Humana Magazin

Az utóbbi napokban, Európa nagyvárosaiban, szélsőséges bal- és jobboldali csoportok és muszlimok zsidóellenes jelszavakat kántálnak az utcán, izraeli zászlókat égetnek, számos zsidó érdekeltségű kávéházat, üzletet és zsinagógákat támadnak meg, és úgy tűnik, hogy a demokratikus és toleráns nyugati államok kezdik elveszteni a csatát a radikalizmussal szemben, mert tehetetlenül állnak ezzel a régi-új jelenséggel szemben.

Nemrég összeült Berlinben az Európai Ifjúsági Parlament, hogy megvitassa, hogyan vehető fel a harc a munkanélküliséggel kihasználva az unión belüli mobilitás adta lehetőségeket. A legfrissebb, 2014. évi adatok szerint ugyanis a fiatalok 23%-a munkanélküli az Európai Unióban, így a téma még mindig kiemelkedő jelentőséggel bír.

Mint az világosan kirajzolódik a Trónok harca első cikkéből, mára már az Arab tavasz forradalmainak mintájára kitörő szíriai felkelés átalakult egy véres, felekezeti viszállyal átszőtt polgárháborúvá, amely csatatérként szolgál a közel-keleti nagyhatalmak közötti versengésben. Annak érdekében, hogy megértsük azt, hogy a különböző érdekcsoportok hogyan és miként használják fel a szíriai eseményeket annak érdekében, hogy a saját geopolitikai stratégiájukat előbbre vigyék, meg kell vizsgálnunk Szíriát etnikai és vallási hovatartozás szempontjából, ugyanis sajnálatos módon mára elmondható, hogy a frontvonalak etnikai és vallási határokon nyugszanak.

Abu Samar, a Szíriai al-Kuszaír város lakosa több mint egy évnyi távollét után végre hazatér.
Egy kifosztott, romokban lévő ház várja, melyet egykor otthonnak nevezett. A falakat golyónyomok tarkítják, a mennyezet omladozik, s a ház helyiségeiben idegen harcosok nyomai.

Hogyan érvényesülhet egy cigány fiatal a magyar felsőoktatási rendszerben? Mik azok a támogató, vagy éppen visszahúzó hatások, amelyek az útját kísérik felsőfokú tanulmányai során? Mit mutatnak a számok, az elmélet, a gyakorlat? És miért fontos mindez?

Mindig is jelen volt a félelem az emberekben a “beszámíthatatlan” pszichiátriai betegektől; attól, hogy a mentális állapotuk miatt a közösségre veszélyesek lehetnek - és jobb lenne bezárva tartani őket; sajnos, néha előfordul, hogy ez bizonyosságot is nyer. A veszélyességről szóló vitákban két tábor jellemző: az egyik a “naiv optimista” csoport, akik ellenzik ezt az állítást, és vannak a “törvény és rend” követői, akik nagyon is egyetértenek vele. Mindkét tábornak megvannak a saját statisztikái, véleményei, de nem lehet egyértelműen állást foglalni egyik oldal mellett sem.