Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér A befogadás haszna – avagy miért lehet jó a bevándorlás?
2010. április 15., csütörtök 01:00

A befogadás haszna – avagy miért lehet jó a bevándorlás?

Írta:  Köhler Krisztina

A világ kapui kinyíltak előttünk, ma már oda és akkor mehetünk, ahova csak akarunk. Az már rajtunk múlik, hogy pihenni, dolgozni, netalán új életet akarunk kezdeni. De vajon mire számíthatunk a megcélzott országban? Könnyebben befogadnak minket, be tudunk-e illeszkedni a helyi társadalomba? Egyáltalán, miért jó a különböző országoknak, ha bevándorlók „hígítják” fel nemzeti életüket? Szimplán új munkaerőre van szükség, vagy új állampolgárokra, hogy megvalósulhasson a világ régóta dédelgetett álma: a multikulturális élet?

Bevándorló vagy menekült?

Sokan keverik a két szó fogalmát, bevándorlók és menekültek, holott nevükben is benne van a jelentésük. A bevándorlók általában a jobb élet reményében vágnak neki egy új országnak, míg a menekültek szó szerint elmenekülnek anyaországukból, legyen szó politikai vagy társadalmi üldözésről. Ebből adódóan mondhatnánk, hogy akkor a menekültek elsőbbséget élveznek a bevándorlókkal szemben, hiszen nekik nagyobb szükségük van a befogadók segítségére. Ám, mint ahogyan azt tapasztaljuk, pusztán „sajnálatból” és empátiából nem tudja magát fenntartani egyetlen ország sem, legyen akármennyire is érzékeny a társadalmi problémákra.

A bevándorlókra napjainkban nagyobb szükség lehet, hiszen ők nagy valószínűséggel azért vándorolnak, hogy jobb életkörülményeket teremtsenek magunknak és szeretteiknek, biztosítva őket az élvezhetőbb élet felől. Ennek biztosításához azonban óriási erőfeszítéseket kell tennie egy bevándorlónak, hiszen nem mindegy, hogy milyen államba, közegbe érkezik. Azaz mennyire befogadóak vagy elutasítóak vele szemben.

Gazdasági gépezet

„A bevándorlás nem csupán európai, hanem globális jelenség. Ennek értelmében az EU-nak globális partnerként kell fellépnie. Támogatnia kell a tőle délre eső területek fejlődését, és demokratizálódási folyamatait.” – ismertette Claudio Flava, olaszországi EP képviselő a legális bevándorlás munkacsoport jelentését 2008 szeptemberében. Egyetlen állam sem él gazdaság nélkül, így fontos a foglalkoztatás kérdése. A bevándorlókra jellemző, hogy sokszor olyan munkákat vállalnak el, melyeket a helyi lakosok nem szívesen végeznének. Így akár ki is jelenthetnénk könnyedén, hogy egy probléma ki is lett pipálva, azonban ne szaladjunk ennyire előre, mert rögtön utol is ér minket a következő kérdés. Ha minden bevándorló számára biztosít az adott állam munkahelyet, akkor mi lesz az állampolgárokkal? Nos, a kérdés jogos, hiszen ebben az esetben sokan érzik úgy, hogy bevándorlók veszik el előlük a munkahelyeket. Ám ha jobban belegondolunk, ez a feltevés sem egészen helytálló, hiszen többségében olyan munkákról van szó, amelyeket nem is kívánnak elvégezni hazájukban – más országban (mely általában nyugatra helyezkedik el az övéktől) viszont annál inkább, mert ott jobban megfizetik és jobb előrejutási lehetőségeket kínálnak számukra. Meg kell jegyeznünk továbbá azt is, hogy ez ugyanúgy igaz lehet a túlképzettekre is, azaz, ha valaki saját országában nem talál a tudásának megfelelő munkát, keres olyan országot, ahol befogadják és értékelik a kvalitását. Ezt a jelenséget dr. Örkény Antal, szociológus „push and pull”, azaz taszító és szívó hatások reakciójának nevezi.

Érzelmek viharában

Érzelmi síkon azonban még ennél is nagyobb akadályokba ütközhetnek a bevándorlók. Hiszen az egy dolog, hogy több pénzt kereshet valaki külföldön, ám ha családja, barátai és emlékei iránti szeretete nagyobb ennél, akkor képtelen elszakadni a hazájától. Viszont, ha rászánja magát a kivándorlásra, és a családját is magával tudja vinni, nem mindegy, hogy mennyire befogadó országot választ célpontjának. Sok állam hangoztatja, hogy a bevándorlók esetében az asszimiláció és az integráció a legfontosabb lépés, vagyis illeszkedjenek be a helyi társadalomba. Ám nem szabadna elfelednie a honatyáknak azt sem, hogy mindenkinek megvannak a saját kulturális szokásai és értékrendjei. Természetesen mindkét fél részéről fontos a nyitottság, hiszen nem jó, ha egy bevándorló kicsit sem akar „beleolvadni” a választott társadalma életébe, ám az sem, ha erőszakkal kényszerítik őt az értékrendek feladására. A társadalom tagjaira hatalmas felelősség hárul ebben az esetben, hiszen ők azok, akik közvetlenül érintkeznek a bevándorlókkal – legyen szó szomszédi viszonyról, az iskoláról, a munkahelyről, vagy akár egy rendezvényről. Az empátia és tolerancia kulcsszó lehetne a mai világban, hiszen nem is kell messzire mennünk ahhoz, hogy komoly problémákkal találjuk szembe magunkat. Elég csak a francia vagy olasz faji zavargásokra gondolni, ahol a bevándorlók és helyi lakosok harcáról szólnak a híradások, vagy az egyre inkább méhkasként funkcionáló Nagy-Britannia vagy Németország eseteire. Itt már azonban a média felelőssége is megjelenik, hiszen nem mindegy, hogy a helyi televíziók és újságok hogyan kommunikálják a problémát: megoldást keresnek a konfliktusok enyhítésére, vagy felerősítik azokat?

Amikor bevándorlásról beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a legnagyobb gondot nem a legális, hanem az illegális bevándorlók indukálják. Trevor Philips, az Egyenlőségi és Emberjogi-bizottság elnöke például valóságos „faji hidegháborútól” tart, ugyanis szerinte az Angliában kialakult felügyelet nélküli bevándorlás következtében hatalmas mértéket ölthet a rasszizmus. Az empátián túl tehát égető szükség lenne megfelelő kormányzati intézkedésekre is – nem csak Angliában.

Magyarországi terepszemle

Magyarország, európai uniós taggá válása előtt, főként a határon túli magyarok bevándorlási célpontja volt. Amióta azonban uniós állammá váltunk, átformálódott ez a kép, hiszen egyre többen érkeznek országunkba ázsiai és dél-szláv bevándorlók, azaz tranzitországból befogadóországgá váltunk. Érdemes azonban megfigyelni, hogy míg a többi EU-s ország bevándorlóira az a jellemző, hogy képzetlenek, addig a hozzánk érkezők gyakran tanultabbak az átlagnál.

Így Magyarországon nem is annyira a gazdasági vonal „szenved hátrányt”, hanem sokkal inkább a társadalmi, érzelmi. Annak ellenére, hogy Magyarországon csak a rendszerváltás óta van lehetőség a szabadabb vándorlásra, szembetűnő az emberek idegenellenessége. Ugyan a xenofóbia részben a munkahelyek, és így az egzisztencia féltéséből ered hazánkban is, ám nálunk egyre nagyobb teret kap a kulturális különbözőség miatti feszültség, valamint a nemzeti bezárkózás. A magyarok többsége ugyanis még mindig nem tartja fontosnak a nyelvtanulást, ez pedig tovább mélyítheti az amúgy is gyanakvó, konzervatív mentalitást, kulturális bezárkózást.

„Magyarországnak nincs bevándorlási stratégiája. Amíg az Európai Unió megpróbál komplexen foglalkozni a bevándorlással, addig Magyarországon gyakorlatilag nemzetbiztonsági kérdésként kezelik azt, a hatóságok az illegális migrációra próbálják a figyelmet összpontosítani - mondta Dunavölgyi Szilveszter, a "Nemzetközi migráció - nemzetközi kockázatok" című tanulmánykötet egyik szerkesztője.

A bevándorlás kérdésköre igen bonyolult és komplex, ám a pozitív hozzáállás sokat lendíthet a problémák kezelésén. Ehhez azonban szükség van egy mindent átfogó és számos államra kiterjedő bevándorláspolitikára. Nem mellesleg pedig egy befogadóbb társadalomra is. Hiszen az országok csak úgy haladhatnak előre, ha összefogás jellemzi őket – legyen szó társadalmon belül és határokat átívelő békés kapcsolatokról. A haszon pedig óriási fejlődést eredményezhet: a gazdaságban, a politikában és a mindennapi életben egyaránt.


Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.