Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Humini Láthatatlan sebek
2010. március 18., csütörtök 00:00

Láthatatlan sebek

Írta:  Tallódi Julianna
Amióta háborúk léteznek, a nemi erőszak a hadviselés részét képezi. Bár még ma is kényelmes dolog úgy gondolni a jelenségre, mint a katonák személyes bűneire, a tömeges erőszak a modern világban már tudatosan és szervezetten alkalmazott fegyver. Félelmet és kétségbeesést szül az ellenség táborában, szétzúzza a családokat, még keserűbbé teszi a jövőt számukra. Az elkövetők gyakran parancsot is kapnak rá. A nemzetközi bíróságok a történelem folyamán sokszor tárgyaltak róla, de hivatalosan csak 1998-ban, a ruandai háború kapcsán nyilvánították háborús bűnnek, a népirtás részének.

Az 1995-ben véget ért boszniai háború alatt a legtöbb ilyen bűnt szerb katonák követték el: nők tízezreit hurcolták büntetőtáborokba. Sokan belehaltak, de sokan a borzalmas körülmények ellenére is teherbe estek.

A ruandai és kongói háborúban százezres nagyságrendű volt a hasonlóképp megerőszakolt nők száma. A tőlük született több ezer gyerek sorsát a délszláv háború gyerekeinél is kilátástalanabbá teszi az, hogy ezek az afrikai országok erőteljesen patriarchális berendezkedésűek, így a születendő gyerekek csakis az apjuk nemzetiségét örökölhetik. Gyakran elüldözik őket a háztól, és még az utcagyerekek között is alsórendű kasztba tartoznak. Az UNICEF, több helyi civil szervezet és szociális munkások segítenek nekik, de a rászorulók nagy száma miatt ez egy igen jelentős probléma ezen országokban.
Egy nő számára, aki háborús erőszakból fogant gyereket várt, tíz éve is ugyanazok a lehetőségek álltak a rendelkezésére, mint a második világháború idején: vagy (illegális) abortusznak veti alá magát, vagy megszüli a gyereket, akit, ha a családja nem fogad el, árvaházba ad, vagy egyedül próbál eltartani.
Ezeknek az anyáknak a helyzetét nemcsak az erőszak fizikai és lelki következményei nehezítik, a családjuk is gyakran kitagadja őket. Mind a délszláv országokban, mind Afrikában erősen él az a nézet, hogy a nők maguk is felelősek azért, ami velük történt.
Erőszakból születni ma sem könnyebb sors, mint régen. Bár századunkban már nem valószínű, hogy legálisan LSD-kísérleteket folytassanak ezeken a gyerekeken, vagy tömegesen Ausztráliába deportálják őket, ahogy Norvégia tette a második világháború után, de az biztos, sivár jövő vár rájuk: súlyos lelki problémákkal küzdenek, és gyakran a család szégyenfoltjaként, az iskolából is kiközösítve élnek. Sokuk nem kap családnevet, és hivatalosan nem is létezik.

Vannak anyák, akik elmondják az igazságot gyermekeiknek, őket vádolva és szidva a szégyenért, esélyt sem adva nekik a boldog életre. A legtöbben azt hazudják a gyerekeiknek, hogy apjuk meghalt a fronton, és bíznak abban, hogy sosem derül ki az igazság. A háborús nemi erőszak ritkán kap nagy nyilvánosságot a médiában, ezért a szaknyelv úgy emlegeti az érintett nőket és gyerekeket, mint a háború „láthatatlan" áldozatait. A téma tabu voltát az is mutatja, hogy az áldozatok számáról mindenhol ellentmondó adatokat találni. Az elvégzett felmérések közös tanulsága is csak annyi, hogy csupán a probléma felszínét tudták megkarcolni.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.