Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Nincs ellenség? Keress! - belföld '80
2010. augusztus 12., csütörtök 01:00

Nincs ellenség? Keress! - belföld '80

Írta:  Dorosz Dávid
Magyarország, a Nyugat kedvenc szocialista állama, a Gorenje-turizmus, az öregedő Kádár, a meginduló erjedés, a tömegével felvett hitelek, melyeknek még meglesz a böjtje. Ez volt a 80-as évek. Egy évtized, amelyben nagyon sok dolog dőlt el, amik a mai napig kihatnak ránk. Egy évtized, ahol sok minden már egészen más volt. A zenében viszont minden maradt a régiben, sőt rosszabb lett...

Minden a régi tempó szerint ment a maga útján: ahogy Aczél elvtárs az irodalomban, úgy Erdős „Kurvaanyád" Péter (copyright CPG) a könnyűzenében volt a hatalom megkerülhetetlen helytartója. A 80-as évek elején a brezsnyevi rendszer keménykedésétől, és a lengyelországi események miatt a gatyájába rondított vezetés érezte, hogy valami nem megy jó irányba. Nyomás nehezedett az egész rendszerre: a látszólagos nyugalom mögött, egyesek már kezdték érezni a lassú lejtmenet kezdetét. Ez ellen viszont tenni kell, fel kell lépni - gondolja rögtön a rutinos illetékes elvtárs. Ha másért nem, legalább elmondhassuk, hogy felléptünk. A pártállam ezért a kultúra minden területén offenzívába lendült: igyekezett kiszűrni a „nem kívánatos elemeket". Ehhez kapóra jöttek a 70-es évek óta szárnyaikat bontogató alternatív irányzatokat képviselő zenekarok (Beatrice, P-Mobil, Spions stb.) néha valóban nem mindennapi viselkedése: rögtön céltáblává váltak, megindult kiszorításuk. A vezetők azonban annyiban érzékelték a változást, hogy az általános ifjúsági béke érdekében a kiszorítás mellett igyekeztek azzal a „nagy generációval" és annak képviselőivel kiegyezni, akiket épp ugyanezekkel a szavakkal támadtak tizenöt évvel azelőtt. Már nem lehetett elvárni, a fiataloktól, hogy csak Koós Jánoson éljenek...

A kiszorítás különösen keményen érintette az 1977-es nagy angol punk forradalom („Isten óvja a Királynőt / Nem is emberi lény" Sex Pistols) itthoni követőit: ezekkel a „semmirekellő, nihilista, szakadt csövesekkel" szemben minden megengedett volt. Nem lehetett hagyni, hogy megrontsák a romlatlan dolgozó munkásifjúságot, már ha létezett ilyen valaha is. Az egész magyar rock történelem leggusztustalanabb epizódjára is ebben a hadjáratban került sor: 1983-ban elindultak az úgynevezett punk-perek. A nyitólövést stílszerűen Erdős mester adta meg; a Kritika című folyóirat 1983/7-es számában teljes intellektuális fegyverzetében rontott neki az új zenei hullámnak. Igaz ugyan, hogy a KISZ, a popszakma és az újságírás egyes haladó tagjai vitába szálltak vele, de a pártelit állásfoglalása nyilvánvaló volt: az államvédelmi szervek ráálltak az ügyre...

A legrosszabbul az a Szegedről indult CPG járt, amely anarchista, rendszerkritikus, igen agresszív, üvöltözős zenében utazott a füstös budapesti alterkocsmák színpadain. Koncertjeiken néha tényleg durva jelenetekre került sor, de ez a mai, Lady Gaga performanszokhoz szokott mércénknek már szinte semmi. A máig tartó legendát a Mozaik-klubban megtartott koncert szolgáltatta, ahol a zene miatt eksztázisba esett tömeg egy élő csirkét tépett szét, hogy ezután a zenekar tagjai a szerencsétlen állat különböző szerveivel a kezükben folytassák magasröptű művészetüket. Persze csirkét szabdalni még egy anarchista zenekartól sem szép dolog, de a pártállamnak ez tökéletes ürügy volt a leszámolásra. A gépezet beindult: letartóztatás, vizsgálat. Az ítélet: két év börtön. És akkor itt álljunk meg egy pillanatra, mert ez egy mérföldkő: soha addig nem vetemedett a vezetés arra, hogy rockzenészeket letöltendő börtönbüntetésre ítéljen. Ezzel a hatalom átlépett egy Rubicont: addig is voltak kiszorítások, szakmai és emberi intrikák, elvesztett állások, tönkretett lelkek, de a legvégső büntetőhatalmi eszközét a párt addig soha nem vetette be a zenészek, az ifjúsági kultúra ellen. Ez mutatta mennyire kétségbeesett helyzetben érezte magát és az ország irányát pár ember. A srácok minden korabeli propagandával ellentétben nem voltak sem nácik, sem pedig skinheadek: csak ürügy kellett ahhoz, hogy be lehessen őket kasztlizni. Ezt még az államügyész is elismerte egy botor, de jegyzőkönyv által megőrzött mondatában.

Ezt azért volt fontos leszögeznünk, mert a CPG és a többi egyszerű, szinte még teljesen amatőr punk zenekar ellen lefolytatott koncepciós pereket el kell választanunk a tényleg rasszista, és skinhead eszméket valló Mos-oi nevű zenei formáció elleni eljárástól. Míg az előbbiekben valós, letöltendő börtönbüntetéseket szabtak ki a hatóságok, addig a roma kisebbséggel szemben tevőlegesen is fellépő Mos-oi tagjai felfüggesztett büntetéssel úszták meg az esetet. Az elvtársak még az ellenségeiket sem mérték azonos mércével.

A börtönbe vonuló srácok többsége 18-20 éves fiatal volt, akik a gazdaságilag és társadalmilag egyre kilátástalanabb életükben egyedül a zenét találták meg mint menekülési utat. Ez napjainkra is érvényes, de börtön nem jár érte. Minden álmukat, elkeseredettségüket, csalódottságukat rakták bele abba a pár, inkább kétségbeesetten elordított, mint elénekelt mondatba. Sokszor alig volt pénzük használt, lerobbant felszerelést beszerezni, elkezdeni a gyakorlást. Tartottak egy koncertet egy vidéki művelődési házban negyven hasonló srác előtt, és másnap már előzetesben csücsültek: sokszor nem is értették azoknak a soroknak a súlyát, amiket előadtak. A rendszer pedig velük izmozott, velük keménykedett. Ugyanúgy, mint minden külső körülményektől gátolt és felizgatott diktatúra, amely rögtön képzelt belső ellenségeket keres. Mivel a demokratikus ellenzék ekkor még gyerekcipőben járt, a munkásellenzék viccnek is rossz volt, az emberek többsége pedig az első kocsijának/lakásának/hétvégi telkének örült, maradtak hát ezek a szerencsétlen reményt kereső srácok. Rajtuk pedig le lehetett vezetni a belső gépezet, a nomenklatúra feszültségét.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.