Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Kivel tovább?
2010. július 15., csütörtök 01:00

Kivel tovább?

Írta:  Urbán Orsolya
Szex és New York, Bridget Jones naplója. Ismerjük az itt bemutatott fiatal nőket, és tudjuk, mi a közös bennük: szinglik. Függetlenek, szabadok, izgalmas munkájuk olyan fizetéssel párosul, amiből extra kívánságaikat is ki tudják elégíteni. Támogató baráti kör veszi őket körül, ahol jókat nevetnek a sikertelen randikon, de úgy igazán egyedül szomorkodnak, miközben várják az „igazit”.

És milyen a magyar szingli? Ő bizony nem Samantha és Carrie fényűző, és frenetikus élményekkel teli életét éli. Az igaz, hogy nagyvárosi, a korosztályának átlagánál magasabban képzett - minimum egy diplomája van -, ezért jobb a munkaerő-piaci helyzete, így relatív jómódot teremt magának. Ugyanakkor kevesebbet szórakozik, vagy jár társaságba, ritkábban utazik el pihenni, vagy vág bele extrém hobbikba, mint a kapcsolatban élő társai. Az egyik legfontosabb jellemzője, hogy tartós párkapcsolatra vágyik; sőt, hosszú távon házasságra és gyerekekre. De akkor hol a hiba a rendszerben?

Ahhoz, hogy közelebb jussunk a lehetséges válaszokhoz, ne csak a harmincas, nagyvárosi, egyedülálló, jól szituált, magas jövedelemmel rendelkező nőket vagy férfiakat – mert férfi is lehet szingli – vegyük szemügyre, hanem a családjukat, barátaikat, környezetüket, és végül a társadalmat is, ahol élnek. Mit üzen a fiatal felnőtteknek a társadalom – amit tudattalanul sokan üzennek, üzenünk egymásnak, ezzel fenntartva ezt a kedvezőtlen értékrendet? „Légy sikeres a szakmádban, építs karriert! Szerezz minél több vagyont, gazdagodj! Tartsd észben, hogy a sok munka befektetés a jövődbe! Éljen a független élet, a szexuális szabadság! Miután kialakítottad a saját életed, utána foglalkozz a karácsonyfa tetején díszként csillogó ideális párkapcsolattal.” A felgyorsult élettempóban, a pörgésben, az atomizálódott társadalomban mindezen értékek, útmutatások mellett is megmarad, sőt, erősödik a társ iránti vágy. De nincs idő és türelem egy bizalmon alapuló kapcsolat kialakításához és fenntartásához. A szinglik többségének már volt hosszabb párkapcsolata, és úgy gondolják, most egy másik felé tartanak, ami feltehetően megint nem a holtomiglan - holtodiglant fogja jelenteni, hiszen kapcsolatuknál továbbra is fontosabb lesz karrierjük. Nem állíthatjuk tehát, hogy a szinglik önzőek, csupán azt, hogy a felszínes kapcsolatok kényelmesebbek, és jobban összeegyeztethetők a jelenlegi prioritásaikkal és életmódjukkal. A kapcsolatokban a könnyebben megszerezhető mindennapi boldogság a cél, mintsem a hosszabb távra szóló kölcsönös önzetlenség, felelősségvállalás és szolidaritás megteremtése. Az értékek változásához hozzájárul, hogy a párkapcsolatok vagy házasságok felbomlását ma már a jogi szankciók, az egymástól való gazdasági függés, vagy a társadalmi konvenciók sem akadályozzák.

A szingli tehát mérlegre teszi a karriert és a szabadabb, kötöttségek nélküli életet, miközben viaskodik a felszínesebb emberi kapcsolatok miatt kialakuló egyedülléttel és magánnyal. Hallgatva és fenntartva modern világunk fogyasztásorientált, szerzésmániás, emberi kapcsolatokat háttérbe helyező gondolkodását, egyedül a tükör előtt állva, kezét széttárva megállapítja: „így alakult”. Ezzel az életstílussal azonban nem elégedett, társra vágyik.

Mondják, kettőn áll a vásár. Talán a potenciális férfiakkal is gond van? Tény, hogy az egyedülálló férfiaknak is megvan a korábbiakban említett tartós párkapcsolatot halasztó hozzáállásuk – „majd felszállok az utolsó vonatra”. Nekik nem ketyeg a biológiai órájuk, ezért sem sietik el a párkapcsolatuk elmélyítését, nem szorgalmazzák az ásó-kapa-nagyharangot sem.  A párkapcsolati - házassági piacon is jobbak az esélyeik, hiszen negyven-ötven évesen is erősen partiképesek.

Mindemellett gondoljunk arra, hogy a férfiak is ugyanúgy vágynak állandó, szerető társra, mint a nők. Lehet, hogy a nők teszik túl magasra a megugrandó lécet az elvárásaikkal? Egyes felmérések ezt alátámasztják, mások szerint viszont nem a nők mércéjével van a gond, hiszen egy gyermekszerető, független, egészséges, és legalább érettségi-szintű műveltséggel rendelkező partnert szeretnének maguk mellé.

Talán a szinglik személyiségével van gond? Az erre vonatkozó kutatások szerint a szinglik többsége kislánykorában mind pedáns tanuló volt, a siker titkát a tanulás jelentette. A párkapcsolat azonban nem vizsgapélda-szerű, vagy előléptetéssel honorált feladat, így a korábbi, bevált módszerek alkalmazásával nem tudnak megbirkózni ezzel a kihívással. A többletidő és - energia ellenére a szinglik nem teljesítenek jobban a munkahelyükön a párkapcsolatban élő kollégáikhoz képest.

A magyarországi egyedülálló harmincas nők döntő többsége kényszerszingli, aki átmenetinek tekinti a jelenlegi életformáját, ami nem egy tudatos választás következménye. Ezek a nők a környezetük értékei, elvárásai és a saját vágyaik ellentmondásában sodródnak. A relatív jólétük ellenére nem boldogok, nem teljesen elégedettek, és ez a társ hiányából fakad. Az intimitásra való igényüket barátságok, ismeretségek kialakításával, vagy a már meg lévő erős családi - baráti kötelékekbe kapaszkodva próbálják kompenzálni. A magány, a frusztráció gyakran betegségben, fizikai gyengélkedésben jelentkezik; ezért a legtöbb szingli valamilyen gyógyszert szed. Kimutatták, hogy az egészségi állapotra nézve a dohányzásnál is erősebb rizikófaktor az egyedüllét és a gyermektelenség, mert ezek jelentősen csökkentik az élettel való elégedettséget, a „jól-létet”, és a várható élettartamot is. A házasok boldogabbnak tartják magukat, ami nem meglepő, hiszen az ember társas lényként akkor érzi jól magát, ha egy adott kapcsolati rendszerben létezik - és ez nem változott az évezredek alatt.

A szinglilét nemrég kialakult, kialakított és fenntartott trendi kultusza nemcsak egyéni szinten fejti ki a negatív hatását, hanem társadalmi szinten is.  A gyerekek és a fiatalok egy olyan társadalomban nőnek fel, ahol normális a szinglilét. Ebben az értékrendben előbbre sorolódik a karrier és a gazdasági siker a tartós, mély emberi kapcsolatoknál, így a párkapcsolatban már nem tartják szükségszerűnek a szolidaritást és a felelősségvállalást, viszont fenntartják a bizalomhiányt és a felszínességet. Ha a párok között ilyen alacsony szintű a szolidaritás, mit várhatunk társadalmi szinten? Emellett az egyedülálló nők kisebb eséllyel vagy egyáltalán nem vállalnak gyermeket, ami kedvezőtlenül befolyásolja a sokat emlegetett öregedő társadalomban az eltartottak és a gazdaságilag aktívak arányát.

A korábbi generációkban még nem jelentek meg ilyen arányban és módon a szinglik, ezért a mai társaiknak nincs mintája, példája, hogy milyen lehet a további életük, ha a vágyaik ellenére sem találják meg a párjukat. Vajon ilyen gondolkodásmód és az ambivalens értékek mellett bízhatnak, bízzanak a Szex és New York amerikai maszlagos happy endjében, hogy Mr. Big egyszer csak feltűnik? Továbbra is nyitott marad a kérdés: kivel tovább?

 

Forrás:

Utasi Ágnes (2004): Feláldozott kapcsolatok, A magyar szingli. Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete, Budapest.
Kopp Mária (2010): A szingli életmód károsabb a dohányzásnál.
Dr. Pándy Mária (2007): Szinglik, rámenős lányok, mulya fiúk.
Makki Marie-Rose (2005): Tombol a szerelem mítosza.
Farkas Tímea (2004): A magyar szingli férjhez akar menni.
Kardos Gábor (2006): Szinglitársadalom vagy szinglibetegség?

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.