Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Humini Őseink nyomában, avagy másszuk meg a Világfát!
2010. július 15., csütörtök 01:02

Őseink nyomában, avagy másszuk meg a Világfát!

Írta:  Somogyi Dóra

Már égető szükség volt a magyar gyermekirodalomban egy olyan regényre, ami érdekesen, gazdagon, különböző mesei elemek és persze egy szerethető főhős segítségével bemutatja a magyar ősvallást és hitvilágot. Manapság ugyanis, ha az ember meghallja valahol, hogy táltos, turul vagy csodaszarvas, rögtön erőteljes képek, szlogenek, politikai nézetek jelennek meg lelki szemei előtt, és próbál inkább elhatárolódni a témától.

boszormenyi_gergo_es_az_alomfogokPontosan emiatt nem vonzódik a magyar ember saját múltjához. Sajnos. Pedig miért ne lehetnénk büszkék őseink hagyományaira? Vajon mikor jutunk el Magyarországon végre oda, hogy ősi hitvilágunkat, meséinket a maguk valójában, minden felesleges sallang nélkül a maguk szépségében megláthassuk és büszkeséggel befogadhassuk? Mikor tudunk majd megbékélni önmagunkkal?

Ezekre a kérdésekre ugyan nem ad választ Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók című regénye, - mely az első része is az ötkötetes Gergő-sorozatának - de helyette fantasztikus utazásra invitál gyermekeket és felnőtteket a Világfára táltosok és sámánok közé, és próbálja feloldani olvasóiban az előbbiekben említett ellenállást a lehető legcsodálatosabb mesei elemekkel, színes szimbólumrendszerekkel. De mi is az a Világfa, és ki a csuda ez a Gerő gyerek?

A sámánizmus kezdetei 100.000 évvel ezelőttre nyúlnak vissza, őshazája Belső-Ázsia. Böszörményi Gyulának rengeteg munkája van regénye sámánisztikus világképének kialakításában, biztosan olvasta Diószegi Vilmos munkáit is, akinek egy 1945-ös néprajzi gyűjtéséből származik a következő leírás:

"Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, ombolyogni, abból támad a szél. Olyan csudálatos nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ága között, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc esztendeig nem vesz a szájába tejnél egyebet. Az meg tudni való, hogy tátus az ilyen. Mert ez csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá. Az emilyen ember csak hírét hallja, hogy van, de látni nem láthatja."

 

A magyaroknál a sámánokat a táltos néven ismerték. Nekik a fa egyben létra is volt: „Fa, mert minden életet magán hordoz. És létra, mert aki sámánná akar válni, annak meg kell másznia a hét fokot.” Így mutatják be a regényben Gergőnek a Világfát, amit a magyar népmesékben még Csudálatos Fának, Tetejetlen Fának, Egyfának és Égigérő Fának is neveznek.

 

Főhősünk, Réti Gergő, az egyszerű pesti kiskamasz nem nagyon érdeklődik az efféle babonák után. El van a maga kis korlátolt univerzumában a számítógépes játékaival a betondzsungelben. Még családjával sem foglalkozik, bár édesanyja új házasságával egy vele egyidős mostohahúggal, Zsófival is meg kell immáron osztania otthonát. Sőt, intő álmaira sem figyel, pedig egy beszélő, okoskodó kölyökfarkas állandóan megtalálja bennük, minden éjszaka. Aztán édesanyja egy levelet kap, melyben egész családját meghívják a révülők, sámánok, táltosok találkozójára, és így nem titkolhatja tovább fia elől kilétét. El kell mondania, hogy Gergő burokban születetett, és korán elvesztett édesapja is nagyhatalmú révülő (olyan ember, aki képes irányítani az álmait) volt. Szeretné hát, hogy fia a nyomdokaiba lépjen. Ő pedig természetesen ellene van a dolognak, egyszerű, normális srác akar maradni. Mikor azonban a találkozót bojkottálja a gonosz boszorkány Holló, hogy a világ hét fősámánjának erejét megsemmisítve szabadon engedje a Sárkányt, hogy az pusztíthasson a Világfán, Gergő kénytelen lesz végül felvállalnia sámánságát, és segítőállatát, a farkast. Közösen indulnak el felfelé a fán, az álmok útvesztőiben, hogy megmenthessék a világot. A hosszú álomúton Gergő egyre több mindent tud meg származásáról, önmagáról, és a végén legnagyobb félelmével is szembe kell néznie.

 

Őseink álomfelfogásáról is sokat tanulhatunk tehát a regényből. A huzamos idejű alvást például rejtezésnek nevezték. Ez háromnapi alvás, a tetszhalálhoz hasonló állapot, mely alatt a táltos megkapta a tudományát. Miután felébredt, valamely különleges képességhez jutott: jósolt, esőt idézett, gyógyító erőt kapott, megismerte az összes füvet és hatásukat. A hosszú alvás, a révülés ideje alatt jelent meg előtte álmában a Világfa, melyet lélekben meg kellett másznia a varázstudomány kiérdemléséhez. Az álmodás így lélekutazás is volt egyben. Látható, hogy már a sámánizmus ideje alatt megfogalmazódott a test és lélek kettőssége, és ezek elválaszthatóságának lehetősége is. A sámán feladatai közé tartozott a gyógyítás. Ilyenkor a Világfa gyökereihez, az Alvilágba révült, ahol megkereste a rossz szellemeket, és felszólította őket ártó tevékenységeik beszüntetésére, valamint visszavette tőlük a beteg ember lelkét. Ugyanakkor a sámánnak akkor is a Gyökérszintre kellett alászállnia, ha segítő szellemével akart találkozni

 

A segítő szellem Böszörményinél mindig állatalakban jelenik meg. Sok természeti nép úgy hiszi, hogy az emberek kettéhasítva élnek a földön, mely szintén a test-lélek elkülönítésére utal. A segítőszellem tehát a sámán testén kívül hordott, úgy nevezett szabadlelkeként értelmezhető. Így, hogy a segítő szellem milyen állat alakját is veszi fel, sokat mond a sámán személyiségéről.

 

És miért olyan nagyhatalmú ez a Holló által kiszabadítani vágyott Sárkány?

A Világfa egy legfőbb hatalom köré szerveződik, ez pedig a Sárkány, maga a megszemélyesített Természet. A hét fősámán dolga a Sárkányt féken tartani, megmozgatni, gondozni és óvni. Jól tartani és kielégíteni az igényeit, azonban csak a révülők és az éberek (egyszerű emberek, akik ne tudják álmaikat befolyásolni) közös erejével lehetne, ennek az erőnek pedig az alapja kellene, hogy legyen a hit. Hit az elhanyagolt fantáziában, a mesékben és az álmokban, vagy akár egy vallásban. Mert csak ezeken keresztül lehet képes az ember szoros kapcsolatba kerülni a természettel, kommunikálni vele. A ma élő természeti népek, elhatárolódva a „civilizációtól” sokkal szélesebb rálátással bírnak életre, halálra és saját belső életükre. Míg a modern világ embere úgy gondolja álmai és meséi ostobaságok, babonaságok, addig a természeti ember szimbolikusabban gondolkodik, törzsi hagyományai révén egy mitologikus tudással rendelkezik, ami mind a természettel, mind a belső életével harmonizál. A meseregényben azonban már ezek a természeti népek is kezdenek elhatárolódni a természettől és hagyományaiktól, a modern világ keze immáron mindenhová elért. Gergőnek ezen is meg kell próbálnia változtatni.

 

A meseregény egyik legfontosabb mondanivalója az, hogy a hagyományok tiszteletének és a természet tiszteletének egyszerre kell megvalósulnia ahhoz, hogy béke uralkodjon a külső világban és az emberek belső világában is. A szabadsághoz, lelki békéhez, harmóniához tehát csak úgy juthatunk el, ha visszatérünk őseinkhez. Gergő a Világfa megmászása után rájön erre, és vele együtt talán az olvasó is megvilágosodik.

 

 

 

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.