Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér (El)kendőzve
2010. július 15., csütörtök 01:00

(El)kendőzve

Írta:  Jászberényi Rita
Nyugat-Európa multikulturális nagyvárosaiban mára mindennapossá vált a burkában sétáló nők látványa, akik -az ősi hagyományokat megtartva- csak a szemüket, illetve a kézfejüket mutatják meg a külvilágnak. A németországi Központi Iszlám Intézet adatai alapján napjainkban Európa lakosságának hat százaléka muszlim, amely meglepően magas arány. Ez a második világháborút követő liberális bevándorlási politika következménye, mely a mai napig tartja magát. Ezt támasztják alá a statisztikai adatok is, melyek szerint az Európába érkező bevándorlók nyolcvan százaléka iszlám vallású. Ahogy a bevándorlók aránya növekszik, növekszik a társadalmi feszültség is.

A keresztény erkölcsökre épülő európai társadalom egyre jobban viszolyog az iszám térhódításától az öreg kontinensen, amely nemcsak vallási kötődést, hanem más világnézetet, életstílus jelent. Az újonnan jöttek kultúrája, életvitele, hagyományai különböznek a választott hazájukétól. Gyakran nem akarnak, nem tudnak integrálódni, annak ellenére, hogy a befogadó társadalom ezt várná el tőlük. Az utca embere számára az öltözködésbeli különbség a legszembetűnőbb, hiszen a muszlim nők a hidzsáb előírásai szerint fejkendőt viselnek nyilvános helyeken. A hidzsáb a nyugati kultúrában és néhány arab országban magát a fejkendőt jelenti, az iszlámban azonban szélesebb jelentéssel bír, szermérmességet, erkölcsösséget, szerénységet is jelent. Látni csadort, nikábot vagy burkát viselő nőket is, ezek inkább a kultúrát és hagyományt szimbolizáló ruhadarabok, önmagukban nincs vallási jellegük. A csador Iránban elterjedt félkör alakú, ujjkivágás nélküli ruhadarab, amelynek nyitott az eleje, és fejkendővel kiegészítve hordják. A nikáb az arcot is elfedő kendőt jelenti, a viselőjének csak a szeme látszik, a burka pedig a fejtetőtől a lábujjig fedő külső viseletet, ahol a szemet textilrács vagy háló takarja. Annak ellenére, hogy ezeket már jóval az iszlám megjelenése előtt viselték az arab nők, a keresztény kultúrkörben mégis vallási jelleget tulajdonítanak nekik.

Az elmúlt évek folyamán szerte Európában asszimilációs törekvések figyelhetők meg, biztonsági és integrációs érvekre hivatkozva. Svájcban népszavazáson döntöttek a minaretek építésének megtiltásáról. A dán kormány a nikáb és burka viseletének közterületeken való korlátozása mellett döntött, de az iskolák, közintézmények, vállalatok saját szabályozást alkothatnak. A belga és francia parlament ennél tovább ment és törvényben  tiltotta meg a burka viselését nyilvános helyeken. Nicolas Sarkozy francia elnök úgy nyilatkozott, hogy a fátyol viselése nem vallási szinten okoz problémát, hanem "a női méltóságot érinti, és elfogadhatatlan a francia társadalom számára." Május elején az észak-olasz Novara városában ötszáz euróra büntettek meg egy burkát viselő nőt, mert nem volt hajlandó igazoltatáskor megmutatni az  arcát. Barcelonában a napokban elfogadott törvény a spanyol nagyvárosok között elsőként tiltja be a középületekben az arcot és a testet elfedő hagyományos öltözéket.

A burka betiltása mellett érvelők azt állítják, hogy a ruhadarab lehetetlenné teszi a viselőjének az azonosítását, amely komoly biztonsági kockázatokat von maga után, valamint félelmet kelt egy olyan társadalomban, amely nem szokott hozzá az effajta viselet látványához. Az Európa Tanács emberi jogi biztosa úgy véli, hogy a muzulmán nők viseletének számító burka és nikáb betiltása a kívánttal ellentétes reakciót vált ki: ahelyett, hogy felszabadítaná az elnyomott nőket, tovább súlyosbítja a kirekesztettségüket. Thomas Hammarberg a nemzetközi nőnap kapcsán közzétett állásfoglalásában leszögezte: "a sokféleséget Európában meg kell védelmezni az iszlámgyűlölő reakciókkal szemben". A burka betiltása következtében ezek az emberek elveszíthetik hagyományaik, kulturális identitásuk egy részét, valamint tovább mélyülhet a civilizációk közötti szakadék. Számos emberi jogi szervezet kritizálják a tiltó törvényeket, azt hangsúlyozva, hogy ez sérti azon nők szólás- és vallásszabadságát, akik ilyen módon fejezik ki a hitüket és az identitásukat.

A nikáb és burka viselése nem vallási követelmény, a Korán csupán azt mondja: „Ó Próféta! Mondd a feleségeidnek, a lányaidnak és a hívők feleségeinek, hogy vonják magukra lepleiket! Így érhető el leginkább az, hogy elismertessenek, és ne legyenek zaklatva.“ (33:59). A Korán e sorait értelmezve a fátyol nem az elnyomás eszköze, hanem megvédi az asszonyokat. A keresztény kultúrkör történetét tekintve, dédszüleink idejében még szemérmetlen dolognak számított  akár bokát kivillantó szoknyában járni, ujjatlan felsőt hordani, de rendszerint az utcára sem mentek ki fedetlen fővel az asszonyok. Ebből az aspektusból az iszlám viselet inkább hagyományőrzőnek tekinthető ellentétben a nyugati kultúrában napjainkra elterjedt miniszoknya divattal.

A nikáb és burka viselete nem általános követelmény az iszlám világban;, ellentmondások vannak ugyanis egyes tekintélyes muszlim vezetők és irányzatok között. A vahabizmus például (ez az irányzat az iszlám szunnita ágához tartozik, és Szaúd-Arábia államvallása) konzervatív nézeteket vall, és az ősi iszlámhoz való visszatérést hirdetve előírja e ruhadarabok viselését. Ezzel ellentétben Mohammed Tantawi a kairói Al-Azhar egyetem sejkje (akit a szunnita iszlám legfőbb spirituális tekintélyének tartottak) tavaly támadta a nikáb viselését, egy tizenéves diáklányról pedig le is parancsolta a fátylat, azzal az indokkal, hogy annak viselése csak tradíció, és semmi köze a valláshoz. Hassen Chalghoumi észak-párizsi imám még ennél is tovább ment, és Nicolas Sarkozy francia elnök törekvéseit támogatva, a Le Parisien című napilapban azt nyilatkozta, hogy a burka a nők számára börtön. A vallási vezető kijelentésével, hogy azok a nők, akik a hagyományok szerint el akarják takarni magukat, költözzenek Szaúd-Arábiába vagy más olyan országokba, ahol ez a tradíció még él, nagy felháborodást váltott ki a muszlimok körében.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a burka, a nikáb és a hidzsáb viselése vagy nem viselése napirenden levő kérdés Európában. Számos támogató és ellenző vélemény van még azokban az országokban is, ahol már törvény született a burka betiltásáról. Európában a muszlim lakosság lélekszáma folyamatosan növekszik , ezért a nem muszlimoknak meg kell tanulniuk együtt élni az iszlámmal. A toleranciának kiemelt szerepe van abban, hogy mindnyájan együtt élhessünk a sokszínű Európában.

Míg az európai lakosság száma folyamatosan csökken, addig a bevándoroltak aránya meredeken növekszik. Az iszlám pedig feltartóztathatatlanul terjed Európában. Olyannyira, hogy tavaly augusztusban mecsetet avattak a magyar-szerb határ másik oldalán, Szabadkán, és Budapesten a IX. kerületben is megszülettek a tervek egy olyan mecset megépítésére, amely a legújabb kori Magyarország első, eleve mecsetnek szánt épülete lenne. A muszlim közösség alapítványa úgy vásárolta meg a területet az önkormányzattól, hogy ígéretet kaptak az intézményi kedvezményre. Az iszlám központ megépítése ellen azonban a környéken élők tiltakoztak, arra hivatkozva, hogy szerintük a létesítmény növelné a forgalmat, és rontaná a lakosság életminőségét. A lakók tiltakozására az iszlám közösség egyik tagja így fakadt ki „Hol nem tiltakoznának?“. Sajnos, hazánkban is él az előítéletesség az iszlám vallásúakkal szemben, annak ellenére, vagy éppen azért, mert számuk itthon is folyamatosan növekszik.

 

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.