Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Nők a háborús konfliktusokban
2010. március 18., csütörtök 00:00

Nők a háborús konfliktusokban

Írta:  Kiss Nóra
A háború klasszikusan férfijáték. A biztonságpolitika alakítói, a fegyveres erők tagjai szinte kizárólag férfiak. A 20. században átalakultak a hadviselés szabályai, megváltoztak a fegyveres konfliktusok. Míg a klasszikus háborúk halottai nagy többségben katonák voltak, napjainkban az áldozatok alig harmadát teszik ki. A civil áldozatok - akiknek aránya majd' hetven százalékra rúg – főként nők és gyerekek, és a háborús övezetekben uralkodó káoszban és felfordulásban a nők emberi jogai sokkal inkább sérülnek, mint a férfiaké.

A nőket egyrészről fenyegetik ugyanazok a veszélyek, amelyeknek a civil férfiak is ki vannak téve, másrészről pedig a nők elleni – avagy gender alapú - erőszak különböző formái is. A nők a hagyományos nézőpont szerint anyák, a kultúra továbbadói, a nemzeti vagy etnikai identitás szimbólumai, így a női lakosság ellen elkövetett mészárlás, tömeges erőszak, vagy csonkítás a közösség becsülete, értékei elleni szimbolikus támadást is jelképez. A nők emberi jogai többszörösen sérülnek a háborús övezetekben, ahol sokszor a napi ügyek intézése is hatalmas kockázatokkal jár. A Kongói Demokratikus Köztársaság Dél-Kivu tartományában például naponta átlagosan harminchat nemi erőszakot jelentenek be, ami egy hónapban ezerszáz esetet jelent. A háborús övezetekben a nemi erőszak különlegesen kegyetlen formákat ölt, a legtöbb esetben együtt jár a megaláztatás legdurvább formáival, csonkítással, kínzással is. Sokszor előfordul, hogy katonák felsőbb utasításra tömegesen erőszakolnak meg nőket, gyereklányokat, hogy a saját harci kedvüket erősítsék, az ellenfelet pedig megtörjék. Ruandában az 1994-es népirtás idején körülbelül félmillió nőt erőszakoltak meg. Tőlünk nem messze, a balkáni háborúban, a kilencvenes években hatvanezer nő vált nemi erőszak áldozatává.

Az áldozatok nem számíthatnak védelemre, egészségügyi ellátásra, és az igazságszolgáltatás is sokszor nemcsak, hogy védelmet nem nyújt, hanem súlyosbítja is a helyzetüket: házasságtörésért, házasság előtti közösülésért, hamis tanúzásért vagy rágalmazásért el is ítéli őket. Az egész életükre kihat az ellenük elkövetett bűncselekmény, nem csak pszichológiai, hanem társadalmi hatását tekintve is. Örök stigmát jelenthet a nemi erőszak, főleg a gyermeklányok életében. A „megesett" lányokat nem veszi feleségül senki, kirekeszti őket a közösség, örökre megbélyegezve, a társadalom peremén élve, az erőszak további formáinak fokozottan kitéve kell leélniük az életük hátralévő részét. Ezért még nagyobb eséllyel válnak az emberkereskedelem áldozatává, nagyobb annak a veszélye, hogy prostitúcióra kényszerítik őket, vagy rabszolgasorba (a fegyveres alakulatok körül sok esetben gyakorlatilag rabszolgaként tartott nők végzik a házimunkát, és elégítik ki a katonák szexuális vágyait). Az olyan övezetekben, ahol nem működik az állam, az igazságszolgáltatás, a határellenőrzés, virágzik az emberkereskedelem, melynek áldozatai javarészt nők.

A nők szerepe a társadalmi kontinuitás fenntartásában a háborús övezetekben is hatalmas. Mivel legtöbb esetben a közösségből szinte eltűnnek a férfiak, a nőkre marad a család és a közösség fenntartása. Ennek pozitív hatása az, hogy a konfliktus elmúltával a tradicionális társadalmakban nehéz visszaállítani a nők teljesen elnyomott helyzetét. Másrészről így nem jogos az, hogy a béketárgyalásokon elenyésző arányban vesznek részt nők – az utóbbi két évtizedben átlagosan hat százalék -, azaz a férfiak határozzák meg a békefenntartás és a fejlesztés menetét. Felmerül a kérdés, hogy a biztonság hagyományos – férfias – megközelítésével szemben (amely szerint az elsődleges szempont a fegyveres erők allokálása), milyen a női megközelítés? Általánosan elfogadott nézőpont, hogy a férfias megközelítéstől eltérően az alapszükségletek biztosítását (tiszta víz, a gyermekek védelme, stb.) részesíti előnyben.

Nem újdonság, hogy a női áldozatok a háború sújtotta övezetekben különleges ellátást igényelnek, mind az egészségügy, mind az igazságszolgáltatás, mind a humanitárius segélyezés területén. Ezt a férfiak sokkal nehezebben mérik fel. Az elterjedt sztereotípia szerint a nőket a fegyveres konfliktusok kapcsán kizárólag az áldozatok között veszik számba. Holott a konfliktus-rendezésben, a békefenntartásban, a fejlesztések során is sokszor nagyon praktikus lenne figyelembe venni a nők tapasztalatait, hiszen a konfliktus ideje alatt a helyi válságkezelés, és az ellátás biztosítása szinte a szakterületükké válik.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az 1325-ös határozatában kimondta, hogy a tartós béke érdekében elengedhetetlen a nők egyenlő arányú részvétele a béketárgyalásokon, a békefenntartásban és a háború sújtotta övezetek újjáépítésében . Idén tíz éves ez a határozat, de még mindig csak elenyésző arányban került megvalósításra, annak ellenére, hogy tavaly két másik határozatban erősítette meg ezt a Biztonsági Tanács. A csádi, a koszovói és a kongói ENSZ-, EU- és NATO-egységek már különleges képzésben részesültek ezen a területen, amely sokkal hatékonyabbá tette az akciókat. Általános tapasztalat az, hogy sokkal jobb a kommunikáció és az együttműködés a helyiekkel akkor, ha több a nő a békefenntartó egységekben.

Sokak véleménye szerint a 21. század a nők évszázada. Felmerül a kérdés, hogy csak az Európai Unió és Észak-Amerika országaiban, vagy a világ egyéb területein is? A háborús övezetekben élő nők áldozatok, ugyanakkor ők ismerik a legjobban a saját helyzetüket, így a kiutat is belőle. Statisztikai tény, hogy a világ minden részén a nők jövedelmük nagyobb részét fordítják a jövő építésére – a gyermekek ellátására, élelemre, oktatásra, stb. – mint a férfiak. Így bizonyos szempontból a női nézőpont érvényre juttatása a fejlődés letéteményese lehet. Fontos szakítani az áldozat sztereotípiájával, és a békefenntartásban, az újjáépítésben és a fejlesztés során is elő kell segíteni a nők részvételét, a döntéshozatal minden szintjén. A fenntartható fejlődés csak így érhető el.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.