indokként. Tulajdonképpen számukra időtöltés a támadásokra való előkészületek végrehajtása: Munka híján az időt akkor is el kell ütni valahogy.

    Míg a társadalom alsóbb rétegei az utcákon tüntetnek, köveket dobálnak, addig a szociáldemokrata párt nemcsak a politikai ellenfeleikkel (a kereszténydemokratákkal), de a párton belül is csatákat vív – mindamellett jut idejük grillpartit szervezni. A néppel igazán törődő párttagok egyedül harcolnak és próbálnak meg változást elérni, de ahogy a filmben is láthatjuk, egy fecske nem csinál nyarat. Hosszú távon a rendőrségi sorfal sem lehet megoldás a problémára, a társadalomban nem szeparációra van szükség, hanem érzékenyítésre, a másik megismerésére, majd elfogadására. Mindent az alapoknál kell kezdeni tehát, s ebből a folyamatból a gyermekeket sem szabad kihagyni, hiszen a környezeti tényezők rendkívüli módon hatnak a gyerekekre, akik elsődlegesen a közvetlen környezetükben látott társadalmi mintákat kezdik követni. Ha apu vagy anyu követ dobál vagy gyűlölködik, akkor valószínűleg a gyermek is nagyobb eséllyel ragad magához egy tárgyat, amellyel az idegent célozhatja. Azt az idegent, aki már beszél németül, dolgozik, s tervei között az szerepel, hogy Németországban marad, mert otthon még ennyi esélye sem lenne.

    Qurbani végig a két oldal között egyensúlyozik, német és vietnami fiatalokat követünk, a Romániából érkezett romák, akik miatt a tüntetések kezdődtek, a filmvásznon nem tűnnek fel sokszor. Ürügyet szolgáltatnak csupán arra, hogy a társadalmi problémák végre a közbeszéd tárgyát képezzék: a fiataloknak származástól függően küzdeniük kell a jobb jövőért. A rendező lendületes alkotásában percről percre fokozza a hangulatot, a fekete-fehérből színesbe váltott kép jelzi a csúcspontot. A hév aztán csökkenni kezd, az emberek kifulladnak, a helyszínen csak az üres sörösdobozok maradnak, idővel azonban minden kezdődik elölről.

    A filmet a Szemrevaló Filmfesztiválon láttuk.

     


    [1] http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/kultura/item/2209-a-nehezfiu-az-uzletasszony-es-a-gyerekek

     kép: www.videoload.de

    • Szemrevaló Filmvesztivál
    • német film
    • Németország
    • menekültek
    • bevándorlás
    • erőszak
    • bűnbak
    • film
    • kritika
      ]]>
      info@humanamagazin.eu (Majsa Barbara) Kultúra Wed, 25 Nov 2015 11:17:23 +0100
      Muszlim-buddhista konfliktus Mianmarban http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-a-nagyvilagbol/tavol-kelet/item/2344-muszlim-buddhista-konfliktus-mianmarban http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-a-nagyvilagbol/tavol-kelet/item/2344-muszlim-buddhista-konfliktus-mianmarban Fogolytábor, vagy a halált rejtő tenger? Ezt a kérdést veti fel a muszlim menekültekben az ellenük folytatott tömeges erőszak. Az elmúlt hónapokban újra megnőtt az érdeklődés a rohingja muzulmánok helyzete iránt, akiket az ENSZ a világ legöldözöttebb kisebbségének nevezett.

       

      A rohinja muzulmánok, akik Mianmar Bangladessel határos nyugati régiójában, Rakhinben élnek, illetve Banglades ezzel a régióval határos területein, az ENSZ szerint a világ legüldözöttebb kisebbségét alkotják. Még a második világháború alatt kerültek szembe a buddhista rakhinekkel, amikor a rohingják a brittek, a rakhinek pedig a japánok mellé álltak. A Human Rights Watch jelentése szerint a túlnyomórészt buddhista országokban a rohingja muzulmánok azóta is üldöztetésnek és erőszakos kitelepítéseknek esnek áldozatául, mely ellen a kormány nem hogy nem tesz semmit, de egyesek szerint támogatja is azt. 1978 és 1991-ben például katonai erővel próbálták őket kiűzni Mianmarból.  1982-ben hontalanná váltak, amikor  egy mianmari törvénykezés kizárta őket az állampolgárságból, és a balngladesi kormány sem fogadta ismerte el őket állampolgáraiként. Ekkor 800.000 rohingja vált hazátlanná.

      Egymásra mutogatnak

      A helyzet akkor vált újra súlyossá, amikor 2012-ben Mianmar nyugati részén egy rakhine buddhista nőt három rohingja férfi megerőszakolt és megölt, majd 10 piglim muszlimot egy buszról leszállítva halálravertek, valószínűleg bosszúból. Ezek az események addig fajultak míg rohingja muszlimok rakhine falvakat égettek le. Az így kialakult erőszak hullám közel 200 ember halálát eredményezte, és 140.000, főként rohingja volt kénytelen otthonaikból elmenekülni. Sok esemény indítéka és lefolyása még nem tisztázott, de az biztos, hogy mindkét fél, a saját ártatlanságát bizonygatja és a másikat vádolja az erőszak kirobbanásáért. Lehetetlennek tűnik kibékíteni őket, és elismertetni velük saját felelősségüket. De úgy látszik, a történtek kapóra jöttek a mianmari kormánynak, hogy a ´70-es években elkezdett etnikai tisztogatást folytassák. Rendkívüli állapotot rendeltek el az országban, de a kijárási tilalom csak a rohingjakra volt érvényes, és a bosszúra szomjas rakhinák, a rakhina-szélsőséges helyi hatóságokkal együtt leégették a rohingják falvait, több száz vagy akár ezer rohingját vettek őrizetbe, kínoztak meg, vagy öltek meg.

      Hazájukon belül menekülttáborba kényszerítve

      Mára már több tízezer rohingja él hazájukon belüli menekülttáborokban (internally displaced person camp), embertelen körülmények között. A táborokban nincs egészségügyi ellátás, se oktatás a gyerekeknek, se munka a felnőtteknek. Sokan halnak meg a terjedő betegségekben, járványokban mint a dengue-láz, a tuberkulózis és a hasmenés, főleg a nyári, esős hónapokban. Lakhelyül sátrak, bambusz viskók szolgálnak, melyekben egy-egy szobán akár egy 9 fős család is osztozkodhat. Phil Robertson, a Human Rights Watch ázsiai részlegének az igazgatóhelyettese a következő szavakkal jellemezte a menekülteket befogadó helyeket: "katonákkal körülvett fogolytáborok, akik a ki és bejárást akadályozzák”. Az ENSZ katonák, akik már több menekülttábort is megjártak,  azt állították, hogy ennyire rossz körülményeket sehol máshol nem tapasztaltak.

      Menekülés Mianmarból

      A körülmények miatt sokan fontolgatják a nem kis kockázattal járó menekülést a táborokból. Főbb célpontjaik Malájzia vagy Thaiföld, ahova tengeren keresztül hajózva próbálnak elszökni, életüket kockára téve a több mint 1000 mérföldes útra aligha alkalmas csónakjaikon. Az utasok között vannak fiatalon megözvegyült kisgyermekes anyukák, gyerekek, időek, betegek is. Visszafogott becslések szerint az elmúlt évben összesen 35.000 rohingja próbálta a nyílt tengeren elnagyni Mianmart.  A Refugees International szerint 2012 október óta 785 rohingja fulladt vízbe a menekülés közben, míg 2011-ben összesen 140. Matthew Smith, aki a Human Rights Watch kisebbségi csoportok helyzetéről írt jeletés szerzője és a Fortify Rights International ügyvezető igazgatója, azt mondta, hogy számításai szerint soha nem látott számú rohingja fogja itthagyni tábori életét. "Valószínűleg a következő hónapokban még több tízezerrel fog gyarapodni azoknak a menedékkérőknek a száma, akik  tengerre szállnak" mondta Smith. Sokan azt mondják, hogy amint az esős évszak októberben véget ér és a tenger nyugodtabb lesz, elmenekülnek.

      Ki fogadná be őket?

      Az asiancorresponden.com újságírója szerint azonban, ha el is jutnak ezekbe a muzulmán országokba, bár vallásuk miatt nem lesznek üldöztetve, nehéz dolguk lesz az állampolgárságukat vesztett rohingjáknak. Hazájukba lehet, hogy soha nem térhetnek vissza, az kitagadta őket, állampolgárság nélkül pedig a fiatal rohingják házasodni sem tudnak. A malájok és az indonézek nem állnak velül szóba, így kialakult a menekültek között egy “házasságkötési piac”, ahol más rohingja közösségekben úgy nevezett levélben rendelt házastársat keresnek a fiatalok. Ezen kívül munkához is nagyon nehezen jutnak, és menekültként sokszor vannak kitéve kizsákmányolásnak és visszaéléseknek.

       

       

      Források:

      http://worldnews.nbcnews.com/_news/2013/09/07/20231098-prison-camps-or-risking-death-at-sea-anti-muslim-mob-violence-provokes-dilemma-in-myanmar?lite

      http://www.aljazeera.com/indepth/opinion/2012/07/2012716145945989365.html

      http://asiancorrespondent.com/106319/rohingya-face-uncertainty-even-in-muslim-countries/

       

      Fotó: Wikipédia

      • vallás
      • menekültek
      • menekült tábor
        ]]>
        info@humanamagazin.eu (Győrfi Nóra) Távol-Kelet Fri, 20 Sep 2013 19:55:11 +0200
        18 éves csúcs menekültügyben http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-a-nagyvilagbol/item/2328-18-eves-csucs-menekultugyben http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-a-nagyvilagbol/item/2328-18-eves-csucs-menekultugyben Az ENSZ Menekültügyi Főigazgatóságának (UNHCR) jelentése szerint 18 éves csúcsot ért el a lakóhelyüket megváltoztatni kényszerült személyek aránya 2012-ben.


        Az UNHCR legújabb éves jelentése a lakóhelyüket elhagyni kényszerült, országukban földönfutóvá vagy menekültekké vált személyek arányának változásait vizsgálja a 2012. évben. Az adatok arra utalnak, hogy az elmúlt évben 18 éves csúcsot ért el a menekültek vagy lakóhelyének megváltoztatására kényszerült személyek száma, 1994 óta nem mérték még ilyen magasnak az arányukat. A globális áttelepítésben új tényezőként érezteti hatását a szíriai válság.

        Az UNHCR éves „Globális Tendencia” jelentése (Global Trends report) a 2012-ben előforduló kényszerített lakhelyváltoztatással, kitelepítéssel foglalkozik. A jelentéshez alapul vett adatok kormányzatoktól, nem kormányzati partnerszervezetektől és az ENSZ menekültügyi irodájától származnak. A felmérés kimutatja, hogy 2012 végén több mint 45,2 millió ember kényszerült lakóhelyének elhagyására szemben a 2011. év végén tapasztalt 42,5 millióval. A lakóhelyét elhagyni kényszerült személyek közt van 15,4 millió menekült, 937 ezer menedékkérő és 28,8 millió az országhatáron belül földönfutóvá vált személy[1].

        menekülteket kibocsátókMenekülteket kibocsátó vezető országok 2012

         

        Az áttelepülések fő oka a korábbi évhez hasonlóan 2012-ben is a háború maradt. Az UNHCR jelentésében nyilvántartott menekültek 55 százaléka 5 háború által érintett országból érkezett: Afganisztánból, Szomáliából, Irakból, Szíriából, Szudánból. A jelentés továbbá rámutat új jelenségként a nagymértékű kényszer-lakhelyelhagyásra Maliban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, illetve lakóhelyüket elhagyókra Szudánban, akik Dél-Szudánba és Etiópiába menekültek. António Guterrez, az ENSZ menekültügyi főtitkára és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának vezetője szerint „ezek meglehetősen aggasztó számok. Egyszerre mutatnak rá az egyéneket sújtó szenvedések nagy mértékére, valamint a számukra nyújtható megfelelő megoldások támogatása és a konfliktusok megelőzése terén tapasztalt nehézségekre a nemzetközi szervezetek esetében”[2].

        A jelentés felhívja figyelmet arra, hogy a lakhelyüket elhagyni kényszerült személyek aránya aggasztóan magas: 2012-ben mintegy 7,6 millió ember vált földönfutóvá, 1,1 millió személy menekültként, 6,5 millió pedig IDP-ként. Mindez azt jelenti, hogy a világon 4,1 másodpercenként válik valaki menekültté vagy országán belül földönfutóvá. A jelentésből kiderül az is, hogy a menekültek befogadását illetően tovább nőtt a különbség a gazdagabb és szegényebb országok közt. Az UNHCR oltalma alatt álló 10,5 millió menekült – további 4,9 millió palesztin menekült tartozik a testvérszervezethez (UN Relief and Works Agency) – felét olyan országok fogadták be, amelyek egy főre eső GDP-je kevesebb, mint 5000 dollár. A fejlődő országok fogadták be a világ menekültjeinek mintegy 81 százalékát. Ez az arány egy évtizede még 70 százalék volt. A 18 év alattiak teszik ki a menekültek 46 százalékát. 2012-ben 21 300 menedékkérelmet olyan fiatalkorúak nyújtottak be, akiket elválasztottak a családjuktól vagy nincs családjuk. Ebben a kategóriában ilyen magas számot nem mért korábban az UNHCR.

        A szervezet a kiadott jelentésben hozzáteszi: az UNHCR azért dolgozik, hogy támogatással vagy azonnali gyakorlati beavatkozással, illetőleg más megoldás keresésével segítse azokat az embereket, akik otthonuk elhagyására kényszerültek és így kerültek nehéz helyzetbe. Sikerként említhető, hogy a szervezet tevékenységének hozzájárulásával 2012-ben 2,7 millió ember számára pont kerülhetett a kényszer-lakhelyelhagyás végére, köztük 526 ezer menekült és 2,1 millió országán belül földönfutóvá vált személy számára. 74 800 egyén számára kért újbóli letelepítést harmadik országban az UNHCR.

        menekulteket befogadoMenekülteket befogadó vezető országok 2012

        Az elmúlt évben kevés eltérés mutatkozott 2011-hez képest a világ menekülteket befogadó vezető országainak listáján. Pakisztán fogadta be a legtöbb menekültet (1,6 millió), mögötte Irán állt (868 200) és Németország (589 700). Afganisztán maradt a világ vezető “menekültteremtő” országa, e pozíciót 32 éve tölti be. Átlagosan minden negyedik menekült afgán származású, 95 százalékuk Pakisztánban vagy Iránban található. Szomália a másik ország, ahol elhúzódó konfliktus uralkodik, így a világ második számú menekülteket kibocsátó országa volt 2012-ben, ugyanakkor a menekültek kiáramlásának aránya lassult a vizsgált évben. A harmadik legnagyobb menekültcsoport az iraki volt (746 700 személy), őket a szíriaiak követik (471 400). Az országukon belül földönfutóvá vált személyek száma 28,8 millió volt 2012-ben, amely az elmúlt két évtizedben a legmagasabb mért adat. Közéjük tartozik az a 17,7 millió személy, akiket az ENSZ menekültügyi ügynöksége segített. Az országon belül földönfutóvá válás jelentős volt a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Szíriában is.

        A cikk az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának honlapján elérhető angol nyelvű összefoglaló alapján készült. Az új „Global Trend” jelentés, illetve az ahhoz tartozó multimédiás anyagok a következő linken érhetőek el: http://unhcr.org/globaltrendsjune2013

         
        Fotó: Jeff J Mitchell/Getty Images


        [1] IDP – internally displaced person

        [2] forrás: New UNHCR report says global forced displacement at 18-year high, News Stories, 19 June 2013, www.unhcr.org

         

        • menekültek
        • háború
          ]]>
          info@humanamagazin.eu (Sánta Orsolya) Hírek a nagyvilágból Tue, 13 Aug 2013 10:26:07 +0200
          Mintha meg sem születnének http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-a-nagyvilagbol/kozel-kelet/item/2323-mintha-meg-sem-szuletnenek http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-a-nagyvilagbol/kozel-kelet/item/2323-mintha-meg-sem-szuletnenek   A hírek még mindig a brit trónörökös megszületésével vannak tele, de a világon nem minden megszülető babának és szülő anyának jut ekkora figyelem, sőt valakinek szinte semmi. Az élet körforgása nem áll meg a háborúban sem, nagyon sok a terhes nő a menekültek között is.

          Az ENSZ Népesedési Alap (UNFPA) statisztikái alapján a Jordánia területén fekvő zaatari menekülttáborban naponta átlagosan 13 gyerek születik. A mintegy 7,25 km2 területű tábor, ami leginkább a hazájukban dúló polgárháború elől menekülő szíriaiaknak nyújt menedéket, eredetileg 60 000 ember részére lett építve, de a GlobalPost értesülései szerint ma kb. 160 000 embert lát el. Becslések szerint több mint 3000-en érkeznek naponta a szíriai határon át, leginkább nők és gyerekek. A férfiak általában otthon maradnak, próbálják megóvni a család értékeit; a házat, üzletet.  A tábor hatalmas méretét és a humanitárius krízist, ami miatt létrejött, jól érzékeltetik az amerikai külügyminiszter John Kerry látogatása alatt készült fotók. Szintén beszédes adat, hogy Zataari „főutcáján” mintegy 3000 bolt, étterem és ételárus van. A terület 12 körzetre van osztva, vannak iskolák, kórházak és focipályák is.

           

          Arnold Eszter o-JORDAN2-570A zaatari tábor felülnézetből a jordániai Mafraq városához közel, 8 km-re a jordán-szír határtól. (Fotó: Mandel Ngan/AFP/Getty Images)

           

           Ezek a fotók nem tükrözik azoknak a tízezreknek a napi életét, akik a táborban élnek. Jelenleg a területen három terhes nőket ellátó klinika működik, amiket az ENSZ Népesedési Alap üzemeltet. Nagy szükség van azonban egy negyedik megnyitására is, ami a Jordan Times szerint hamarosan meg is fog történni.

           

          Arnold Eszter Syrian-refugees-010Munria Shabal szülésznő (középen) Zataariban dolgozik. 15 éve ment nyugdíjba, de ennek ellenére minden hétköznap hajnali 5 órakor kel, és két busszal jut el a táborba. Szülésznőket képez egy ötlépcsős programban, hogy el tudják látni a tábori állapotos nőket. (forrás: UNFPA)

           

          Idén -a Times adatai alapján- csak a június 30. és július 21. közötti időszakban 53 szülés volt azon az egy klinikán, amelyik rendelkezik szülőszobával. Az év végére a Zaatariban született gyerekek száma el fogja érni a 30 000-t. A császármetszéseket a helyi marokkói vagy francia tábori kórházban végzik. Az UNICEF februári jelentése szerint a probléma egyik nagy részét az okozza, hogy a táborba áramlanak a terhes tizenévesek, sokan közülük csak 14 évesek. „A helyzet nagyon is komoly, hiszen ezek a kislányok még növekedésben vannak”- mondta az UNICEF jordániai egészség- és táplálkozás-specialistája, Dr. Carine Boyce. „A nyilvánvaló pszichológiai tényezők mellett hatalmas gondot jelent az is, hogy a táborban általában nem tudják fedezni azt a tápanyag-bevitelt, amire egy terhes nőnek szüksége van. A magzat pedig majd az anyától fogja elvonni az értékes tápanyagot és ezzel nagyban megnő az anyában a vérszegénység kialakulásának kockázata. A babák pedig sajnos általában koraszülöttek lesznek és nagyon kis súllyal jönnek a világra.” Képzett egészségügyi személyzetből mindig hiány van, de a helyszínen jelen lévők megpróbálják a helyzetből a legjobbat kihozni.

          Minden Zataariban élőnek szembe kell nézni a menekülttábor-beli élet nehézségeivel; a többség sátrakban lakik, amik a téli hónak és esőnek nehezen állnak ellen, a vízkészlet szűkös, belső feszültségek is megjelennek; például nők ellen elkövetett erőszak formájában. Egy gyermeket váró nőnek mindezeket megélni, átélni, alkalmazkodni még nehezebb, mint a többieknek. Az is súlyos kérdés, hogy a táborban született gyerekek előtt milyen jövő áll. Nagyon nehéz egy ennyire bizonytalan helyzetbe beleszületni, saját hazájukból elüldözve.

           

           

          Kép: Jeff J Mitchell/ Getty Images

          Forrás:

          http://www.huffingtonpost.com/2013/07/22/refugee-births-unnoticed-zaatari_n_3636370.html

          http://www.guardian.co.uk/global-development/gallery/2013/apr/22/syria-refugees-zaatari-in-pictures?CMP=twt_gu

          http://www.dailymail.co.uk/news/article-2371311/Syrian-Zaatari-refugee-camp-home-160-000-Jordans-fifth-largest-city.html

          • menekült tábor
          • menekültek
          • gyermek jogok
          • gyermekvédelem
            ]]>
            info@humanamagazin.eu (Arnold Eszter) Közel-Kelet Sun, 04 Aug 2013 20:10:30 +0200
            Múlt, jelen, jövő - heti programajánló http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/napi-ajanlo/item/2227-mult-jelen-jovo-heti-programajanlo http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/napi-ajanlo/item/2227-mult-jelen-jovo-heti-programajanlo Heti programajánlónk, ahol minden olyan eseményt megtalálsz, amire mennénk, ha elég időnk lenne. Ha tudsz más érdekes programről, vagy írnál valamelyikről, küldj egy e-mailt az info@humanamagazin.eu címre! Aki minden héten válogat: Vali és Ági.

             

            Egész héten, március 18-24.

            dokumentum filmfesztivál - info

             

            Hétfő, március 18.

            Hétfő-kedd: Orosz Animációs Filmnapok - info

            KIHA nagyfóruma info

            Menedék filmklub: Riksaláz - info

            Csellengők gyűjtés az ELTE-n - info

            Mit hoz a jövő - Feltörekvő nagyhatalmak (Oroszország, Kína) - info



            Kedd, március 19.

            Konferencia az eltűnt és bántalmazott gyermekekről - info

            Magyar feminizmustörténeti kiállítás - info

            Obama második elnökségének kilátásai - info

            Digitális megoldások a városmárkák építésére - info

            A mémek csudálatos élete Karafiáth Balázzsal - info

            Tim Burton Filmklub - info

             

            Szerda, március 20.

            Jelen-lét kiállítás megnyitó - info

            A nehézségek szerepe és legyőzése a mesék tükrében - info

            Csernus Est a női öntudatról - info

            Szerda-csütörtök: Posztolj verset az utcára – a Költészet Világnapja - info



            Csütörtök, március 21.
            (rasszizmus elleni világnap, a költészet világnapja, Down szindróma világnapja, az erdők és fák világnapja)

            A vagina monológok angolul - info

            Álmok, karrier, önmegvalósítás - info

            Európa a rasszizmus ellen Szilvási Gypsy Folk Band koncert - info

            Értelem és érzelem konferencia - info

             


            Péntek, március 22.

            A víz világnapja - info

            A vagina monológok angolul - info

            Közérthetőségi Klub - info

             

             


            Szombat, március 23.
            (magyar-lengyel barátság világnapja)

            Szombat: Nyilván tartanak – Újlipótváros – ügynöklakások - info

            A föld órája - info

            Amnesty csapatépítés önkénteseknek - info

            Életrevalók - avagy a felnőtté válás társas iskolája (sérült fiatalok önállósodása) - info

            Farkas Bence és Váradi András fotókiállítása - info



            Vasárnap, március 24.
            (tuberkolózis világnapja)

             

             

            Fotó: sxc.hu

            • gyermekvédelem
            • nők jogai
            • menekültek
            • filmajánló
              ]]>
              info@humanamagazin.eu (Zámbó Eszter) Napi ajánló Mon, 18 Mar 2013 16:47:09 +0100
              Immigropoly játék http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/hirekitthonrol-humana/item/1790-immigropoly-jatek http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/hirekitthonrol-humana/item/1790-immigropoly-jatek Figyelmetekbe ajánljuk az IDResearch Kft. által kifejlesztett Immigropoly játékot. A játék célja, hogy a játékosok a kiválasztott afrikai karaktereket különböző útvonalakon keresztül legálisan eljuttassák Európába, illetve, hogy az út során minél többet olvassanak az érintett városokról, egy-egy állomás érdekességeiről, a lenyűgöző afrikai tájakról, a vándorlásról, az Európai Unió bevándorlással kapcsolatos politikájáról.

              A játék során összegyűjtött információk segítenek az út közben feltett kvízkérdések helyes megválaszolásában. Ezért ajánljuk, hogy kutassanak fel minél több érdekességet, videót és migrációval kapcsolatos információt az egyes állomásokon.

              Próbáljátok ki: http://immigropoly.ittvagyunk.eu/

              • menekültek
              • bevándorlás
              • Afrika
                ]]>
                info@humanamagazin.eu (Kertész Anna) Humana hírek Fri, 16 Sep 2011 14:13:21 +0200
                Migrant FC Budapest http://www.humanamagazin.eu/minden/item/1715-migrant-fc-budapest http://www.humanamagazin.eu/minden/item/1715-migrant-fc-budapest Bevándorlók, menekültek fociznak közösen Budapesten. közös nyelv és kulturális háttér nélkül is tökéletesen megértik egymást a pályán. - Cibulya Nikol és Csonka Anna rövidfilmje.
                • menekültek
                • esélyegyenlőség
                • videó szekció
                  ]]>
                  info@humanamagazin.eu (Cibulya Nikol és Csonka Anna) Video Tue, 23 Aug 2011 18:03:30 +0200
                  Kolerajárvány súlyosbítja a helyzetet Szomáliában http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-a-nagyvilagbol/afrika/item/1703-kolerajarvany-sulyosbitja-a-helyzetet-szomaliaban http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-a-nagyvilagbol/afrika/item/1703-kolerajarvany-sulyosbitja-a-helyzetet-szomaliaban Az évek óta tartó szárazság és polgárháború, illetve az egyre nagyobb méreteket öltő éhezés mellett most kolerajárvány is sújtja Szomália lakóit.

                  Év eleje óta 4300 embert kezeltek a fővárosban, Mogadishuban kolerás megbetegedéssel, ami az Egészségügyi Világszervezet dolgozói szerint az előző évek adatainak két-háromszorosa.

                  A betegség szennyezett ivóvízzel terjed és súlyos hasmenést, hányást okoz. A WTO közleménye szerint több régióból is jelentették a betegség felbukkanását, ami az éhség és a felerősödött menekültáradat miatt azonnali járványveszélyt jelent. A kolerával járó nagy vízveszteség elsősorban a gyermekekre jelent veszélyt.

                  Víz, élelmiszer és védelem reményében közel százezren menekültek a szomáliai fővárosba, Mogadishuba az elmúlt két hónapban. További 440 000 ember a szomszédos Kenyában, a dadaab-i menekülttáborban keresett menedéket. A segítségnyújtást nagyban megnehezíti, hogy 2010 eleje óta biztonsági okokból nem működnek nemzetközi szerveztek Dél- Szomália területén.

                   

                  • menekültek
                  • éhezés
                  • járvány
                    ]]>
                    info@humanamagazin.eu (Herbert Fruzsina) Afrika Tue, 16 Aug 2011 17:04:27 +0200
                    Élet a menekülttáboron túl http://www.humanamagazin.eu/programok/humana-filmklub/item/1622-elet-a-menekulttaboron-tul http://www.humanamagazin.eu/programok/humana-filmklub/item/1622-elet-a-menekulttaboron-tul Kicsit megkésve, de annál nagyobb örömmel mutatjuk be nektek a június 23-i Humana filmklubunk filmvetítését követő szakmai beszélgetés legérdekesebb részeit. Június 20-át az ENSZ a menekültek világnapjának nyilvánította, ehhez kapcsolódóan két programmal is reflektáltunk a menekültek hazai helyzetére: itt visszahallgathatod az Impresszó két órás adását, a tovább-ra kattintva pedig a filmklubos beszámolónkat olvashatod és nézheted újra.

                    filmklub-menekultek-20110623-1742-DSC_6667Június 23-án a Bálint házban vetítettük Nagy Viktor Oszkár dokumentumfilmjét, Két világ közt címmel, mely a bicskei táborokban élő négy ember sorsán keresztül mutatott rá a jelenkori migrációs politika hiányosságaira. A filmet követően a menekültügy legkülönfélébb területeivel foglalkozó szakemberekkel beszélgetett Hajós András, aki először is arra volt kíváncsi, hogy vajon mennyiben mutatnak reális képet e filmkockák a hétköznapokról?

                    Frida Balázs és Kovács Máté a legautentikusabb képviselői voltak a témának, hiszen mindketten szociális munkásként dolgoznak e területen. Egyet értettek abban, hogy Nagy Viktor filmje az eddig hasonló témában készültek közül magasan a legkomolyabban és legjobban adja vissza a tábori élet kilátástalanságát, de hozzátették, hogy amivel ők nap mint nap találkoznak az némiképp eltér a felnőttek tábori körülményeitől. Tóth Zoltán szerint, aki az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát képviselte, a bicskei táborral nem az a legnagyobb baj, hogy az itt élők körülményei nem a legoptimálisabbak, hanem meglátása szerint ez az állomás egy menekült életében teljes egészében felesleges a jövőbeli sikeres integrációt nézve.

                    Kovács Boglárka az Artemisszió Alapítványtól a tábori körülmények közül a legaggasztóbbnak a többségi társadalomtól való elzártságot és a kilátástalanságot érezte, ami a mindennapokat jellemzi. A magyar nyelvi órák, délutáni foglalkozások csekély száma indokolta új projektjüket, ami előzetesen szakmailag felkészített önkéntes segítők tábori látogatásával és személyes mentorálásával zajlik.

                    A sikeres integráció lehetséges útjaira eltérő válaszokat adtak a vendégek. Tóth Zoltán szerint ma este minden résztvevő abba a hibába esett, hogy meg akarja mondani egy kerekasztal-beszélgetésen mi is a legjobb egy menekült számára, holott az ideális az lenne, ha a hozzánk érkezők maguk dönthetnének, hogy tábori körülmények között vagy azokon kívül szeretnének boldogulni, annak tudatában, hogy rendszeres pszichológiai- egészségügyi- szociális tanácsadást bármikor igénybe vehetnek.

                    A közönség köréből érkező kérdésre, miszerint a filmben végig kísérhettük egy szomáliai menekült sorsát, aki azt a felvilágosítást kapta a hatóságoktól, hogy a családegyesítés az ő országából érkezőkkel szemben nem egy bevett eljárás, és miért vonatkozik külön szabályozás a szomáliaiakra, a meghívott vendégek nem tudtak mit reagálni. Megjegyezték, hogy több szakmai fórumon is eljutatták már az illetékes hatóságok felé kifogásaikat ezzel kapcsolatban, azonban hivatalos és szakmai választ egyelőre nem kaptak, így teljesen rendezetlennek tekinthető ez a különleges eljárásmód.

                    Hajós András a beszélgetést lezárva megjegyezte, hogy öröm végre egy olyan területtel találkozni, ahol a szakemberek nem a forráshiányt emelik ki, mint a munkájukat leginkább gátló tényezőt, hanem mindannyian egyet értettek abban, hogy egyszerűen csak egymásra figyeléssel, kicsit kevesebb bürokráciával és hatékony átszervezésekkel máris hatalmas eredményeket lehetne elérni a menekültek integrációjának elősegítésében.

                    További ajánlott szakirodalom a témában:

                    www.artemisszio.hu

                    www.unhcr.org

                    www.menedek.hu

                    • Humana Filmklub
                    • HBO
                    • menekültek
                    • menekült tábor
                    • Menedék
                    • UNHCR
                    • Artemisszió
                      ]]>
                      info@humanamagazin.eu (Kertész Anna) Humana Filmklub Tue, 12 Jul 2011 22:03:21 +0200
                      A rendszerváltás óta nem volt ilyen magas a migrációt tervezők aránya http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/hirekitthonrol-hirek/item/1525-a-rendszerváltás-óta-nem-volt-ilyen-magas-a-migrációt-tervezők-aránya http://www.humanamagazin.eu/hirek/hirek-itthonrol/hirekitthonrol-hirek/item/1525-a-rendszerváltás-óta-nem-volt-ilyen-magas-a-migrációt-tervezők-aránya Az elmúlt közel két évtizedben sosem volt ilyen magas a migrációt tervezők aránya: a felnőtt magyar lakosság hatoda gondolkodik abban, hogy rövid- vagy hosszú távon munkát vállalna külföldön, vagy akár örökre külföldre költözne – derül ki a TÁRKI által az Európai Integrációs Alap támogatásával készült kutatásából, amely egyúttal egy 1993 óta folyó, migrációs szándékokkal foglalkozó TÁRKI-kutatássorozat legfrissebb adata.

                      A magyar lakosság migrációs potenciálja, azaz azok aránya, akik rövid- vagy hosszú távú migrációt vagy kivándorlást terveznek, a kilencvenes évekhez képest a 2000-es évek elejére megnőtt. Azóta a rövid- és hosszú távú munkavállalás szándéka ingadozik, a kivándorlást tervezők aránya viszont lassan, de folyamatosan nő.

                      2011 áprilisában a felnőtt lakosság 12%-a tervezi, hogy néhány hétre vagy hónapra, 13%-a pedig azt, hogy pár évre külföldre menne dolgozni, 7%-uk kivándorolna. Összességében közel minden hatodik magyar felnőtt, azaz a lakosság 17%-a tervez valamilyen időtávú migrációt. A hosszú távú migrációt és kivándorlást tervezők aránya, csakúgy, mint a bármilyen típusú migrációt tervezőké az 1993 óta, azaz közel két évtizede folyó kutatássorozat adatai szerint a valaha mért legmagasabb érték, azaz idén tervezik a legtöbben, hogy – nem csupán rövid időre, hanem tartósan vagy örökre – külföldre költöznének. Az idei adatfelvételt az Európai Integrációs Alap finanszírozta az EIA/2010/3.1.5.3. „Migráns esélyek és tapasztalatok Magyarországon” című kutatás keretében.

                      A migráció iránya a 2004-es EU-csatlakozás hatására megváltozott „mentális térképet” tükrözi ma is, vagyis a migráció legkedveltebb célországai között maradt a hagyományos német-osztrák dominancia, de a csatalakozás szabályozási hatása (az Egyesült Királyságban történő szabadabb munkavállalás lehetősége) is megmaradt, sőt felerősödött.

                      A rövid vagy hosszú távú munkavállalást tervezők esetében a korábbi német dominancia nem állt helyre, az Ausztriába igyekvők aránya (egy átmeneti visszaesés után) lényegében azonos a Németországba igyekvőkével. Nagy-Britannia őrzi az EU-csatlakozás után megszerzett helyét, de 2008 óta enyhén csökken azok aránya, akik a szigetországot választanák. A kivándorlást tervezők körében a német-osztrák célterület vonzása visszaesett, míg Nagy-Britannia átvette a vezetést.

                      Sík Endre/TÁRKI

                      • bevándorlás
                      • migráció
                      • menekültek
                        ]]>
                        info@humanamagazin.eu (Kertész Anna) Hírek Wed, 18 May 2011 18:16:15 +0200
                        Tapasztalatok - bevándorlás kontra http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/hatter/item/492-tapasztalatok-bevándorlás-kontra http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/hatter/item/492-tapasztalatok-bevándorlás-kontra A klasszikus bevándorlási séma hazánkban a szomszédos országokból érkező határon túli magyarok áttelepülése. Azonban a rendszerváltozás óta megnőtt a nem magyar származású bevándorlók száma is. Ez a mindenkori kormányzásnak annyiban jelent nehézséget, hogy míg az előbbit a kisebbségi politika részeként próbálták meg - nem éppen sikeres módszerekkel - kezelni, mára már az új típusú bevándorlókkal nemcsak újfajta gazdasági problémák, de kulturális összeütközésből eredő kihívások is felmerülnek. A magyar szabályozás, a gazdaság és a társadalom viszont nem készült még fel erre.

                        A nemzetgazdaság

                        A bevándorlást ellenző érzületek egyik megalapozó aspektusa annak a nemzetgazdaságra gyakorolt hatása. Bár a „fejlett”, demokratikus társadalmak ösztönzik a mobilitást, illetve a hajlandóságot arra, hogy jobb állást keressünk magunknak, vagy munkahelyet teremtsünk a külföldiek számára, ebből sok gyakorlati probléma következik. A köztudatba a legmélyebben beékelődött ilyen ellenérv a munkaerő vándorlásából fakadó munkaerő-piaci torzulás. Bár a munkanélküliség európai viszonylatokban Magyarországon átlagos a jelenlegi negatív tendenciák ellenére is, sokaknak valóban a kényszerű tétlenség és a „rám úgy sincs szükség” mindennapos érzésével kell megküzdeniük, amelyet a külföldiek olcsó munkavállalása csak fokoz. A bevándorló munkavállalók egy jobb élet reményében kezdenek el vándorolni, és így találkoznak a fogadó országban olyan munkalehetőségekkel, amelyeket a magasabb életszínvonalbeli elvárások miatt a helyi lakosok nem töltenek be, mert nem éri meg nekik. Ez lehetővé teszi a munkáltatók számára, hogy a törvényi kötelezettségüknek megfelelő legkisebb mértékű munkabért adják a munkavállalóiknak. Ez olyan előnybe hozza a bevándorlókat, amellyel a fogadó ország állampolgárai nem tudnak versenyezni megélhetésük biztosítása miatt. Emellett, mivel a jelenlegi rendszer megnehezíti a tartózkodási engedély megszerzését, a bevándorlók nagy része vállal feketén munkát. Az illegális munkavállalás pedig egyrészt egész szektorok „befeketítését” eredményezi, másrészt makrogazdasági hatása, hogy a munkabérek tartósan alacsonyak maradnak, harmadrészt növeli a munkanélküliség mértékét az állampolgárok körében.

                        A bevándorlás alátámasztására népszerű érv, hogy szakmunkásokra igenis szükség van, illetve, hogy felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek is érkeznek hazánkba. Szakmunkásokra azért van szükség, mert az állampolgár szakmunkások képzettsége és a munkáltatók igényei nincsenek összhangban. Azonban a munkanélküli állampolgárok foglalkoztatása hosszú távon alapvető cél – hiszen az államnak saját állampolgárainak foglalkoztatása az elsődleges célja -, melynek egyik eszköze a különböző átképzési programok indítása. Így a bevándorló szakmunkások igénybe vétele jó esetben is csak rövidtávon támogatható. A felsőfokú végezettséggel rendelkező migránsok pedig olyan célországokat választanak, ahol lehetőség szerint a legfejlettebbek a kutatási és a tudományos munkához szükséges körülmények. Ilyen például az Egyesült Államok. Ezt a logikát követve viszont Magyarország hajlamosabb a „brain drain”-t kiszolgáló országgá válni.

                        A migráció globálizált világunkban nemcsak az egyének helyváltoztatását jelenti, hanem bevándorlónak kell tekinteni, továbbá, a multinacionális cégeket is. Ezek a gazdasági társaságok adót fizetnek, sőt, még munkahelyeket is teremtenek. Viszont figyelembe kell vennünk azt is, hogy a korlátlanul szabad verseny a piaci szereplők gazdasági erejének egyenlőtlensége miatt megfojtja a kis- és középvállalkozásokat. Betelepülésük szigorú korlátozása azonban a magyar piaci szereplők esszenciális érdeke, hiszen a magyar termelők az árucikkek dömpingjével egyszerűen képtelen versenyezni, sőt, ez egyes gazdasági szektorok megszűnését is eredményezheti.

                        A „kínai piacok”

                        A józsefvárosi piac és rokonai az illegális kereskedelem, a korrupció és a bevándorolt maffia melegágya. Az „adiads” és a „niki” árusokat a vámosoknak szinte lehetetlen elkapniuk, mivel másodperceken belül bezárják tucatnyi bódéjukat. Ha mégis valamelyik egyéni vállalkozó bedől, rövid időn belül talpra állítják a segítségére siető rokonok, a közeli barátok. A bevándorló vállalkozók az itteni gazdasági kultúrát figyelmen kívül hagyják. Ez kisebb problémaként akkor nyilvánul meg, amikor egy állásinterjú során potenciális (magyar) alkalmazottaiktól csak annyit kérdeznek, hogy beszélnek-e magyarul, s ezen kívül minden más mellékes. Képesítés, legyen bármilyen munkakör betöltéséről is szó, nem szükséges. Ennél sokkal súlyosabb és messzebbre vezető probléma azon szemléletük viszont, hogy először is egymás között - ergo a hatóságokon vagy a hivatalos út megkerülésével-, s végül az egyszerű vesztegetéssel, vagy a korrupció egyéb módszereivel, mindent el lehet intézni. Az a vállalkozási kedv, amely ezekre a kereskedőkre és szolgáltatókra jellemző, valóban példaértékű a magyar állampolgárok számára. Ugyanakkor annak korrupt és a gazdasági bűncselekmények széles skáláját megvalósító eszközei elítélendőek, mivel azok alapjaiban rengetik meg a magyar társadalom és az állam mechanizmusát.

                        Visszatérve a nemzetgazdasági aspektusra, a kínai befektetők és vállalkozók részére 2002 óta Bank of China (Hungaria) Rt. néven kínai bank is rendelkezésre áll, melynek jegyzett tőkéje kettőmilliárd-hétszázmillió forint. A banknak 2007-ben összesen kettő magyar igazgatósági tagja volt, tulajdonosa pedig a Bank of China (Kínában). További gazdasági veszteségként jelenik meg az is, hogy a bevándorlók az itteni keresetüket nem forgatják vissza a fogadó állam gazdaságába, azt nem fektetik be újra, hanem hazaküldik.

                        Szervezett bűnözés

                        A kínai maffia számára a tagtoborzás nem okoz nehézséget. Körülbelül háromszor annyi ázsiai bevándorló itt-tartózkodását becsülik a szakértők, mint amennyinek hivatalos papírja van. Nem hivatalos papírokat pedig nagyon könnyű szerezni, a „kínai piacokon” tényleg minden, megfizethető áron elérhető. A maffia azonban nemcsak a magyar hatóságokat nézi le, a magyar bűnszervezetekkel sem veszi fel a kapcsolatot. Ez először dicséretesnek hangzik, ugyanakkor így a láthatatlanságuk fokozódik és a felderítésük esélye a minimálisra csökken. A közbiztonságot mindenképpen aláássa az is, ha a maffia tagok egymás között végzik a leszámolásokat. Bár a kilencven es évek második felében történt ázsiai leszámolások során magyar ember nem halt meg, az utcáink veszélyesebbé válhatnak.

                        Együttélés

                        Magyarországon kulturális tekintetben a bevándorlókkal való együttélés nem jelent még akkora kihívást, mint Európa nyugati oldalán. A hagyományok és a szokások közötti különbségek megnyilvánulásának mérséklésére ott számos variációval találkozhatunk. Franciaországban a vallási jelképek tilalmáról szóló törvénybe bújtatott asszimilációs törekvések tiltják a muszlim nőknek a burka viseletét. A legtöbb helyen viszont a békés egymás mellett élést hirdető multikulturalizmus nem működik, ti. társadalmi feszültség keletkezik az állampolgárok és a bevándorlók között számos gyakorlati kérdésben. Franciaországban és Hollandiában is volt már példa arra, hogy egy-egy futball-világverseny mérkőzése után a szurkoló bevándorlók (az előbbi esetében algírok és egyiptomiak, az utóbbi esetben törökök és kurdok) elégedetlenségüket kifejezésre juttatva összecsaptak a nagyvárosok utcáin (Párizs, Hága). Svájcban a nyílt muszlim bevándorló-ellenesség 2009 végén az új minaretek építésének tilalmához vezetett, amelyre még azt sem lehetett mondani, hogy az elit központi döntése volt, mivel népszavazást tartottak a kérdésről.

                        A békés együttélést azonban a bevándorlók által preferált önkéntes szeparáció is veszélyezteti. Egyrészt a munkát vállaló bevándorlók leginkább a saját túlélésükre, valamint a származási országukban maradt családtagjaik megsegítésére koncentrálnak. Így nem is próbálnak integrálódni a fogadó állam társadalmába. Másrészt ez azt is jelenti, hogy a fent említett gazdasági sajátosságokra épülnek etnikai kolóniák, mint például a kínai negyedek (China Town), vagy a „kis Olaszország” (Little Italy) az Egyesült Államokban. A gettósodás, - amiről akkor beszélünk, ha ebből a szeparációból kifolyólag hátrányos elbánásban és megítélésben részesülnek a kolónia tagjai- reprodukálja a társadalmi problémákat, gyengíti az össztársadalmi kohéziót.

                        A fogadó állam társadalmának új, bevándorolt tagjainak integrációja már az iskolában problematikus. Az eltérő tanulmányi háttér és a nyelvi különbségek miatt előkészítős vagy szakos osztályokba „kényszerülnek” a bevándorlók gyermekei, amely azonban a jelenleg uralkodó alapjogi felfogás szerint szegregációnak minősül. Azonban a bevándorló gyerekek automatikus beosztása egy minden vonatkozásában átlagos osztályba az adott csoport átlagteljesítményének romlásához vezet. Az állami iskolák minőségbeli romlását előidézve, akik tehetik – tehát nem a bevándorlók- magániskolába járatják gyermekeiket, amely megint csak a társadalmi megosztottság megerősítéséhez és újratermeléséhez vezet. A problémák pedig a következő generációval sem szűnnek meg. Ezt láthattuk a Párizs elővárosaiban zajló zavargások során 2005-ben, amikor a bevándorlók Franciaországban született és nevelkedett, már állampolgársággal rendelkező utódai gyújtottak fel autókat és fejezték ki ilyen erőszakos módon a társadalmi kirekesztés elleni tiltakozásukat.

                        A politika

                        Végezetül fontos hangsúlyoznunk, hogy a bevándorlók kérdésének kormányzatilag nem megfelelő kezelése segíti a szélsőséges politikai pártok megerősödését. Gyakorlatilag fajelméleti alapon, konkrétan az erőforrások szűkösségére és a túlnépesedésre hivatkozva, valamint a bevándorlást konkrét problémaként ábrázolva, szigorúbb bevándorlási szabályokat követelnek, s érnek el így egyre nagyobb népszerűséget. Ennek köszönhetően olyan szélsőséges politikai pártok kerülnek be a törvényhozásba, amelyek az alapvető és egyetemes emberi jogokat és értékeket tagadó politikát képviselnek.

                        • háttér
                        • bevándorlás
                        • menekültek
                        • Európai Unió
                          ]]>
                          info@humanamagazin.eu (Horváth Valéria) Háttér Thu, 15 Apr 2010 01:00:00 +0200
                          A befogadás haszna – avagy miért lehet jó a bevándorlás? http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/hatter/item/489-a-befogadás-haszna-–-avagy-miért-lehet-jó-a-bevándorlás? http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/hatter/item/489-a-befogadás-haszna-–-avagy-miért-lehet-jó-a-bevándorlás? A világ kapui kinyíltak előttünk, ma már oda és akkor mehetünk, ahova csak akarunk. Az már rajtunk múlik, hogy pihenni, dolgozni, netalán új életet akarunk kezdeni. De vajon mire számíthatunk a megcélzott országban? Könnyebben befogadnak minket, be tudunk-e illeszkedni a helyi társadalomba? Egyáltalán, miért jó a különböző országoknak, ha bevándorlók „hígítják” fel nemzeti életüket? Szimplán új munkaerőre van szükség, vagy új állampolgárokra, hogy megvalósulhasson a világ régóta dédelgetett álma: a multikulturális élet?

                          Bevándorló vagy menekült?

                          Sokan keverik a két szó fogalmát, bevándorlók és menekültek, holott nevükben is benne van a jelentésük. A bevándorlók általában a jobb élet reményében vágnak neki egy új országnak, míg a menekültek szó szerint elmenekülnek anyaországukból, legyen szó politikai vagy társadalmi üldözésről. Ebből adódóan mondhatnánk, hogy akkor a menekültek elsőbbséget élveznek a bevándorlókkal szemben, hiszen nekik nagyobb szükségük van a befogadók segítségére. Ám, mint ahogyan azt tapasztaljuk, pusztán „sajnálatból” és empátiából nem tudja magát fenntartani egyetlen ország sem, legyen akármennyire is érzékeny a társadalmi problémákra.

                          A bevándorlókra napjainkban nagyobb szükség lehet, hiszen ők nagy valószínűséggel azért vándorolnak, hogy jobb életkörülményeket teremtsenek magunknak és szeretteiknek, biztosítva őket az élvezhetőbb élet felől. Ennek biztosításához azonban óriási erőfeszítéseket kell tennie egy bevándorlónak, hiszen nem mindegy, hogy milyen államba, közegbe érkezik. Azaz mennyire befogadóak vagy elutasítóak vele szemben.

                          Gazdasági gépezet

                          „A bevándorlás nem csupán európai, hanem globális jelenség. Ennek értelmében az EU-nak globális partnerként kell fellépnie. Támogatnia kell a tőle délre eső területek fejlődését, és demokratizálódási folyamatait.” – ismertette Claudio Flava, olaszországi EP képviselő a legális bevándorlás munkacsoport jelentését 2008 szeptemberében. Egyetlen állam sem él gazdaság nélkül, így fontos a foglalkoztatás kérdése. A bevándorlókra jellemző, hogy sokszor olyan munkákat vállalnak el, melyeket a helyi lakosok nem szívesen végeznének. Így akár ki is jelenthetnénk könnyedén, hogy egy probléma ki is lett pipálva, azonban ne szaladjunk ennyire előre, mert rögtön utol is ér minket a következő kérdés. Ha minden bevándorló számára biztosít az adott állam munkahelyet, akkor mi lesz az állampolgárokkal? Nos, a kérdés jogos, hiszen ebben az esetben sokan érzik úgy, hogy bevándorlók veszik el előlük a munkahelyeket. Ám ha jobban belegondolunk, ez a feltevés sem egészen helytálló, hiszen többségében olyan munkákról van szó, amelyeket nem is kívánnak elvégezni hazájukban – más országban (mely általában nyugatra helyezkedik el az övéktől) viszont annál inkább, mert ott jobban megfizetik és jobb előrejutási lehetőségeket kínálnak számukra. Meg kell jegyeznünk továbbá azt is, hogy ez ugyanúgy igaz lehet a túlképzettekre is, azaz, ha valaki saját országában nem talál a tudásának megfelelő munkát, keres olyan országot, ahol befogadják és értékelik a kvalitását. Ezt a jelenséget dr. Örkény Antal, szociológus „push and pull”, azaz taszító és szívó hatások reakciójának nevezi.

                          Érzelmek viharában

                          Érzelmi síkon azonban még ennél is nagyobb akadályokba ütközhetnek a bevándorlók. Hiszen az egy dolog, hogy több pénzt kereshet valaki külföldön, ám ha családja, barátai és emlékei iránti szeretete nagyobb ennél, akkor képtelen elszakadni a hazájától. Viszont, ha rászánja magát a kivándorlásra, és a családját is magával tudja vinni, nem mindegy, hogy mennyire befogadó országot választ célpontjának. Sok állam hangoztatja, hogy a bevándorlók esetében az asszimiláció és az integráció a legfontosabb lépés, vagyis illeszkedjenek be a helyi társadalomba. Ám nem szabadna elfelednie a honatyáknak azt sem, hogy mindenkinek megvannak a saját kulturális szokásai és értékrendjei. Természetesen mindkét fél részéről fontos a nyitottság, hiszen nem jó, ha egy bevándorló kicsit sem akar „beleolvadni” a választott társadalma életébe, ám az sem, ha erőszakkal kényszerítik őt az értékrendek feladására. A társadalom tagjaira hatalmas felelősség hárul ebben az esetben, hiszen ők azok, akik közvetlenül érintkeznek a bevándorlókkal – legyen szó szomszédi viszonyról, az iskoláról, a munkahelyről, vagy akár egy rendezvényről. Az empátia és tolerancia kulcsszó lehetne a mai világban, hiszen nem is kell messzire mennünk ahhoz, hogy komoly problémákkal találjuk szembe magunkat. Elég csak a francia vagy olasz faji zavargásokra gondolni, ahol a bevándorlók és helyi lakosok harcáról szólnak a híradások, vagy az egyre inkább méhkasként funkcionáló Nagy-Britannia vagy Németország eseteire. Itt már azonban a média felelőssége is megjelenik, hiszen nem mindegy, hogy a helyi televíziók és újságok hogyan kommunikálják a problémát: megoldást keresnek a konfliktusok enyhítésére, vagy felerősítik azokat?

                          Amikor bevándorlásról beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a legnagyobb gondot nem a legális, hanem az illegális bevándorlók indukálják. Trevor Philips, az Egyenlőségi és Emberjogi-bizottság elnöke például valóságos „faji hidegháborútól” tart, ugyanis szerinte az Angliában kialakult felügyelet nélküli bevándorlás következtében hatalmas mértéket ölthet a rasszizmus. Az empátián túl tehát égető szükség lenne megfelelő kormányzati intézkedésekre is – nem csak Angliában.

                          Magyarországi terepszemle

                          Magyarország, európai uniós taggá válása előtt, főként a határon túli magyarok bevándorlási célpontja volt. Amióta azonban uniós állammá váltunk, átformálódott ez a kép, hiszen egyre többen érkeznek országunkba ázsiai és dél-szláv bevándorlók, azaz tranzitországból befogadóországgá váltunk. Érdemes azonban megfigyelni, hogy míg a többi EU-s ország bevándorlóira az a jellemző, hogy képzetlenek, addig a hozzánk érkezők gyakran tanultabbak az átlagnál.

                          Így Magyarországon nem is annyira a gazdasági vonal „szenved hátrányt”, hanem sokkal inkább a társadalmi, érzelmi. Annak ellenére, hogy Magyarországon csak a rendszerváltás óta van lehetőség a szabadabb vándorlásra, szembetűnő az emberek idegenellenessége. Ugyan a xenofóbia részben a munkahelyek, és így az egzisztencia féltéséből ered hazánkban is, ám nálunk egyre nagyobb teret kap a kulturális különbözőség miatti feszültség, valamint a nemzeti bezárkózás. A magyarok többsége ugyanis még mindig nem tartja fontosnak a nyelvtanulást, ez pedig tovább mélyítheti az amúgy is gyanakvó, konzervatív mentalitást, kulturális bezárkózást.

                          „Magyarországnak nincs bevándorlási stratégiája. Amíg az Európai Unió megpróbál komplexen foglalkozni a bevándorlással, addig Magyarországon gyakorlatilag nemzetbiztonsági kérdésként kezelik azt, a hatóságok az illegális migrációra próbálják a figyelmet összpontosítani - mondta Dunavölgyi Szilveszter, a "Nemzetközi migráció - nemzetközi kockázatok" című tanulmánykötet egyik szerkesztője.

                          A bevándorlás kérdésköre igen bonyolult és komplex, ám a pozitív hozzáállás sokat lendíthet a problémák kezelésén. Ehhez azonban szükség van egy mindent átfogó és számos államra kiterjedő bevándorláspolitikára. Nem mellesleg pedig egy befogadóbb társadalomra is. Hiszen az országok csak úgy haladhatnak előre, ha összefogás jellemzi őket – legyen szó társadalmon belül és határokat átívelő békés kapcsolatokról. A haszon pedig óriási fejlődést eredményezhet: a gazdaságban, a politikában és a mindennapi életben egyaránt.


                          • háttér
                          • menekültek
                          • bevándorlás
                          • Európai Unió
                          • kisebbségi kultúra
                            ]]>
                            info@humanamagazin.eu (Köhler Krisztina) Háttér Thu, 15 Apr 2010 01:00:00 +0200
                            Tranzitország, vagy második otthon? - A migránsok és menekültek helyzete Magyarországon http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/ebreszto/item/470-tranzitország-vagy-második-otthon?-a-migránsok-és-menekültek-helyzete-magyarországon http://www.humanamagazin.eu/rovatokmenu/rovatok/ebreszto/item/470-tranzitország-vagy-második-otthon?-a-migránsok-és-menekültek-helyzete-magyarországon Évről-évre sokan hagyják el szülőföldjüket egy jobb élet reményében, vagy éppenséggel azért, mert hazájukban üldöztetésben van részük vallási, politikai nézeteik, vagy etnikai hovatartozásuk miatt. Tény, hogy Magyarország nem foglal el kiemelt helyet az anyaországukból valamilyen ok folytán távozni kényszerülők célállomásai között, mégis számottevő azoknak a száma, akiknek itt adatik lehetősége új életet kezdeni.

                            Kik és miért?

                            Az évek folyamán tranzitországból lassan befogadó országgá válunk, de ennek ellenére még mindig jelentős zavar van legtöbbünkben az alapvető fogalmakat illetően. Nagyon sokan összemossák a migránsokat a menekültekkel, pedig a két csoport alapvetően más indokból és más céllal lépi át Magyarország határát.

                            „A migránsok azért hagyják el az anyaországukat, mert ott nem érzik jól magukat. A migrációnak általában gazdasági okai vannak. Menekültekről pedig akkor beszélhetünk, ha valakit személy szerint üldöztetés ér.” – mondja Tóth Zoltán, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Közép-Európai Regionális Képviseletének sajtó- és rendezvényfelelőse.

                            A Bevándorlási ás Állampolgársági Hivatal Idegenrendészeti Igazgatóságán a legális és illegális bevándorlással egyaránt foglalkoznak. A tartózkodási, letelepedési engedélyekkel, illetve a vízumszerzéssel kapcsolatos ügyek és a kényszerintézkedések, így a kiutasítások végrehajtása is az ő hatáskörükbe tartozik, tehát pontos képük van arról, pontosan mely területekről érkeznek hozzánk a legtöbben.

                            „Az itt tartózkodó külföldiek legnagyobb arányban még mindig határon túli magyarok ” – tájékoztat minket dr. Konyhás Szilvia idegenrendészeti igazgató. „Román állampolgárok érkeznek a legtöbben, de számottevő a szerbek és az ukránok száma is. Emellett természetesen előfordulnak más kontinensről, például Ázsiából, és Afrikából érkezők is, mégsem ők teszik ki az itt tartózkodó külföldiek jelentős hányadát. A legjellemzőbb tartózkodási cél a kereső tevékenység, a családi együttélés és a tanulmányok folytatása. A honosítási, visszahonosítási kérelmek száma majdnem ötezer volt tavaly, de tíz százalékkal csökkent az azt megelőző évhez képest. A honosítási kérelmeknek több mint a felét román állampolgárok nyújtják be, akik a magyar nemzetiségűek közül kerülnek ki. Ők rendkívül nagy kedvezményekkel kapnak állampolgárságot, míg más külföldieknek nyolc éves várakozási ideje van.

                            A jogsértő külföldiekkel szemben tavaly harmincöt százalékkal több esetben járt el a hivatal, mint 2008-ban. Az, hogy a velük kapcsolatos intézkedések száma ennyire megnőtt, nem csak azt jelenti, hogy az illegális migráns volt több, hanem azt is, hogy a már itt tartózkodó külföldiek is jogsértő cselekményeket követtek el. Jellemző például, hogy illegálisan munkát vállalnak, vagy nem rendelkeznek a tartózkodási feltételekkel, például nem hosszabbíttatnak tartózkodási engedélyt, vagy lejárt a vízumuk, és azt nem jogszerűen használják fel, hanem itt maradnak annak lejárta után is Magyarországon.”

                            Honnan és hová?

                            Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) alapvetően a menekültek csoportjával foglalkozik, akik közül nagyon keveseknek kifejezett célállomása Magyarország. Tóth Zoltán azt mondja, az általános jellemző inkább az, hogy itt akadnak fent a különböző ellenőrzési pontokon.

                            „Jelenleg egy óriási migrációs hullám hátán evickélünk. Ha az egész világban nézzük a menekültek mozgását, akkor megállapítható, hogy öt ország, az Egyesült Államok, Franciaország, Kanada, Ausztrália és Nagy-Britannia szippantja fel a menekültek felét. Ha Európára szűkítjük mindezt, akkor megjelenik Németország, Hollandia, és Dánia is, mint fontos célállomás. Ebben a régióban az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága annyit tehet, hogy jelen van és figyeli a rendszer működését, de egyedi esetekkel gyakorlatilag nem foglalkozunk. Lévén, hogy ezekben az államokban a civil szférában megtalálható segítő szervezetek elegendőek ahhoz, hogy a menekültek ellátása normálisan működjön. Itt, nálunk ilyen segítő szervezet például a Menedék Egyesület, vagy a Magyar Helsinki Bizottság, akik jogilag, szociális munka terén foglalkoznak ezekkel az emberekkel.”

                            Magyarországon a különböző jogállású külföldiek három specifikusan működő táborban kaphatnak elhelyezést. Ezek működéséről dr. Ördög István, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal menekültügyi igazgatója adott számunkra bővebb felvilágosítást.

                            „A szűrő eljárás első szakasza Békéscsabán zajlik.  Itt jelenleg száz-kétszáz fő között van az elhelyezettek száma. A debreceni menekülttábor a legnagyobb ilyen jellegű létesítménye a Bevándorlási Hivatalnak. Ez körülbelül ezerkétszáz fős kapacitásúra bővíthető. Itt töltik a leghosszabb időt a külföldiek, az érdemi eljárás idejét, ami hatvan és kilencven nap között mozog, de van, aki két évet is eltölt ezen a befogadó állomáson. Bicskére azok kerülnek, akik oltalmazott, vagy menekült státuszt kapnak. A menekültek befogadó állomásokon történő elhelyezése alapesetben hat hónap, ami meghosszabbítható újabb hat hónappal, ha indokolt. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezt a több mint egy éves időszakot kihasználják az ügyfelek, mert nagyon kevés olyan menekült van, aki hat hónapon belül albérletet és munkát talál magának. Annál is inkább, mert az első fél év alatt az ingyenes magyar nyelvoktatás és kultúrorientáció nem zajlik le. Az ügyfelek körülbelül egy évig látogatják ezeket az órákat. Ezt követően különböző támogatásokat kapnak a kiköltözéshez. Először egy egyszeri letelepedési támogatást, ami 172 000 forint körüli összeg. A havi 28 500 forintnyi támogatást az önkormányzatokon keresztül nyújtjuk nekik. A gyermekeknek beiskolázási támogatást biztosítunk, és adott esetben a BKV-bérlet finanszírozására is van lehetőség. Lehet kérni kamatmentes kölcsönt, ami lakásvásárlásra, felújításra használható fel. Az ügyfeleink nagy része él is ezekkel a lehetőségekkel.”

                            Az integráció problémája

                            „Arra törekszünk, hogy minél hamarabb kikerüljenek a menekültek magánszállásokra, mert mi is tudjuk, hogy a menekülttáborokban embereket integrálni nem lehet.” – mondja dr. Ördög István. „Hiszen ezek az intézmények olyanok, mint egy kollégium, vagy egy kaszárnya, ahol a bent élők hozzászoknak a rendszerességhez, és később nem tudnak a saját lábukra állni. Sajnos azt kell mondani, hogy a menekültek elhelyezkedését illetően elég kedvezőtlenek a tapasztalatok. A munkahelyi lehetőségeik korlátozottak, nem szívesen alkalmazzák őket. Ebben persze az is közrejátszik, hogy kevés a menekültek között az, aki magas iskolai végzettséggel rendelkezik. Általában az a jellemző, hogy analfabéta, alapfokú oktatással rendelkező emberek érkeznek ide, és nyilván az ő lehetőségeik korlátozottabbak. A hozzánk érkező menekültek azzal is hamar szembesülnek, hogy Magyarországon elég alacsony az idegen nyelvet beszélők száma. Nincsenek az önkormányzatoknál az adott kultúrát ismerő emberek. Nincsenek nálunk olyan aktív bevándorló közösségek, akik segíthetnék az újonnan érkezőket. Azt is látjuk, hogy az egészségügyi és hajléktalanokat ellátó rendszer sem készült fel a magyar nyelvet nem beszélő emberekre.”

                            „Hat hónap alatt senki sem szerez olyan nyelvtudást, hogy azzal a munkaerőpiacon el tudjon helyezkedni.” – fűzi hozzá Tóth Zoltán a menekültek integrációjának problémájához. „Főleg úgy nem tudja megtanulni a nyelvet, hogy tábori körülmények között él. Nagyon sok országban ezek a személyek bérelt lakást kapnak, és egy bizonyos összeget ahhoz, hogy megéljenek. Tehát saját maguk kezdenek el bevásárolni, főzni, azaz normálisra emlékeztető életet élnek. Így pedig szépen, lassan beleszoknak a fogadó ország életébe. Az integráció megfelelő módja tehát az lenne, ha keveredhetnének valamilyen módon a lakossággal. Bicskén beszélgettem elég sok menekülttel, és megkérdeztem tőlük, hogy mit tudnak a helyi emberekről, kikkel barátkoznak. Szabadon járnak ki-be a táborból, de nincs hová menniük. Annyi pénzük nincs, hogy beüljenek egy kávézóba. Ha el is mennek valahová a városban, akkor sem tudnak senkivel barátkozni. Nincs közös sportesemény, vagy rendezvény, ahol tényleg találkoznának más emberekkel. Ők a saját közegükben élnek, összezárva. Valószínűleg már az is rossz ötlet, hogy Bicskén van ez a tábor, ami eleve egy kis település. Ha ilyen tábori körülmények között, de valahol Budapesten lennének, még az is jobb lenne, mert találhatnának valami aktivitást, ami közelebb hozná őket a helyi emberekhez. Így csak annyi céljuk marad, hogy minél előbb elmenjenek valahová, csatlakozzanak rokonokhoz, ismerősökhöz, akik Hollandiában, Finnországban, vagy máshol élnek, és az ő segítségükkel könnyebben tudjanak munkát találni.”

                            A menekültügy lehetőségei és kihívásai

                            „A civil szervezetek komolyabb, aktívabb bevonására van szükség, mert azt azért látni kell, hogy az integráció, mint olyan, tradicionálisan nem állami feladat. Az lenne a jövő kihívása, hogy egyrészt az egész környezetet valamivel befogadóbbá alakítsuk, másrészt pedig, hogy ennek megfelelően, akár uniós forrásokat igénybe véve, akár a civil szervezetek segítségét kérve, egy olyan hálót építsünk ki, amely „megfogja” ezeket az embereket. Így egy idő után már nem lennének érdekeltek abban, hogy Nyugat-Európa irányába menjenek, mert Magyarországon is megtalálnák a számításaikat.” – összegzi a menekültügy jövőre vonatkozó lehetőségeit dr. Ördög István. Tóth Zoltán pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a menekültek helyzetén már most is könnyedén tudnánk javítani, ha a téma jobban előtérbe kerülne.

                            „Nem nagy számokról beszélünk, függetlenül attól, hogy Magyarországon kiemelkedően növekedett az elmúlt évben a menekültstátuszt kérők száma. Pár száz emberről van szó csupán. Egy olyan országban, ahol évi harmincezerrel csökken a lakosság létszáma, minden különösebb megterhelés nélkül tudnánk ennyi embert integrálni.”

                            • Sós Eszter
                            • ébresztő
                            • menekültek
                            • migránsok
                            • ENSZ
                            • Magyarország
                            • menekült tábor
                              ]]>
                              info@humanamagazin.eu (Sós Eszter) Ébresztő Thu, 15 Apr 2010 01:00:00 +0200