Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér A döntő játszma
2010. július 15., csütörtök 01:00

A döntő játszma

Írta:  Kertész Anna
Adott két játékos: a férj és a feleség. És az élet játéktáblája: a boldog kezdetektől ível a biztos, stabil kapcsolaton át a hullámvölgyekkel, veszélyekkel és kihívásokkal teli mindennapokban. A szabályok eleve elrendeltek: hűség, becsület és tisztesség. De valóban e három adja egy jó házasság esszenciáját?

„A házasság: kölcsönös szerződés férfi és nő között, melyben kölcsönösen megállapodnak, hogy a szerződés napjától kezdve nem mondják el egymásnak, hogy kivel van viszonyuk.” – Karinthy gondolata finoman tapint rá korunk társadalmi változásaival párhuzamosan a házasság intézményének fejlődésbeli és minőségbeli átalakulására is.

A házasság, a család válsága nem új keletű kihívásként jelenik meg a mai kor embereinek életében. Már az ókori birodalmakban is olyan szexuális viselkedési minták jelentek meg, amik pillanatok alatt megrendítették a házasságok stabilitását, és sok esetben e társadalmak stabil felépítésének bukását is előre vetítették. A házasság nem pusztán biológiai, de érzelmi és jelentős gazdasági-társadalmi funkciókkal is rendelkezik. Hagyományos értelemben mégis két fő szereppel bírt: egyrészt a nem rokon családok összekapcsolása, valamint az újszülöttek védelme érdekében jött létre. Már a rómaiak számára is egy, a társadalmat összetartó, központi értékként funkcionált intézménye, aminek stabil létét éppen ezért szigorú törvényekkel védelmezték. A kapcsolatokat a leggyakrabban próbára tevő monogámia pedig meglehetősen korán jelentőséget kapott a házasulandó párok számára: a babiloni Hammurápi már i. e. 1790-ben meghozott törvényeiben előírta a monogámia gyakorlatát, ám a jelenség valószínűleg évezredekkel korábbra nyúlik vissza.

 

Tendenciák

Az a tény, hogy kivel, mikor kötünk házasságot, vagy kialakítunk-e egy tartós, közös életvitelű partnerkapcsolatot az egyéni életutak későbbi alakulásában jelentős fordulópontot jelent. Befolyásolja a gyermekvállalási terveket, a munkaerő-piaci lehetőségeket, az anyagi hátteret és az élet további fontos döntéseit is.

A tradicionális társadalmakban a házasság és a család intézménye mélyen hozzátartozik az emberhez. A közösség elemi érdekét képezi, hogy ezek a viszonyok rendezettek és a szerepek jól körülhatároltak legyenek: a férfi hatalma megkérdőjelezhetetlen, a nő világa pedig az otthon megteremtése. Mindezt áthatja a transzcendentális szent és profán vallási törvények tisztelete, melyek a nemiséget és a házasság minden területét átjárják.

Ezzel szemben a mai kor posztmodern embere számára a korábban kőbe vésett értékek, vallási és társadalmi útmutatások megkérdőjeleződtek és az emberi kapcsolatok is relatívvá váltak. A házasság intézménye is törvényszerűen változott ezzel együtt, hiszen jelentősen átalakultak a férfi és női szerepek, felborult az a több évszázados normarendszer, ami a nemek között korábban egyenlőtlenséget okozott.  Megnőtt a csak az anyakönyvvezető előtt kötött vagy egyáltalán nem legalizált együttélések száma, különböző, új házasságmodellek alakultak ki.  

Az emberek ősidők óta élnek házasságban, ám amikor a páros házasság létrejött, nem ilyen hosszú időre volt tervezve: köszönhetően az életmódbeli eltéréseknek körülbelül tíz-tizenöt évet jelentett e stabil kapcsolat az egyéni életutakban. Napjainkra ez az időtartam megnégyszereződhet, és az ember legértékesebb tulajdona: az ideje került csapdába. Ezt felismerve pedig egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy az egyéni boldogság, az individuum szabadsága-e a fontosabb, vagy a meg nem élt vágyakat alárendelni egy választott életközösség szabályainak? 

A szociológusok kutatásai két nagyobb trendet vetítenek előre e kérdésre reflektálva: az első a pesszimistább hangvételű, mely szerint az önző és egoista egyéneket kitermelő fogyasztói társadalom kikezdi a tradicionális értelembe vett család intézményét; hiszen az önmagáért élő ember éppen a másokért vállalt felelősség alól bújik ki rendre, ami pedig egy jól működő családmodell alapját adhatná. Így válhat a posztmodern korban – konzervatív szemszögből – a házasság mítosszá, a partner fogyasztási cikké és a fiatal nemzedék szexuális élete „hamburger szexé”.

Ezzel ellentétben az ember fejlődését nyitott rendszerként megközelítők szerint a személyiség szerepének felértékelődése az emberi szabadság kiteljesedésének alapvelő velejárója: ebben csupán a modern ember törekvését kell felismerni, hogy gazdagabb és tartalmasabb életet élhessen. E magyarázat szerint a házasság felbomlását sem kell feltétlenül tragédiaként megélni, hiszen egy pszichésen jobban megalapozott új kapcsolat nemcsak a felek, hanem a gyermekek javát is szolgálhatja, így vetítve előre egy olyan társadalom képét, amelyben a házasság intézménye és a család már nem csak kényszerhelyzetet jelent az egyén életében.

Bármennyire is próbálunk a biztosra játszani, nincsenek bevett receptek a jó házassághoz. Az emberi kapcsolatok törékenyek: óhatatlanul minden döntésünk során nyerünk és veszítünk valamit. Döntsünk bárhogy a hangsúly az időzítésen és saját belső mérlegünkön múlik, hiszen önmagunk felé tartozunk talán a legszigorúbb számadással életünk során.

 

 

Készülve életed nagy frigyére,
Nézd meg, szív szívvel összefér-e?
A kéj rövid, hosszú a bú.

Friedrich Schiller

 

 

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.