Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér A mentális betegek jogai és cselekvőképességük
2010. június 17., csütörtök 01:00

A mentális betegek jogai és cselekvőképességük

Írta:  Varga Dóra

A mentális betegek kényszerű beutalása sajátos változata a szabadságkorlátozásnak: a sajátosságát az adja, hogy a jogfosztásra nem valamilyen cselekedet szolgál alapul – mint például a bűnelkövetők esetében -, hanem egy állapot, a mentális működés valamilyen zavara.

 

A pszichiátriai betegek gyógykezelésről és a jogairól Magyarországon az egészségügyi törvény rendelkezik. A mentális betegségek kényszerintézkedés alapjául szolgálhatnak, érinthetik a beteg cselekvőképességét és büntetőjogi beszámíthatóságát. Mindez kitüntetett fontosságot ad e terület jogi szabályozásának.

A beteg joga a beleegyezésre és az önkéntes közreműködésre bizonyos esetekben korlátozható; ilyenkor az állam jogosult a beteget akarata ellenére is intézetbe szállítani, és akár gyógykezelés eltűrésére kényszeríteni.

Az állam autoritása, hogy a pszichiátriai betegek kötelező intézeti gyógykezelését elrendelje, két forrásból ered. Egyfelől közhatalmi funkcióinál fogva rendelkezhet a mások életét, testi épségét veszélyeztető emberek gyógykezeléséről, hiszen egyik feladata éppen az, hogy megvédje a társadalmat a veszélyektől és biztonságos állapotot teremtsen. Másfelől a parens patriae-elv feljogosítja, hogy cselekvőképességgel nem rendelkező polgárai sorsát a gondoskodó szülő módjára elrendezze. Ebből az elvből kiindulva rendelheti el a gyógykezelést azok számára, akik mentális betegségük miatt képtelenek magukról gondoskodni.

A kötelező intézeti kezelés lényegi eleme a szabadságjog korlátozása, és ezen az sem változtat, hogy az elrendelésének célja nem az egyén büntetése, hanem gyógykezelése. A beszállításra az érintett akarata ellenére kerül sor. Amíg a beteg az intézetben tartózkodik, mozgásszabadságában, a külvilággal való kapcsolattartásában szükségképpen korlátozva van. Gyógykezelésnek vetik alá, melynek nemcsak jótékony hatásait, de káros következményeit is viselnie kell. Például az elektromos kezelések emlékezetkiesésekhez vezethetnek, a gyógyszeres terápiák idegrendszeri, érrendszeri károsodásokat okozhatnak.

A kötelezés miatt a terápia nem a beteg együttműködésén alapul, és ez eleve csökkenti annak esélyét, hogy mélyebbre ható változást idézzenek elő a beteg állapotában. Előfordul tehát, hogy a szabadságkorlátozás elrendelése nem hoz gyógyulást, csak a beteg tüneteinek átmeneti enyhülését szolgálja.

Ebből következik, hogy a pszichiátriai betegek kötelező intézeti elhelyezésének szabályozásakor kitüntetett figyelmet kell fordítani arra, hogy ez az eljárás a szabadságkorlátozás esetei közé tartozik. Biztosítani kell, hogy a döntéshozatal bírói hatalom bevonásával történjen.

Növeli a kötelező gyógykezelés elrendelésének súlyát, hogy a pszichiátriai intézeti gyógykezelés ténye – a pszichiátriai betegeket övező előítéletek miatt – hátrányos megkülönböztetésekhez vezethet akár az egyén magánéletében, akár a társadalmi szerepeiben.

Ezen megfontolások mellett is, a jog lehetőséget teremt a pszichiátriai betegek kezelésre kötelezésére, nagyobbnak ítélve azt a társadalmi és egyéni kárt, amely a kezelés elmaradásából származik, annál, amely az egyén érdekét éri önrendelkezési joga gyakorlásában.

Milyen kötelezettségek hárulnak az államra? Egyfelől, gondoskodnia kell arról, hogy az eljárás során biztosítva legyen a beteg számára a törvény előtti egyenlőséghez és a hatékony védelemhez való jog. Másfelől, abból kiindulva, hogy a kényszerítésen alapuló kezelés a szabadságkorlátozás súlyos formája, az államnak biztosítania kell, hogy kötelező gyógykezelésre csak a legszükségesebb esetben kerülhessen sor. Továbbá köteles megteremteni azokat a segítő és gyógyító intézményeket, amelyek könnyen elérhető szolgáltatásokat nyújtanak a pszichiátriai betegeknek.

Ezek persze továbbra is csak elméleti elgondolások maradnak, hiszen ennek pontosan az ellenkezője történt 2008 januárjában. A kórházreform részeként megszüntetett Országos Pszichiátriai és Neurológia Intézet bezárása után például körülbelül öt-hatszáz skizofrén beteg eshetett ki az ellátási rendszerből. Ezek a betegek nyilvánvalóan nem mentek el új orvoshoz, új kórházba, és sokan vannak közöttük, akik időközben hajléktalanok lettek, ezért megtalálni sem lehet őket.

Aki képet akar alkotni magának arról, mit jelenthet Magyarországon a pszichiátriai beteg mozgási szabadságának korlátozása, az könnyedén felidézi azoknak az idős betegeknek a képét, akik sivár folyosókon lepedővel a székhez kötözve, a semmibe révedő tekintettel töltik teljes tétlenségben napjaikat. Ezt szem előtt tartva, azt kell mondanunk, hogy a törvénynek egyértelműen kellene szabályoznia a mozgási szabadság korlátozását. Szűkebb feltételekhez kellene kötni a kényszerítés lehetőségét. Rendelkezni kellene arról, milyen eszközök használata megengedett a pszichiátriai intézményekben. Nem szabad a pszichiátriai intézmény megítélésére bízni, hogy mi minősül kényszerítő eszköznek. Elő kell írni, hogy a beteg nem szenvedhet sérüléseket a kényszerítés következtében. Akit az ágyához kötöznek, nem tud vécére menni, de még egy pohár vizet sem tud meginni. Mindez ma bevett gyakorlat, és éppen ezért a törvénynek kell gondoskodnia róla, hogy a jövőben ilyesmi ne fordulhasson elő.

Noha az egészségügyi törvény a betegjogokról szóló fejezetében különbséget tesz aközött, hogy a beteg cselekvőképes-e vagy sem, nem ad fogalmi meghatározást arra nézve, hogy mi a cselekvőképtelenség kritériuma, és ki hivatott a gyógykezelése időtartamára cselekvőképtelenné nyilvánítani a beteget.

A Ptk. meghatározásában az a személy minősül cselekvőképtelennek, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik. A pszichiátriai betegség következtében a beteg hosszabb-rövidebb időre elveszítheti azt a képességét, hogy saját ügyeiben kompetens döntést hozzon, mérlegelési képessége sérülhet. Ezért két súlyos kérdéssel is szembe kell nézni. Először: ki döntheti el, hogy képes-e a beteg racionális mérlegelésen alapuló döntést hozni a saját gyógykezelése ügyében. Másodszor, ha a válasz nemleges, megilletik-e még a pszichiátriai beteget az általános betegjogok, vagy ezek gyakorlásától meg lehet őt fosztani.

A cselekvőképességétől senkit másként, mint bírói határozattal, megfosztani nem lehet; a cselekvőképtelen beteg nevében a kinevezett képviselője jogosult a betegjogokat gyakorolni. Ma Magyarországon mintegy nyolcvanezer gondnokság alá helyezett – pszichiátriai beteg, idős, értelmi fogyatékos, autista, alkoholbeteg és drogfüggő – személy él.

A pszichiátriai betegek gyógykezelésének szabályozásakor abból az alapelvből indul ki a törvény, hogy kizárólag az állapotuknak megfelelő intézményekben, emberi méltóságuk tiszteletben tartásával szabad kezelni őket. A magyar pszichiátriai intézményrendszer sajnálatos módon nem felel meg ennek a vezérelvnek. A betegek ellátásában dominál az aktív kórházi osztályon folytatott kezelés és a szociális otthonokban való elkülönítés, így kevés esély van arra, hogy a beteget valóban az állapotának megfelelő intézményben lássák el. Sérelmet szenved a pszichiátriai betegeknek a gyógykezeléshez való joga, amely megkívánná, hogy minden beteget a rá kidolgozott egyéni kezelési terv szerint, a betegsége ellátására legalkalmasabb és legfelkészültebb intézményben kell lefolytatni.

A pszichiátria intézményrendszerének reformja elkerülhetetlen. Jelenleg a közösségi pszichiátria ellátó intézményei teljességgel hiányoznak. Ebből fakadóan a betegek nem a valódi terápiás szükségletüknek megfelelő ellátásban részesülnek, nem is kerülhetnek olyan intézményekbe, ahol jogaikat csak olyan mértékben korlátozzák, amit állapotuk feltétlenül szükségessé tesz. A fennálló helyzet nem felel meg sem a pszichiátria mai állásának, sem a demokratikus jogrend követelményeinek.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.