Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Mindenki másképp egyforma? Genetika – rasszizmus – génizmus
2010. április 15., csütörtök 01:00

Mindenki másképp egyforma? Genetika – rasszizmus – génizmus

Írta:  Búzás Péter
Az orvostudomány és a biológia területén az elmúlt fél évszázadban végbement fejlődés jelentősen átformálta az emberi fajról alkotott felfogásunkat, aminek következtében a XXI. század elején bátran kijelenthetjük, hogy a rasszizmus, a faji megkülönböztetés elvesztette minden tudományosnak hitt alapját.
Felhőtlen örömre azonban nincs okunk, mert a genetikai forradalom teret adott egy újabb, még félelmetesebb ideológiának: megjelent a génizmus, a modern kor „rasszizmusa”, amely az emberek közötti megkülönböztetést tudományos bizonyítékokkal alátámasztva fenyegeti emberi méltóságunkat és egyenlőségünket.

Genetika és a rasszizmus alkonya

Az emberek csoportjaiban a „mi és mások” megkülönböztetése a közösségi tudat alapvető elemének számított és számít ma is. A megkülönböztetésnek számos formája alakult ki, amely lehet előnyös és hátrányos. Utóbbi, amelyet diszkriminációnak nevezünk, sokáig csak bőrszín, leszármazás, a nemzetiségi vagy etnikai származás alapján különböztette meg az embereket. Tudományos bizonyítékok hiányában minden ilyen különbségtétel csupán társadalmi és politikai kategória maradt. A XIX. és a XX. században bekövetkezett tudományos fejlődés – nevezetesen az evolúcióelmélet és a genetika megjelenése – alapjaiban formálta át az addigi nézeteket, mert az embereket fajok szerinti kezdték osztályozni: kialakult a faji megkülönböztetés. A rasszizmus szerint „a különböző emberi jellemzőket és képességeket a faji hovatartozás határozza meg,”[1] tehát egy semleges emberi tulajdonság (pl. szín, nemzetiségi vagy etnikai származás stb.) alapján tesz különbséget az emberek között azzal a céllal, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságjogok elismerését, egyenrangú élvezetét vagy gyakorlását megsemmisítse vagy csorbítsa.

A rasszista nézetek végül a náci fajelméletben csúcsosodtak ki, aminek az emberiség talán legsötétebb korszakát köszönheti. A nemzetközi közösség, látva a második világháború után feltárt rémtetteket, 1965-ben mondta ki, hogy a faji megkülönböztetésen alapuló minden felsőbbrendűségi elv hamis, elítélendő, igazságtalan és veszélyes, és hogy a „faji megkülönböztetésnek sehol semmiféle – sem elméleti, sem gyakorlati – igazolása nem lehetséges.”[2] Megállapították továbbá, hogy nincs tudományos alapja az emberek fajok szerinti osztályozásának. Felmerült ugyanakkor a kérdés, hogy – ha nem lehetséges bizonyítékokkal alátámasztani az emberek külön fajokba sorolását - tudományosan megalapozott-e, hogy az egész emberiség egy fajhoz tartozik? A kérdésre a válasz: igen. Utóbbi tétel tudományos igazolására azonban még ötven évet kellett várnia a világnak. A bizonyítékot az 1996 és 2006 között folytatott, nagyszabású genetikai kutatás, a Humán Genom Projekt (HGP) szolgáltatta. A HGP célja az volt, hogy feltárja a teljes emberi génállományt és azonosítsa a benne található mintegy 24000 gént és az azokat alkotó 3,3 milliárd nukleotid-bázispárt. „A program eredményeként szervezett formában indult meg a genetikai különbözőségek kialakításában résztvevő, egypontos nukleinsav-bázis polimorfizmus (SNP) formájában jelentkező eltérések azonosítása.”[3] A HGP során kimutatták, hogy minden ember 99,9%-ban azonos genetikailag, az SNP-t alapul véve, és két ember között a gének szintjén is csupán 0,2-0,4% az eltérés. Szemben tehát a legtöbb élőlény-populációval, ahol igen nagymértékű a genetikai variabilitás, az embert nem lehet fajokba vagy alfajokba sorolni.

Tehát teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a faji megkülönböztetésnek nincsen semmiféle tudományos alapja, egyik gén sem igazolja azt, hogy az egyes embercsoportok különböző fajokba tartoznának. Az UNESCO Az emberi génállomány és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában ezt úgy fogalmazta meg, hogy „az emberi génállomány az emberi család tagjai közötti alapvető egységnek, valamint eredendő méltóságuk elismerésének és változatosságuknak alapját képezi.”[4] A XXI. századra faji megkülönböztetés is, hasonlóan a korábbi ideológiákhoz, társadalmi fogalommá vált.

Genetika és génizmus

Párhuzamosan azzal az igyekezetünkkel, hogy a genetika segítségével az egyes embereket egységbe kovácsoljuk az emberi faj fogalma alatt, sikerült az egyéneket mikroszkopikus egységekre lebontanunk: meghatároztuk az emberi génállomány felépítését. Ugyanakkor a gének és azok funkciójának feltérképezésével megint megváltoztattuk a magunkról alkotott képet. Megjelent a genetikai redukcionizmus doktrínája, amely szerint a különböző emberi jellemzőket és képességeket a gének határozzák meg, tekintet nélkül a környezeti, szociális és egyéb faktorokra, amelyek az egyes emberek jellemzőinek kialakulásában szerepet játszhatnak.

Az világos, hogy az emberi génállomány változatosságunk alapját is képezi, mert az egyes emberek genomja csak 99,6-99,8%-ig azonos. Fennmarad az a bizonyos 0,2-0,4%. A doktrínát és az említett genetikai különbségeket alapul véve született meg a genetikai alapú megkülönböztetés, a génizmus (a kifejezés hivatalosan még nem elfogadott). Egyre szaporodó jelek mutatják, hogy a genetikai megkülönböztetés teret engedhet egy újfajta „rasszizmusnak”. A génizmus ugyanis a genetika eredményeit akarja felhasználni a rasszizmus igazolására. A génizmus megjelenésének globális felháborodást is kiváltó egyik első példája az volt, amikor James Watson, a DNS molekula szerkezetének megfejtéséért Nobel-díjjal jutalmazott kutató, 2007-ben kijelentette, hogy az afrikaiak intelligenciája alacsonyabb, mint az európai embereké. A tudós később visszavonta kijelentését és bocsánatot kért arra hivatkozva, hogy nincs semmiféle tudományos bizonyítéka állításának alátámasztására. Nem kell messzire menni a magyar példáért sem, egy polgármester cinikusan úgy nyilatkozott a közmunkaprogramra jelentkezett romák munkamoráljáról, hogy „Nem vagyok genetikus, nem tudom beléjük tenni.”

Az példák csupán sajtóban megjelent nyilatkozatok, szerencsére még nincs kézzel fogható jele a génizmusnak. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a genetikán alapuló génizmus mennyi veszélyt rejt magában az egyénekre, a társadalomra és más embercsoportokra nézve: az emberek közötti különbségek ilyetén osztályozása rendkívül degradáló, mert a köztünk lévő egyenlőséget támadja, ami által súlyosan sérti emberi méltóságunkat. Szükségesség vált tehát a genetikai megkülönböztetés elleni fellépés is, mert az időszerű cselekvés hiánya az emberiség szintjén oda vezethet, hogy a génizmus, mint Föld a legpusztítóbb betegsége, elhomályosítja majd még a rasszizmus borzalmait is.

Út a nemzetközi közösségtől egy globális öntudat felé: Mit lehet tenni a génizmus ellen?

A génizmus teljesen új fejezetet nyithat a diszkrimináció történetében, de szerencsére számos belső és külső akadálya létezik terjedésének már most is. A legjelentősebb belső akadály, hogy a génállomány feltérképezéséhez genetikai tesztekre van szükség, amik ma még sokaknak elérhetetlenek, vagy nagyon költségesek. A külső okok közül a legfontosabb talán, hogy a nemzetközi közösség hamar felismerte a genetikai információk fontosságát és azokat a veszélyeket, amik velük kapcsolatosan felmerülhetnek. Kimondták, hogy genetikai jellegzetességei alapján senkit nem érhet olyan megkülönböztetés, amelynek célja vagy eredménye emberi jogok, alapvető szabadságjogok vagy az emberi méltóság megsértése. Egyes országok, például az Egyesült Államok, továbbá törvényekben garantálták a genetikai adatok védelmét. Fontos szerepe van a tudományos közösségnek is a génizmus megelőzésében, mert a feladatuk az, hogy minden olyan áltudományos próbálkozást elvessenek, amely az emberek közötti genetikai megkülönböztetés igazolását tűzi ki céljául. A legfontosabb tényező azonban, ami gátat szabna a genetikai megkülönböztetésnek az egy olyan globális társadalmi öntudat lenne, amely segíthet a genetika lehetséges következményeinek felismerésében és abban, hogy az emberiség megfelelő lépéseket tegyen a genetika nem megfelelő alkalmazásából eredő katasztrófák megelőzésére. Elvégre minden ember különbözik, de a bőrünk alatt mind afrikaiak vagyunk: mindannyian másképp vagyunk egyformák.

 

Források

George J. Annas: Bioethics and Genomics

George J. Annas: Genism, Racism and the Prospect of Genetic Genocide

George J. Annas, Patricia (Winnie) Roche, Robert C. Green: Gina, Genism and Civil Rights

Raskó István: Genetikai időutazás – az emberi populációk eredetének nyomában

Tornóci László: Evolúció és rasszizmus

Kakuk Péter: A génfogalom problémája és a genetika

Egyezmény a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről

Az emberi génállomány és az emberi jogok egyetemes nyilatkozata



[1] George J. Annas: Bioethics and Genomics

[2] Egyezmény a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről Preambulum

[3] Raskó István: Genetikai időutazás – az emberi populációk eredetének nyomában

[4] Az emberi génállomány és az emberi jogok egyetemes nyilatkozata 1. cikk

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.