Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Praktikusság, trend és környezettudat - Bringával Budapesten
2010. máj. 12., szerda 22:32

Praktikusság, trend és környezettudat - Bringával Budapesten

Írta:  Sós Eszter

Neohippikből véleményformáló erővé váltak a bringások - mondhatnánk leegyszerűsítve a tényeket, ha nem arra kellene fektetni manapság éppenséggel a hangsúlyt, hogy itt most már egyáltalán nem egy szubkultúráról, vagy egy rebellisnek vélt csoportról, hanem több ezernyi emberről van szó, akik között kisgyermekes anyukák, nagypapák, egyetemisták és öltönyös üzletemberek is találhatóak.

hatter_bringavalbudapestenValljunk színt: nehéz két kerékre pattanni. Nem is igazán a metódus fizikai részével van a gond, hanem inkább a lelkiekkel. Mintha legtöbbünk egyfajta önkondicionálást végezne a „bringaszüzesség” elvesztése előtt, amikor mintegy mantraként ismétli a százszor ellőtt kliséket magának. Például, hogy Budapesten biciklizni életveszélyes, mert ha nem is abba hal bele az ember, hogy elütik, akkor majd a bringázás közben beszívott szmog végez vele előbb-utóbb. De még ha ezt bátran vállalja is, mi lesz majd vele, ha izzadtan érkezik meg a munkába? Meg egyébként is, autóval, vagy tömegközlekedéssel sokkal gyorsabban eljut a város másik végébe.

Aztán egyszer, egy BKV sztrájk, vagy jobb esetben az évente kétszer megrendezésre kerülő, több tízezer embert megmozgató Critical Mass biciklis felvonulás alkalmával rászánja magát az ember a kerékpáros közlekedésre, és azt tapasztalja, hogy más hasonszőrű emberek is büszkén feszítenek a bringájukon. Sőt mi több, ráérez a két keréken közlekedés „ízére és zamatára”, aztán egyre többször dönt úgy, hogy kitolja a garázsból a drótszamarat, és annak nyergében vág neki a munkának, iskolának, bevásárlásnak, vagy éppenséggel a hétvégi családlátogatásnak.
A történet vége pedig kétesélyes: úgy megcsapja a szabadság fuvallata, hogy mindennapi közlekedési eszközévé válik a bicikli, vagy egészen egyszerűen olyan ember lesz, aki éppen azt a közlekedési formát választja az adott napra, amire szüksége van.

A cél igazából az lenne, legyen mégoly megérthető és elfogadható a második csoport motivációja, hogy egyre többen válasszák hétköznapi közlekedési eszköznek a biciklit, méghozzá itt, Budapesten, a sokak által kerékpáros közlekedésre alkalmatlannak tartott városban, ahol a propaganda ellenére kerekezni lehet, viszont élni már egyre kevésbé.

„Én személy szerint nem is kizárólag a bringásokért, hanem egy sokkal jobb városért küzdök.” – mondja Kürti Gábor, a Critical Mass főszervezője és a Hajtás Pajtás kerékpáros futárszolgálat vezetője. „Nekem van autóm is, és egyáltalán nem az a célom, hogy ne tudjam használni. Azt akarom, hogy Budapest egy közlekedési szempontból praktikus város legyen, ami természetesen együtt járna a kevesebb szmoggal. Sajnos a véleményformáló réteg, akik olyan helyen dolgoznak, hogy befolyásolni tudnák az embereket, már régen kiköltöztek a kertvárosokba, mert itt nem akarják rossz levegőn nevelni a gyerekeiket. A példájukat pedig egyre többen követik. Csakhogy ezáltal többen autóznak, és még rosszabbá válik a levegő. Amerikában ezt városszétfolyásnak nevezik. Ott ez egy teljesen végigjátszott folyamat, amelynek az a kifutása, hogy nagy felületen kis sűrűséggel laknak az emberek, ami tömegközlekedéssel gazdaságosan már lefedhetetlen, kerékpárral pedig gyakorlatilag minden elérhetetlenné válik benne. Ez sakk-matt, és ebben a helyzetben már tényleg csak autózni lehet. Budapesten jó lenne ezt az egészet szépen lassan visszafordítani. Én úgy látom, hogy a bringázás már trend. Nekem tízből kilenc barátom, aki kipróbálta az rajta is maradt a bringán. Ezek alapján nagyon sok embernek lenne ez jó, csak a fejekben van valamiféle gát, így először az emberek berögzült szokásain kellene változtatni.”

Mint annyi más csoportról, a bringásokról is vannak beágyazódott sztereotípiák a köztudatban:

  • A bringások úgy ülnek nyeregbe, hogy nincsenek tisztában a KRESZ-szel.
  • A bringások képtelenek felvenni az autós közlekedés ritmusát.
  • A bringások gyalogosokat riasztgató mumusok, tükröket letörő suhancok, piros lámpán átgázoló kamikázék, akik fittyet hánynak a szabályokra.

Ezeknek a véleményeknek nagyon is van alapja, már persze ha alapnak vesszük azt, hogy egy adott csoportról kizárólag a normaszegő, avagy normaszegőnek vélt csoporttagok viselkedése alapján mondunk véleményt.

„Egy kerékpárosra nagyon kevés KRESZ szabály vonatkozik közvetlenül, így nem is azzal van a gond, hogy nem ismeri a bringás ezeket, hanem, hogy teljesen más világ biciklizni és autózni.” – véleményezi Kürti Gábor a bringásokat ért legáltalánosabb kritikákat. „Az autóban korlátozottak az érzékszerveim, gyakorlatilag egy dobozban ülök, aminek nem érzem a széleit, ráadásuk csak egyenesen tudok menni és kanyarodni is kizárólag nagy ívben lehet vele. Biciklin ülve viszont ellátok az autók fölött, belátok egy kereszteződést és bármikor leugorhatok a járművemről. Ezt bekalkulálja az ember, amikor szabálytalankodik. Nagyon sok szabályt módosítani kellene ahhoz, hogy valóban praktikussá váljon a biciklis közlekedés.
Kétségtelen az is, hogy a sok kerékpárosnak forgalomlassító hatása van, de azt is gondolom, hogy ez jó, mert egy városban nem gyorsítani kell a forgalmat, hanem éppenhogy lassítani. Németországi nagyvárosokban jellemzően terjed a harmincas sebességkorlátozás, csak a főútvonalakon lehet ennél többel menni. Ez nem lassítja annyira az autóvezetőket, viszont a biztonságot eléggé megnöveli.”

Az autósok nagy többsége valószínűleg kevésbé tartja elfogadhatónak, ezt az egyelőre Magyarországon még csak utópiának tűnő közlekedési morált. Merthogy szerintük már így is sok a biciklis a közutakon, és máshová kéne őket tenni onnan. Semmiképpen sem a járdára, a gyalogosok közé, ebben mindenki egyetért. A bringásoknak több kerékpársáv kellene, kiépítve az autóutak mellett, a gyalogúton megvalósítandó bringautakat meg el kellene felejteni, mert ezek senkinek sem jók. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy sokkal több baleset adódik a járdákon a biciklisek és a gyalogosok találkozásából, mint a közutakon, a bringás-autós együttközlekedés esetében. Ami már most is működik, bár még mindig sokan úgy vélik, a jelenlegi állapot nem elfogadható.

Pedig ahogy a dolgok állnak, mindenkinek jobb lenne hozzászokni a kerékpárosokhoz, akik évről-évre többen vannak. Meglepő módon a biciklis balesetek áldozatainak száma viszont egyáltalán nem nő, ami alátámasztja azt, hogy mégsem a túlélésért kell küzdeniük a bringásoknak nap mint nap Budapest utcáin. Sokkal inkább élvezik a közlekedést, és ezt az abban részt vevők közül egyedül ők mondhatják el magukról.

„Szerintem minden emberek közti vita, mint ahogy ez is, alapvetően félelmekre vezethető vissza. Az autóvezető attól fél, hogy elüt egy biciklist. Igazából ő nem akar rosszat, nem azért veszekszik a bringással, mert utálja, hanem mert fél a felelősségtől, hogy együtt kell a kerékpárossal közlekednie, ami kétségtelenül nagyobb odafigyelést igényel. A bringások meg attól félnek, hogy elütik őket. Nagyon fontos lenne tudatosítani bennük, hogy nem kell ettől tartaniuk, és nyugodtan biciklizzenek a maguk tempójukban, hiszen az a cél, hogy autósok megszokják őket, és rutint szerezzenek abban, hogy hogyan kell együtt közlekedni a bringásokkal. Mindenki azt hiszi, hogyha elbújik az autók elől, akkor nagyobb biztonságban lesz, de ez nem igaz, mert ennek csak az az eredménye, hogy a biciklisek váratlanul bukkannak elő, olyan helyeken ahol egyáltalán nem számítanak rájuk.”

Az autós-bringás ellentét tehát több tőről fakad, mégis gyakran tűnik úgy, hogy nem ellentétes, ámde ésszerű érveket felsorakoztató emberek szembenállásáról van szó, hanem két csoport megfelelően kommunikálni képtelen tagjainak párharcáról, mely személyes sérelmek és önös érdekek mentén zajlik. Pedig a sárdobálást félretéve maradnak az egyszerű tények: bringázni egészséges, autózni meg kényelmes. Mindenki választhat, hogy számára melyik a fontosabb hosszútávon.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.